hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A végzet Temploma
Indiana Jones-ok kerestetnek

2004. 02. 23.
"Összeomlott egy gyalogosfeljáró oldalfala." – Ezzel a hírrel bizony aligha foglalkozna egy magára valamit is adó újság, nem is beszélve a televíziók hírműsorairól. Márpedig múlt héten a világ valamennyi médiaorgánuma hírül adta az esetet. Természetesen az illető gyalogosfeljáró nem máshol, mint a jeruzsálemi Templomhegy oldalában, az úgynevezett "Siratófalnál" áll, jobban mondva állt egészen szombatig, amikor egyik támfala kidőlt. A szakemberek a rámpa leszakadásának okát a múlt szerdai kisebb földrengésben és a hétvégén kezdődő hószakadásban vélik megtalálni. De minthogy a hely a Templomhegy közvetlen szomszédságában található, az iszlám szélsőségesek ismét valaminő agyafúrt "cionista összeesküvést" orrontanak a háttérben. Az Iszlám Dzsihád, karöltve az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai elnevezés? terrorcsoporttal, állítólag máris bosszút esküdött.



Szombaton ledőlt a rámpa a Siratófalnál Fotó: Reuters

Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a zsidó vallás legszentebb helyének számító Templomhegy területén eddig még soha nem végeztek ásatást. Mivel a
Templomhegy, arab nevén Harám as-Sarif (nemes szentély) területe az iszlám vallás számára is rendkívül fontos, és annak kezelése az iszlám Waqf hatóság kezében van, sem a brit mandátum-időszakban, sem a rövid izraeli fennhatóság idején nem volt lehetőség a terület felkutatására. A régészet tudománya amúgy is csak a 19. század utolsó évtizedeiben született meg, korábban legfeljebb amatőr kutatókat vonzottak a történelem titkait magukban rejtő helyszínek. Ilyen amatőr kutató volt például Charles Warren kapitány, aki 1867 és 1870 között próbált engedélyt szerezni a Templomhegy kutatására, sikertelenül. A török hatóságok ugyanis a Harám vallási jellegét féltve nem adtak engedélyt az egyébként hívő keresztény angol katonatisztnek, hogy ásóját a Templomhegy földjébe mélyessze. Warren azonban nem adta fel, és a Templomhegyet körülvevő támfal nyugati oldalán mély aknákat vágott, s ezeken sokszor élete kockáztatásával leereszkedve eljutott a Heródes korában épült fal aljáig. A modern kutatást száz évvel később ismét egy brit archeológus, Kathleen Kenyon neve fémjelezte, aki Jerikó ásatásával szerzett magának (kétes) hírnevet. Kenyon kisebb kutatásokat végzett a Templomhegy déli és délnyugati oldalánál. Az ő munkáját folytatta Benjamin Mazar izraeli régész (1968-78), akinek unokája, Eilat Mazar fejezte be a feltárásokat 2000-ben.

Jelenleg tehát a jeruzsálemi Óváros zsidók által lakott negyedével érintkező fél nyugati oldal és a déli oldal feltárása mondható befejezettnek. Az Olajfák hegyével szemközt, a Kidron-völgy fölött magasodó keleti oldalt egyáltalán nem kutatták, igaz, az erózió annyira lemosta már a domboldalt, hogy sok mindent nem is várhatunk innen. A Templomhegy északi oldala – ahol a római időkben az Antonia-erőd emelkedett – teljes mértékben az arab negyed alatt fekszik, így nem kutatható. Néhány évvel ezelőtt vallásos zsidók egy csoportja egy néhány négyzetméternyi, mondhatni zsebkendőnyi területet vásárolt meg a Damaszkuszi-kapu közelében. Megpróbáltak mélyre fúrni, de néhány órán belül szembe találták magukat a palesztin kődobálókkal, akik között a Palesztin Hatóság öltönyös-nyakkendős tagjai is jelen voltak. Ez is élénken illusztrálja, milyen heves reakciókat vált ki az arab lakosságból az izraeliek régészkedési hajlama.

Még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a Templomhegyről származó eddigi régészeti leletekre száz százalékban a Templomhegyen kívül bukkantak a régészek. A Templomhegy délnyugati sarkánál a római utcaszinten került elő egy kő párkánytöredék, amelyen a ”trombitálás helye ... kihirdetésére" felirat szerepel. Akár prófétikus jelnek is vehetjük ezt a fragmentumot, amely a szombat- és ünnepnapok kihirdetését jelző kürtös helyét mutatta. Nem messze ettől a helytől egy kőlapon fennmaradt felirat egy valószínűleg rodoszi származású zsidónak állít emléket, aki a Templom márvány díszburkolatához nyújtott anyagi támogatást. Az úgynevezett Hármas kapunál Benjamin Mazar szintén talált egy feliratos kőemléket, amelyen a zeqéním (vének) szó olvasható. Ez minden bizonnyal a Szanhedrin véneire utal, akik ősi szokás szerint a Templom bejáratánál ültek. A törmelékben még az első Templom korára utaló felirattöredékek is előkerültek, ezeknek értelmezése azonban vitatott. A legtöbb emléket a rómaiak hagyták hátra maguk után, akik a Templom lerombolását (i. sz. 70) követően közvetlenül itt rendezték be a X. legio főhadiszállását. Utcák és üzletek, edénytöredékek és pénzérmék, épületfeliratok és mérföldkövek jelzik tevékenységük nyomát. A legiós tábor pontos elhelyezését ugyan még ma is vitatják, de Flavius Josephus, aki szemtanúja volt a Templom pusztulásának, a következőképp fogalmaz: "Az egyetlen emlék, ami megmaradt a Templomból, azoknak a laktanyája a rom felett, akik elpusztították." (Zsidó Háború, VII.8.7.) Eilat Mazar a templomhegyi feltárások történetét összefoglaló művében azt a merész feltevést is megkockáztatja, hogy a legiós tábor magán a Templomhegyen terült el. 



Félő, hogy a déli fal kidől A szerző felvétele

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!