Amerika egyik legnevesebb evangélistája épp negyed évszázaddal ezelőtt látogatott el Moszkvába, ahol leszögezte: nem sokáig lesz még lehetőség az evangélium szabad hirdetésére. Az amerikai porondon is egyedi prófétai látásokat megfogalmazó David Wilkerson arra figyelmeztette a kelet-európaiakat, hogy ne a politikai rendszerváltozásokban bízzanak, hanem használják ki az istenadta szabadságot, amíg még lehet.

Mit tanulhatunk Mohácsról fél évezreddel a történtek után? Azt mindenképpen, hogy milyen út vezet oda, hogy egy társadalom, egy állam össze­omoljon erkölcsileg, poli­tikailag és gazdaságilag is. Ezeknek a történéseknek eredünk a nyomába a cikkünkben, abból a feltételezésből kiindulva, hogy Mohács egy tüposz a magyar történelemben. 

A magyarság 500 évvel ezelőtt, 1526. augusztus 29-én élte át történelmének egyik leggyászosabb napját. Nem csupán a Mohácsnál elhullt húszezer magyar vagy a már fél évszázada fennálló királyságunk addigi legnagyobb veresége miatt, hanem mert „nemzeti nagylétünk temetőjeként” ma is emlékeztet bennünket hazánk sérülékenységére. Magyarországot előszeretettel emlegetik keresztény nemzetnek, így ideje figyelembe vennünk, hogy a Szentírás alapján a nemzetek sorsa nincs örökre biztosítva. Tetteik, kollektív minőségük, erkölcsük alapján Isten megszabja minden nép határait és fennállási idejét (ahogy Pál tanította az athéniaknak).  

1995. augusztus 30-án kezdődtek meg a NATO légicsapásai a szerb katonai erők ellen a boszniai háborúban, amit joggal nevezhetünk a II. világháború utáni legsúlyosabb európai katonai konfliktusnak. A Jugoszlávia szétesésének folyamatához kapcsolódó délszláv háborúk értelmezése az elmúlt évtizedekben az európai publicisztika egyik leggyakoribb témája volt. Ezért – a Bosznia-Hercegovinát ért megrázkódtatásra fókuszálva – Ehlimana Memiševićet, a Szarajevói Egyetem jogtörténész professzorát nem is a „miért” és a „hogyan” teljes körű megválaszolására kértük, hanem arra, hogy a szemtanú szemével láttassa velünk a vérontást.

Immáron fél éve, hogy Donald Trump elnök kezdeményezte a köznyelven ufóaktáknak nevezett iratok nyilvánosságra hozatalát. Bár a földönkívüli jelenségeket az amerikai keresztény világ régóta tárgyalja, egyesek mégis a keresztény hit megrendülésének lehetőségét vetették föl az idegenekkel kapcsolatos információk mentén. Az evangéliumi hívők többsége azonban inkább hitük és profetikus várakozásaik megerősítését látja mindebben.

Nolan Odüsszeiájában nem az olümposzi istenek szeszélyeinek kiszolgáltatott, valamint a földön élő mitológiai lények önkényes érdekei közé szorult hőst kapunk. Helyette egy humanista bálványt tárnak elénk, akinek mentális vívódása hangsúlyo­sabb bármilyen természet­feletti tényezőnél. Egy háborúellenes, inkább északi, mintsem görög hangulatú, mitikus elemektől megfosztott alkotás született. A probléma megfejtésé­hez azonban nem elég a film­kritika; a nyelv és a kultúra magasabb szintű össze­függéseit is vizsgálnunk kell.

Kiégett termés, kiaszott legelők, repedezett földek, kőkeménységűre kiszáradt talaj. Kavargó por, öngyulladás miatt leégett növényzet, szűnni nem akaró meleg és száraz, forró szél. A hőség miatt otthonukba zárkózott emberek, akik csak akkor hagyják el lakásukat, ha muszáj. Ivóvíz-felhasználást korlátozó kormányzati intézkedések, lajtos kocsiból itatott lakosság, a szárazság okozta gazdasági problémák. Feszültség és tehetetlenség. 

1700 éve temette el Konstantin a vatikáni nekropoliszt, hogy felépítse rá a Szent Péter-bazilika elődjét. A második világháború alatt titokban feltárt terület leletei arról tanúskodnak számunkra, hogy az apostoli örökség tiszta képviselete helyett a hagyományos kereszténység milyen hamar visszafordult a pogány kultuszelemekhez.