Budapesten tárgyalt az izraeli külügyminiszter-helyettes. Danny Ajalon tárgyalásainak a középpontjában azonban az ENSZ szeptemberben esedékes döntései állnak a palesztin államalapítással kapcsolatban. A jeruzsálemi kormány arra számít, hogy Magyarország is a felelsen gondolkodó államok sorába tartozik majd, akik a béketárgyalások folytatását támogatják az ultimátumokkal szemben. Danny Ajalon a lapunknak adott interjúban azt is elmondta, hogy Izrael nem aggódik a magyarországi demokrácia állapota miatt, demokratikus országként tiszteletben tartja a választók döntését.

Az adósságvitában a washingtoni kormány jelzést kapott arról, hogy nem tehet azt, amit akar – mondta a Heteknek a korábban Budapesten is szolgált és magyarul kiválóan beszél amerikai diplomata. Kurt Volker szerint Obama esélyeit még korai temetni, de a republikánusok meg elállhatnak egy új jelölttel. A volt NATO-nagykövet „nagy szégyennek” nevezte azt, hogy a Nyugat magára hagyta a szíriai ellenzéket, nem osztja viszont a magyar kormánnyal kapcsolatos kritikákat.

A héten Budapesten járt Dore Gold izraeli államférfi, akinek a Harc Jeruzsálemért című könyve nemrég a Hetek Kiadó gondozásában jelent meg. A volt ENSZ-nagykövet, aki jelenleg egy jeruzsálemi kutatóintézet vezetőjeként Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök tanácsadója, több vezető magyar politikussal is tárgyalt, többek között Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel és Lázár Jánossal, a Fidesz-frakcióvezetőjével, és előadást tartott az Izraeli Kulturális Intézetben, valamint – több mint ezer fő előtt – a Hit Gyülekezete keszthelyi ifjúsági táborában is.

„Se Hillary Clinton, se Condoleezza Rice nem szeretne beleszólni a magyar belpolitikába” – mondta Kurt Volker amerikai diplomata lapunk kérdésére, hogy várható-e bármiféle konfliktus a magas rangú vendégek budapesti látogatása során.

Most ért vissza az Egyesült Államokból. Mit tapasztalt, milyen fogadtatása volt az amerikai politikai vezetés körében annak, hogy Benjamin Netanjahu határozottan elutasította Obama elnök feltételeit az izraeli-palesztin megegyezésre?

Kelet-Európa aggodalommal érzékeli, hogy a térség 2009 óta egyre kisebb figyelmet kap az amerikai külpolitikában. Ezen az érzésen a varsói csúcstalálkozó sem változtatott, amelyen Barack Obama európai körútjának a végén 20 kelet- és közép-európai vezetővel találkozott. „Kelet-Európa nem vette észre azt, hogy a világ megváltozott, és ebben az új helyzetben a térség alaposan leértékelődött" - magyarázta a Heteknek egy volt diplomata, aki a napokban tért haza az Egyesült Államokból.

„Fordulat állt be az amerikai külpolitikában az elmúlt években, és ez aggodalommal tölt el" - mondta lapunknak Pat Robertson televíziós műsorvezető, az amerikai CBN csatorna alapítója. A médiában a „keresztény jobboldal" egyik vezetőjeként számon tartott Robertson, aki republikánus színekben 1988-ban versenybe szállt az elnökjelöltségért is, úgy véli, hogy „az arab tavasz" eseményei a Muzulmán Testvériség által képviselt radikális irányba befolyásolják a Közel-Keletet. Izraelnek olyanokkal kellene megegyeznie, akik az elpusztítására törekednek - véli Pat Robertson.

