Kormányátalakítás és esetleges pártvezetés-átalakítás. Vélhetően a Fideszre nézve kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok sarkallják Orbán Viktort és tanácsadóit a változtatásokra. "A győztes csapaton ne változtass" elve ugyanis, úgy tűnik, tovább nem alkalmazható, hisz a csapat éppen vesztésre áll. Mindenesetre mintha zavar lenne a koalíció működésében, illetve az eddig monolitikusnak tűnő Fidesz-vezetésben.

– Az elmúlt hetekben Ön az egyik legtöbbet szereplő politikus volt. Jobboldali lapokban különféle bűncselekmények elkövetésével vádolják, gyanús múltúnak és szabolcsi keresztapának nevezik. Párttársai és pártja vezetői sem állnak ki Ön mellett, sőt úgy tűnik, már-már nemkívánatos személy lesz a Fideszben. Ön szerint miről szól ez a "meccs"?– Arról, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azt merte mondani egy ember: majd mi eldöntjük, hogy ki legyen a közgyűlés elnöke, azt ne Budapesten döntsék el, legalábbis ne pár fideszes a megyei pártirodán. "Fájdalmas" dolog, de az lesz a közgyűlés elnöke, aki több szavazatot kap. Már az ókori görögök is úgy hívták ezt: demokrácia.– Miért nem vonul vissza, mi ad erőt Önnek a kitartásra?– Az életem nem a visszavonulásról szól, soha semmi nem hullott az ölembe. 1968-ban, érettségi után nem vettek fel az egyetemre, fizikai munkás lettem. Munka, család – négy gyermek – mellett levelezőn végeztem el a jogi egyetemet, miközben tanulmányi szabadságot sem kaptam, mert azt mondták: karbantartó lakatosnak nem kell tanulnia. Mindig ügyvéd akartam lenni, de sokáig nem vettek fel ügyvédjelöltnek. Marha sokat dolgoztam. Elvállaltam kemény ügyeket is, mint például a pócspetri rendőrgyilkosság koncepciós perének perújrafelvételét 1989-ben, melyről Ember Mária dokumentumfilmet forgatott. Nem voltam a rendszer "gyermeke": a szocializmusban anyámat elítélték, a Rákosi-érában nagyapámat börtönbe csukták, apámat kirúgták a munkahelyéről, mint a népi demokrácia ellenségét. Magam ellenzéki ügyvédként azért csatlakoztam a Fideszhez, mert tisztának tűntek. Nagy közfelkiáltással városi elnök lettem, pedig előtte semmi funkcióm nem volt. Ehhez képest méltánytalan az az eljárás, amit velem csinálnak, hiszen sokat dolgoztam ebben a csapatban, sok szellemi és anyagi támogatást adtam nekik. Most pedig a Napi Magyarországban hecckampányt indítottak ellenem.– Ez a tény önmagában is érdekes, hiszen az említett lap sokak szerint közel áll a Fideszhez, az Ön pártjához.– Lapnak azt az orgánumot nevezzük, amely a sajtótörvény szerint működik. Ez pedig aszerint működik, hogy mit mondanak neki bizonyos fideszes körök.– Fura ezt egy fideszes politikustól hallani…– Vagy arról beszélünk, ami van, vagy ködösítünk! Minden kérdésükre dokumentumokkal tudok válaszolni, és bizonyítani tudom, hogy hazudnak. A megyei főügyész minden más médiának azt nyilatkozta, hogy nincs sem ellenem, sem gyermekeim ellen büntetőeljárás, ennek ellenére ezek az urak továbbra is gyanúsítottnak aposztrofálnak. – Beszéltem a másik oldallal is, ők biztosak abban, hogy a párt kizárja Önt soraiból.– Indokolják meg, miért! Az ügynek csak szenvedő alanya vagyok. Várom, hogy az emberi jellemtelenség milyen fokozatokat ölthet. A június 6-i, szerintem törvénysértő – a nyilvánosság előtt ugyan nem ismert – megyei pártelnöki választást sem támadtam meg a bíróságon. Hallgattam. Írtam egy beadványt a párt elnökének, de a szennyest nem vittem ki az utcára. Miután a megyei önkormányzat elnöki tisztéért folyó választást megnyertem, elszabadult a pokol, pedig ezt az eseményt győzelemként is megélhették volna párttársaim. Ha pedig valami bajuk van velem, félreállításomat kulturáltabban is megoldhatták volna. Például úgy, hogy 2002-ben, a listaállítás tájékán "nyírnak ki" – hiszen ráérnek –, addig pedig "befognak az igába, hadd húzzam". Ráadásul, ha legalább egy kis elegancia lenne ebben az ügyben, akkor nem az az illető kezdeményezte volna a kizárásomat, aki választáson veszített ellenem. Mondja meg, morálisan hol élünk? Ráadásul pont ő az, aki az én sokat szidott felszámoló cégemből tartotta el az egész családját. A Kelet-Magyarország nev? újságban pedig nemrég elismerte, hogy mintegy harminc cég felszámolásában vett részt az én vállakozásomban. – Tóth úr – akiről szó van – azt nyilatkozta, hogy amely ügyletekben ő benne volt, azok tiszták voltak…– Hogyne! Ha én azt látom egy cégben, hogy valami nem megy rendben, akkor nem veszek részt harminc felszámolásban, nehogy az én nevemet is besározzam. Inkább úgy van ez, mint egy Jókai-regényben: amit nem ő csinált, az mind fekete, de amit ő csinált, az mind fehér volt. – Azt hogy tudja feldolgozni, hogy a családját is belekeverték az "ügybe"?