Hetek Univerzum
Mit ünnepelnek az amerikaiak hálaadáskor?
Több mint foci és pulyka

A hálaadás napi hagyományos vacsorán szinte minden amerikai család asztalára pulyka is kerül.(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)

Mit ünnepelnek az amerikaiak hálaadáskor?
Több mint foci és pulyka
2021. 11. 18.
Növekvő infláció és fokozodó negatív közhangulat mellett ünnepli a hálaadás napját november hónap negyedik csütörtökén az Egyesült Államok. A nap jelentősége a történelem előrehaladtával olyannyira csökkent, hogy manapság már inkább a gigászi evészetekről és az amerikaifocimeccsekről nevezetes. Mi is adta hajdanán az ünnep fennköltségét?(2021.11.19. (XXV/46))

A hálaadás ünnepe különleges helyet foglal el az Egyesült Államok történelmében. A közismert tradíció szerint az európai telepesek így ünnepelték meg első aratásukat az Újvilágban. Első alkalommal 1621-ben rendezték meg, melynek során szimbolikus módon a helyi indiánok és az új lakosok békében és egységben tudtak együtt örvendezni. Némely történész vitatkozik a monda hihetőségével kapcsolatban, azonban elismerik, hogy a telepesek valóban tartottak hálaadás napot, sőt akár évente többet is. Ezek a napok azonban vajmi kevéssé hasonlítottak a modern kori ünnepre. Az elkötelezett puritánok a természetfölötti dolgokról való elmélkedésre szentelték e napot, előtte sokszor böjtöt hirdettek, és hálát adtak Istennek a sikeres szüretért, aratásért. Még ha az azóta elhíresült történet nem is teljesen, az ünnep szellemisége sokáig megmaradt.

Elnökök és a hálaadás

Amerika tulajdonképpen George Washingtonnak köszönheti, hogy a hálaadás ünnepe végül komoly szerepet kapott a nemzet történelmében. Első elnökként hirdette meg az eseményt 1789-ben, mint egy hála­adásra és imádkozásra elválasztott napot. A dátum november 26-ára lett kitűzve. Ám Washington már az elnöksége előtt is fontosnak tartotta a hálaadást.

A függetlenségi háború alatt például rendszeresen elrendelte a csapatok számára a hálaadó istentiszteletek megtartását, főleg sikeres csaták után.

Utódai azonban nemzeti szinten elhanyagolták az esemény ünneplését, bár nem feltétlenül azért, mert nem tartották fontosnak. Thomas Jefferson például annyira szabadságpárti volt, hogy szerinte az ünnep állami szinten való elismerése megsértené az állam és az egyház elválasztásának elvét. Úgy vélte, az ünnepély teljes mértékben vallási töltetű és annak hivatalos nemzeti ünneppé tétele ellenkezne az első alkotmánykiegészítéssel – vagyis a szabad vallásgyakorlás elvével. Csaknem kétszáz évig osztották Amerika vezetői Jefferson véleményét, hiszen a különböző gyarmatok, majd államok más és más napokon tartották meg az ünnepet, mígnem az igazi változást Abraham Lincoln hozta.

Fotó: Shutterstock / PuzzlePix
Az első hálaadáson 1621-ben  
a  helyi indiánok és az új lakosok békében tudtak együtt örvendezni. (Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)

Washington hagyatéka

Lincoln Washington példáját követve hirdette ki 1863-ban a hálaadás ünnepét mint nemzeti ünnepet, a dátumot ő is november 26-ára, vagyis november utolsó csütörtökére tette. Hivatalosan a Kongresszus azonban csak 1870-ben fogadta el az indítványt, a karácsonnyal, újévvel és a függetlenség napjával együtt. Ne felejtsük el, hogy 1863-ban még javában folyt a polgárháború, Lincoln beszédében ennek ellenére hálaadásra biztatta a nemzetet és az újraegyesítést szorgalmazta. Egyébiránt az elnök Sarah Josepha Hale – aktivista, egy női magazin befolyásos szerkesztője és a Mary Had a Little Lamb népszerű gyermekdal írója – közbenjárása miatt tartotta fontosnak az ünnep napjának minél előbbi kitűzését, mivel Hale asszony ebben az ügyben elmondása szerint 15 éve ostromolta leveleivel a különböző elnököket. Állítólag Lincoln elnök volt az első, aki elsőre válaszolt kérésére és valóban betartotta ígéretét.