Ritkán látott kommunikációs csata zajlott  Barack Obama és Benjamin Netanjahu között. Hat nap alatt négy beszédet tartottak, és személyesen is találkoztak, majd ezt követően a kamerák előtt vitatkoztak egymással. Az amerikai elnök első beszédét felháborodás és kritika fogadta Izraelben, és ez rányomta a bélyegét a Fehér Házban folytatott csúcstalálkozóra. Ezt követően Obama és Netanjahu külön-külön beszédet tartottak a legnagyobb amerikai Izrael-párti szervezet közgyűlésén. A két vezető itt igyekezett pontosítani álláspontját, ám Obama magyarázkodását a Heteknek nyilatkozó izraeli kormányzati kommunikációs vezető „csokoládéba csomagolt arzéntablettának" minősítette. A sorozatot Benjamin Netanjahu 45 perces, nagy ovációval fogadott beszéde zárta az amerikai Kongresszus két házának együttes ülésén. A tervek és ellentervek a Közel-Keleten és szerte a világon széles körű visszhangot váltottak ki, és közel egy héten át uralták a globális médiát is.

A szexfüggő embereknél az életmódjuk és titkos szenvedélyeik minden döntésükre hatással vannak – állítja a Heteknek adott interjúban  Dr. Robert Weiss Los Angeles-i szexuálterapeuta, cáfolva azt az Európában elfogadott nézetet, hogy a szexuális viselkedés és a szakmai teljesítmény két külön világ. A világhírű pszichiáter intézetében számos híresség megfordult, Dr. Weiss többek között Tiger Woodsnak is adott tanácsot a szexfüggőségből való gyógyulásra.

Többhetes patthelyzet után fordulatra utaló jelek láthatók több arab országban. Líbiában a NATO első alkalommal vette közvetlenül célba Kadhafit, aki azonban sértetlenül megúszta a bombázást. Szíriában Asszad elnök tankokkal ostromol több várost, ahol hetek óta tüntetnek ellene. A szíriai tiltakozók azonban már fegyverhez jutottak, így a térség újabb országában törhet ki nyílt polgárháború. Jemenben viszont a kormányellenes tüntetők elérték, hogy Szaleh elnök bejelentette: lemond és külföldre távozik. Egyiptom meggyengülésével úgy tűnik, hogy Washington egyre inkább Törökországtól és Irántól várja az indulatok féken tartását.

