hetilap

Hetek hetilap vásárlás
József, a gazdasági zseni
Az ősi válságmenedzsernek az egész világ hálás volt

2002. 10. 14.
A héten volt két éve, hogy a fanatikus tömeg – a Palesztin Hatóság rendőreinek szeme előtt – földig rombolta Nabluszban a bibliai József pátriárka sírjaként tisztelt emlékhelyet. A barbár támadásnak a dühödt pusztításon és bosszún kívül más, érthető oka aligha volt, hiszen az iszlám – Ábrahámhoz hasonlóan – Józsefet is igaz emberként, prófétaként tiszteli. A népe javára tett múlhatatlan érdemei mellett azonban a 3500 éve élt József államszervezési, közgazdasági és feltalálói életműve is univerzális jelentőségű, méltán tekinthető az emberiség közös kincsének. Egyes, korát messze megelőző elméletei – például az általa kigondolt és bevezetett átalányadó ötlete, vagy a gazdasági ciklusok felismerése – a mai napig a választási kampányok forró vitatémáinak számítanak itthon és a tengerentúlon egyaránt.



Légi parádé a piramisok felett. A 3500 éves elvek ma is hatnak Fotó: USAF

A fényes nappal történt nabluszi sírrombolásról a hatékony palesztin sajtócenzúrának köszönhetően filmfelvétel nem, csupán néhány fénykép készült. Miután egyedi, pótolhatatlan emlékm? semmisült meg, a támadásnak elvileg súlyosabb szankciókat kellett volna maga után vonnia, mint a tálib fanatikusok 2001 nyarán végrehajtott akciójának, melynek során ágyúval és dinamittal romboltak le két nagyméretű, sziklába vésett Buddha-szobrot Afganisztánban. Míg ez utóbbi esetet – teljes joggal – a nemzetközi szervezetek és a világsajtó részletesen bemutatta és mélyen elítélte, a tálib rezsimet pedig a terrorellenes koalíció hamarosan kisöpörte Afganisztánból, addig a nabluszi palesztinok barbarizmusát gyakorlatilag néma csend kísérte. Pedig József személyében a keleti vallásalapítónál nem kisebb – és mindenképpen jóval ősibb – szent ember emlékét érte sérelem, aki ráadásul egyiptomi kormányzóként megmentette a kortárs emberiséget egy globális katasztrófa pusztításától. De mit is köszönhet a világ a történelmi emlékezetében méltatlanul háttérbe szorított jótevőjének?



Úton Egyiptomba



József tizenegyedik gyermekként született Mezopotámiában egy olyan családban, amelynek a feje, Jákob nagybátyjánál dolgozott bérmunkásként. Szüleivel és testvéreivel együtt még gyermekként új környezetbe került, amikor Jákob viszszaköltözött a nagyapja, Ábrahám által kiválasztott földre, Kánaán vidékére. József családjának nem volt könny? az élete: az ott lakók előtt etnikai szempontból, és a hitük miatt is idegennek számítottak. Ráadásul idősebb testvéreinek egy kánaáni város lakói ellen bosszúból elkövetett terrortámadása miatt az életük is veszélybe került: csak a Jákobot kísérő természetfeletti gondviselésnek volt köszönhető, hogy mégis meghúzhatták magukat Bétel környékén.

Tizenhét éves koráig József – testvéreivel ellentétben – apja mellett maradt. Jákob kedvenc fiaként sokat tanult apjától, aki az egy Istenben való hit mellett alighanem sok praktikus ismeretre is megtanította. Jákob különleges módon, álomban értett meg – amikor még Mezopotámiában lakott – olyan új állattenyésztési módszereket, amelyekkel meg tudta sokszorozni munkája hatékonyságát. Jákob módszerét a közelmúltban a modern genetika is igazolta. Aligha véletlen, hogy József szintén lelkes lett, amikor tinédzserként egyszer csak ő is elkezdett álmokat látni. Közismert, hogy miután József elújságolta környezetének a saját és családja jövőjére vonatkozó látomásait, nem kis bajt idézett ezzel saját fejére. Az álomlátó ifjút végül saját testvérei elől arábiai izmaelita kereskedők menekítették Egyiptomba, ahol házi rabszolgaként a fáraó egyik főtisztviselőjének házába került. József olyan sikeresen szervezte az egyiptomi ember családi gazdaságában a munkát, hogy hamarosan előléptették.

A Józsefet ért viszontagságoknak egy fontos pozitív következménye is lett: a kánaáni provinciális, ráadásul azon belül is kisebbségi környezetből az ifjú a kor világbirodalmának fővárosába került. Egy szerencsétlen eset – a ház kéjsóvár úrnőjével való konfliktus – miatt átmenetileg ugyan újra "lenullázódott", ám a börtönből már egyenesen a fáraó elé vezette a sorsa.



