A rocktörténelem leghíresebb újjászületése jó egy évtizeddel a Jézus-mozgalom zászlóbontása után történt, Bob Dylan története mégis az irányzat egyik jelképévé vált.

Több mint negyven évvel az után, hogy John Lennon kijelentette: „a Beatles népszerűbb Jézus Krisztusnál”, a Vatikán november végén hivatalosan is feloldozást adott a zenekar tagjainak. Egy most megjelent életrajzi kötet szerint Lennon élete végéig birkózott a kérdéssel, mert megdöbbentette, hogy egy odavetett mondatával milyen vihart kavart. „Ki akarok kerülni a pokolból” – írta Lennon 1972-ben Oral Roberts amerikai prédikátornak, akitől azt kérte, segítsen neki megérteni, miről szól a kereszténység.

Hogyan látja Amerika, valamint a keresztényég helyzetét és jövőjét egy volt republikánus elnökjelölt-aspiráns? A CBN televízió alapítója és frontembere 1988-ban George W. Bush ellenfele volt a republikánus jelöltségért folytatott versenyben. Pat Robertsonnal néhány nappal az amerikai elnökválasztás után a CBN virginiai központjában beszélgettünk.

Barack Obama megválasztása után az amerikaiakat nemcsak a győzelemhez vezető út, hanem az új elnökre váró legfontosabb kihívások is foglalkoztatják. Összeállításunkban politikai elemzőket kértünk meg arra, hogy segítsenek értelmezni a világszerte nagy figyelemmel kísért választást.

Az amerikai választási rendszerben az a jelölt kerül az elnöki székbe, aki elegendő államban győz ahhoz, hogy az így elnyert elektori szavazatok alapján többséget szerezzen. Mivel jelenleg 538 elektort lehet elnyerni, ezért az nyer, aki legalább 270 elektort tudhat maga mögött.

Az amerikaiak hetvenöt százaléka azt állítja magáról, hogy a vallás fontos szerepet játszik az életében. Minden negyedik választó protestáns evangéliumi kereszténynek vallja magát. Nem véletlen, hogy az elnökválasztás során a jelöltek üzenetükben, programjukban, életrajzuk megismertetése során figyelembe veszik ennek a meghatározó társadalmi csoportnak a szempontjait. Corwin Smidt professzor (kis képünkön), aki a budapesti előadása után nyilatkozott lapunknak, munkatársaival együtt az elmúlt három választás során országos felmérést készített a hit és a választás összefüggéseiről.

Először is gratulálni szeretnénk a kilencven megélt évhez, és az első kérdést ezzel kapcsolatban feltenni: Mi a hosszú élet titka? – Két fontos dolog van: az egyik, hogy az embernek szerencséje legyen. Szerencse alatt például azt értem, hogy a világháborúban ki­lőt­tek mellőlem embereket, nekem semmi bajom nem esett. Egyszer hárman feküdtünk egymáson, jött egy német Messerschmitt, elengedett egy sorozatot. Nekem fölül kutya bajom nem lett, a Freisinger Franci, aki alul volt szintén megúszta, de aki köztünk feküdt, a Balog, kapott öt golyót, és ott meghalt. Szóval a szerencse nem tőlünk függ. Ami viszont tőlünk függ, ott három fontos tényezőt mondok: Az egyik a jó házasság. Hatvankét éve vagyok ugyanavval a feleséggel ellátva. A második pont: soha semmi olyant nem csinálok, ami árt. Nem iszom, nem dohányzom. És van egy harmadik dolog, a munka: azt nem szabad abbahagyni. És az a fontos, hogy az ember azt csinálja, amit szeret. Én például egész életemben csak egy dologgal foglalkoztam: nemzetközi pénzügyekkel. Állítólag ebben jó is vagyok. Ahhoz, hogy az ember abból éljen, amit szeret, először is érteni kell hozzá.

Öt és fél év telt el az iraki rendszerváltás óta. A hírekből ítélve ma is hadiállapot van az ország nagy részén. Hol tart ön szerint ma Irak?– A reális képhez hozzátartozik, hogy a megdöntött diktátor szinte mindent elpusztított az országban. Elvakult politikája értelmetlen háborúkba vezette Irakot, mérhetetlen szenvedést okozva az embereknek. A kisebbségeket – északon a kurdokat, délen a síitákat – állami terrorral sújtotta. A gazdaság is tönkrement, mivel a bevételek elsősorban a katonai célokat szolgálták. Miután 2003-ban háború árán ugyan, de sikerült felszabadítani Irakot, súlyos terrorhullám kezdődött. A támadásokat külföldről szervezték és indították el, de támogatást kaptak Szaddám iraki híveitől is. Mindez nagymértékben befolyásolta Irak újjáépítését.

Az iraki kormány arra készül, hogy még idén részlegesen megnyitja a nagyközönség előtt az ókori Babilon régészeti szempontból feltárt és helyreállított részeit – mondta el a Hetek kérdésére Tamara Teneishvili, a bagdadi kulturális minisztérium programigazgatója. Az ősi város újjáélesztésére már elkészült egy tíz évre szóló részletes fejlesztési terv, amely szerint Babilon „hatalmas kulturális és turisztikai potenciállal rendelkezik”. Ennek kiaknázására az elmúlt években nagy nemzetközi összefogás indult el, kormányzati, ENSZ és nonprofit szervezetek koordinálásával.

