Morvay Péter

Alig néhány héttel azt követően, hogy az Iszlám Állam (IS)  könyörtelen iraki és szíriai hódításai nyomán világszerte ismertté vált, máris megjelentek a terrorhadsereg eredetéről szóló alternatív elméletek, nemcsak az ilyenekre különösen fogékony arab világban, hanem Nyugat-Európában is. A holland Igazságügyi Minisztérium augusztus közepén felfüggesztette állásából egyik munkatársát, aki Twitter-üzenetében azt írta, hogy az IS-t „a cionisták tervelték ki, hogy szándékosan befeketítsék az iszlámot a világ szeme előtt”. Yasmina Haifi a hágai kormány Kiberbiztonsági Intézetének egyik projektvezetője volt, de nincs egyedül: mások — a szeptember 11-ei merényletekhez hasonlóan — Amerikát gyanúsítják azzal, hogy azért támogatja titokban az IS-t, hogy „újabb ürügyet kreáljon a közel-keleti beavatkozáshoz”. Az abszurd teóriák alátámasztására rendszeresen felbukkan az az érv, hogy az Egyesült Államok a nyolcvanas évek elején is felfegyverezte az afgán mudzsahideket a szovjetek ellen. A radikális muzulmánokat azonban eredetileg nem Washington, hanem — több mint száz évvel ezelőtt — Berlin akarta felhasználni arra, hogy dzsihádot indítsanak a Közel-Keleten.

A héten hosszú küzdelmet ígért Barack Obama az Iszlám Állam (IS) ellen, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok már meg is kezdte a harcot az IS „gyökeres kiirtására”. Az erős szavak ellenére nem egyértelmű, hogy van-e, és ha igen, milyen  stratégiája van Washingtonnak az internacionális dzsihádista terrorhadsereg ellen. Akár jelképes is lehet, hogy az akciónak - ami Obama szavai szerint már zajlik - nincs még neve sem. Mintha a kódnév hiánya azt sugallná, hogy szó sem lehet bármiféle újabb „Sivatagi Viharról”, hiszen Amerika egyszer és mindenkorra befejezte Irakban a háborút. Az Obama hivatali idejéből hátralévő 28 hónap azonban túl hosszú ahhoz, hogy egyszerűen utódjára hagyja a döntést, ahhoz viszont túl rövid, hogy gyökeresen megváltoztassa elnökségének eddigi doktrínáját, amelyet hivatalosan ma is képvisel.

A történészek ma már általában egyetértenek abban, hogy a náci Harmadik Birodalom bő egy évtizede nem értelmezhető teljességében vezetőik jelentős részének, köztük Adolf Hitlernek, Heinrich Himmlernek és Rudolf Hessnek az okkultizmus iránti vonzalma nélkül. Hitler a német népnek azt ígérte, hogy átvezeti őket egy új világba, ahogyan az általa is nagyra becsült teozófia alapítói is új kort ígértek az emberiség megvilágosodott részének. Azonban csak az elmúlt években kezdték feltárni azt, hogy a 20. században volt egy európai államfő, aki gyakorló spiritisztaként politikai programját és döntéseit elsősorban látomásokra, álmokra és szeánszokon nyert kijelentésekre alapította. „Nem baj, ha az emberek nem értenek, a fontos, hogy higgyenek bennem” – vallotta Szálasi Ferenc.

A New Age történetével és alapítóival foglalkozó sorozatunk megmozgatta olvasóinkat. Van, aki arra figyelmeztet, hogy nem érdemes ezzel a jelenséggel foglalkozni, mert az „egész egy nagy kamu”. Egy másik olvasó védelmébe vette a mozgalom legnépszerűbb könyveit, mondván: „sok szellemi igazságot tartalmaznak”. Volt, aki összegyűjtötte a YouTube-ról a témában általa legérdekesebbnek tartott magyar nyelvű videókat, és ezeket küldte el szerkesztőségünknek azzal az ajánlással, hogy ebből kiderül, kiknek az érdekében is áll az emberiséget „hamis tanításokkal” megtéveszteni és tönkretenni. A gyűjteményt a videomegosztó letöltési statisztikái alapján több mint kétmillióan nézték meg eddig.

