Október 26-án lenne százéves François Mitterrand, aki 1981 és 1995 között volt Franciaország elnöke. A múlt század egyik legrejtélyesebb politikusa már húsz éve halott, most mégis új oldaláról mutatkozik be – posztumusz műveivel.  A tekintélyes Gallimard rukkolt elő október 13-án több mint ezerkétszáz levelével, amelyeket eltitkolt szeretőjének, Mazarine nevű lánygyermeke anyjának, Anne Pingeot művészettörténésznek írt kapcsolatuk 32 éve alatt. A kiadó kiegészítésként megjelentette a fortélyos politikus Napló Anne-nak című különös alkotását is. Az államférfi 22 dossziét töltött meg jegyzetekkel, kivágásokkal, rajzokkal, képekkel, egyfajta személyes krónikaként. A gazdag anyagot a címzett, a magánéletét mindeddig elszántan védő szerető bocsátotta a nyilvánosság elé.

Benedek István Gábor (BIG) fáradhatatlan ember: amióta teheti, évente legalább egy regénnyel vagy novellás kötettel megajándékozza olvasóit, így térképezi fel közösségét, amelyet a vészkorszakban ki akartak törölni a magyar életből. A komlósi tóra és számos más, film­vászonra kívánkozó történet szerzője magyar zsidó kortársainak sorsát, örömeit és tragédiáit örökíti meg. Arra azonban aligha gondolt, hogy ezzel nemcsak képletesen segít megőrizni emléküket, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy igazi gránitba faragják nevüket – és Bécs közelében utcát nevezzenek el túlélő édesanyjáról. A történet az író egyik önéletrajzi elbeszéléséből nőtt ki, amelyben kora gyerekkoráig tekintett vissza. Szerencsére hőseinek igazi címét és nevét használta, így a helybéliek nemrég nyomára akadtak a szerzőnek.

Május 16-án lesz 50 éve, hogy Kínában elkezdődött a  „Nagy Proletár Kulturális Forradalom”, amihez rendre hozzáfűzték, hogy „személyesen Mao elnök kezdeményezte és vezeti”. Egyszerre volt ideológiai és hatalmi harc, az országot ellenőrző kommunista párton belüli (következményeiben az egész társadalomra átcsapó) fortélyos és kíméletlen küzdelem, felülről kirobbantott lázadás, tömegmozgósítás, boszorkányüldözés, már-már  katonai hatalomátvétel, egyes szakaszaiban polgárháború is. Mindez a hagyományos kínai kultúra értékeinek rombolásával párosult.

Csang Kaj pekingi ügyvédet, aki a Csöcsiang tartományi Vencsou város keresztény gyülekezeteinek jogi tanácsadója volt, tavaly augusztus 25-én vették őrizetbe a kínai állambiztonsági szervek emberei. Sokáig semmit sem lehetett tudni sorsáról – ám a napokban egy helyi tévéhíradó bemutatta kihallgatását, amelynek során a 36 éves férfi mintegy feljelentette önmagát. Az emberi jogi aktivistát a műsorban a külföldiek zsoldjában álló kormányellenes lázítóként mutatták be, olyan emberként, akit a pénzvágy mozgat, és le akarja járatni a kínai hatóságokat.

Forgandó a kínai milliárdosok szerencséje. Kuo Kuang-csang, az egyik leggazdagabb kínai magánbefektető, a Fosun vállalatcsoport feje januárban még ünnepelt: cégének ádáz tőzsdei csata után 939 millió euróért sikerült  megszereznie a legendás Club Méditerrannée turisztikai világcég részvényeinek 98 százalékát. Ősz óta viszont viharfelhők gyülekeznek körülötte: a szigorúan ellenőrzött hivatalos média szerint évekkel ezelőtt „áron alul” adott el két luxusvillát egy nemrég 18 évi börtönre ítélt állami nagyvállalati vezető szüleinek, hogy cserében  saját cégének szerezzen kedvezményeket – ezt a Fosun nyilvánosan vitatta, mondván, hogy a két villát a piaci áron belül adták el. A múlt héten aztán bombaként robbant a hír, hogy Kuo eltűnt, hiába keresték égen-földön, amikor éppen ő lett volna egy fontos vállalati tanácskozás vezérszónoka. A Caixin hongkongi gazdasági portál szerint szemtanúk látták, hogy amikor december 10-én gépe leszállt a sanghaji repülőtéren,  rendőrök léptek hozzá, és magukkal vitték.

Amikor néhány nappal a párizsi merényletek után az al-Kaida szaharai ágához köthető terroristák törtek rá egy bamakói luxushotelre, a 19 áldozat közül három kínai volt. Előzőleg a párizsi horrorért felelős Iszlám Állam jelentette be, hogy fegyveresei végeztek egy Mozambikban elrabolt kínai szakértővel. Hszi Csin-ping kínai elnök válaszul nem csupán elítélte a két dzsihádista szervezet támadásait: azt is leszögezte, hogy Kína „fokozni fogja nemzetközi együtt­működését a béke és a nyugalom fenntartása érdekében az ártatlanokat sújtó terrorista tevékenység ellen”. Súlyos szavak: Peking mindmáig óvakodott erőinek külföldi bevetésétől. A történtek után ez is változhat.

A kínai metropoliszok fuldokolnak a füstködben, mégis jórészt Peking ellenállásán múlott, hogy hat éve Koppenhágában kudarccal végződött az emberiséget fenyegető éghajlati katasztrófa elhárításáról rendezett konferencia. A dán fővárosban az 1997-ben kötött kiotói megállapodás utódját kellett volna kidolgozni, amely biztosította volna a szükséges intézkedések finanszírozását. A november végén Párizs peremén, Bourget-ben összeülő újabb, sorrendben 21. gigantikus világtalálkozón (COP21) viszont éppen Kína válhat a megegyezés kulcsává.

Régóta várt döntésre szánta rá magát a világ legnépesebb országát irányító testület: a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága véget vetett a 36 éve tartó egykepolitikának, amely – mind sűrűbb kivételekkel ugyan – egy házaspárnak csak egyetlen gyermeket engedélyezett. A párthatározat nem szüntette meg ugyan teljesen a szabályozást, de kettőre emelte a minden família számára elérhető gyerekszámot.

Szeptember 3-án, amikor Kína a pekingi Tienanmen téren példátlan katonai parádéval emlékezett meg a második világháború ázsiai lezárásáról, Hszi Csin-ping elnök jobbján Vlagyimir Putyin orosz elnök feszített. Amikor május 9-én Moszkva ünnepelte hasonló erődemonstrációval a szövetségesek európai győzelmét, Hszi állt az orosz vezető mellett. Kölcsönös jelenlétüket csak kiemelte, hogy Oroszország ukrajnai beavatkozására, illetve a kínai politika különböző lépéseire reagálva Obama amerikai elnökkel az élen a Nyugat számos vezetője mindkét eseményre mást küldött maga helyett.