A 14 éves terv 



József nem csupán álomlátó volt: Egyiptomban az álmok értelmezésére való különleges képességével tűnt ki először a papok és mágusok sokasága közül. E képességről ő maga egyértelműen úgy tartotta, hogy Istentől kapta. A leírásokból látszik, hogy semmiféle rítusra, varázslatra, kristálygömbre nem volt szüksége ahhoz, hogy az álmokat értelmezze. Josephus Flavius történetíró szerint a fáraó, miután megálmodta a hét gazdag és hét szűk esztendőről szóló két látomását, felébredve az álom jelentését elfelejtette, csak a Nílusból előbukkanó tehenek és a gabonafejek képe maradt meg az emlékezetében. József azonnal megmondta azok értelmét: két, egymással ellentétes, hétéves időszak következik Egyiptomra. A gazdasági ciklus első felében addig példátlan fellendülés köszönt be, amelynek eredményeit azonban gyorsan felemészti a természeti katasztrófákkal járó második időszak. A kijelentést hallva a fáraó elismerésül új nevet adományozott Józsefnek. A Cafenát-Pahneák név Flavius fordítása szerint azt jelenti: "a titkok felfedezője". Ez a cím a misztikum iránt igen fogékony egyiptomi társadalomban rendkívüli elismerésnek számított. 

A természetfeletti intuícióval megfejtett diagnózis mellé József radikális és gyakorlatias gazdasági programot javasolt a fáraónak: "Rendeljen tiszttartókat az országnak és szedjen ötödöt Egyiptom földjén a hét bő esztendőben, és takarítsák be a következő jó esztendők termését és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, élelmül a városokban, és tartsák meg, és legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földjére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt."

A tizennégy éves gazdasági terv elnyerte a fáraó és környezete tetszését és bizalmát, így József, immár kormányzóként, nekiláthatott a program megvalósításának. Az álmok nem tették lusta emberré Józsefet. Ellenkezőleg: olvassuk, hogy haladéktalanul "bejárta egész Egyiptom földjét", és kijelölte azokat a városokat, amelyekbe egy-egy körzet termését gyűjteni kellett. Az első feladat a hihetetlenül gazdag termés raktározása volt. Az állami elvonás – amelynek mértéke a József által javasolt "ötöd", tehát húszszázalékos átalányadó volt – könnyen teljesíthető maradt. Ráadásul az újdonságnak számító közraktárak létrehozásával a gazdasági csoda éveiben öszszegyűjtött tartalékot biztonságosan lehetett tárolni éveken keresztül.

Bár a Biblia nem tesz róla közvetlenül említést, az iszlám hagyomány Józsefnek tulajdonítja az egyiptomi öntözési rendszer kialakítását, melynek révén a Nílus bőségesen áradó vizével nagy területeket sikerült művelés alá vonni. Ennek emlékét őrzi a mai napig egy Kairóban, a Citadella közelében található kútrendszer, amely a Juszuf (József) kútja nevet viseli.



Az ismeretlen jótevő



A fellendülési ciklus az előre jelzett időpontban véget ért. A katasztrofális éghajlat – a szárazság és a gabonaföldeket homokkal beborító keleti szél – hatása már a következő esztendőben megmutatkozott. Ekkor vált nyilvánvalóvá József zseniális gazdasági előrelátása: "És elkezdődött az éhség hét esztendeje, amint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban, de Egyiptom földjén mindenütt volt kenyér." Mivel a válság az egész akkori lakott világot sújtotta, először külföldről – köztük József családjából – jelentkeztek vevők a gabonára. Hamarosan azonban megjelent a belső kereslet is: "De megéhezett egész Egyiptom földje, és kenyérért kiáltott a nép a fáraóhoz. …Akkor mind megnyitotta József a gabonás házakat, és árulta vala az egyiptombelieknek."

Az éhség második esztendejének végére Jákob és családja – a klasszikus romantikus regények történeteit is felülmúló drámai eseményeket követően – Egyiptomba költözik. 

A halottnak hitt József azonban Monte Christo grófjától eltérően még azokkal is jót tesz, akik hosszú évekre nyomorúságba taszították. A testvérek bosszúja miatt létrejött egyiptomi kényszerpálya most Jákob családjának a szerencséjévé vált, hiszen a József miatt hálás fáraótól nemcsak ellátást, hanem a legjobb mezőgazdasági régióban földbirtokot is kaptak. Eközben az egyiptomiak gabonáért ostromolták Józsefet. Az éhínség miatt olyan súlyos infláció alakult ki, hogy két-három év alatt az összes pénz, majd az állatállomány, végül pedig a földterületek is a fáraó kezébe kerültek, cserébe a raktárakból kiadott élelemért. Józsefnek köszönhetően a mai napig példátlan módon a fáraó kora minden gazdagságát (pénzügyi forrást és termelőeszközöket egyaránt) birtokba vette. Ilyen tőkekoncentrációról a mai tőzsdemogulok, de még a világhatalmak központi bankjai sem álmodhatnak. József nagyobb kincs volt a fáraónak, mintha korunkban egy államfő leszerződtetné személyes tanácsadójának mondjuk Soros Györgyöt, Bill Gates-et és Steven Spielberget egyszerre.