– Ez az, ami nehéz és rosszul esik. Úgy éli meg az ember, hogy ha engem bántanak, az az én ügyem, mondván: én voltam hülye, amikor politizálásra adtam a fejem. De ezeknek a gyerekeknek annyi bűnük van, hogy az én gyerekemnek születtek meg. Ez az említett jobboldali orgánumnak nem okozott morális kérdést. Egyébként megkérdeztem az üggyel foglalkozó újságírógyerektől, hogy mondja meg nekem: "Ön mit szólna, ha reggel nézné a televíziót, és a kollégája anélkül, hogy az ön édesapját megkérdezné bármiről is, elkezdené őt kétes múltúnak elmondani egy országos médiában? A média iszonyatos hatalom. Tiszteletet nem várok, de nincs Önben morális érzés, valamiféle küszöb? Hanem csak úgy van, hogy besétálok az ország legnézettebb műsorába és elkezdek pocskondiázni valakit…?" Nem válaszolt.– Ön parlamenti képviselő is. Mit tapasztal a Fideszen belül?– A cirkusz óta nem találkoztunk. Lett volna alkotmányügyi bizottság, de a hó miatt nem tudtam elmenni. Két hete egymás mellett ültünk Tóth Andrással, még beszélgettünk is. – És a képviselők? Megfagyott a levegő Ön körül?– Nem figyeltem. Nem értem rá vele foglalkozni: "leszavaztunk", és én igyekeztem hazajutni. – Mi a véleménye, fog Ön mellé állni bárki is?– Ezt nem tudom megmondani. Őszintén szólva, láthatja mindenki, hogy én – hétköznapi kifejezéssel élve – nem "pofáztam", egy rossz szót nem szóltam senkire. Csak el mertem indulni. Ez az "ügy" azért jó példa arra, hogy a "birodalomban" miről is van szó. Ugyanis még ha a megye első, úgymond közjogi méltóságát szerzed is meg Fidesz színekben, nekünk akkor se kellesz, ha bármilyen szinten ellent mersz mondani. Ennek az ügynek ez az üzenete. Szerintem pedig ez ijesztő a Fidesz-tagság számára és ennek az országnak is. Mindezt egyébként nem demokráciának hívják, hanem egyéb "d" betűvel kezdődőnek. Most üzennek a "birodalomnak": gyerekek, a "pofátokat" befogjátok, mert ha nem, úgy fogtok járni, mint a Helmeczy. Meghurcoljuk, hisz van egy hozzánk közel álló sajtóorgánum, amely képes akár a családotok lejáratására is. Uram, ha akarja, lejátszok önnek pár telefonüzenetet. Tudja miket mondanak? Például: vigyázzak, sofőr nélkül ne menjek sehová. Mondok önnek mást: tagadják a Napi Maóban, hogy letiltották a televíziós szereplésemet a köztelevízióban. Véletlenül a meghívás telefonüzeneten a rögzítőmre érkezett. Ezután elért ez a szerkesztő, és neki akkor azt mondtam: "Kedves uram, higyje el, hogy a szombati választmányi ülés után nem fognak engem meghívni, hiszen korábban az Aktuálisban esedékes szereplésemet is lemondatták." Azt válaszolta: "Nem önnek lesz igaza." Azért én kötöttem az ebet a karóhoz: "Dehogynem uram, csak figyelje meg." Vasárnap ez a szerkesztő rámondta az üzenetrögzítőre: "Önnek volt igaza." A sajtótájékoztatómon lejátszottam mindkét anyagot. Akkor most én hazudok? Nem, hanem ez: sajtószabadság 1999, Fidesz színek, Magyarország, közszolgálati TV. Ahányszor belémrúgnak, annyiszor megválaszolok, mert engem már nem lehet jobban meghurcolni. Én sikkasztónak és piszkos gazembernek vagyok titulálva, sőt a családom is. Semmi baj. Viszont én megmutatom, hogy a túloldalon sincsenek Grál-lovagok. Mit veszíthetek? Semmit. Kirúgnak a Fideszből. És? Kirúgnak a frakcióból. És? Nem adott nekem a Fidesz egy darab kenyeret sem. Milyen vesztenivalóm volna nekem? Ügyvéd vagyok, hát nem élek meg a szakmámból? Ettől van nekem az erőm. Amit elértem, magamtól értem el, nem a Fidesz percemberek jótékonyságából, akaratából. Nem vagyok hajlandó félelemben élni. A diktatúrának minden formáját elítélem, a jobbról és balról jövőt is. Bár lehet, hogy ez ma azt jelenti: egy kicsit genetikailag rosszul vagyok programozva.

