Október 26-án lenne százéves François Mitterrand, aki 1981 és 1995 között volt Franciaország elnöke. A múlt század egyik legrejtélyesebb politikusa már húsz éve halott, most mégis új oldaláról mutatkozik be – posztumusz műveivel.  A tekintélyes Gallimard rukkolt elő október 13-án több mint ezerkétszáz levelével, amelyeket eltitkolt szeretőjének, Mazarine nevű lánygyermeke anyjának, Anne Pingeot művészettörténésznek írt kapcsolatuk 32 éve alatt. A kiadó kiegészítésként megjelentette a fortélyos politikus Napló Anne-nak című különös alkotását is. Az államférfi 22 dossziét töltött meg jegyzetekkel, kivágásokkal, rajzokkal, képekkel, egyfajta személyes krónikaként. A gazdag anyagot a címzett, a magánéletét mindeddig elszántan védő szerető bocsátotta a nyilvánosság elé.

Benedek István Gábor (BIG) fáradhatatlan ember: amióta teheti, évente legalább egy regénnyel vagy novellás kötettel megajándékozza olvasóit, így térképezi fel közösségét, amelyet a vészkorszakban ki akartak törölni a magyar életből. A komlósi tóra és számos más, film­vászonra kívánkozó történet szerzője magyar zsidó kortársainak sorsát, örömeit és tragédiáit örökíti meg. Arra azonban aligha gondolt, hogy ezzel nemcsak képletesen segít megőrizni emléküket, hanem ahhoz is hozzájárul, hogy igazi gránitba faragják nevüket – és Bécs közelében utcát nevezzenek el túlélő édesanyjáról. A történet az író egyik önéletrajzi elbeszéléséből nőtt ki, amelyben kora gyerekkoráig tekintett vissza. Szerencsére hőseinek igazi címét és nevét használta, így a helybéliek nemrég nyomára akadtak a szerzőnek.

Május 16-án lesz 50 éve, hogy Kínában elkezdődött a  „Nagy Proletár Kulturális Forradalom”, amihez rendre hozzáfűzték, hogy „személyesen Mao elnök kezdeményezte és vezeti”. Egyszerre volt ideológiai és hatalmi harc, az országot ellenőrző kommunista párton belüli (következményeiben az egész társadalomra átcsapó) fortélyos és kíméletlen küzdelem, felülről kirobbantott lázadás, tömegmozgósítás, boszorkányüldözés, már-már  katonai hatalomátvétel, egyes szakaszaiban polgárháború is. Mindez a hagyományos kínai kultúra értékeinek rombolásával párosult.

Csang Kaj pekingi ügyvédet, aki a Csöcsiang tartományi Vencsou város keresztény gyülekezeteinek jogi tanácsadója volt, tavaly augusztus 25-én vették őrizetbe a kínai állambiztonsági szervek emberei. Sokáig semmit sem lehetett tudni sorsáról – ám a napokban egy helyi tévéhíradó bemutatta kihallgatását, amelynek során a 36 éves férfi mintegy feljelentette önmagát. Az emberi jogi aktivistát a műsorban a külföldiek zsoldjában álló kormányellenes lázítóként mutatták be, olyan emberként, akit a pénzvágy mozgat, és le akarja járatni a kínai hatóságokat.

Forgandó a kínai milliárdosok szerencséje. Kuo Kuang-csang, az egyik leggazdagabb kínai magánbefektető, a Fosun vállalatcsoport feje januárban még ünnepelt: cégének ádáz tőzsdei csata után 939 millió euróért sikerült  megszereznie a legendás Club Méditerrannée turisztikai világcég részvényeinek 98 százalékát. Ősz óta viszont viharfelhők gyülekeznek körülötte: a szigorúan ellenőrzött hivatalos média szerint évekkel ezelőtt „áron alul” adott el két luxusvillát egy nemrég 18 évi börtönre ítélt állami nagyvállalati vezető szüleinek, hogy cserében  saját cégének szerezzen kedvezményeket – ezt a Fosun nyilvánosan vitatta, mondván, hogy a két villát a piaci áron belül adták el. A múlt héten aztán bombaként robbant a hír, hogy Kuo eltűnt, hiába keresték égen-földön, amikor éppen ő lett volna egy fontos vállalati tanácskozás vezérszónoka. A Caixin hongkongi gazdasági portál szerint szemtanúk látták, hogy amikor december 10-én gépe leszállt a sanghaji repülőtéren,  rendőrök léptek hozzá, és magukkal vitték.

