Morvay Péter

Budapesten tartott előadást egy innovációs konferencián a világhírű haifai Bar-Ilan Egyetem elnöke, Daniel Hershkowitz. A matematikus-professzorral életének fordulatai mellett az oktatás szabadságáról és az egyetemi autonómia korlátairól is beszélgettünk, no meg arról, milyen területen számíthatunk áttörésekre a közeljövőben, és segítheti-e a tudomány a Biblia jobb megértését. Nagyinterjú.

Ferenc pápa elégedett lehet az Európai Unió 27 vezetője által kiadott Római Nyilatkozattal (a brit miniszterelnök már nem vett részt a tanácskozáson). A dokumentum ugyanis szorgalmasan követi azt a nyomvonalat, amit egy nappal korábban a katolikus egyházfő nagyívű beszédében ugyanezen vezetők előtt megfogalmazott. Ferenc pápa víziója szerint „Európát építeni kell”, méghozzá azon az alapon, amelyet az unió „alapító atyái” hatvan évvel ezelőtt lefektettek. Az épületet pedig kezdjék el azok építeni, akik „képesek gyorsabban futni”, maguk után húzva a lassabbakat. Hogy melyek ezek az „élbolyban” lévő államok: az elemzők többsége szerint Németország, Franciaország és Olaszország aspirál arra, hogy az új Római Unió élére álljon, feltéve, hogy az első két országban az idei választások a megfelelő eredményt hozzák.

101 éves korában meghalt a legendás Rockefeller család feje, aki a második világháború után talán a világ legbefolyásosabb civil szereplője volt. David Rockefeller soha nem viselt közhivatalt, de egy személyben vezette a három legnagyobb hatalmúnak tartott háttérszervezetet, a Kül­kapcsolatok Tanácsát, a Trilaterális Bizottságot és a Bilderberg-csoport tanácsadó testületét. Tagja volt a teozófia eszméit világméretekben népszerűsítő Lucis Trustnak is, de a nevéhez fűződött Jimmy Carter, Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski „felfedezése” is.

Több mint négy év telt el azóta, hogy XVI. Benedek váratlanul bejelentette lemondását, és azóta zajlik a találgatás, mi váltotta ki valójában a katolikus egyházfő döntését. A hivatalos indoklást, miszerint megromlott egészségi állapota miatt nem tudta vállalni a hivatallal járó terheket, szerencsére az idő maga megcáfolta, mert Benedek – bár ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt – továbbra is önálló és aktív éle­tet él. Az eddig leggyakrabban említett okok – a Vatikán pénzügyi reformjával szembeni ellenállás, a homoszexuális főpapi lobbi leleplezésétől való félelem, illetve a katolikus egyház liberális elvek szerinti modernizálásának igénye – mellé most egy újabb teória iratkozott fel. Eszerint XVI. Benedek a rá nehezedő „hatalmas külső nyomás” miatt köszönt le.

Donald Trump közel-keleti megbízottja öt órát tárgyalt Jeruzsálemben Benjamin Netanjahuval, és meghívta Washingtonba Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság elnökét. Előzőleg az izraeli miniszterelnök Moszkvában egyeztetett Vlagyimir Putyinnal. Az amerikai elnök még februárban azt ígérte, hogy „valami olyan nagyszabású tervvel” készül előállni a Közel-Kelettel kapcsolatban, amire a „legtöbben nem is gondolnának”. A terv tartalmáról még keveset tudni, de az előkészületek láthatóan intenzívek. Összegyűjtöttük, mi is lehet a Trump-kezdeményezés tartalma.

A különböző okkult praktikák használata már az egykori Szovjetunió, később pedig Oroszország vezetőitől (lásd keretes cikkünket). A parapszichológiai hadviselés a hetvenes-nyolcvanas évek óta kitört a titkos intézetekből, és „demokratizálódott”. Ennek egyik jele, hogy a közösségi platformokon az elmúlt hetekben meghirdették a „mágikus ellenállási mozgalom” megszervezését (jobbra a Facebook-oldaluk nyitóképe). A főáramú médiát is bejárta a hír, hogy egy ismert amerikai wicca-mágus, Michael M. Hughes felszólította az amerikai profi boszorkányokat, mágusokat és wicca-papokat, fogjanak össze Donald Trump megbuktatására.

