Mel Gibson passió-filmje után most egy másik Gibson (az előbbinek nem rokona) rázta fel a vallásos és vallástalan világot szenzációsan tálalt bejelentésével. A Shimon keresztnev? brit régész azzal a bejelentéssel rukkolt elő, hogy Jeruzsálem mellett megtalálta Keresztelő János barlangját, benne egy általa használt mikvével (zsidó rituális fürdő). A hírt a világ valamennyi hírügynöksége vezető helyen tálalta. A hírrel egyidőben Shimon Gibson már piacra is dobta a Keresztelő János barlangja: egy megdöbbentő régészeti felfedezés, amely újraírja a kereszténység történetét cím? kötetét, melyhez néhány nap múlva már akciós áron is hozzá lehetett jutni az internetes könyváruházakban.

"Összeomlott egy gyalogosfeljáró oldalfala." – Ezzel a hírrel bizony aligha foglalkozna egy magára valamit is adó újság, nem is beszélve a televíziók hírműsorairól. Márpedig múlt héten a világ valamennyi médiaorgánuma hírül adta az esetet. Természetesen az illető gyalogosfeljáró nem máshol, mint a jeruzsálemi Templomhegy oldalában, az úgynevezett "Siratófalnál" áll, jobban mondva állt egészen szombatig, amikor egyik támfala kidőlt. A szakemberek a rámpa leszakadásának okát a múlt szerdai kisebb földrengésben és a hétvégén kezdődő hószakadásban vélik megtalálni. De minthogy a hely a Templomhegy közvetlen szomszédságában található, az iszlám szélsőségesek ismét valaminő agyafúrt "cionista összeesküvést" orrontanak a háttérben. Az Iszlám Dzsihád, karöltve az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai elnevezés? terrorcsoporttal, állítólag máris bosszút esküdött.

Az emberiséget régóta izgatja bolygórendszerünk Naptól számított negyedik bolygója: a Mars. Jóval azelőtt, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomban megjelentek volna a Földet fenyegető "kis zöld emberkék", az ókori civilizációkban a Marsot ellenséges, háborúkat, dögvészeket, apokaliptikus csapásokat gerjesztő bolygóként tartották számon. A szeszélyes bolygóisten kiengesztelésére e-gyes kultúrákban emberáldozatokat mutattak be. De vajon mi lehet az oka annak, hogy a földkerekség számos részén a magas civilizációk és a természeti népek gyakorlatilag azonos módon gondolkodnak a "halálbolygóról"?

A brüsszeli EU-csúcs kudarca újra megmutatta, hogy az öreg kontinens alapjaiban megosztott a legfontosabb kérdésekben. Pedig hangzatos nyilatkozatokban nincs hiány. Egy ilyen született a napokban is Európa identitásáról. A folytonos európai önazonosság-keresés egyik oka a bizonytalanság, az egyre újabb és újabb deklarációk célja pedig bevallva-bevallatlanul is a jövő birtokbavétele. A nyilatkozat kezdeményezői olasz és francia értelmiségiek, illetve diplomaták; aláírói között találunk akadémikust, volt miniszterelnököt, újságírót, Nobel-díjas fizikust, bíborost, főrabbit és irodalomtörténészt. A dokumentumot magyar részről Göncz Árpád volt köztársasági elnök és Kertész Imre Nobel-díjas író jegyezte.

A Jeruzsálem fallal övezett Óvárosa és az Olajfák hegye között húzódó Kidron-völgyben már eddig is számos ókori síremlék volt ismert. Közülük az egyik leghíresebb az "Absalon sírja" néven ismert építmény, amely ugyan valóban sír, de nem Dávid lázadó fiáé. Absalon nevét és a síremléket a középkorban kapcsolták össze, ezzel egyidejűleg terjedt el az a szokás, hogy annak homlokzatát megkövezték, ezzel is kifejezve azt az utálatot, amit Absalon bűnei felett éreztek. A furcsa szertartáson zsidók, keresztények és muzulmánok egyaránt részt vettek: nem kis mértékben ennek köszönhető, hogy a homlokzat és annak feliratai igencsak megrongálódtak.

Silvio Berlusconi, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő olasz miniszterelnök október 4-én, az európai kormányfők soros római értekezletén felvázolta vízióját a "szép új Európáról", amelynek – szerinte – a világ nem kevesebbet köszönhet, mint magát a civilizációt. Ezzel egyidőben a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre a német egység ünnepe alkalmával mondott beszédében újból megkérdőjelezte az "európai kultúrfölény" mítoszát. 