Miért biblia az Új Beatles-biblia? Hiszen nem szentek életét írta meg: a könyv főszereplői nagyon is profán emberek, akik időnként a mai botrányhősöket is megszégyenítő dolgokat műveltek?–ŰNagyon egyszerű a válasz. Ők négyen bizonyos módon apostolok és próféták voltak, akik egy új korszakot hirdettek meg, amiben – a történelemben először – az ifjúság lett a legfontosabb. Nekik írtak „evangéliumokat”. Ez a négy fiatalember úgy gondolta, hogy felfedezték az üdvösséghez vezető utat, én pedig megírtam ezeknek az esendő szenteknek a történetét.Azért is kérdezem, mert John Lennon egyszer csúnyán megégette magát, amikor Jézushoz hasonlította a Beatlest. Ez a mondat végigkísérte az életét…–ŰIgen, megégette magát, és utána egy életen át mosakodott, mert nem így gondolta. Egy újság­interjú során a riporternő provokálta Johnt, aki ingerülten odavetette, hogy „népszerűbbek vagyunk Jézusnál”. Nem hasonlította magát Jézushoz, és később bocsánatot is kért a kijelentéséért, többek között egy televíziós evangélistának, Oral Robertsnek írt levelében is. Nagyon megbánta, hogy még csak közelébe is ment ennek a témának. John megmaradt alapvetően vallásosnak, ez kiderült a halála után megjelent interjúkból is. Voltak persze olyan kitérők, mint a Mahirisi Mahes jógival való kapcsolat, de ez is inkább zenei jellegű volt. Lennon nem véletlenül ment Amerikába, ahol az emberek 97 százaléka vallásosnak mondja magát. Nem egy katolikus országba ment, ahol a vallásosságnak van bizonyos monopolisztikus jellege, hanem Amerikába, ahol a protestáns egyházak, amelyek a reformáció folytatásainak tekinthetők, óriási befolyást gyakorolnak.Menjünk vissza a kezdetekhez. A hatvanas évek hajnala hihetetlen optimizmust sugárzott. Kennedy elnök meghirdette, hogy irány a Hold, az orvosok az összes betegség legyőzését ígérték… Úgy tűnt, minden elérhető az ember számára. Irreális kor volt ez?–ŰNem feltétlenül. A Beatles tagjai az első nagy háború utáni nemzedékhez tartoztak. A fülükben ott volt még a robbanások zaja, Lennon még liverpooli bombatölcsérekben is játszott, de mégis mindez elmúlt. Hadd mondjak erről egy történetet, ami igazi dráma volt a számomra! Kennedy Moszkvába küldte a Nobel-díjas írót, John Steinbecket. Az elnök üzenni akart a szovjeteknek, hogy kész az enyhülésre, a hidegháború lezárására. Steinbeck Moszkva után Budapestre jött. Ismertük egymást, történetesen én fordítottam az egyik darabját. Aczél György mindenáron találkozni akart Steinbeckkel, aki azonban ragaszkodott hozzá, hogy a hivatalos tolmács helyett én fordítsak neki. Mindez 1963 novemberében volt, azon a napon, amikor Kennedyt lelőtték. A hírt én mondtam el Steinbecknek, épp az Aczéllal való találkozás előtt. Mindannyian tudtuk, hogy a küldetésnek vége, egy új hidegháború kezdődik. Aczél mégis úgy magyarázott, mintha mi sem történt volna. Pedig Kennedy halálának napja a kétségbeesés napja, az akkori emberiség legsötétebb napja volt. A Beatles mégis azokban a hónapokban vált világhírűvé. Az akkori zenéjükben, szövegeikben semmi nem jelenik meg ebből a kétségbeesésből, sőt…–ŰA Beatles mondhatni az utolsó kapaszkodó volt a reménybe. Hiszen ha egy golyó – amire alighanem Moszkvában instruálták a merénylőt, Oswaldot – mindent tönkretehet, akkor mi értelme van bízni egy békésebb jövőben? Ebben a hullámvölgybe jött ez a négy liverpooli fiú, akik meghirdették az ifjúság forradalmát, a megbékélés, az erőszakmentesség korszakát.És a féktelen szabadosság korszakát…–ŰA szabadosság kísérőjelenség volt, nem lehet ezzel azonosítani a hatvanas éveket. Ezek a fia­talok kipróbáltak mindent, aztán nem sokára már mind mellényt viselt, aki előtte Wood­stockban a sárban hempergett. Allen Ginsberget, aki ennek a korszaknak a legnagyobb provokátora volt, ma az amerikai klasszikusok között adják ki. A hatvanas évek olyan volt, mint egy vetemény, ami mára beérett, még akkor is, ha a háború megölte az ártatlanságot. De – Vörösmarty szavaival – ez nem egy „sárkányfog-vetemény” volt, valami félelmetes gonosz. Ne felejtsük el, hogy 1945 után több ezer helyi háborút vívtak, népirtások történtek, volt Ruanda, Kambodzsa, ma itt vannak az arab országok… Sok mindent el lehet mondani a hatvanas évek fiatalságáról, de egyet nem, hogy valaha is a háborúra izgattak volna. Lennon és az egész Beatles békepapok voltak, egy sort nem talál senki az életművükben, ami az erőszakról szólna.Véletlenek sorozata volt, hogy a hamburgi kocsmazenészekből 24 hónap alatt szupersztárok, a brit birodalom lovagjai lettek?