Elnöki kegyelmet a pulykának!

A pulykáknak való elnöki megkegyelmezés tradíciója egy történet szerint szintén Lincolnhoz vezethető vissza. Állítólag az elnök fia, Tad volt az, aki „közbenjárt” a karácsonyi vacsorához megölendő pulyka életéért, s innen az ötlet, amit a többi elnök felhasznált. Mások azt mondják, Harry S. Truman volt az első, aki ezt a furcsa szokást elkezdte. Azonban a Fehér Ház hivatalos oldala szerint mindkettő történet hamis. Valószínűleg John F. Kennedy teremtette meg a szokást, pár nappal a merénylete előtt, amikor egy olyan pulykát akartak neki felszolgálni, melynek nyakán egy táblára ez volt felírva: „Jó étvágyat, Elnök Úr!”

Mindenesetre a tradíciót George H. W. Bush elnöksége óta rendszeresen követik, vagyis 1989 óta. Bush szerint a szokatlanul hatalmas hálaadási pulyka elég idegesnek tűnt, miközben ő beszédet mondott, így végül úgy döntött, megkegyelmez éle­tének. Persze állítólag az elnököt környezetvédelmi aktivisták próbálták rávenni valamiféle szolidáris cselekedetre.

Az életben hagyott szerencsés pulykát ezek után szokás szerint elszállítják George Washington volt Mount Vernon-i birtokára, ahol boldogan élhet, míg meg nem hal. 1926-ban Calvin Coolidge elnök pulyka helyett egy élő mosómedvét kapott ajándékba a hálaadási vacsorára. Mivel az elnöknek nem volt étvágya az állathoz, inkább megtartotta kis kedvencként. Ez az eset nem volt egyedülálló, tekintve, hogy Coolidge és felesége odavoltak mindenfajta álla­tért, ezért elég sok furcsa élőlényt ajándékoztak nekik, mint például medvét és oroszlánkölyköket.

Benjamin Franklin lányának írt levelében kifejezte, hogy

a pulykát alkalmasabb madárnak tartotta volna Amerikát jelképezni a fehérfejű rétisassal ellentétben, mivel szerinte eme madár „rossz erkölcsű”, míg a pulyka sokkal „tiszteletreméltóbb”.

A dátumkérdés

Lincoln elnök óta általában mindegyik vezető november utolsó csütörtökét jelölte ki az ünnep napjául. Franklin D. Roosevelt volt az első, aki átrakatta november harmadik csütörtökére az eseményt, így akarván meghosszabítani a karácsonyi vásárlási időszakot. Az elnök ezzel a gazdasági válság utóhatásaitól szenvedő vállalkozásoknak szeretett volna segíteni. Ez azonban nem nagyon tetszett az amerikai népnek, főként a naptárkészítőknek és a fociedzőknek, akik már megszokták, hogy a dolgok egy bizonyos rendben mennek, így két év után vissza kellett térni az eredeti időpontra.

Érdekesség, hogy Kanadában is ünneplik a hálaadás napot – bár másik napon és másik okból – , sőt sokak szerint valójában tőlük ered a tradíció és a klasszikus hálaadás napi lakoma ötlete is. Kanada ekkor – náluk október második hétfőjén – Martin Frobisher angol felfedező 1578-as országba való megérkezésére emlékezik.