Bárki is "hozatta" nyilvánosságra a magyar Pulitzer-díjas újságírókat kritizáló – az érintettek szerint otrombán rágalmazó – Jeszenszky-levelet, kellemetlen helyzetbe hozta nemcsak a levél szerzőjét, hanem a kormányzatot is. Ellenzéki politikusok szerint ezt jelzi, hogy az utóbbiak még nem találtak megfelelő magyarázatot, kommunikációs stratégiát az ügyre, csak a magánlevél jellegre való hivatkozással az érdemi nyilatkozattól való elzárkózást. Az érintett újságírók szerint "önmagáért beszél" Jeszenszky szerencsétlenre sikeredett levele.

"Akkor éreztem először, hogy a hatalom félelmetes tud lenni"    Fotó: S. L.

Roma küldötség a sátorok ünnepén

Thomas Kleistil osztrák elnök és Jörg Haider. A két lábon járó dilemma     Fotó: MTI

A parlament idei utolsó munkanapjának végén az ellenzéki pártok képviselői kivonultak az ülésteremből, mert úgy ítélték meg, hogy a kormánypártok egyhangú többséget hoztak létre maguknak a Magyar Rádió és a Duna Tv kuratóriumának elnökségében, valamint a Magyar Távirati Iroda tulajdonosi testületében. Ezt azzal érték el, hogy Áder János házelnök javaslatára kibővítették ezeket a testületeket. Az ily módon megnövelt létszámú testületekben az arányokat úgy állapították meg, hogy a mai kormánypártoknak ugyanannyi képviselője legyen, mint az "ellenzéki pártoknak". Ebben a számításban a kormánypártokkal rendszeresen együtt szavazó MIÉP, a kormányba több államtitkárt is delegáló MDNP és a parlamentből ugyancsak kimaradt, de a kormányt támogatásáról biztosító KDNP is "ellenzéki pártnak" számít. Így a parlament döntése után a testületekben a "kormánypártok" az intézmények vezetőinek leváltásához és új vezetők megválasztásához szükséges kétharmados többséggel rendelkeznek.

Amióta focikedvelő miniszterelnöke van az országnak, egyre többen a futballból vett kifejezésekkel próbálják magyarázni a politika történéseit. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese így elemezte a T. Házban minap történteket lapunknak: egyelőre a játékszabályokat nem hágta át senki, ám megint más kérdés, hogy a légkör ettől függetlenül – amint az egy futballmeccsen is előfordulhat – paprikás. Egyszóval nem kell aggódni a magyar parlamenti demokráciáért. Halmai Gábor alkotmányjogász viszont úgy érvelt: a hatalomnak korlátai vannak, és az egyik korlátja az, hogy a kormányt a parlament ellenzéke ellenőrzi. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gyerekes: mint amikor elfoglalják a grundot, s mindenki mást ki akarnak zavarni, hogy egyedül focizhassanak. Más szóval szerinte nincs minden rendben a magyar politikai kultúrával.