Helena Blavatsky a 19. század második felében megismertette a Nyugattal a „Titkos Tudományt”, amibe - könyvei szerint - egy tibeti „felsőbb mester” avatta be telepatikus úton (A szellememberek írnoka. Hetek, 2014. július 25.). Mielőtt Blavatsky 1891. május 8-án Londonban meghalt, utolsó, transzállapotban mondott szavai ezek voltak: „Tartsátok megszakítás nélkül a láncolatot! Ne engedjétek, hogy kudarcot valljon az utolsó megtestesülésem!” Négy évvel később egy brit keresztény arisztokrata család tizenöt éves lánya előtt megjelent egy ismeretlen személy, aki felszólította, hogy készüljön fel arra a feladatra, amit „neki kell majd véghezvinni”. Ez a lány, a későbbi Alice A. Bailey lett a teozófia 20. századi legnagyobb hatású szerzője, aki írásaival a modern kori New Age és ezoterika szinte valamennyi irányzatát megtermékenyítette.

Ahány szereplő, annyi olvasata van a lapzártánkkor kilencedik napja tartó izraeli—palesztin konfliktusnak. Nemcsak a szembenálló felek értékelik élesen ellentétesen az eseményeket, hanem jelentősen eltér a Hamasz és a Fatah, vala­mint az izraeli politikai táborok véleménye is, nem beszélve a nemzetközi reak­ciók­ról. Pedig az alaphelyzet — ahogy mondani szokták — faék egyszerű: a Hamasz és a vele szövetséges terrorcsoportok indítottak újabb, sokadik rakétahá­borút egy szuverén állam, Izrael civil lakossága ellen. Ha van jogos önvédelem, akkor ez az — gondolnánk, ha az elmúlt évtizedekben nem láttuk volna, milyen könnyen összekeveredik az agresszor és az áldozat szerepe. Most sincs ez másként.

Színre lépett a rejtőzködő kalifa: néhány nappal azután, hogy önmagát az iszlám világ vezetőjének nyilvánította, a moszuli nagymecsetben személyesen is bemutatkozott Abu Bakr al-Baghdadi, új nevén Ibrahim kalifa. Az ultraradikális szunnita Iszlám Állam (IS) vezetője eddig tudatosan kerülte a nyilvánosságot: arcát saját hívei sem láthatták. Most azonban személyesen vezette a ramadán kezdetét jelző imát, ráadásul az iszlám világ egyik legnagyobb tiszteletben álló szentélyében, a 850 éves al-Nuri nagymecsetben.

Előző számunkban bemutattuk az Egyesült Államokban 34 éve emelt talányos emlékmű, a Georgia Guidestones történetét és a máig ismeretlen megrendelőivel kapcsolatos elméleteket. (A New Age oszlopai. Hetek, 2014. július 18.) Az építmény kialakítása, a rajta szereplő alapelvek és a felhasznált nyelvek arra utalnak, hogy azt a 19. században indult, és mára talán a világ legbefolyásosabb eszmerendszerévé vált New Age alapvető üzenete összefoglalójának szánták, jelzőkőként a jövő korok számára. A New Age meghatározó ideológusait: a teozófia megalapítóit, Helena Blavatskyt és Alice Baileyt, a modern kor leghíresebb látnokát, az „alvó prófétát”, Edgar Cayce-t, a három világháborút meg­jövendölő szabadkőműves nagymestert, Albert Pike-ot és követőjét, Aleister Crowley-t a filozófiatörténeti művek egyáltalán nem vagy csak széljegyzetben említik, pedig hatásuk legalább olyan jelentős, mint a felvilágosodás óta eltelt két évszázad meghatározó gondolkodóié. Ráadásul úgy tűnik, spiritualista szemléletük sokkal inkább megfelel a posztmaterialista kor igényeinek, így népszerűségük ma nagyobb, mint saját korukban.