–ŰMint minden történetben, itt is vegyül a szükségszerűség és a véletlen. Utólag nézve így kellett hogy történjen, akkor véletlennek látszott. Mindennek Angliában kellett megtörténnie, mert ez volt a háború utáni első jóléti társadalom, ahol 1946-tól kezdve mindenkinek társadalombiztosítása volt. A Beatles-generáció tagjai úgy nőttek fel, hogy tudták, lesz nyugdíjuk és egészségügyi ellátásuk. Nem véletlenül mondta Macmillan brit miniszterelnök azt, hogy „ilyen jól még sohasem éltünk”. Ez a jóléti társadalom kitermelt egy olyan réteget, akiknek nem kellett 16 évesen elmenni egy gyárba dolgozni. Viszont volt pénzük, amiből szórakozni akartak és tudtak. A régi dzsesszzenészekre már nem voltak kíváncsiak, ezért egyre-másra nyíltak új klubok, Hamburgban és Liverpoolban is. Ezek a klubok vonzották magukhoz a fiatalokat, akiknek aprópénznél több volt a zsebükben. Megnyílt a fiatalság piaca. Sőt igazából ekkor találták fel a fiatalságot, mert az nem volt korábban. Az ifjúság mint önálló életkori sajátosság nem létezett, Shakespeare-nél sem. Ha megnézünk egy Velazquez-festményt, azt látjuk, hogy azon a gyerekek kis méretű felnőttek. Piaci szempontból a fiatalok az ötvenes-hatvanas évek találmánya, mert rájöttek, hogy nekik eladható divatcikként a blue jeans, az indigó munkásnadrág.A Beatles volt az első zenekar Európában, akikre egy ipar épült?–ŰA könyvem borítóján ott van egy pár csizma, amit a Carnaby Streeten vagy a Beatles híres „Apple-boltjában” lehetett kapni hat fontért, ami akkor komoly pénz volt. Vékony kis lábbelik voltak ezek, de épp ettől működik a divat, hogy a vevők nem a praktikumért fizetnek. Emellett ott voltak az FM-rádiók, amelyek éjjel-nappal adták a zenét, és a lemezipar, ami ma ugyan haldoklik, de akkor hatalmas pénzeket szívott el. Ekkor alakult ki a „swinging London”, az örömváros. Éltem ott akkoriban, és emlékszem, hogyan hömpölygött éjjel a tömeg a Piccadillyn és a Trafalgar Square-en. Az éjszaka közepén marhasültet lehetett enni tormával a Sohóban, amit egy szegény tanárember is megengedhetett magának. Ezt a világot már nem ismerjük többé: mosolyogva mentek az emberek az utcán. Ezt a mosolygó világot tükrözte a Beatles első korszaka…–ŰA „yeah, yeah, yeah” az igent jelentette. Jól érezzük magunkat? Yeah, igen. Vagyunk? Van jövőnk? Igen, igen… A rockzene őshazája Amerika. Miben tudott a Beatles újat hozni? –ŰA liverpooli kikötőbe jöttek át azok a matrózok, akik az ötvenes évek dalait énekelték, Frank Sinatrát és a többieket. Ez még kizárólagosan szórakoztató zene volt. Lehetett rá édelegni a tánciskolában, vagy megnézni a moziban, de nem érintette meg igazán a fiatalságot. Amikor azonban megérkezett a Rock around the clock (Rock éjjel és nappal), és felléptek olyan színészek, mint Marlon Brando, akiknek a járása, mozdulatai, beszéde minta lett, akkor lehetett sejteni, hogy valami megváltozik. Amerika azonban tagolt társadalom. Ami Alabamában nagy volt, mint a countryzene, vagy New Orleansban a dzsessz, azt másutt nem becsülték olyan sokra. Emellett Amerika messze is volt, és az ottani zenészek nem érezték olyan fontosnak, hogy Európába jöjjenek. Hiányzott az egységes kultúra is, ami viszont Angliában megvolt. Ami Londonban vagy Liverpoolban siker volt, azt hallgatta mindenki. Nem véletlen, hogy a Beatles már a pályafutásuk legelején átment Németországba, ahol megtapasztalták, milyen azoknak zenélni, akik ellen a szüleik háborúztak. Ez a háború utáni Európa élménye volt, ami különbözött attól a mítosztól, amit az angolok a csatornán túl átéltek.Anglia közben