Fiókos szekrényemben matatok, sárgult kéziratpapírok, mappák és dobozkák között. Valamennyi darab vándorlástól, költözködésektől elnyűtt, ütött-kopott kacat, más ember már rég túladott volna rajtuk. Egyik sem különb azoknál a törött ólomkatonáknál, kicsorbult üveggolyóknál, összelapított cigarettás dobozoknál, gyűrött számolócéduláknál, amelyek egy vásott iskolás kamasz zsebéből kerülnek napvilágra a tanár úr sürgető parancsszavára. Nekem mégis bármelyik többet ér, mint akár egy ezres bankó.

2001. május 31-e jelentős nap a világ egyházainak, hitközségeinek és vallási gyülekezeteinek életében: e napon fogadta el az ENSZ Közgyűlése magyar és osztrák javaslatra egyhangúlag azt a határozatot, amely elítéli a vallási helyek elleni erőszakos cselekedeteket és fenyegetéseket, azok lerombolását, megrongálását vagy veszélyeztetését. Az indítványt 115 ország támogatta. A világszervezet egyben felhívást intézett az államokhoz: vessenek latba mindent annak érdekében, hogy a vallási helyek kellő tiszteletben és védelemben részesüljenek.

Szép is lenne, ha betartanánk, de sajnos – amint a többrendbéli ábrák mutatják – az emberiség inkább eltávolodik ettől a parancsolattól, mintsem közeledne hozzá. A gyűlölet, amely ideig-óráig csak mint zsarátnok izzott a hamu alatt, a XX. században lángra lobbant és egyre inkább elharapódzik Földünkön. A lenini–sztálini népirtásokat állítólag a tőkések iránt táplált gyűlölet fűtötte, de kétséges, hogy Oroszország területén akadt volna annyi kapitalista, mint amennyi ember áldozatul esett a kommunista diktatúra öldöklési tébolyának. Hitler úgynevezett "nemzetiszocializmusa" a zsidóság gyűlöletét tűzte zászlajára és ennek az őrült ámokfutónak a világ szeme láttára sikerült hatmillió ártatlan embert kiirtania. A gyűlölködés persze ezzel sem ért véget, tovább terjedt Afrikára, Ázsiára, Amerikára, majd újfent Európára.

Hillary Clinton igen előrelátó – már a jövőjét tervezi. A CBS riportereinek adott interjújában kifejtette, jövőbeni politikai terveitől függetlenül egy dolog már bizonyos: a Fehér Ház után következő otthona New York lesz. Bár Clinton aszszony még, úgymond, nem játszik teljesen nyílt kártyákkal, e szavak mögött többen sejteni vélik, hogy Hillary egyenesen New York állam szenátori székét célozta meg. Ezt a feltevést látszik megerősíteni az az izraeli forrásokból felröppent hír is, miszerint Hillary rövidesen Izraelbe készül. Szakértők szerint a látogatás célja nem egyéb, mint hogy New York nagyszámú és politikailag igen aktív zsidó lakosságának támogatását megszerezze. Bár a first lady az utóbbi időben sűrűn látogatott New Yorkba, nyíltan még nem adott hangot politikai terveinek. Az elemzők viszont úgy vélik, legkésőbb júliusban színt kell vallania: indulni kíván-e a New York szenátora címért. Annyit mindenesetre már egyértelművé tett a CBS televíziónak adott interjúban: férjével elhatározták, hogy akárhogy is fordulnak a dolgok, mindenképpen New York államba költöznek. A New York Times értesülése szerint az elnöki házaspár megbízottjai már hónapok óta megfelelő otthont keresnek számukra Westchester megyében.

A New York-i magyarság életének szerves része a színház intézménye. Szinte záloga a magyar kultúra és a nemzeti hagyományok megőrzésének és fennmaradásának. Ne képzelje persze a kedves olvasó, hogy valamiféle neonfényes hirdetőtáblával ellátott, korszer? épületről van szó, ahol a színészek többezer dolláros heti gázsit vesznek fel. Amennyiben hasonló amerikai létesítménnyel akarnám összevetni, talán az off-off Broadway színház lenne a legtalálóbb, ám – sajna, de való – még az is hétszerte jobb körülmények között működik.