Colin J. Humphreys cambridge-i fizikust, a Királyi Mérnöki Akadémia tagját a tudományos világ eddig a számítógépek mikrocsipjeinek szakértőjeként tartotta számon. Most megjelent The Miracles of Exodus cím? könyvében saját állítása szerint húsz éves bibliakutatásának eredményeit tette közzé. A kötet megjelenése után nem sokkal máris a bestsellerlistákra került. 

Claudius császár uralkodásának tizedik esztendejében – időszámításunk szerint 50-ben – egy furcsa idegen érkezett Athénba. A Római Birodalom kulturális fővárosában természetesen nem egy zsidó ember megjelenése számított szokatlannak, hiszen a zsidóknak addigra zsinagógájuk is volt a városban, sőt a pogányok közül is sokan mint "istenfélők" csatlakoztak a gyülekezethez. A titokzatos idegen – aki nem más, mint Pál apostol – újdonságként ható tanai azonban megütközést keltettek bizonyos körökben. 

A víz alatti régészet újabb szenzációja ezúttal nem a tengermélyről, hanem a bagdadi Központi Bank elárasztott pincéjéből került elő. Faleh Szalman, a bank kormányzója szerint a felbecsülhetetlen érték? asszír kincseket a kilencvenes évek elején rejtették el az épület alagsorában, hogy megóvják őket az öbölháború pusztításától. A pincékbe behatoló amerikai szakemberek az aranytárgyak mellett holttestekre is bukkantak. Az irakiak úgy vélekednek: ezek rivális fosztogató bandák emberei lehettek, s a bank alagsorát éppen az ő távoltartásukra árasztották el vízzel.

Sokan hiszik, hogy az Ószövetség utolsó prófétájával, Malakiással végleg lezárult a próféciák kora a zsidó történelemben. Ennek cáfolatát nyújtja egyebek mellett maga a kereszténység is, amely a több évszázados prófétai hagyomány folytatója és – részben – beteljesítője. Bár a prófétaság intézményes formában valóban nem élt tovább a Második Templom korszakában, a prófétálás, mint jelenség, továbbra is elevenen élt az ókori Izraelben.

Jézus hamis vádak alapján történt elítélése és kivégzése a világtörténelem nem első, de nem is utolsó koncepciós pere volt. Jelentősége azonban egyedülálló: Jézus halála és feltámadása – a keresztény hitvallás szerint – az emberiség megváltását eredményezte. Bár a drámai történet "happy end"-del, Jézus Krisztus feltámadásával fejeződött be, ez azonban egyes-egyedül Isten beavatkozásának volt köszönhető. A per résztvevői között – a vádlotton kívül – egy sem akadt, aki pozitív szerepet játszott volna a történetben.

Az ókori Közel-Kelet, vagyis a Tigris és Eufrátesz folyó köze az emberi történelem kezdete óta birodalmi vetélkedés tárgya. A Dániel könyvében feljegyzett négy birodalom közül kettő (a babilóni és a méd-perzsa) itt jött létre, de hiába próbált Nyugat felé terjeszkedni, Egyiptomnál és Kis-Ázsiánál tovább nem jutott. Nagy Sándor birodalmának kezdeménye ugyan a Balkán-félszigeten jött létre, mégis Keleten vitte véghez legnagyobb hódításait. A legutolsó világbirodalom, Róma viszont hiába próbálta tartósan megvetni lábát az Eufrátesz mentén, törekvése kudarcot vallott. Napjainkban sokan találgatják hogy vajon az Egyesült Államok lesz-e az első birodalom az emberiség történetében, amely mind a Nyugatot, mind a Keletet képes lesz tartósan befolyása alá vonni.

Hétfőn a Haarec cím? izraeli napilap címoldalon közölte annak az óhéber feliratnak a fényképét, amely állítólag Jóás király korából származik. Ha a lelet valódi, egyértelm? bizonyítékul szolgál arra, hogy az i. e. 10. században Salamon által épített jeruzsálemi Templom nagyon is valóságos épület volt: Jóás ugyanis arról számol be a kövön, hogy az akkor már csaknem kétszáz éves épületet felújíttatta. A tudósítás egyébként megfelel a Biblia közléseinek, s így hitelesítő erej? történeti bizonyítékként lehet a Szentírás szövege mellé állítani. A történelmi múlt iránt oly érzékeny országban, Izraelben, máris nagy vihart kavart a felirat közlése.

