2006. 12. 26.
Az ókori világban se szeri, se száma nem volt azoknak az uralkodóknak és vallásalapítóknak, akik ködös, misztikus legendák homályába vesző eredettel dicsekedtek. Jupiter, Vénusz, Mars, Apollón vagy maga a Nap: a hiszékeny, babonás tömegnek voltaképp mindegy volt, melyiktől ered a kötelezően imádandó „isteni felség”, ellenőrizni úgysem tudta senki. Nem így a zsidó vallásban, amely kezdettől elutasította a politikai vezetők istenítését; de amelynek alapokmányában, az Ószövetségben már a legelső fejezetektől kezdve megtalálható a Messiásról, vagyis (a Felkent) Szabadítóról szóló ígéret. (2006. 12. 21.)