Szinte példátlan a világtörténelemben, hogy a válság közben kialakuló egyszemélyi abszolút hatalom a fáraó kezében mégsem vált a zsarnokság eszközévé. Ez is József bölcs és humánus döntésének volt köszönhető. Amikor ugyanis már minden felajánlható értékükből kifogytak, az egyiptomiak saját magukat ajánlották fel, csak hogy élelemhez juthassanak. A kormányzó azonban nem rabszolgákká tette a nincstelen embereket, hanem vállalkozást adott a kezükbe: vetőmagot és földet, amelynek a hasznából ismét csupán húszszázaléknyi adót (pontosabban haszonbérletet) szedett be, a többi nyolcvan százalék a földművelő vállalkozást beindító egyiptomiaknál maradt. (Ezzel a programmal ma minden bizonnyal a világ összes demokráciájában toronymagasan választást lehetne nyerni.) A készletek azonban nem ott álltak mindenütt rendelkezésre, ahol a legtöbb ember élt. Ezért József tervszerűen elosztotta a lakosságot, hogy optimális legyen az ellátás: 

"A népet pedig egyik városból a másikba telepítette Egyiptom egyik határszélétől a másikig."



Űr maradt utána



A hétesztendős világválságot az emberiség az egyiptomi készleteknek köszönhetően túlélte. A krízis elmúltával a fáraó birodalma egyedüli szuperhatalommá vált, amelynek még hosszú ideig Ábrahám dédunokája, József volt a kormányzója. József harmincéves volt, amikor a fáraó álmát megfejtette, és második emberré vált Egyiptomban. Száztíz éves korában halt meg, így nyolcvan esztendőn keresztül kormányozta az országot. Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen zseniális és hosszú időn keresztül befolyásos emberről hallgatnak az egyiptomi hieroglifák? Nem kizárt, hogy felbukkannak erre a korra vonatkozó új dokumentumok, ám a választ az egyiptomi történelem fordulatai is sejtetik. József halála után mintegy háromszáz év telt el Mózes születéséig. Ebben a korban már olyan uralkodó ült a fáraók trónján, aki "Józsefet nem ismerte vala". A jótevőnek az emléke és a neve is elveszett (legalábbis a hivatalos körökben), történelmi léptékkel mérve rövid idő alatt. Más jelentős változások is történtek ez idő alatt Egyiptomban. Míg József idején a fáraó jóindulattal vette és alárendelte magát az egyedüli Istentől származó tanácsoknak, és elfogadta az idős Jákob pátriárka áldását, addig Mózes idejére az uralkodó hallani sem akart az államvalláson kívül más hitről. Megváltozott az egyiptomi papok magatartása is: míg József idejében, úgy tűnik, tiszteletre méltó, ám valódi befolyás nélküli rendként élvezték az állami kiváltságokat (egyedül a papok tarthatták meg a válság éveiben is a birtokukat), néhány évszázaddal később már ők befolyásolják vezetőiken (akiket a Biblia Jánnes és Jámbresz néven azonosít) keresztül az uralkodót. Talán megkockáztatható, hogy a konkurensnek tekintett, más vallású zsidó kormányzó emlékét nekik állt leginkább érdekükben kitörölni a krónikákból. De vannak történészek, akik szerint az egyiptomi rendszer is megváltozott időközben, és az ország a hükszosz hódítók uralma alá került. Ez a verzió is magyarázatot kínál a történelmi amnéziára Józseffel kapcsolatban, mint ahogy azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az utána következő nemzedékekben nem volt hozzá hasonló kimagasló személyiség a zsidók között, aki más népeknek is áldást jelentett volna. Ha pedig a környezetük csak az ingyen kapott kiváló földön szaporodó népet látta a zsidókban, akkor könnyebben érthető az előítéletek kialakulása is.

József jelentősége természetesen messze túlmutat bármily jelentős közgazdasági-államszervezői érdemein. Fényes karrierje nélkül aligha tudott volna néppé válni az ellenséges környezetben élő maroknyi zsidó család. József maga is átmeneti állapotnak tartotta az egyiptomi diaszpóra-létet: ezért hagyta profetikus végrendeletül, hogy holttestét a kivonuláskor vigyék fel Kánaán földjére. Az egyik fáraó felemelte Józsefet, kései utóda pedig megtagadta az emlékét. A hajdani arábiai kereskedők megkímélték József életét, önjelölt utódaik lerombolták a sírját. József fordulatos története ma is tart.

Korábbi cikkeink: 

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!