elvesztette a gyarmatbirodalmát, lett helyette viszont a Beatles, és Anglia legfontosabb exportcikke lett…–ŰA gyarmatok elvesztése nem csak átkot jelentett Angliának. Egyre nagyobb terhet, miközben már régen nem adták azt a hasznot, mint korábban. Kineveltek viszont egy olyan értelmiséget, például Indiában, akik ma több ágazatban a világ élvonalát jelentik. A gyarmatbirodalom utódállamai közül azonban sok felszabadult ugyan, de közben súlyos romlásnak indult. A Beatles számaiba is beleépül ez a széles világ, a jamaicai reggae-től az indiai szitáron át a tengerészdalokig és a hillbilly-ig. Így a Beatles sokat tett a rasszizmus visszaszorításáért is. Egyszerűen mindenki szerette őket, a fehér középosztálytól a pakisztáni bevándorlókig. A mai fiatalok ha megnéznek egy Beatles-felvételt, azon csodálkoznak, hogy a színpadon mostani mércével nézve konzervatívan öltözött zenekart látnak, miközben a közönségük elképesztő eksztázisba került. Ennek mi volt a titka?–Ű1964-ig volt csak zakó és nyakkendő, utána a megjelenés gyorsan változott náluk is. De az eksztázisnak több oka is volt. Egyrészt ők írták a dalokat, így nemcsak előadók, hanem alkotók is voltak, akik ismerték a közönségüket. Emellett egy óriási marketingfogás volt az, hogy egy nagy apparátus a publikum és a zenekar közé állt. Nem lehetett megközelíteni őket, és emiatt a Beatles tagjait egyfajta kvázivallásos gurukká lehetett felemelni. Voltak, akik a hoteljük előtt azt kérték tőlük, hogy gyógyítsák meg a beteg gyerekeiket. Ezért is ért véget a zenekar pályafutása, mert már nem mertek színpadra lépni. Olyan intenzív volt irántuk a rajongás, hogy mindenféle veszély fenyegette őket. Csak emiatt szűnt meg a sikerei csúcsán a Beatles?–ŰTöbb ok is volt. 1969-re már telítődött a zenei piac, egyre nehezebb volt állandóan az első helyre kerülni. A Beatlesnek nem állt jól, ha csak harmadik vagy negyedik helyig jutott el egy új lemezük, ez olyan volt, mintha elvesztették volna a világbajnokságot. Emellett feszültség, sőt féltékenység keletkezett John Lennon és Paul McCartney között. A harmadik, hogy olyan mértékű gazdagságra tettek szert, amit a hétköznapi emberek addig nem ismertek. Ráadásul a gazdagság mellett a pénzügyeik példátlanul rendezetlenek voltak, miközben a hetvenes évek elején már egy új gazdasági válság kezdődött. Továbbá ne felejtsük el, hogy ekkoriban – világhír ide, világhír oda – Mick Jaggert és John Lennont is letartóztatta a rendőrség, priuszuk lett, egy sor országba nem mehettek, vagy csak egy rövid időre. Egyetlen kábítószeres kihágás – és ez helyes – ekkoriban földönfutóvá tehetett egy sztárt. Elkoptatta volna a Beatles-legendát az, ha később újra összeállnak, és nosztalgiakoncerteket vállalnak? –ŰFeltétlenül. Ez a szerencséjük részben egy tragédiából fakadt. Meghalt az eredeti mene­dzserük, és akik utána jöttek, azok már csak szélhámosok voltak. Emellett megjelent a színen Yoko Ono, aki szerintem olyan valaki, hogy birodalmakat lenne képes romba dönteni. Ehhez képest szerencse, hogy csak a Beatlest omlasztotta össze. Uralkodni akart, és féltékeny volt arra, hogy Lennon ugyanolyan szenvedéllyel fordult Paulhoz és a többiekhez, mint őhozzá. Yoko nem szerette azt, ha rajta kívül mások is megjelentek a színen. És az is benne lehetett, hogy a Beatles tagjai egy idő után szerettek volna kibújni a rájuk ragadt prófétai szerepből. A sorsuk elől azonban nem tudtak elmenekülni…–ŰPersze, hiszen ezért hívják ezt sorsnak. Utol­érte őket, érdekes módon Lennont éppen akkor, amikor megint próféta akart lenni, és elkezdett felvételeket készíteni. Előtte öt évig eltűnt, kivonult a társadalomból. Amikor újra kilépett, akkor megint előkerülhetett egy őrült, és elő is került.42 év telt el a Beatles-biblia első kiadása óta. Miben látja ma a zenekar jelentőségét?–ŰAz erőszak- és rasszizmusellenességet már említettem, emellett nagy eredményük volt az, hogy áttörték a kulturális kizárólagosságot. A Beatles továbbra is a nyugati világ üzenete azoknak, akik még csak a müezzin hangját hallgathatják.