„Emlékeztetni akartam a világot Jeruzsálemre és arra, hogy a zsidó népnek a bibliai idők óta szoros kapcsolata van a várossal” – mondta a Heteknek Marvin Hier rabbi, aki egyike volt azoknak a vallási vezetőknek, akik január 20-án imát mondtak Donald Trump elnöki beiktatásán. (Új kezdet, sok imával. Hetek, 2017. január 27.) A Simon Wiesenthal Központ 77 éves alapítója korábban nem ismerte személyesen Trumpot, de habozás nélkül elvállalta a felkérést, mert hálás Amerikáért, és drukkol az elnök sikeréért.

Donald Trump és Benjamin Netanjahu washingtoni találkozója új korszakot nyitott az amerikai–izraeli kapcsolatokban. Bár a konkrétumokra érthető módon még várni kell, a hangsúlyok azért körvonalazódni látszanak. Izrael számára a legfontosabb kihívás Irán, az Egyesült Államok pedig nem kizárólag a kétállami megoldást látja járható útnak a palesztinokkal való megegyezésre. Abban pedig mindkét fél egyetért, hogy a térségben most lehetőség nyílik arra, hogy arab országok is bekapcsolódjanak egy átfogó rendezésbe. Igaz, ez utóbbi könnyen illúziónak bizonyulhat a szaúdi külügyminiszter kijózanító nyilatkozata után, amellyel Kelet-Jeruzsálemet követelte a palesztin állam fővárosának.

Politikai vihar közepébe érkezik Benjamin Netanjahu Washingtonba, ahol lapzártánk után találkozik Donald Trump elnökkel. A feszült helyzetnek azonban nincs köze a Közel-Kelethez, sem pedig az izraeli miniszterelnök politikájához. A látogatást Michael Flynn (lásd fotónk jobb oldalán) nemzetbiztonsági tanácsadó lemondása árnyékolja be, aki alig 24 nap után kénytelen volt távozni a Trump-kormányzatból. De mi is áll a Flynn-botrány mögött, és lehet-e ez az ügy 21. századi Watergate Donald Trump számára?

MegdöbbentŐ rajzzal reagált az egyik legbefolyásosabb európai hetilap Donald Trump hét országra vonatkozó, átmeneti beutazási tilalmára. A Der Spiegel címlapján az Iszlám Állam lefejezős hóhéraként ábrázolja a három hete hivatalba lépett amerikai elnököt, aki egy véres kést és a Szabadság-szobor vérző fejét tartja a kezében (ehhez képest már apróság, hogy a Trump-karikatúrának szeme sincs, csak kiabáló szája). A német hetilap vezető szerkesztője szerint csak a „demokráciát védelmezik” a címlappal, mert „Németországnak élére kell állnia a 45. amerikai elnökkel és kormányával szembeni ellenállásnak”.

Új felekezetközi mozgalmat hozott létre Amerikában a Trump-ellenesség. Az elnök rendelete az átmeneti beutazási korlátozásokról és az abortusz-szervezeteknek nyújtott szövetségi támogatások megvonásáról arra indított számos egyházi vezetőt, hogy demonstratív módon kiálljanak a muszlim bevándorlók és az abortuszklinikák mellett. A keresztény aktivisták nem elégednek meg a társadalmi szolidaritással, hanem mecsetekbe járnak muszlim imaösszejövetelekre, mások pedig a magzati testrészek kereskedelmével is foglalkozó Planned Parenthood új washingtoni klinikáját „szentelték fel”. A jelenségben és az akciókban közös vonás, hogy nyíltan és büszkén vállalják az alapvető bibliai normák felrúgását.

Donald Trump elnökségének eddigi legvita­tottabb döntése lett az az elnöki rendelet, amellyel hét, muzulmán többségű ország­ból három hónapra felfüggesztette a beutazást az Egyesült Államokba, valamint 120 napra leállította minden menekültügyi kérelem befogadását. Az amerikaiak abszolút többsége támogatja Trump intézkedését, míg az elit­média, a különféle hátterű civilszervezetek és a nemzetközi politikai közvélemény tiltako­zik ellene. A rendelet önmagában természe­tesen nem alkalmas a terrorveszély elhárí­tására, de mégis több, mint politikai marke­­tingeszköz egy kampányígéret kipipálására.

„Négy fantasztikus évünk lesz” – ezt ígérte Donald Trump beiktatásának előestéjén a támogatóiknak tartott egyik vacsorán. Ezt a beszédet Trump még civil állampolgárként tartotta, de miután január 20-án pontban délben elmondta az alkotmányban előírt esküszöveget, már mint az Egyesült Államok 45. elnöke beszélt a Kapitólium előtt felállított pódiumon. A beiktatás napja az amerikai politikai hagyomány szerint a békés hatalomátadás ünnepe, ezt fejezi ki, hogy a Fehér Ház új lakója a leköszönő elnök jelenlétében teszi le az esküt és mondja el a beiktatási beszédét. A nap másik jellegzetessége, hogy Isten segítségét és áldását kérik az új elnökre és kormányzatára. Idén a szokottnál is több ima hangzott el, mert Trump rekordszámú – összesen hat – egyházi személyt kért fel áldásmondásra.

2016 decemberében az Oxford Dictionaries szerkesztői a post-truth kifejezést választották az Év Szavának. A kifejezés magyarul nagyjából úgy adható vissza, hogy az igazság/tények után vagy az ismert előtagot megtartva poszt-igazság. A szótárszerkesztők indoklása szerint a jelző „olyan körülményekre utal, amelyekben kevésbé az objektív tények, inkább az érzelmekre és a személyes meggyőződésre való hivatkozás alakítja a közvéleményt”. Maga a kifejezés nem új, és az álhírek sem 2016-ban bukkantak fel először, de a tavalyi Brexit-népszavazás és az amerikai elnökválasztás politikai kampánytémává tette a tények és a propaganda viszonyát.

Két éve a repülőtéren vártam Udo Ulfkottéra, akit magyarországi ki­adója, a Patmos Records hívott meg a nemzetközi könyvfesztiválra. Udo akkor már igazi sztárszerző volt, a Megvásárolt újságírók című könyvét milliós példányszámban vásárolták Németországban és szerte a világon. Annak ellenére, hogy a főáramú média megpróbálta elhallgatni (amikor a bojkott nem működött, egy idő után lejárató cikkeket közöltek róla), az olvasók egymásnak ajánlották könyveit a közösségi médiában. Magyarországon is felfigyeltek a német újságíróra, aki évtizedeket töltött tudósítóként, szerkesztőként vezető újságoknál, köztük 17 évet a nagyhírű Frankfurter Allgemeine Zeitungnál. Amikor először felhívtam Budapestről, és elmondtam neki, hogy egy keresztény közéleti laptól keresem, azonnal vállalta az interjút. Nem véletlenül: Ulfkotte ugyanis elkötelezett Jézus-hívő volt, erről későbbi beszélgetéseinkkor is meggyőződhettünk. Nagyon szeretett Magyarországra jönni, amikor tehette. Elmondta, hogy itt nemcsak figyelmes olvasókat, hanem olyan közösséget is talált, ahol otthon érezte magát.

A várakozásokkal ellentétben a héten a közel-keleti ügyekben érdemi döntést nem Párizsban, hanem Moszkvában hoztak. A 70 állam részvételével Franciaország által összehívott csúcstalálkozón az Izraelt egyoldalúan megbélyegző határozatszöveget Nagy-Britannia megvétózta, és ebben a briteket Magyarország, Horvátország és egy balti állam is támogatta. Az orosz fővárosban aztán egy nappal később kiegyezett egymással a két palesztin frakció, a Hamasz és az Abbász vezette Fatah, amelynek szóvivője megfenyegette Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy a „pokol kapui nyílnak meg”, ha Jeruzsálembe helyezik az amerikai nagykövetséget.

Beiktatása után nem fogja bezárni Twitter-fiókját, de visszafogott lesz – ezt ígérte Donald Trump, aki az elnökválasztás óta folyamatosan ezen a közösségi platformon teszi közzé döntéseit és politikai kommentárjait. Az biztos, hogy január 20-a után Trump számos olyan döntés elé kerül, amit már nem lehet egyenként 140 karakterben megoldani. A Politico magazin évnyitó számában különböző területeken tevékenykedő amerikai befolyásos véleményformálókat kérdezett arról, mik lehetnek a legnagyobb próbatételek az új elnök számára. Elgondolkodtató válaszokat idézünk.