Amióta focikedvelő miniszterelnöke van az országnak, egyre többen a futballból vett kifejezésekkel próbálják magyarázni a politika történéseit. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese így elemezte a T. Házban minap történteket lapunknak: egyelőre a játékszabályokat nem hágta át senki, ám megint más kérdés, hogy a légkör ettől függetlenül – amint az egy futballmeccsen is előfordulhat – paprikás. Egyszóval nem kell aggódni a magyar parlamenti demokráciáért. Halmai Gábor alkotmányjogász viszont úgy érvelt: a hatalomnak korlátai vannak, és az egyik korlátja az, hogy a kormányt a parlament ellenzéke ellenőrzi. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gyerekes: mint amikor elfoglalják a grundot, s mindenki mást ki akarnak zavarni, hogy egyedül focizhassanak. Más szóval szerinte nincs minden rendben a magyar politikai kultúrával.

Győztes a győztesek között. Mármint az SZDSZ a többi győztes pártok között. Hogy miért? Az elmúlt hetekben, hónapokban úgy tűnt, hogy ez az a párt, amelynek eltűnését, szétesését és felmorzsolódását egyes politikai erők a leginkább óhajtják. A csendes eltűnés helyett azonban most megerősődött a párt. Tagadhatatlan, hogy jól futott be a Fidesz és az MSZP is. Előbbi igazi nagy párttá vált, utóbbi megerősítette pozícióit, növelte támogatottságát. Az SZDSZ viszont a legnagyobb ellenszélben jött fel a dobogóra: harmadiknak.

Mértékadó sajtókörökben már köztudott volt, hogy a kormányt vehemensen támadó, például a Pintér-ügyet is kirobbantó Kurír ellen várhatóan fellép a Postabank új vezetése. A főszerkesztőnek sem jelentett ez újat, hisz hamar kiderült: már két hónapja lapengedélyt kért egy másik Kurírra. Sőt, mintha kissé rá is játszottak volna a helyzetre: a legkeményebb ellenzéki cikkeket közölték az elmúlt hetekben.

Mértékadó sajtókörökben már köztudott volt, hogy a kormányt vehemensen támadó, például a Pintér-ügyet is kirobbantó Kurír ellen várhatóan fellép a Postabank új vezetése. A főszerkesztőnek sem jelentett ez újat, hisz hamar kiderült: már két hónapja lapengedélyt kért egy másik Kurírra. Sőt, mintha kissé rá is játszottak volna a helyzetre: a legkeményebb ellenzéki cikkeket közölték az elmúlt hetekben.

Mindenképpen jelzésérték? az szja egyházaknak átutalt egy százalékának megoszlása, de ma még messzemenő következtetéseket nem lehet ezen adatokból levonni – állítják a Heteknek nyilatkozó vallásszociológusok. Az bizonyos – mondják –, hogy egyfajta vallási szavazásnak is tekinthető e kismérték? adóátutalás.