Újabb arab vezető találta meg a magyarázatot arra, hogy az emberek miért tüntetnek az utcákon. „Szíria egy nagy külső összeesküvés cél­pontja" - közölte Basar al-Asszad a damaszkuszi parlamentben elmondott beszédében. Hasonlóan reagál Moamer Kadhafi is az uralma ellen indult felkelésre: „a keresz­tesek", „az al-Kaida", „bedrogozott csőcselék" - éppen mikor milyen lábbal kelt fel a líbiai „Vezető Testvér".

Ha a katonai erőviszonyok nem is neki kedveznek, a nem is olyan régi üzletfelei közötti koalíciós káosz megelégedéssel töltheti el az őrültségében és kegyetlenségében is ravasz líbiai diktátort. Egy hónapig húzták-halasztották a beavatkozást a nyugati hatalmak Líbiában. Amikor azonban látták, hogy a japán tragédia árnyékában Kadhafi vérszemet kapott, és brutális ellentámadást indított a felkelők ellen, gyorsan összerántottak egy ENSZ biztonsági tanácsi határozatot.

A kereszténység történetének legnagyobb külső kihívása előzmények nélkül, robbanásszerűen jelent meg a 7. század első harmadában. A konfliktus közel 1400 éve tart, annak ellenére, hogy voltak olyan átmeneti időszakok, amikor a nyílt szembenállás szünetelt. Nyugaton sokan úgy tartják, hogy a judaizmus, a kereszténység és az iszlám lényegében ugyanannak a kinyilatkoztatásnak a különböző formái.

„Nem vagyok sem elnök, sem miniszterelnök, miről kellene lemondanom?” – kérdezte Moammer Kadhafi másfél órás szónoklatában, amit az amerikai vadászgépek által 1986-ban lebombázott egykori rezidenciája előtt tartott. „A forradalom vezetője én vagyok, az is maradok, az utolsó töltényig. Hogyan lehetne forradalmat indítani ellenem?” – mondta Kadhafi, aki szerint a felkelők „kábítószerrel befolyásolt csőcselék”, „az utcákon rohangászó patkányok”, illetve a Líbia rontására törő „nemzetközi összeesküvés” zsoldosai.

