Emmanuel Macronnak mennie kell, de ki jön helyette? Hozhat-e fordulatot a 2027-es francia elnökválasztás? Nos, amennyiben a kiábrándult tömegeket és a szokatlan új jelöltek sorát nézzük, egyre esélyesebb.
Európa részt vesz az ukrajnai háború lezárását célzó tárgyalásokon, Európa mégsem vesz részt. Mintha csak egy barkochba játék feladványát látnánk, egyik nap erről szólnak a hírek, a másik nap éppen az ellenkezőjéről.
Országos vészjelzési tesztet végeztek november 17-én az Egyesült Államokban egy esetleges totális áramkimaradást szimulálva. A háromévente rutinszerű próba most azért keltett nagy feltűnést, sőt riadalmat, mert a tesztet megelőző napokban sorra érték kritikus zavarok a legnagyobb infrastrukturális hálózatokat, a bankoktól a légiközlekedésen át a nemzetbiztonságig. Sokan feltették a kérdést, hogy az aggasztó sorozat a véletlen, egymással össze nem függő technikai zavarok következménye (mint azt a hivatalos magyarázatok állítják) vagy elszabadult a Klaus Schwab által már 2020-ban előre jelzett „kiberpandémia”?
Könnyű lenne a fenti kérdésre rávágni, hogy bizony az idei év a patrióta erők, vezetők és mozgalmak számára „annus horribilis”, történelmi léptékű fekete év volt. Van benne igazság, hiszen a legmegrendítőbb csapás épp itt, Magyarországon érte ezt a tábort. De az összkép ennél jóval árnyaltabb.
Történelmi döntéssel leállította Donald Trump az Izraelnek küldött segélyeket. A Republikánus Párton belüli változások, a demokrata kongresszusi hatalomátvétel és a társadalom Izraelhez való hozzáállásának alakulása miatt a zsidó állam könnyen magára maradhat.
Robotokkal, viharos vitákkal és az arab pártok izraeli himnuszról való látványos kivonulásával indult a Kneszet választás utáni első ülésszaka.
Súlyos alkotmányos válság robbant ki Lengyelországban, miután a Tusk-kormány támogatá-sával Anna Korwin-Piotrowska – a parlament által megválasztott, de az elnök által be nem iktatott alkotmánybíró – a rendőrség segítségével átvette az Alkotmánybíróság irányítását, felfüggesztve annak konzervatív elnökét. Karol Nawrocki államfő jogellenesnek és az alkotmányos rend megdöntésére tett kísérletnek nevezte a lépést. A Nemzetbiztonsági Tanács ülésén felszólította Donald Tuskot a kormányzati intézkedések azonnali visszavonására, hangsúlyozva: a jogállamiságot nem lehet jogsértő eszközökkel helyreállítani. Az események hátteréről az Ordo Iuris lengyel alkotmányvédő szervezet vezetőjét, Jerzy Kwaśniewskit kérdeztük.
Taroltak a demokraták, megtörtek a republikánus erősségek, kékbe borult Amerika a félidei választásokon. Az eredmények, melyek a woke-kereszténység és az iszlamizmus előretörését jelzik, egyúttal erős üzenetet is küldenek Trumpnak: az amerikaiak többsége nem kér sem Izrael támogatásából, sem az Irán elleni háborúból.
Mélyülő törésvonalak, október 7-e begyógyulatlan sebei, feldolgozatlan traumái, az előretörő arab, iszlamista pártok, és dühös, kiábrándult ultraortodoxok nehezítik egy egységkormány létrejöttét a keddi választás utáni patthelyzetben. Lesz-e Izraelnek erős jobboldali-cionista kormánya? Ez a választások után most a legfontosabb kérdés.
Az elmúlt három évben a világ jelentős része szembefordult a 2023. október 7-én brutális támadást elszenvedett Izraellel, és a politikai, gazdasági és morális megbélyegzés a választási eredményektől függetlenül tovább mélyülhet a következő években, az okok ugyanis jórészt függetlenek a realitásoktól.
Október 7-e szörnyű tragédiája óta először járult az urnák elé Izrael. A választásokból sok minden kiderült, de lapzártánkig arra a globálisan égető figyelemmel kísért kérdésre még nem született válasz, hogy Netanjahu folytathatja-e a zsidó állam élén, vagy a választási ígéreteivel szembemenő ellenzéki blokk az arab pártokkal összefogva új érát hoz el.
A palesztin zászló az egész nyugatellenes felkelés jelképévé vált. Az intifáda globális méreteket ölt. A párizsi Szabadság-szobor fekete könnyekkel zokog, miközben a szélsőbaloldaliak, illetve másod-, harmadgenerációs bevándorlók lassan leégetik és kifosztják Európa nagyvárosait.
Aki járt már Izraelben, nagy valószínűséggel hallhatta az ironikus megállapítást, miszerint a zsidó nemzet a „hatmillió miniszterelnök országa”. Tény, hogy nemcsak a köznapi beszélgetésekben van sokaknak markáns – és egymással sokszor szöges ellentétben álló – politikai álláspontja, hanem a választásokon is rendszeresen elindulnak egészen meglepő formációk és jelöltek. Egyikük most komoly nemzetközi figyelmet keltett.
Óriási diplomáciai és politikai viharhoz vezetett Donald Trump közelmúltban tető alá hozott dízelügylete, mely potenciálisan megzabolázhatja az elszabadult üzemanyagárakat, mozgásteret adhat Amerikának az iráni háborúban, ugyanakkor a félidei választások eredményére is negatív hatással lehet.
Durva sérülések, lángoló iskolák és utcák, kegyetlenül megtámadott igazgatók és tanárok. A szeptember közepétől induló, egész Franciaországra kiterjedő diákzavargások radikalizmusa nemcsak Párizst, de egész Európát sokkolta.
Tel-Avivban járunk. A HaSalom, azaz „A Béke” nevet viselő vasútállomáson és a legnagyobb tereken fiatal fiúk és lányok képeivel ellátott matricák tömege néz velünk farkasszemet, emlékeztetve arra, hogy október 7-e továbbra is nyílt sebként fáj, amit a társadalom nem felejt. Emellett ugyanakkor a nyüzsgő élet, gyermekkacajok emlékeztetnek arra is, hogy a gázai terroristáknak nemcsak, hogy nem sikerült eltörölni a zsidóságot Izrael földjéről, de az életet, reménységet, hitet sem sikerült kiölni belőlük.
Az eredeti elképzelése szerint, a Flydubai tel-avivi járatát eltérítő ománi pilóta úgy vezette volna a gépet a Ben Gurion izraeli repülőtérbe, hogy a légvédelemnek már ne legyen esélye lelőni a gépet. Ha sikerrel jár, az súlyosabb csapás lett volna Izraelre nézve, mint amit az éppen három éve történt október 7-ei támadás jelentett.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »