Ferenc a negyedik katolikus egyházfőként látogatott a Közel-Keletre: utazását VI. Pál 1964-es zarándoklatának ötvenedik évfordulójára időzítette. A látogatás jelentőségét jelzi, hogy tavaly márciusi megválasztása óta ez volt Jorge Bergoglio első olyan külföldi útja, amelyet már az ő számára szerveztek meg. (A 2013-as brazíliai meghívás még az időközben lemondott XVI. Benedeknek szólt, Ferenc csak „helyettesítette” elődjét.)
Az üldözöttek mellett
A látogatást a Vatikán tudatosan visszafogottan szervezte, és hangsúlyozták: nem politikai, hanem spirituális útra, „imazarándoklatra” készül az egyházfő. Ferenc tartotta is magát a zarándokszerephez, de ebben a lényeges és gyakorlati kérdéseket állította középpontba, miközben került minden nem kézzelfoghatató miszticizmust. Gesztusai, kimondott szavai és beszédes hallgatásai így erőteljes politikai üzenetet is hordoztak.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2014. 05. 30. (XVIII/22)
