Barack Obama még a nyár elején csúcstalálkozót szeretne rendezni Benjamin Netanjahu és Mahmúd Abbász részvételével Washingtonban. Az amerikai vezetés az Obama és Netanjahu között egy héten át tartó diplomáciai birkózást - amely során összesen hat beszéd hangzott el - úgy ítéli meg, hogy az izraeli miniszterelnök fontos engedményeket tett a települések egy részének átadása és a területcserék elvének elfogadtatásával. Izraelben azonban a közvélemény többsége úgy ítéli meg, hogy Netanjahu nemet mondott az amerikai ultimátumokra, és megvédte az ország stratégiai érdekeit.

Az izraeli–palesztin tárgyalások, úgy tŐnik, hogy végleg zsákutcába jutottak. Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke az ENSZ szeptemberi ülésszakára benyújtja a palesztin állam elismerésére és a világ­szervezetbe való tagfelvételére a kérelmet. Ezt Barack Obama ellenzi, és valószínŐsítheten megvétózza a Biztonsági Tanácsban. Az ENSZ-közgyŐlés azonban nagy többséggel megszavazhatja a palesztin állam elismerését.

Zsidó lakosokat telepített ki az izraeli kormány három ciszjordániai kolóniából. A rendőrség az incidensről készült amatőr videófelvételek szerint gumilövedékeket is használt a kitelepítések során. Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő az eset kapcsán kijelentette, hogy a „nagyon nehéz nemzetközi helyzet miatt” nem engedélyez újabb építkezéseket Ciszjordániában.

Libanon palesztin kérelemre benyújtotta a Biztonsági Tanácshoz határozati javaslatát, amelyben telepítési politikája miatt elítéli Izraelt. Követeli, hogy a „megszálló Izrael Állam azonnal és teljes mértékben szüntesse be a megszállt palesztin területen a települések fejlesztését és minden olyan más rendelkezést, amellyel a terület demográfiai összetételét, jellegét és státuszát meg kívánja változtatni”. A Palesztin Hatóságnak ez a lépése szerves stratégiába illeszkedik, amely az állam megalakítását egyoldalú lépésként képzeli el. A mostani tervezet benyújtása csak tesztje ennek, és része az Izraelt delegitimáló kampánynak.

Egyoldalú lépésekre készül a Palesztin Hatóság, arra hivatkozva, hogy a közel-keleti tárgyalások kátyúba jutottak, ugyanakkor egyezkedni sem hajlandó Izraellel. Olyan határozati javaslat benyújtását tervezi az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely jogellenesként és a béke akadályaként akarja elítéltetni az izraeli településpolitikát. Közben a palesztin vezetés igyekszik támogatókat keresni az egyoldalúan kikiáltandó palesztin állam nemzetközi elismeréséhez.

Netanjahu izraeli kormányfő a részleges és ideiglenes építési moratórium meghosszabbítását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a Palesztin Hatóság ismerje el Izraelt a zsidó nemzet államaként. Mahmúd Abbász ezt elutasította, majd közölte: a Palesztin Hatóság sosem fogja elismerni Izraelt. Ugyanakkor lépéseket tett a Gázai övezetben uralkodó Hamasz felé, hogy egyeztessenek a közös fellépésről.

18 hónapi eredménytelen várakozás után látványos külsőségek mellett újrakezdődnek a közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások. Szeptember elsején Obama elnök Washingtonban fogadja Netanjahut és Abbászt, valamint Hoszni Mubarak egyiptomi elnököt és II. Abdullah jordán királyt is. Ez jelentős eredmény, hiszen Abbász előfeltételek nélkül ül a tárgyalóasztalhoz. A csúcstalálkozó puszta ténye is segíthet Obamának a közelgő kongresszusi választásokon, még ha a siker esélye ezúttal is csekély.

Egyszerre járt Izraelben és a Palesztin Autonómia területén a térségben Cathrine Ashton, az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára és George Mitchell szenátor, Obama elnök személyes kiküldöttje. Mindhármuk célja volt, hogy előmozdítsák a közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások újrakezdését. A diplomáciai keringő egyelőre nem hozott látható eredményt. Hacsak az Arab Liga külügyminiszterei a hónap végén másképpen nem döntenek.

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő július eleji washingtoni útjának fő témája az iráni atomprogram megállítása lesz. Obama még reménykedik, hogy Teherán előbb-utóbb beadja derekát. Izrael szerint azonban nincs idő újabb hatástalan szankciókra, amelyek alapvetően nem változtatnak Teherán eredeti szándékain. A hírek szerint Szaúd-Arábia az Iránra mért megelőző csapás érdekében kész az Izraellel való katonai együttműködésre.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa évente 20-25 Izraelt elítélő határozatot fogad el.  A határozatokból úgy tűnik, mintha az egész világon kínosan ügyelnének az emberi jogok pedáns betartására, egy állam, Izrael kivételével, amely kitartóan és megrögzötten sérti a palesztin nép emberi jogait. Irán, Líbia, a Hamasz, a Hezbollah és a PFSZ, Szudán, Szíria, Jemen, Kína és a többi, az emberi jogokat folyamatosan sértő ország és terrorszervezet az Emberi Jogi Tanács részéről nem képezi bírálat tárgyát.

