Kétéves gyötrelmet zár le az izraeli túszok hazatérése, de tartós lesz-e a béke?

Szimhát Tóra, a Tóra örömünnepe az a nap, amikor a zsidó naptár szerint két évvel ezelőtt a Hamász és más palesztin dzsihadista szervezetek gázai civilekkel karöltve válogatás nélküli mészárlásba kezdtek dél-Izraelben, nők tömegeit erőszakolva meg, élve elégetve családokat, és ártatlan civilek százait hurcolva magukkal túszul a Gázai övezetbe, éheztetett, meggyötört állapotukról készített fotókkal, videókkal kínozva családjukat és az izraeli társadalmat. Ennek vetett véget az a történelmi tűzszüneti megállapodás, melynek köszönhetően az idei ünnepen húsz hazatérő túsz családja örömkönnyek között ugorhatott szerette nyakába. 738 napos fogság és éheztetés után minden még élő izraeli túsz, köztük Omri Miran, a magyar származású kétgyermekes édesapa kiszabadult a gázai fogságból, és ezzel kétéves gyötrődésre sikerült mérsékelten megnyugtató pontot tenni.

Ahogy arra Jonathan S. Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője is rámutat elemzésében: ami most történik, az nem csupán egy egyszerű hazatérés. Azok, akik Izraelben és másutt az elmúlt 24 hónapban imádkoztak ezért a napért, szintén megszabadulnak a fájdalomtól, a frusztrációtól és a haragtól, amelyet az október 7-i trauma és a túszok szenvedései miatt éreztek. Az izraeli történelem leghosszabb háborújának végével együtt a foglyok szabadulására adott reakció meghaladja minden korábbiét, és valószínűleg a modern zsidó történelem egyik meghatározó pillanataként fognak emlékezni rá.

Az október 13-án az USA, Egyiptom, Törökország és Katar által aláírt gázai béketervre, melynek keretében sor kerülhetett minderre, széles körben nagy diplomáciai áttörésként tekintenek. Donald Trump amerikai elnök ugyanis ott járt sikerrel, ahol mások kudarcot vallottak előtte. Mindemellett sikerült olyan országokat felsorakoztatnia a kezdeményezése mögött, amelyek a Hamász támogatóinak számítottak. Az, hogy a Sarm es-Seikben megrendezett békecsúcson húsz ország vezetői vettek részt, aláhúzta a találkozó nemzetközi súlyát és jelentőségét. Az pedig, hogy Magyarország miniszterelnökét maga Trump elnök hívta meg személyesen, és nyilvánosan méltatta is, jól mutatja: hazánk geopolitikai befolyása a méretéhez képest jóval nagyobb.