Ezen a héten talán minden eddiginél több szó esett arról, hogy rövid időn belül háború indulhat Irak ellen. Egy ilyen támadás következményei és az általa okozott emberi szenvedés mértéke – ebben a támogatók és az ellenzők egyetértenek – nem becsülhető fel előre. Azonban már a háború megindulása előtt vagy annak bizonytalan időre történő elhalasztása esetén is jelentkezik a konfliktus pszichológiai hatása az általános félelemszint növekedésében. 

Morvay Péter

Hétfőn a Haarec cím? izraeli napilap címoldalon közölte annak az óhéber feliratnak a fényképét, amely állítólag Jóás király korából származik. Ha a lelet valódi, egyértelm? bizonyítékul szolgál arra, hogy az i. e. 10. században Salamon által épített jeruzsálemi Templom nagyon is valóságos épület volt: Jóás ugyanis arról számol be a kövön, hogy az akkor már csaknem kétszáz éves épületet felújíttatta. A tudósítás egyébként megfelel a Biblia közléseinek, s így hitelesítő erej? történeti bizonyítékként lehet a Szentírás szövege mellé állítani. A történelmi múlt iránt oly érzékeny országban, Izraelben, máris nagy vihart kavart a felirat közlése.

A legújabb föld alatti érzékelési technikát felhasználva szeretné átkutatni egy skóciai szervezet az Edinburgh közelében fekvő Rosslyn-kápolnát. Az új vizsgálatról beszámoló londoni The Independent szerint az ősi helyszín több középkori rejtély megoldásához segíthet hozzá – legalábbis a kutatást kezdeményező Templomos Lovagrend szóvivője ebben bízik. A kutatók abban bíznak, hogy Indiana Jones nyomdokaiba eredve talán magát a Szent Grált is sikerül megtalálniuk.

A szókimondásáról elhíresült anglikán püspök, Keith Sutton az elmúlt napokban különös értelmezéssel rukkolt elő a Jézus születése körüli eseményekkel kapcsolatban. Legmeglepőbb állítása az, hogy a három napkeleti bölcs valójában Heródes által fizetett bérgyilkosok voltak, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy felkutassák és megöljék a csecsemő Jézust. 

Az elmúlt időben számos írás jelent meg – többek között lapunkban is – arról, hogyan értelmezik zsidó és keresztény teológusok a Biblia jövővel kapcsolatos próféciáit. Kevesebb figyelmet kapott azonban az, hogy a harmadik nagy monoteista vallásban, az iszlámban is az elmúlt évtizedekben megnőtt az érdeklődés az apokaliptikus szövegértelmezések iránt, amelyek a Koránnak a profetikus utalásaival foglalkoznak. Randall Price amerikai történész hamarosan magyarul is megjelenő Dzsihád cím? könyvében bemutatja az iszlám jövőre vonatkozó tanításait, és összehasonlítja azokat a zsidó és keresztény hit eszkatologikus magyarázataival. Az alábbiakban részleteket közlünk Randall Price könyvéből.

A napokban egy házasságkötésen gondolkodó fiatallal beszélgetve felmerült a kérdés: miről tudja az ember azonosítani a szerelem érzését, megkülönböztetni a felszínesebb vonzalomtól. Három lényeges dolog merült fel ezt illetően: akkor szerelmes, ha 1. úgy érzi, a másikkal akarja leélni az egész életét; 2. ha úgy érzi, más valakivel soha nem akar ilyen jelleg? kapcsolatba kerülni; 3. ha úgy érzi, képes a másik embert annak egész személyiségével – hibáival! – együtt szeretni és egész életére "bevállalni". Ezt az érzést nem egy vallási dogma vagy külső törvény kényszere írja elő a szerelmesnek, hanem a szívéből, szabadon tör elő.