Amikor néhány nappal a párizsi merényletek után az al-Kaida szaharai ágához köthető terroristák törtek rá egy bamakói luxushotelre, a 19 áldozat közül három kínai volt. Előzőleg a párizsi horrorért felelős Iszlám Állam jelentette be, hogy fegyveresei végeztek egy Mozambikban elrabolt kínai szakértővel. Hszi Csin-ping kínai elnök válaszul nem csupán elítélte a két dzsihádista szervezet támadásait: azt is leszögezte, hogy Kína „fokozni fogja nemzetközi együtt­működését a béke és a nyugalom fenntartása érdekében az ártatlanokat sújtó terrorista tevékenység ellen”. Súlyos szavak: Peking mindmáig óvakodott erőinek külföldi bevetésétől. A történtek után ez is változhat.

A kínai metropoliszok fuldokolnak a füstködben, mégis jórészt Peking ellenállásán múlott, hogy hat éve Koppenhágában kudarccal végződött az emberiséget fenyegető éghajlati katasztrófa elhárításáról rendezett konferencia. A dán fővárosban az 1997-ben kötött kiotói megállapodás utódját kellett volna kidolgozni, amely biztosította volna a szükséges intézkedések finanszírozását. A november végén Párizs peremén, Bourget-ben összeülő újabb, sorrendben 21. gigantikus világtalálkozón (COP21) viszont éppen Kína válhat a megegyezés kulcsává.

Régóta várt döntésre szánta rá magát a világ legnépesebb országát irányító testület: a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága véget vetett a 36 éve tartó egykepolitikának, amely – mind sűrűbb kivételekkel ugyan – egy házaspárnak csak egyetlen gyermeket engedélyezett. A párthatározat nem szüntette meg ugyan teljesen a szabályozást, de kettőre emelte a minden família számára elérhető gyerekszámot.

Szeptember 3-án, amikor Kína a pekingi Tienanmen téren példátlan katonai parádéval emlékezett meg a második világháború ázsiai lezárásáról, Hszi Csin-ping elnök jobbján Vlagyimir Putyin orosz elnök feszített. Amikor május 9-én Moszkva ünnepelte hasonló erődemonstrációval a szövetségesek európai győzelmét, Hszi állt az orosz vezető mellett. Kölcsönös jelenlétüket csak kiemelte, hogy Oroszország ukrajnai beavatkozására, illetve a kínai politika különböző lépéseire reagálva Obama amerikai elnökkel az élen a Nyugat számos vezetője mindkét eseményre mást küldött maga helyett.

A sanghaji tőzsde a híres Bund klasszikus épületsorával szemben, a Huangpu folyó túlpartján emel­kedik – modern, elegáns épület. A márványpadlót takarítónők sora fényesíti az üzleti sikert jelképező aranybika körül. A látogatóközpontból valószínűtlenül nagy teremre lehet rálátni, a monoton rendbe szervezett számítógépek előtt alkuszok serege mered a képernyőre.

A Kínában viszonylag új keletű protestantizmus olyannyira felvirágzott Vencsouban, hogy sokan „új Jeruzsálemként” kezdték emlegetni a várost, amelyben már több mint egymillióra becsülik a gyülekezetek népességét. Ez a hit itt modernnek számít és gyorsabban terjed, mint bárhol másutt a világon. Az irányában tanúsított viszonylag engedékeny politikának azonban a jelek szerint vége.

Október végére tűzték ki a kínai mérnökök a zsilipkapuk megnyitását, hogy a közép-kínai Han folyó medencéjéből vizet juttassanak az ország vízben szűkölködő északi fertályába, főleg Pekingbe és Tiencsinbe. Sokan várták reménykedve Kína – és egyben az egész glóbusz – mai legnagyobb hidrológiai építkezésének ezt az ígéretes dátumát, mások viszont aggódva figyelmeztetnek a gigászi terv súlyos ellentmondásaira.

Pöttöm kislány szalad a zöld gyepen, jobb kezében Hongkong, a balban a Kínai Népköztársaság zászlajával. A fotó elegánsan jeleníti meg, hogy a hajdani brit birtok 1997 óta a Kínai Népköztársaság - a kommunista Kína - különleges igazgatású területe, amely 2047-ig megőrizheti korlátozott autonómiáját, liberálisabb hagyományait, kapitalizmusát, a szólás- és gyülekezési szabadságot, életformájának legtöbb elemét. Egy ország, két társadalmi rendszer – ezt a néhai Teng Hsziao-ping kínai vezető által kiötlött tömör formulát hivatott kifejezni a két zászlócska. A kép mégis vegyes érzéseket kelthet Hongkong megannyi lakójában.