Úgy tűnik, hogy beigazolódik a három legnagyobb bagdadi keresztény felekezet pátriárkájának július elején kiadott drámai felhívása, amely szerint megszűnhet a kereszténység közel kétezer éves folyamatos jelenléte Irakban és Szíriában is. Az Iszlám Állam terrorszervezet által uralt területen ez már nem csak lehetőség: július 19-én kibocsátott  ultimátumuk szerint az iraki Moszulban élő keresztényeknek 24 órájuk maradt arra, hogy áttérjenek az iszlámra vagy megfizessék a hitetlenekre kirótt adót, különben „nem marad más a számukra, mint a kard éle”.

Ha valaki azt gondolta, hogy nincs rosszabb annál, mint amikor Hollywood kaszálni akar a naiv nézőkön azzal, hogy kamu bibliai hangzású címeket ad teljesen banális, tizenkettő egy tucat sci-fi filmeknek, vagy bibliai történetekből készít másként eladhatatlanul sablonos családi drámát, nos, tévedett. A hátrahagyottak (The Leftovers) című HBO-sorozat ennél pofátlanabb: perverz módon a keresztény közönséggel akarja megfizettetni azt, ami másról sem szól, csak a keresztény hit, erkölcs és világnézet kigúnyolásáról. Ne dőljön be senki a sejtelmes trailereknek és az ingyenepizódnak: ezt a filmet a kereszténységet mélyen megvető alkotók készítették egy olyan szerző könyvéből, aki saját bevallása szerint tinédzserként „kiiratkozott a vallásból”.

„A Hamasz drága árat fog fizetni: elpusztítjuk a fegyverzetét, terrorista infrastuktúráját, parancsnoki és irányítási rendszereit és intézményeit” - ígérte a Védőkorlát hadművelet elnevezésű akció második napján Mose Jaalon, az izraeli hadsereg védelmi minisztere. A kemény hangú üzenet előzménye, hogy két nap alatt a Hamasz, valamint szövetségesei 160 rakétát és lövedéket lőttek ki Izrael déli és középső térségeire. A folyamatos légiriadók miatt több millió izraeli kényszerült arra, hogy hosszabb–rövidebb időre óvóhelyre vonuljon, vagy a közterületeken felállított ideiglenes fedezékekben húzza meg magát. Az izraeli kormány elrendelte 40 ezer tartalékos behívását is, de szakértők szerint a Hamasz is tanult a korábbi gázai hadműveletekből, így keményebb feladat lehet a tűzszünet kikényszerítése a terrorszervezettől.

Sokan Hillary Clinton elnökválasztási kampányának nem hivatalos startjaként várták a volt külügyminiszter új könyvének megjelenését és az erre szervezett körutat. Ha ez volt a szándék, akkor az visszájára fordult: most, a bemutató után néhány héttel sokkal több a kérdőjel Clinton indulásával kapcsolatban, mint előtte, és előfordulhat, hogy az ex-first lady kampánya véget ér, mielőtt egyáltalán elkezdődhetett volna.

Izraelben eltemették a három diákot, akiknek holttestét 18 nappal elrablásuk után találták meg egy Hebron közeli barlangban. Bár a fiatalok kiszabadításáért az izraeli hatóságok erőfeszítésein kívül nemzetközi kampány is indult, a nyomozást irányító Sin Bét belbiztonsági szolgálat vezetői már az emberrablás másnapján tudták: a terroristák szinte azonnal megölték túszaikat. A tragédia sok részlete még tisztázatlan, miközben nagy erőkkel nyomoznak a két Hamasz-aktivista után, akiknek az emberrablás napján nyoma veszett.

