Az ezredes szerint Irán szeretné saját déli hídfőállásaként használni a Gázai övezetet, de ez csak részben valósult meg. A Hamasz ugyanis a szunnita Muzulmán Testvériség palesztin szárnyaként Egyiptomot és az öbölmenti arab országokat tekinti természetes szövetségesének. „Nem véletlen, hogy közvetlenül a mostani konfliktus előtt a katari emír járt Gázában, és 400 millió dolláros segélyt ajánlott fel az övezet fejlesztéséhez. A Felhőoszlop hadművelet alatt pedig az egyiptomi miniszterelnök és az Arab Liga több külügyminisztere is Gázába utazott” – mondja David Mizrahin. Az ezredes úgy véli, hogy a katonai akció figyelmeztetés volt Irán többi szövetségesének, a Hezbollahnak és Szíriának is, hogy ne próbáljanak újabb frontot nyitni Izrael ellen. „Izrael célja, hogy kiszorítsa az iráni befolyást a térségből, mert jelenleg ez a legveszélyesebb, a stabilitást fenyegető tényező a Közel-Keleten” – mondta az ezredes.
A katonai akció eddig látványos eredményt hozott: a tűzszünetet a Hamasz – néhány incidenst leszámítva – betartja, ami látványos fordulat a hadműveletet megelőző hetekhez képest, amikor napi 50-100 rakétát indítottak az övezetből izraeli célpontokra. Gázában megkezdődött a helyreállítás, és Izrael enyhítette a térség blokádját is, hogy a humanitárius szállítmányok eljussanak a palesztinokhoz. A tűzszüneti megállapodás szerint azonban Egyiptommal közösen szigorúan ellenőrzik a Sínai-félsziget alatt Gáza felé kiépített csempészalagút-hálózatot. Az utóbbi években már több méter átmérőjű és betonelemekkel megerősített járatok épültek a határvonal alatt, amelyeken teherautók is át tudnak hajtani. Ezeket most betemetik, hogy megakadályozzák a Hamasz újrafegyverkezését. Ezen az útvonalon jutottak be az iráni Fadzsr- rakéták alkatrészei, amelyeket Szudánban gyártottak, és a Sínai-félszigeten keresztül juttattak be Gázába. „A Sínai-félsziget nagyon veszélyes senkiföldjévé vált az utóbbi években. A helyzet Izrael számára nagyon kényes. A mostani hadművelet során megtörtént például, hogy a Gázai övezetből szállítottak át rakétákat a Sínaira, és onnan lőtték ki azokat Izrael felé. Ez nyilvánvalóan provokáció volt, mert az Egyiptommal fennálló békeszerződés értelmében Izrael nem terjeszthette ki a légicsapásokat a félszigetre. Az egyiptomi kormányzat nem gyakorol teljes ellenőrzést a térségben, ezért is volt szükséges intelligens, elektromos érzékelőkkel ellátott határkerítés kiépítése a gázai határon” – mondja az ezredes.
David Mizrahin szerint a Hamasz nagyot csalódott a konfliktus során. Mintegy 1000 rakétát lőttek ki, és ezek alapján százas nagyságrendű, de legalábbis több tucat izraeli halálos áldozatra számítottak. Ezzel szemben az Iron Dome (Vaskupola) védelmi rendszer a lakott területekre irányított lövedékek 90 százalékát a levegőben megsemmisítette. A rakétavédelmi ütegek egy-egy veszélyeztetett várost és környékét védték, de kiépítésük még nem teljes körű. Ezért fordulhatott elő, hogy voltak olyan települések, amelyek kívül estek a Vaskupola zónáján. A négy izraeli civil halálos áldozatból hárman Kirját Malachi településén vesztették életüket, amelyet a támadás időpontjában nem védett a Vaskupola rendszer. A katonai attasé utalt rá, hogy az izraeli rakétavédelmi stratégia több szintből áll. A nagy hatótávolságú, ballisztikus rakéták ellen szolgáló rendszerek és a Vaskupola mellett új eszközöket is tesztelnek, ilyen például a David’s Sling (Dávid parittyája) elnevezésű rakétaelhárító hálózat, amit például az északról, a Hezbollah által felhalmozott rakéták jelentette fenyegetéssel szemben fejlesztettek ki.
2012. 11. 30. (XVI/48)