Húsz-harminc éve egyszerűnek látszott a kérdés, hogy a világnak melyik része szabad és demokratikus. Ma azonban sokkal színesebb a kép: demokráciáról beszélnek olyan országokkal kapcsolatban is, ahol az emberek soha nem élték ezt át. Nem túlzás ez?– Nem akadálya a demokratizálódásnak az, ha egy országban nincsenek hagyományai a demokráciának. Valahogy el kell kezdeni, hiszen például VIII. Henrik Angliája nem volt demokratikus ország, mégis demokratizálódott, csakúgy, mint Franciaország. A probléma inkább ott van, hogy a Bastille ostroma szerves fejlődés eredménye volt. A francia, az angol, a német, sőt a magyar társadalomnak is volt ideje arra, hogy kiizzadja magából a demokráciát, és kialakítsa annak formáit. Ez az út sokáig tartott, és voltak közben visszaesések, reakciós kísérletek. Diktatúrák jöttek közbe, miközben a társadalmi változások azért mindig követték és segítették is a gazdasági fejlődést.A másik különbség, hogy az angol és a francia átalakulások idején nagyon csekély volt a külső hatás. Nem volt globalizáció, és egyetlen más országban zajló demokratikus forradalom sem gyakorolt nyomást a hatalmi elitre, miközben a népnek sem volt az a kívánsága, hogy gyorsan demokráciát szeretne.A globalizáció miatt azonban ma mindenki értesül mindenről. Olyan magasak az elvárások, hogy azok teljesítése sok ország számára nem reális, sem a sebességét, sem a változás mélységét illetően. Minden országban van egy olyan elitréteg, amelyik úgy gondolja – elvileg nagyon helyesen –, hogy az én országomban miért ne lehetne olyan demokrácia, mint Németországban. A demokratikus országok ráadásul többnyire sokkal jobban élnek, mint a nem demokratikusak. Ez arra ösztönöz, hogy az olyan zárt társadalmakban, mint az arab országok, egyetlen ugrásszerű lépéssel akarnak belépni egy sokkal magasabb fejlődési szakaszba, ami nem lehetséges.Nyugaton sokan a többpárti, szabad választások kiírásában vagy a modern kommunikációs eszközökhöz való hozzáférésben látják a demokrácia alapfeltételét. Ezeket azonban nem demokratikus erők is fel tudják használni, lásd a Hamasz győzelmét a palesztin választásokon.– Önmagában a szabad média vagy a szabad választások nem teremtenek demokráciát. Mondhatjuk azt, hogy a jogállamiság a feltétel. De mi a helyzet, ha az a jog, amit betartanak, a saria? Akkor Szaúd-Arábia a legdemokratikusabb ország, mert ott maximálisan betartatják az iszlám jogrendszert. Ezzel együtt a jogállamiság hozzátartozik a demokráciához, mint ahogy az is, hogy az emberek gondolkodásának is illeszkednie kell a demokratikus formákhoz. Nagyon nehéz tehát eldönteni azt, hogy mi a demokrácia. Manapság mindenki demokratikusnak tartja magát: ha az ENSZ-ben azt mondaná a főtitkár, hogy álljon fel mindenki, aki demokratikus országot képvisel, mind a 198 ország felállna, Kubát is beleértve, meg Iránt. Putyin is azt mondja, hogy az övék az szuverén demokrácia. Tudjuk, hogy nem az, de mégis azt gondolják. Vannak ugyanakkor olyan demokráciák, amik mások, mint a miénk, de mégis demokráciák, mint például az indiai és a brazil demokrácia. Mindez azt mutatja, hogy a demokrácia nagyon vonzó kategória, másrészt pedig azt, hogy nagyon sokféle demokrácia van. Mi a helyzet a forrongó arab világgal, ahol a nyugati demokráciát általában az idegen befolyás eszközének tekintik? – Ha Egyiptomban – remélhetőleg – demokrácia lesz, nem pedig iszlám köztársaság, akkor is biztosan más lesz, mint a miénk. Magyarországon demokrácia van, és működik egy fasiszta párt. Vajon ez veszélyezteti a demokráciát? Igen, de ettől még demokrácia van. Egyiptomban lesz egy iszlamista párt, amely valószínűleg még több szavazatot fog elérni, mint a magyarországi fasiszták. Ez veszélyezteti az egyiptomi demokráciát? Igen. Hozzátartozik a demokráciához? Hozzátartozik. Egy sor olyan kérdés fog felmerülni, amiről most még fogalmunk sincs, hogy mi rájuk a válasz. Ezért is nagyon veszélyes dolog ebbe kívülről beavatkozni, mert lehet, hogy nagyon rosszat teszünk.Ha Egyiptomban arra nevelték az embereket, hogy utálják a demokráciát, ez még nem feltétlenül azt eredményezte, hogy így is érezzenek. Magyarországon minket sem arra neveltek, hogy szeressük a demokráciát, és mégis szerettük. A világ most olyan helyzetben van, hogy nem rendelkezünk előzetes mintákkal a rendellenes helyzetek kezelésére, de ez nem olyan nagy baj. A