Az Angkar (szó szerint: a Szervezet), azaz a kambodzsai népirtásért felelős állampárt vezetői között szigorú hierarchia uralkodott.  Pol Pot, a vörös khmerek vezére, az emberi életet semmibe vevő „új társadalom” kiagyalója volt a főnök, az „első számú testvér”. Ő már 16 éve halott, nem kerülhetett bíróság elé. Leghűbb követőjét, Nuon Cheát, az Angkar helyettes főtitkárát, a vörös khmerek főideológusát „kettes számú testvérnek” nevezték. Khieu Samphant, a terrorrezsim névleges államfőjét, legfőbb nemzetközi képviselőjét illette meg a „négyes számú testvér” cím. Az utóbbi kettőt a múlt héten életfogytiglani börtönre, a szabályzatában szereplő legsúlyosabb büntetésre ítélte a kifejezetten az 1975–79-es rémuralom felelőseinek elszámoltatására létrehozott különleges „hibrid”– az ENSZ égisze alatt működő kambodzsai – törvényszék. Harmincöt évvel a dráma után.

Szinte hihetetlennek tűnik, hogy Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter Kínáról szóló, nemrég magyarul is megjelent, több mint 600 oldalas könyve tulajdonképpen már hároméves: 2011-ben került fel a New York Times bestseller-listájára, de olyan időszerű, mintha még meg sem száradt volna rajta a nyomdafesték. A 91. születésnapját május 27-én ünneplő szerző műve egyszerre memoár, történelemkönyv, stratégiai tanulmány, biztos tollal megrajzolt politikusportrék, válogatott titkos jegyzőkönyvrészletek és anekdoták sokasága. Mindez együtt hozzásegít ahhoz, hogy jobban megértsük Kína, az Egyesült Államok és a világpolitikában mindinkább kulcsfontosságúvá váló csendes-óceáni térség múltját – és jelenét.

„Ami velem történt, klasszikus dolog a párkapcsolatokban. A (megcsalt) partner értesül utoljára a bajról, a barátaid sem sietnek tájékoztatni, hogy párod hűtlen hozzád. Persze kétségtelen: én magam sem akartam tudni, nem akartam észre-venni, nem akartam kideríteni, mi az igazság, mert bíztam Dominique-ban, mert egy pár voltunk, egy családot alkottunk.”

Az Algériában csütörtökön lezajlott voksolás legfeltűnőbb sajátossága az volt, hogy az 1999 áprilisa óta hatalmon lévő, első ötéves mandátumát követően már kétszer is újraválasztott Abdelaziz Buteflika elnök ezúttal egészségi állapota miatt kénytelen volt távol maradni saját kampányától. A választók csak a televízióban láthatták egy-egy percre, legtöbbször úgy, hogy nem is szólalt meg. Az államfő munkatársai viszont ismételten leszögezték, hogy az elnök szellemileg kitűnő formában van. Most öten indultak ellene, és Ali Benflis személyében – sokak szerint – komoly kihívóra talált.

Ahogy Amerikában a 9.11 számsor az al-Kaida 2001-es terrortámadását jelöli, több kínai médium már most a 3.01 kombinációval emlegeti a döbbenetes mészárlást. A feketébe öltözött halálosztók csoportja szombaton este 9 óra 20 perckor szinte a semmiből tűnt elő a dél-kínai Kunming pályaudvarán. Szemtanúk szerint a támadók kilencen lehettek, hosszú késekkel és kardokkal támadtak a gyanútlan utazókra. A hivatalos bejelentés már vasárnap hszincsiangi ujgur „szeparatistáknak” és „terroristáknak” tulajdonította a vérfürdőt. Az éles penge közismerten az ő fegyverük.

Hétfő óta hivatalos a rettenet listája, amelyet az ENSZ által létrehozott különbizottság állított össze az emberi jogok sérelmére Észak-Koreában elkövetett bűnökről. Tizenegy hónapig tartott a vizsgálódás, a légi felvételek és a különböző bizonyítékok megtekintése, valamint több mint 300 személy, köztük a büntetőtáborok mintegy száz egykori foglyának meghallgatása. A bizottság konklúziója súlyos erkölcsi csapást mér a rezsimre: a vétkes észak-koreai illetékesek bűnügyi felelősségre vonását szorgalmazza „valamely arra kompetens nemzeti vagy nemzetközi szervezet által”. Erről levélben tájékoztatták Kim Dzsong Unt, az ország több mint két éve regnáló soros diktátorát, aki – mint a nemzetközi sajtó rámutat – „maga is érintett lehet”.