Fotó: Shutterstock / PuzzlePix
(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)

Imára hívás

Mi sem tükrözi jobban az ünnep egykori jelentőségét, mint az, hogy még a huszadik század során is fontosnak tartották az ország vezetői a nap megtartását, sőt sokszor emlékezetes beszédekkel is jelezték hangsúlyosságát. Chester A. Arthur például így nyilatkozott a napról: „A jó egészség, az aratás bősége, a béke és a rend stabilitása, a testvéri érzés növekedése, az intelligencia és az oktatás terjedése, a polgári és a vallásjogok folyamatos élvezése, mindezek és még megszámlálhatatlan áldások okok az áhítatos örvendezésre.”

Woodrow Wilson öt nappal az első világháború vége után beszédében elmondta: „Ebben az évben különleges és megindító okunk van a hálára és az örvendezésre. Istennek tetszett, hogy békét adjon nekünk. A teljes győzelem nemcsak békét hozott, hanem egy új nap biztos ígéretét, ahol az igazságosság felváltja az erődemonstrációt és a féltékeny cselszövést a nemzetek között.”

Carter elnök az 1979-es iráni túszdráma alatt hívta imára a nemzetet. „Csatlakozunk a világ mindenfajta hívő emberéhez, akik ragaszkodnak az emberi jogok és a nemzetközi jog alapelveihez. Egyetértünk velük abban, hogy véget kell vetni az ártatlan emberek elleni terrorcselekményeknek.”

Hálaadás Londonban

Franklin D. Roosevelt volt az első elnök, aki az Egyesült Államokon kívül ünnepelte a hálaadást, méghozzá egy nehézcirkálón, útban a Buenos Aires-i Pánamerikai Konferenciára. Természetesen a pulykavacsora akkor sem maradhatott el, Roosevelt a hajó legénységével osztotta meg a lakomát. 1942-ben, a háború alatt, hála­adáskor Roosevelt elnök rádión keresztül szólt az emberekhez. Beszédében a nemzetet a béke visszatéréséért való imára biztatta. Ugyanebben az évben egyedülálló módon a londoni Westminsteri apátságban rendeztek hálaadási istentiszteletet több mint 3500 amerikai katona számára. 900 éve ez volt az első alkalom, hogy idegen nemzet fiait beengedték a legendás katedrálisba, ahol elénekelték az „America the Beautiful” című dalt és az amerikai himnuszt.

Az ifjabb Bush elnök is fontosnak tartotta, hogy a 2007-es hálaadás alatt felhívja az amerikai katonai személyzetet, akik éppen Afganisztánban vagy Irakban állomásoztak, hogy kifejezze háláját a katonáknak.

„Ellenünneplők”

A mai napig sok családban foglal el fontos szerepet az ünnep, de az államok szekularizálódása óta egyre inkább csak tradíció. Ezenkívül erősödik az a nézet, miszerint maga az ünnep rasszista alapokra épül, tehát megünneplése eredendően rossz. E felfogás szerint ez a szokás mélyen sérti az amerikai őslakosságot, sőt az indiánnak vagy telepesnek való beöltözés végletekig érzéketlen dolog, és az ebből fakadó viták heves érzelmeket váltanak ki. 1970 óta az indiánok

közül sokan a hálaadás napján gyásznapot rendeznek, amelyet „ellenünnepnek”, vagy akár protestálásnak szánnak. Az esemény szervezői Amerika elhallgatott történelmére kívánják felhívni a figyelmet és az amerikai őslakosság ellen elkövetett népirtásra.

Bármekkora port kavar e kérdés, a napnak tagadhatatlan jelentősége van a modern ember számára is. Noha a szokások vitatottak, az ünnep kétségkívül Amerika történelmét képezi, amit nem lehet csak úgy átírni, hiszen az amerikai nemzeti identitás megteremtésének egyik legfőbb ünnepe.

Vissza a Hetek univerzumba
Aktuális hetilap
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!