A nemzetközi szankciók nem vezettek eredményre Irán ellen. Kína és Oroszország is csak enyhe, mérsékelt szankciókat támogatna. Obama filozófiája, hogy a nemzetközi szankciók mögé széles körű elfogadottságot építene, nem hatékony, mert minél szélesebb körű a támogatottságuk, annál mérsékeltebbek. Ez olyan látszatot kelt, mintha Washington elfogadta volna az iráni atomterveket, aminek drága ára lehet, elsősorban Izraelre nézve.

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő az indulás előtt néhány nappal lemondta részvételét a washingtoni nukleáris csúcson. Hivatalos magyarázat szerint el akarta kerülni, hogy a találkozón Izrael be nem vallott, de le sem tagadott nukleáris arzenáljára terelődjön a figyelem. Előzetes hírek szóltak arról, hogy a török és az egyiptomi küldöttség az atomfegyver-mentes közel–keleti övezet megteremtése érdekében Izrael leszerelését követelik majd.

Az Arab Liga, az ENSZ, az Európai Unió, az Egyesült Államok és Oroszország egyetért abban, hogy az izraeli-palesztin (arab, iszlám) konfliktus „rendezése” valamiképpen a kulcsa a Nyugat és az iszlám világ viszonyának. Gyakori probléma, hogy a nemzetközi élet domináns szereplői, elsősorban Brüsszel és Washington „sakkfeladványnak” képzelik e konfliktust, amelyet egy „jó (okos és tapasztalt) csapat”, egy sakktábla és élettelen sakkfigurák segítségével addig elemezhet, amíg a problémát meg nem oldja.

Barack Obama több mint egy éve tartó jó szándékú törekvései az izraeli–palesztin konfliktus megoldására kevés eredményt hoztak. Obama közel-keleti megbízottja, George Mitchell rendkívüli erőfeszítései és Netanjahu egyoldalú gesztusai ellenére Mahmúd Abbász palesztin vezető a tárgyalásokat továbbra is előzetes feltételekhez köti. A kétoldalú viszonyt közben egyre inkább beárnyékolja a héten felgyorsított iráni atomprogram, valamint a Hezbollah, amely Libanon középső területeire csoportosította át a rakétáit, hogy ezzel az egész országot bevonja egy Izraellel vívott esetleges újabb háborúba, továbbá a Szíria részéről érkező fenyegetetés.

A héten először ülésezett együtt Berlinben az izraeli és német kormány. A Reichstag épületében tartott rendezvény 65 évvel a holokauszt után jól jellemzi a két ország kapcsolatát. A közös napirend nem csak a megbékélésről szólt: tárgyaltak az elfogott izraeli katona, Gilád Salit német közvetítéssel való kiszabadításáról, az iráni atomprogram elleni fellépésről és a közel–keleti békefolyamat újraindításának feltételeiről is.

Izrael hiába lobbizott a súlyosan egyoldalúnak tartott Goldstone-jelentés visszautasításáért, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 25:6 arányban elfogadta a jelentést, és úgy határozott, hogy azt az ENSZ a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács elé utalja megvitatásra.

A Barack Obama által sebtében összehívott közel-keleti minicsúcstól senki nem várt áttörést, és ez nem is következett be. Az előzetes várakozások „a Holt-tenger szintjénél is alacsonyabbak” – mondta egy fehér házi bennfentes, elismerve, hogy a találkozó elsősorban az amerikai elnök hazai és nemzetközi céljait, nem az izraeli, vagy akár a palesztin fél érdekeit szolgálta volna. A csúcson és utána elhangzott frázisokat – „fogytán az idő”, „a lehetőségek ablaka bezárulhat” és „több békét, kevesebb folyamatot” – Bill Clinton is elmondta tíz évvel ezelőtt.

Izrael rövidesen, feltételekhez kötve, hat hónapra felfüggeszti az építkezéseket azokon az izraeli településeken, amelyek az 1967-es határokon túl fekszenek. A moratórium bejelentése előtt azonban Ehud Barak védelmi miniszter 455 lakóegység felépítését engedélyezte a Nyugati parton. A döntéssel Izrael jelezte, hogy nem tekinti kötelezőnek az azonnali és végleges építési tilalmat sürgető amerikai elvárások teljesítését, és továbbra is érdekeinek megfelelően dönt az állampolgárait érintő kérdésekben.

A meghamisított választást, majd a teheráni tiltakozásokat követően Ahmadinezsád többségében titkos szolgákból és a világméretű terrorhálózat irányításáért és működtetéséért felelős Iszlám Forradalmi Gárda tábornokaiból álló lojális kormányt nevezett ki magának. A hadügyminiszter a kilencvenes évek egyik legsúlyosabb terrorcselekménye miatt nemzetközi körözés alatt áll.