Évről évre újból felmerül, kinek mit is jelent a halloween. Tartani kellene tőle, vagy túlzás a protestáns keresztényekre jellemző óvatosság? A szellemi és történelmi háttér vizsgálatán túl viszont egy sokkal aggasztóbb korjelenségre bukkanunk, amihez sajnos (de cseppen sem meglepő módon) igencsak sok köze van a halál játékos ünneplésének.
Lapszámunk az év egyik legsötétebb napján, október 31-én kerül a tisztelt Olvasó kezébe, amely a pogány gondolkodásban a spirituális és a fizikai világ találkozásának legfőbb napja (a boszorkányszombatként is ismert, május 1-re virradó Walpurgis-éj mellett). Druidák, varázslók, sámánok, boszorkányok közkedvelt napja volt és mai napig is az, „hála” a tömegkultúrának.
Ben Shapiro legújabb könyve izgalmas és újszerű módon tárja elénk a jó és a rossz ősi küzdelmét, amely a történelemben, a kultúránkban és mindannyiunkban dúl. Két, egymással kibékíthetetlen ellentétben álló értékrend, világfelfogás, életvitel. Az egyik oldalon állnak az oroszlánok: az értékeket létrehozó és védelmező alkotók, innovátorok, a civilizációnk építői. A másikon a dögevők – az élősködés, a tolvajlás, a pusztítás ügynökei.
A találkozás sátra vagy a szent város – mint földi realitás és mint prófétai eszmény – egy transzcendens végpont felé kalauzol, ahová minden kor minden messiáshívő embere vágyott és vágyik, a megváltott nép örök ünnepe felé. A földi Jeruzsálem aranykorában, a békekorszakban, amit a Messiás hoz el, az igazságosságra épül a béke: „Népem békesség hajlékában lakozik, biztonság sátraiban, gondtalan nyugalomban.” (Ézsaiás 32:18)
„Lássad Siont, ünnepeinknek városát, szemeid nézzék Jeruzsálemet, mint nyugalom hajlékát, mint sátort, mely nem vándorol, melynek szegei soha ki nem húzatnak, s kötelei soha el nem szakadnak.” (Ézsaiás 33:20)
Az engesztelés ünnepe (jóm kippur) az emberiség közös kincse, isteni adomány és ajándék, a nemzetek és Izrael jövőjét paradigmatikusan hordozó kijelentéscsomag része. Cikkünkben a tórai együttélési normák között felbukkanó, titokzatos megváltó vérrokon szerepe felől közelítve, illetve a mindenki számára kilátásba helyezett végső ítélet elhárításának szempontjából próbáljuk megragadni aktuális lényegét.
A Szentírásban rögzített őszi ünnepek mindig a prófétai várakozás időszakai. A kürtzengés ünnepe – a sorban az első – egy olyan korszakváltó pillanatot jelez előre, amikor Isten maga fog beavatkozni a történelem folyásába. A népek és egyének ezekben a napokban is – akár tudják, akár nem – cselekedeteikkel határozzák meg, hogy az Úrnak e bizonyos napja milyen messzemenő következményekkel jár majd rájuk nézve.
Az izraeli–palesztin konfliktus nyugati humanista alapú megközelítése már az elmúlt évtizedekben is illuzórikus volt, de 2023. október 7. óta a dogmatikus valóságtagadás új szintjére lépett. A világ mégis a Hamász dominálta „Palesztin állam” egyoldalú elismerésére készülődik, míg Izrael második éve köszönti az őszi ünnepeket béke és foglyai hazatérése hiányában.