Izrael életének mindmáig meghatározó sorseseménye az egyiptomi kivonulás (exodus) és a Szináj hegyén végbement törvényadás. A teljes Szentírásnak, és az egész zsidó–keresztény kinyilatkoztatásnak a hitelessége áll vagy bukik azon, hogy a Mózes könyveiben leírt események valóban megtörténtek-e, vagy csupán mítoszok, a vallásos képzelet szüleményei. 

A legrégebbi közvetlen, tárgyi bizonyíték lehet a Názáreti Jézus történelmi létezése és a családjáról szóló újszövetségi beszámolók hitelessége mellett az a felirat, amelyet egy jeruzsálemi magángyűjteményben lévő temetkezési láda oldalán fedeztek fel. Az arám nyelv? szöveg így szól: Jakab, József fia, Jézus testvére. A szenzációt keltő bejelentésről és a felirat megfejtésének kalandos körülményeiről a CNN hírtelevízió különtudósításban számolt be. A felfedezés Andre Lemaire, a francia Sorbonne Egyetem ókori írástörténészének érdeme. A Jakab-felirat hitelességét eddig senki nem cáfolta, azonban a washingtoni Katolikus Egyetem jezsuita profeszszora, Joseph Frotzmyer már a bejelentés másnapján tiltakozott az ellen, hogy a bibliai Jézussal hozzák azt összefüggésbe. Az elmúlt fél évszázadban már több első századbeli régészeti bizonyítékot találtak, amelyek a Jézus életéről és az őskeresztény egyházról szóló bibliai beszámolókat támasztják alá, azonban most először bukkant fel a főszereplők közül valakinek a neve, ráadásul egyszerre több is – emelik ki a híradások. A különleges leletet a tervek szerint jövő hónapban bemutatják a Royal Ontario Múzeumban a kanadai Torontóban, ahol a nemzetközi Biblia-kutató tudósok tartják éves közgyűlésüket.

A Biblia elbeszélései nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a világtörténelem kiemelkedő szereplőinek és eseményeinek: "a birodalmak és világtörténelmi személyiségek csupán egy isteni szándék háttereként és eszközeként esnek az ó- és újszövetségi bibliai történelemmagyarázat látókörébe" (Karl Löwith). Jóllehet Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai több mint négyszáz évig laktak Egyiptom földjén – sőt bizonyos értelemben itt kovácsolódtak néppé –, a róluk szóló bibliai beszámoló e csaknem fél évezrednyi időszakról egyetlen nevet vagy eseményt sem tartott fontosnak megörökíteni.

"Interfaith superstar" – e lefordíthatatlan szójátékkal jellemezte a Time e heti címlapsztorija Ábrahámot, a három monoteista világvallás legismertebb közös szereplojét. A szeptember 11-ei merénylet óta felekezetközi aktivisták Ábrahám-eloadásokat, Ábrahám-prédikációkat tartanak, sot még "Ábrahám-szalonokat" is muködtetnek szerte az Egyesült Államokban. Az Ábrahám-reneszánsz sokakban felélesztette a reményt az egymással több évszázada haragban álló, egymástól sokat szenvedett zsidó, keresztény és iszlám vallás közötti megbékélésre. 

A napjainkban szinte kizárólagos tudományos paradigmaként elfogadott evolucionista világnézet számára a Biblia kétségkívül egyik legnagyobb botrányköve a vízözön története. A Szentírás szerint Ábrahám kora előtt négyszáz évvel (körülbelül az i. e. 26. században) globális áradás borította el a Földet, amelyből mindössze nyolc ember menekült meg egy maguk készítette bárkán. Noé és fiai, valamint azok feleségei lettek az emberiség újjáalapítói. 

Jeruzsálem főmuftija, Hadzs Amin Muhammad al-Husszeini 1941. november 6-án érkezett meg a Harmadik Birodalom fővárosába, Berlinbe. A náci állam vezetői a legmagasabb szinten fogadták, s kényelmes szállást biztosítottak számára a Klopstock Strasse egy hatalmas háztömbjében, ahol 1939-ig egy cionista zsidó iskola működött. Miután minden egykori zsidó ingatlant államosítottak, Himmler "Zsidó Intézetet" rendeztetett be az épületben, amit Husszeini megérkezése alkalmával "A Zsidókérdés a Muszlim Világban Kutatóintézet" névre kereszteltek át. Nem ok nélkül.