Az Iráni Iszlám Köztársaság fogantatása óta egy Izrael-mentes világról álmodozik. Az ajatollahok vezette teokratikus diktatúra fanatikus, apokaliptikus világképe ötvözi a síita kisebbségi komplexust, az öngyilkos mártírkultuszt és a társadalmi igazságosság harcot. Netanjahu most mindent feltett egy lapra, hogy véget vessen a nyugati kultúra egyik legfőbb fenyegetésének: a khomeinizmusnak.

Az első egyetemes zsinat máig meghatározza az eurázsiai civilizáció szellemi és politikai arculatát. A nikaiai zsinat összehívását kiváltó vita lényegében a teológia, vagyis az Istenről való gondolkodás és beszéd szívét, középpontját érintő kérdésben robbant ki Alexandriában egy Arius (Areiosz) nevű presbiternek a Szentháromsággal, ezen belül is a Fiú istenségével kapcsolatos tanítása miatt.

Isten Szellemének jelenléte nem csak opció volt Jézus tanítványai számára ahhoz, hogy rajtuk keresztül is folytatódjon a Mesterük szolgálatában megnyilvánuló csodasorozat. A Teremtő mindenható erejét ugyanis a mai napig is az Ő Szelleme tudja berobbantani az emberek életében.

Újfent háborús helyzetben kényszerül Izrael állami és vallási ünnepeit megülni. Miközben a Hamász által elrabolt utolsó foglyokért küzdenek, zsidók tömegei próbálnak Isten ígéreteiből vigaszt meríteni. A nemzetet megrázó viszontagságok közepette való feltekintés, az Istenbe vetett reménység példaértékű minden szorongatott helyzetben lévő állam számára.

325. május 20-án, szinte napra pontosan 1700 évvel ezelőtt kezdődött el keresztény egyházi vezetőknek az a mintegy két hónapon át tartó tanácskozása a kis-ázsiai Nikaiában, amely később az I. egyetemes zsinatként vonult be az egyháztörténetbe. Bár a zsinaton megfogalmazott hitvallás máig lényegében minden keresztény irányzat közös nevezőjének tekinthető, az ide elvezető körülmények árnyalt képet festenek az akkori kereszténység állapotáról és hatalomhoz való viszonyáról.

Miközben a világsajtóban az új pápa békekezdeményezései szerepelnek előtérben, XIV. Leó elődeihez képest nagyobb hangsúlyt tesz a pápai hivatal abszolút tekintélyének megerősítésére.

A globalizmus szellemében közkeletűvé vált az a mondás, hogy „több út is felvezet ugyanarra a hegyre”; jelesül arra a bizonyos hegyre, ahová istenkeresés útján az emberiség egy jelentős hányada igyekszik. E hangzatos beszéd azt az üzenetet közvetíti, hogy bár a választott út eltér, a végcél ugyanaz. Mintha az iszlám, a buddhizmus és a kereszténység csak más arculata lenne ugyanazon hitnek. A Biblia azonban világossá teszi: ez a keveredés életveszélyes.