A Tízparancsolat alapja az emberi élet védelme. A "Ne ölj!" parancsa ellenére azonban az emberiség története sajnálatos módon háborúk és népirtások sorozatából áll. A Canadian Army Journal kimutatása szerint i. e. 3600 óta több mint 14 ezer 500 háború vagy komolyabb fegyveres konfliktus zajlott le a világon, melyek során 3,9 milliárd embert öltek meg, és csak 2002 folyamán nyolc új konfliktus robbant ki a világ különböző pontjain, miközben a már korábban indult több tucat háború sem ért véget. A közel hat évezred alatt a háborúk nyomán keletkezett anyagi kár becsült értéke pedig megfelel annak az aranymennyiségnek, amelyből egy 150 kilométer széles, 10 méter vastag színarany gyűrűt lehetne készíteni földünk köré. 

Testépítés, plasztikai sebészet, fogyókúra, szépség, gyúrás – ismerősen csengő szavak. Óriásplakátokról, magazinokból, reklámokból, délutáni szappanoperákból tökéletesre formált – felvarrt, agyonfogyókúrázott, kitömött – férfiak és nők mosolyognak ránk, természetesen tökéletes "cuccokban", tökéletes körmökkel, tökéletes autókban.  A média által ránk ömlesztett szépségideálok nyomában kullog az egész ország. A fokozott testkultusz korában sokan hatalmas energiákat fektetnek be abba, hogy olyan formát adjanak testüknek, amely a leginkább megfelel a társadalmi elvárásoknak. A szexszimbólumok által diktált méreteknek azonban nemegyszer csak a test erőszakos átformálásával lehet megfelelni. A lapunknak nyilatkozó orvosok szerint a csúcstechnológiát alkalmazó plasztikai sebészet virtuális fiatalító beavatkozásait már Magyarországon is több tízezren (köztük mind több férfi) veszi igénybe évente. 

Izrael életének mindmáig meghatározó sorseseménye az egyiptomi kivonulás (exodus) és a Szináj hegyén végbement törvényadás. A teljes Szentírásnak, és az egész zsidó–keresztény kinyilatkoztatásnak a hitelessége áll vagy bukik azon, hogy a Mózes könyveiben leírt események valóban megtörténtek-e, vagy csupán mítoszok, a vallásos képzelet szüleményei. 

A legrégebbi közvetlen, tárgyi bizonyíték lehet a Názáreti Jézus történelmi létezése és a családjáról szóló újszövetségi beszámolók hitelessége mellett az a felirat, amelyet egy jeruzsálemi magángyűjteményben lévő temetkezési láda oldalán fedeztek fel. Az arám nyelv? szöveg így szól: Jakab, József fia, Jézus testvére. A szenzációt keltő bejelentésről és a felirat megfejtésének kalandos körülményeiről a CNN hírtelevízió különtudósításban számolt be. A felfedezés Andre Lemaire, a francia Sorbonne Egyetem ókori írástörténészének érdeme. A Jakab-felirat hitelességét eddig senki nem cáfolta, azonban a washingtoni Katolikus Egyetem jezsuita profeszszora, Joseph Frotzmyer már a bejelentés másnapján tiltakozott az ellen, hogy a bibliai Jézussal hozzák azt összefüggésbe. Az elmúlt fél évszázadban már több első századbeli régészeti bizonyítékot találtak, amelyek a Jézus életéről és az őskeresztény egyházról szóló bibliai beszámolókat támasztják alá, azonban most először bukkant fel a főszereplők közül valakinek a neve, ráadásul egyszerre több is – emelik ki a híradások. A különleges leletet a tervek szerint jövő hónapban bemutatják a Royal Ontario Múzeumban a kanadai Torontóban, ahol a nemzetközi Biblia-kutató tudósok tartják éves közgyűlésüket.

A Biblia elbeszélései nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a világtörténelem kiemelkedő szereplőinek és eseményeinek: "a birodalmak és világtörténelmi személyiségek csupán egy isteni szándék háttereként és eszközeként esnek az ó- és újszövetségi bibliai történelemmagyarázat látókörébe" (Karl Löwith). Jóllehet Ábrahám, Izsák és Jákób leszármazottai több mint négyszáz évig laktak Egyiptom földjén – sőt bizonyos értelemben itt kovácsolódtak néppé –, a róluk szóló bibliai beszámoló e csaknem fél évezrednyi időszakról egyetlen nevet vagy eseményt sem tartott fontosnak megörökíteni.