Földes György. Magához tér az MSZP Fotó: Vörös Szilárd

Borókai Gábor. "Oldottabb kapcsolatra törekszem" Fotó: MTI

– A felvételi ponthatárok alakulásából milyen következtetéseket lehet levonni? Milyen tendenciákat lát? – Elsőként azt jegyezném meg, hogy jól végezte a munkáját az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda, amely a felsőoktatási intézmények vezetőivel közösen alakította ki a pontszámokat. Az intézményhez kapcsolódó számítógéprendszerrel, illetve szakmai háttérrel a felsőoktatás jól irányítható, jól tervezhető. A jelentkezési számokból és a felvételi pontszámokból pedig az látható, hogy továbbra is rendkívül nagy az érdeklődés a művészeti felsőoktatás iránt. Például színésznek közel hússzor annyian jelentkeztek, mint ahány hely volt. A nagyobb tömegeket felvevő felsőoktatási területeket nézve a joggal kapcsolatos tanulmányok voltak még a legnépszerűbbek. Ez összefügg azzal, hogy a rendszerváltással kapcsolatban rengeteg jogi probléma merült fel. Ugyancsak nagy az érdeklődés a gazdasági, illetve az egészségügyi felsőoktatás iránt. Eközben az is látható, hogy a tanári hivatás presztízse lecsökkent. Ráadásul a születési számok úgy változnak, hogy a jövőben egyre kevesebb új tanárra lesz szükség. Több intézmény nem is tudta a keretszámokat betölteni. A kevésbé népszerű tárgyak közé tartoznak a természettudományok és a műszaki tudományok is. – Ön szerint jó irányba halad a felsőoktatás? Melyek azok a pontok, amelyek jók, helyesek, és melyek azok, amelyek rosszak és változtatni kell rajtuk?– Az 1995-ös stabilizációs intézkedések kapcsán a felsőoktatást komoly károk érték, és éppen a minőségi egyetemek voltak azok, amelyek ezeket a károkat elszenvedték. Megítélésem szerint az sem vitás, hogy a felsőoktatás reformja – ami már részben elkezdődött – elkerülhetetlen. Ebből három mozzanatot emelnék ki. Először is: tovább kell növelni a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számát, hogy legalább az Európai Közösség legalacsonyabb átlagokkal rendelkező országainak szintjét elérjük. A másik mozzanat a felsőoktatási intézményrendszerrel kapcsolatos. Az elmúlt 30 év "bűne" miatt rendkívül decentralizált az intézmények hálózata. Jogilag 89 felsőoktatási intézmény működik hazánkban, ami – területarányosan – hozzávetőleg négyszerese annak, amely egy centralizáltabb és teherbíróbb intézményhálózattal rendelkező országban van. Kis intézmények, alacsony hallgatói létszámmal, a normatív, azaz létszám szerinti támogatási rendszerből adódóan kevesebb oktatót tudnak eltartani, és egy-egy oktatóra így nagyon széles tudományspektrum jut. Ez viszont azt is jelenti: nem tudunk eljutni ahhoz, hogy minden egyes tárgynak kiváló professzora legyen. Tehát az oktatás színvonala, a képzési kínálat növelése és a tudományos minőség érdekében sokkal kevesebb intézményre van szükség, ezért egyesíteni kell az "erőket". Egyébként már kialakulni látszik az az új struktúra, amire hosszútávon építhetünk. A harmadik oldal a tudományos kutatás. Szerintem a felsőoktatási intézményektől a kutatás elválaszthatatlan, ezért kiemelten kell támogatnunk ennek a fejlődését is. – Ha jól vettem ki a szavaiból, Ön az intézményi integráció híve.– Minden arra érdemes integrációt támogatok. Viszont nem tartom értelmesnek egymástól távoli centrumok formális egyesülését. A magam részéről nagyon kritikus lennék minden olyan megközelítéssel szemben, amely nem az adminisztráció, az egyetem vagy főiskola megfelelő struktúrájának fejlesztésére irányuló szándékot mutat.– Más országokban elit egyetemek alakultak ki, gondolok itt Oxfordra, a Yale-re és más neves intézményekre. A magyar elitképzés rendszerét miként képzeli el? – Magyarországon történelmileg kialakult az egyetemi és főiskolai dualizmus, amit én helyesnek tartok. Köztudomású, hogy a komoly, sokoldalú és tudományos kutatást végző intellektuális centrumok elsősorban az egyetemeken alakultak ki. Úgy vélem, a tudományos kutatásnak óriási szerepe van ezen centrumok létrejöttében, és éppen ezért az elitképzést elsősorban ezekre a kutatóegyetemekre kell építeni. Tehát a normatív finanszírozás bevezetése után végre meg kell jelennie a minőségi mozzanatnak is. Ennek kidolgozása a 96-os törvénymódosításnál már kezdetét vette. Támogatom, hogy a tudományos kutatásra és a doktori iskolákra adott támogatás tegyen különbséget az egyetemek között, és tegye képessé az elitképző intézményeknek, hogy eltartsák a személyi bázisukat. – Létezik egy – inkább csak a diákok körében használt – kifejezés bizonyos oktatókra: a "megrekedt adjunktusok" elnevezés. Köztudott, hogy az alacsony bérek miatt sok kiváló tanár, aki az iskola falain kívül is tudta kamatoztatni tudását, a versenyszférában helyezkedett el. Vannak olyanok, akik viszont azért maradtak a felsőoktatásban, mert tudásuk nem piacképes, magyarán elavult, s ezért nem kaptak más munkát. Ők maradni kényszerültek. Tervbe van-e véve, hogy felfrissítsék a felsőoktatási tanári kart?– A már említett reformnak lényeges pontja a minőség felé való elmozdulás. Az viszont tény: reformot restrikciós körülmények között nem lehet végrehajtani. Azaz a felsőoktatásra fordított támogatásoknak növekedniük kell. Mindennek az egyik fő mozzanata, hogy képesek legyünk egy olyan személyzeti politikát folytatni, amely valóban megengedi a változtatást ezen a területen. Kulcskérdés a professzorok és főiskolai tanárok kiválasztása. Olyan támogatási rendszert kell kialakítani, amelyben valóban autonóm módon, a minőségre koncentrálva tud az egyetem választani a pályázók közül.

Orbán Péter. Nála van a megoldás? Fotó: Vörös Szilárd