legfontosabb most az, hogy a megoldási eszközök nagyon széles tárháza álljon rendelkezésre. Amikor egy probléma felmerül, akkor világosan tudnunk kell, hogy a szerszámos ládából melyik szerszámot vesszük elő, és azt hogyan alkalmazzuk, mert minden egyes esetben másként kell. Ez érinti a nemzetközi szervezeteket is. A jövőben nem lesz olyan NATO, amelyik minden „Afganisztánnal” a siker reményében tud megbirkózni. Nézze csak meg Egyiptomot: egy hét alatt az amerikai politika – meg persze az európai is – nagyon sokat módosult. Lehet erre azt mondani, hogy lám, az amerikaiaknak nincsen stratégiájuk, de a helyzet olyan gyorsan változott, hogy nagyon helyesen tette az amerikai vezetés, amikor nem avatkozott be ennyi idő alatt.Hallottam olyan véleményt, hogy Barack Obama ma Amerika Gorbacsovja, aki leépíti a szuperhatalom befolyását, kivonja a katonákat, és megosztja a korábban kulcsfontosságúnak tekintett érdekszférák feletti ellenőrzést. Egyetért ezzel?– Nem. Szerintem Obamának esze ágában sincs visszavonulni, hiszen ha ezt tenné, biztos, hogy menesztenék a Fehér Házból. Más kérdés, hogy bizonyos kérdésekben Amerika visszaszorul, de ez nem azért van, mert vissza akar vonulni – mint ahogy Gorbacsov sem akart visszavonulni, csak rákényszerült. Ha Amerika szerepének a viszonylagos csökkenését a Szovjetunió összeomlásához hasonlítjuk, az jut eszembe, amikor a közelmúltban Soros Györggyel beszélgettem. Panaszkodott, hogy az előző héten vesztett 200 millió dollárt a tőzsdén. Mondtam neki, hogy én nagyon szeretnék egyszer 200 millió dollárt veszíteni a tőzsdén… A hasonlatnál maradva, Amerika most vesztett 200 milliót, de még maradt neki 15 milliárd, ezért ez a visszaszorulás nagyon relatív. De mondhatok magyar példát is: ma reggel láttam a Szonda Ipsos közvélemény-kutatását az egyik baloldali portálon, ami ünnepelt, hogy a Fidesz sok szavazót vesztett. Igen, de még mindig két és félszer annyi szavazója van, mint a szocialista pártnak.Ha már Magyarországot említette: itthon és külföldön sokan aggódnak a magyar demokrácia miatt is.– Magyarországon erősödik az állam és az állam befolyása a gazdaságra. Ez pontosan az, amit Obama is csinál. Érdekes módon a konzervatív, állítólag a demokráciát is veszélyeztető kormány azt teszi, amit az ultraliberális amerikai kormányzat, nem azt, amit a konzervatív német vagy a konzervatív francia kormány. Ideológiailag elég távol vannak egymástól, mégis mind a kettő felismeri, hogy más lett a világ. Szerintem nem sírni kell amiatt, hogy veszélyben a demokrácia, hanem amikor olyan lépéseket tesz valaki, ami nem demokratikus, az ellen föl kell lépni. Ez az a helyzet, amikor szembekerül egymással egy erős állam és egy erős civil társadalom. Mégis azt gondolom, hogy egy kis ország akkor tud sikeres lenni, ha előbb felismeri az új trendeket, mint mások, és beáll ezekbe. Ezt tettük mi is 1988–89-ben. Külföldön el szoktam mondani, hogy Orbán Viktor életfilozófiája és élettapasztalata az, hogy elkezd valamit mondani és csinálni, amit az egész világ ellenez, aztán a történelem folyamán kiderül, hogy igaza van. Ilyen volt a rendszerváltás, a szovjet csapatok kivonulása és a Benes-dekrétumok kérdése. Most is felismert valamit, amit a világ még nem, és azt megpróbálja megvalósítani – egy csomó hibával együtt. Szerintem akkor tesszük a legjobbat az országnak, ha ebben alapvetően támogatjuk a kormányzatot, de egyúttal mindig megmondjuk azt, amikor hülyeséget csinál. A kormánynak pedig meg kell tanulni, hogy odafigyeljen ezekre a baráti megjegyzésekre, és ne ellenséges támadásnak tekintse azokat.

Új korszak kezdődhet Európa és Izrael sok vihart átélt viszonyában, miután létrejött egy erős összeurópai szövetség a demokrácia és a közös értékek védelme alapján. Ezzel a megállapítással zárult Jeruzsálemben az a nemzetközi konferencia, amelyre 27 európai országból mintegy 600 politikus – parlamenti és európai parlamenti képviselők – érkezett a European Friends of Israel (EFI - Izrael Európai Barátai) elnevezésű brüsszeli szervezet meghívására. A rendezvénynek különös súlyt és aktualitást adtak az elmúlt hetekben az arab országokban végbement változások. „Gibraltártól Pakisztánig megindult a föld. Ebben a nagyon ingatag világban Izrael a stabilitás egyetlen és valódi szigete” – mondta Benjamin Netanjahu az európai törvényhozóknak a knesszetben.