Interjúalanyom életútja olyan sokszínű, hogy meg sem próbálom előzetesen felsorolni az állomásait, de talán a beszél­getésből kiderül, hogyan lesz egy elemző matematikusból országa meghatározó politikusa, aki az elmúlt 30 év minden jelentős döntésében részt vett, hol támogatóként, hol pedig kíméletlen kritikusként. Uzi Landau ma Izrael turisztikai minisztere, de – mint mondta – ezt a posztot pártpolitikai alku eredményeként kapta, miközben ő maga továbbra is megmaradt szenvedélyes cionista politikusnak. A teljes interjút az ATV sugározza, június 28-án 16.10-kor.

Budapesti látogatása során exkluzív interjút adott az ATV-nek Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke, amelyben a személyes küldetése mellett beszélt többek között arról, milyen stratégiát lát célszerűnek a Jobbikkal szemben, hogyan értékeli Orbán Viktor miniszterelnöknek a magyarországi zsidó közösség felé tett ígéreteit, továbbá arról is, hogy hajlandó lenne-e megegyezésre a magyar állammal a Sukoró-perben, amit az elmaradt kaszinóberuházás miatti kártérítésért indított. A teljes beszélgetést az ATV június 22-én este 18.10 órai kezdettel sugározza.

Mi veszélyezteti jobban az európai demokráciát: az, ha az Európai Parlament­ben legtöbb mandátumot szerzett pártszövetség jelöltjét választják az Európai Bizottság élére, aki viszont az európai szuperállam elkötelezett híve, vagy az, ha figyelmen kívül hagyják a „nép szavát”, és kompromisszumos jelöltet választanak meg, amint azt például David Cameron brit miniszterelnök (és Orbán Viktor is) szorgalmazza? De van-e értelme európai demokráciáról beszélni, amikor e fogalom alatt Brüsszel a nemzeti demokráciák kiüresítését és a politikai integráció megvalósítását érti? Az érdemi hatalommal amúgy nem rendelkező José Manuel Barroso bizottsági elnök utódjának megválasztása körüli vita az unió jövőjének alapvető kérdéseit érinti.

„Imádkoznunk kell azért, hogy Ferenc pápa meglássa: az iszlám fundamentaliz-mussal való konfliktus ugyanolyan sorsdöntő a keresztény egyház, mint a zsidóság számára” – írja a hétvégi „békeima-csúcstalálkozó” előtt megjelent cikkében a Jerusalem Post publicistája, Isi Liebler. A pápa közel-keleti látogatása során ugyan általánosságban elítélte a térségben zajó keresztényüldözést, ám sem konkrét áldozatokat, sem konkrét felelősöket nem nevezett meg. Közben pedig egyre több riasztó hír érkezik arról, hogy az iszlám kalifátus megteremtéséért harcoló fegyveres terrorhadseregek egymás után néptelenítik el a Közel-Keleten a még megmaradt keresztény közösségeket is. A kereszténység szülőhelye hamarosan ugyanolyan sorsra juthat, mint Észak-Afrika, amely egykor – az iszlám hódítások előtt – az egyház egyik legerősebb bázisa volt, ám ahol mára szinte teljesen megszűnt a kereszténység jelenléte.

Éles kampányt követően a 71 éves veterán Likud-politikust, Reuven „Rubi” Rivlint választotta államelnöknek az izraeli Kneszet. A politikus karakterében és az Izrael jövőjével kapcsolatos felfogásában is nagyban eltér elődjétől, Simon Peresztől. A jeruzsálemi születésű Rivlin sorsa többszörösen is összefonódott az izraeli fővárossal. 1967-ben Mordechai „Motta” Gur tábornok osztagában szolgált, és egyike volt azoknak az izraeli katonáknak, akik elsőként érték el és szabadították fel a jeruzsálemi Siratófalat. Emellett tíz éven át a legendás jeruzsálemi futballcsapat, a Beitar elnöke is volt, a polgármesterségért való küzdelemben azonban alulmaradt Ehud Olmerttel szemben.