Valóban a csőd szélén áll a világgazdaság?– Bush elnök nyolc éve vezeti Amerikát. Előtte egy Clinton nevű férfiú volt az elnök, aki egy kiváló politikus és közgazdász. Átadott egy országot aktív mérlegekkel, költségvetési plusszal. Amit viszont a mostani vezetés tesz, az helytelen. Még az az ember, akit az amerikai közgazdászok között a legtöbbre becsültem, Alan Green-span is hibázott: levitték a kamatot egy százalékra. Amerika nagyon érzékeny a kamatra, a jelentős csökkentés azt üzente a lakosságnak, hogy most kell hitelt fölvenni, most kell nagyobb házat, nagyobb telket vásárolni. De ha nagyobb házam, nagyobb lakásom van, akkor abba nagyobb bútor is kell. Vagyis: egyszer csak megindult a nagy vásárlási láz.

Az ókori görög vallás mintegy kétezer híve gyűlt össze augusztus végén az athéni Akropoliszon imádkozni Pallasz Athénéhez, hogy megállítsa az ősi szobrok és épületmaradványok múzeumba szállítását. Sem a hirtelen jött vihar, sem a rendőri jelenlét nem akadályozta meg a Parthenón romjai között elvégzett rituálét, amelyhez fogható 1600 éve nem volt Görögországban.

Egy mozgalom negyven évvel ezelőtt azt a célt tűzte ki, hogy – függetlenül a politikai realitásoktól és az aktuális béketervektől – mindent megtesz azért, hogy újra felépüljön a közel kétezer éve lerombolt hajdani zsidó szentély Jeruzsálemben. Azóta minden évben utcai akciókat rendeznek, hogy megpróbálják szimbolikusan felvinni a szentély alapkövének szánt hatalmas kőtömböket a Templom-hegyre. Ez csak egyszer, 1990-ben sikerült nekik. A menet napokon át tartó palesztin tiltakozást és zavargásokat váltott ki, így azóta az izraeli rendőrség nem engedi fel a szervezet aktivistáit a hegyre. A Templom-hegy Hívei Mozgalom a Közel-Kelet egyik legvitatottabb – sokak szerint szélsőséges – vallási-közéleti szervezete. Jeruzsálemben a mozgalom alapítóját, Gerson Salomont kérdeztük a céljaikról.

A Közel-Kelet, ezen belül is az iráni atomprogram körüli kon­fliktus áll a nemzetközi figyelem középpontjában – állítja ön nemrég magyarul is megjelent, Epicentrum című könyvében. A közvetlenül érintett Irán és Izrael mellett azonban talán csak az Egyesült Államok ítéli ilyen sorsdöntő jelentőségűnek a kérdést. Mire alapozza az állítását, hogy a világ jövője múlik azon, mi történik Iránnal?

Világpolitikai körútba fogott Barack Obama: Kuvait, Afganisztán, Irak, Jordánia, Izrael, majd – lapzártánk után – három európai ország szerepelt az útitervben. Az elemzők szerint a turné célja, hogy komoly, nemzetközi szinten is tárgyalóképes politikusként tüntesse fel a fiatal szenátort, ugyanakkor „elvigye a show-t” riválisa, John McCain elől, aki éppen alelnökjelöltje megnevezésére készül a republikánus jelölőgyűlés előtt.

Fogytán a türelem Iránnal kapcsolatban. A perzsa állam atomprogramja a több éve zajló diplomáciai kezdeményezések, a nagyvonalú nyugati ajánlatokkal kombinált szankciók és a nemzetközi ellenőrzőbizottságok munkája ellenére megállás nélkül halad előre. Szakértők szerint Irán 2008 végére vagy 2009 elejére rendelkezni fog az atombomba előállításához szükséges dúsított uránnal, ráadásul nukleáris létesítményeit akkor már ultramodern orosz légvédelmi rendszer fogja körülvenni. Az ABC amerikai hírcsatorna szerint a Pentagonban attól tartanak, hogy Izrael ezt nem várja meg, és még az év vége előtt támadást indít az iráni atomlétesítmények ellen.

Scsaranszkij úr! Az ön pályafutását végigkísérte a szabadságért, függetlenségért folytatott küzdelem. Hogyan látja a most 60 éves Izrael jövőjét?–Izrael jövője szorosan kapcsolódik a szabad világ jövőjéhez. Izrael – mint a zsidó nép is egész történelme során – mindig úttörő volt, vagy ahogy mi héberül mondjuk, haluc az emberiség fejlődésének útján. Ma is annak a küzdelemnek a kellős közepén vagyunk, amit a szabad világ folytat a totalitárius rezsimek ellen. Izrael egy nagyon kis sziget a totalitárius világ közepén.

Állandó riadókészültségben él húszezer ember immár hét éve egy dél-izraeli kisvárosban, néhány kilométerre a Gázai övezet határától. A lakók úgy érzik, saját kormányuk és a világ közvéleménye is magára hagyta őket. Május végén jártunk az elfeledett dél-izraeli városban, Szderótban.

Dore Gold az 1991-es madridi békekonferencia óta részese, hol tárgyalóként, hol tanácsadóként a közel-keleti BÉKETÁRGYALÁSOKNAK. A volt izraeli ENSZ-nagykövettel Jeruzsálemben beszélgettünk a térség és a világ legsúlyosabb kihívásairól és vitáiról.

„Nézze, ezek a háromezer éves oszlopfők Salamon király templomát díszítették, ezek a márvány járólapok pedig a Heródes által kibővített szentély bejáratánál állhattak” – magyarázza Noam, egy fiatal bibliai archeológus a jeruzsálemi Emek Cunnim negyedében felállított ideiglenes kutatási területen. A leletek különlegességét az adja, hogy szó szerint a szeméttelepről kaparták ki a világ egyik legrégebbi és legvitatottabb építkezési területéről származó maradványokat. A történet, amelyet ezen a jeruzsálemi domboldalon hallottunk, jól példázza az ősi, szent város körül izzó indulatokat.