A héten volt két éve, hogy a fanatikus tömeg – a Palesztin Hatóság rendőreinek szeme előtt – földig rombolta Nabluszban a bibliai József pátriárka sírjaként tisztelt emlékhelyet. A barbár támadásnak a dühödt pusztításon és bosszún kívül más, érthető oka aligha volt, hiszen az iszlám – Ábrahámhoz hasonlóan – Józsefet is igaz emberként, prófétaként tiszteli. A népe javára tett múlhatatlan érdemei mellett azonban a 3500 éve élt József államszervezési, közgazdasági és feltalálói életműve is univerzális jelentőségű, méltán tekinthető az emberiség közös kincsének. Egyes, korát messze megelőző elméletei – például az általa kigondolt és bevezetett átalányadó ötlete, vagy a gazdasági ciklusok felismerése – a mai napig a választási kampányok forró vitatémáinak számítanak itthon és a tengerentúlon egyaránt.

Az egyes nemzetek eredetéről már számos könyv látott napvilágot, és valószínűleg még sok meg fog jelenni a jövőben is, ami azt mutatja, hogy az eredetkutatás nem egy lezárt dolog, újabb információk bukkanhatnak fel egy nép múltjából, melyek átrajzolhatják az addigi képet. Kevesen tudják azonban, hogy a Biblia is sok érdekes állítást fogalmaz meg a nemzetek eredetével kapcsolatban. De vajon igaza volt-e Ady Endrének, amikor azt mondta: "Góg és Magóg fia vagyok én", vagy valamely másik bibliai őstől származhatnak a magyarok? Egyáltalán mit tudhatunk a Bibliából és a népek emlékezetéből nemzetünk eredetével kapcsolatban?

"Interfaith superstar" – e lefordíthatatlan szójátékkal jellemezte a Time e heti címlapsztorija Ábrahámot, a három monoteista világvallás legismertebb közös szereplojét. A szeptember 11-ei merénylet óta felekezetközi aktivisták Ábrahám-eloadásokat, Ábrahám-prédikációkat tartanak, sot még "Ábrahám-szalonokat" is muködtetnek szerte az Egyesült Államokban. Az Ábrahám-reneszánsz sokakban felélesztette a reményt az egymással több évszázada haragban álló, egymástól sokat szenvedett zsidó, keresztény és iszlám vallás közötti megbékélésre. 

A napjainkban szinte kizárólagos tudományos paradigmaként elfogadott evolucionista világnézet számára a Biblia kétségkívül egyik legnagyobb botrányköve a vízözön története. A Szentírás szerint Ábrahám kora előtt négyszáz évvel (körülbelül az i. e. 26. században) globális áradás borította el a Földet, amelyből mindössze nyolc ember menekült meg egy maguk készítette bárkán. Noé és fiai, valamint azok feleségei lettek az emberiség újjáalapítói. 

A Jeruzsálemhez fűződő történelmi jogokon két nép vitatkozik. A világ köztudatában, a bibliai ismeretek nyomán, Jeruzsálem őstörténete a zsidókhoz kapcsolódik. Az ókori zsidó állam római legyőzetését követő, több mint kétezer év során számos birodalmi fennhatóság alatt élt a város és a Szentföld, ahol azonban a zsidó jelenlét soha nem szűnt meg. A palesztinok nemzeti mitológiája szerint, ők ama filiszteusok leszármazottjai, akik a bibliai korban, még a zsidók előtt birtokolták a földet. Ki volt itt előbb, kinek mélyebbek a gyökerei – nincs bíró, aki ítélhetne. Legitimitása van mindkét nép jelenlétének, bármikorra tegyük is népként való megjelenésüket a történelem színpadán.