A líbiai származású Ariust 312–313-ban szentelték presbiterré Alexandriában, közel egy időben azzal, hogy Alexandrosz elfoglalta Alexandria püspöki székét. Az egyháztörténész Szókratész így írja le a 318-ban történt ominózus eseményt:
„[Alexandrosz] valahányszor a vezetése alá tartozó presbiterek és a többi klerikus társaságában volt, a legillőbb módon teologizált a Szentháromságról (hé hagia Triasz), bölcsen állítva, hogy egység (monasz) van a Háromságban (Triasz). Arius azonban, az Alexandrosz alá rendelt presbiterek egyike, aki jártas férfiú volt a vitatkozás (szó szerint dialektika) művészetében (…) hevesen szembeszállt azzal, amit a püspök mondott, és kijelentette: »Ha az Atya nemzette a Fiút, akkor a nemzett [Fiú] létezésének kezdete van. Ebből nyilvánvaló, hogy volt, amikor a Fiú nem volt. Innen szükségszerűen következik, hogy az ő hüposztászisza a nem létezők közül való.«” (Szókratész egyháztörténete, Ókeresztény írók 9, 39–40. o.)
Mielőtt megpróbálnánk értelmezni, mit is akart ezzel a „vitakedvelő líbiai” mondani, ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy talán nem véletlenül tűnhetett úgy számunkra, mintha itt nem pusztán teológiai, hanem legalább ennyire filozófiai diskurzusba csöppentünk volna, hiszen a bibliai kifejezések (Atya, Fiú, nemzette) filozófiai, ontológiai, vagyis lételméleti fogalmakkal (monasz, triasz, hüposztászisz, azaz lényeg, személyi valóság; ananké, azaz szükségszerűség; a nem létezők) keverednek, alig három sorban öt filozófiai fogalom kerül elő három bibliai kifejezés mellett.
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »