Szeptember 3-án, amikor Kína a pekingi Tienanmen téren példátlan katonai parádéval emlékezett meg a második világháború ázsiai lezárásáról, Hszi Csin-ping elnök jobbján Vlagyimir Putyin orosz elnök feszített. Amikor május 9-én Moszkva ünnepelte hasonló erődemonstrációval a szövetségesek európai győzelmét, Hszi állt az orosz vezető mellett. Kölcsönös jelenlétüket csak kiemelte, hogy Oroszország ukrajnai beavatkozására, illetve a kínai politika különböző lépéseire reagálva Obama amerikai elnökkel az élen a Nyugat számos vezetője mindkét eseményre mást küldött maga helyett.

Nehéz szavakat találni a röszkei határszakaszon kialakult helyzetre, a végeláthatatlan sorokban hömpölygő tömeg, illetvea bevándorlók utóbbi napokban tanúsított lázadásai láttán a helybéliek leginkább a „katasztrófa” szót emlegetik. A rendőrség hatalmas erőket megmozgatva birkózik a menekültáradattal, amelynek egyelőre nem látszik a vége.

Az elmúlt napokban Magyarország olyan figyelmet kapott a nemzetközi sajtóban, mint 2006 óta egyszer sem. A menekültválságról szóló tudósítások közül sok egyoldalú volt – a New York Times „a történelem legsötétebb óráihoz” hasonlította a helyzetet, némely újságíró pedig nyíltan hazudott annak érdekében, hogy minél sötétebb színben tüntethesse fel Magyarországot. Más tudósítások azonban igyekezték árnyalni a képet, és a menekültek megpróbáltatásai mellett érzékeltették azt is, milyen kihívásokkal néz szembe az ország. A krízis médiakommunikációja felszínre hozta azt is, hogy egyre mélyülő szakadék van – elsősorban Nyugat-Európában – a hivatalos menekültpárti irányvonal és az emberek véleménye között.

Immár tíz éve annak, hogy 2005. szep­tember 23-án végre megismerhette a világ Rubin Tibor hőstetteit. Ezen a napon kapta meg a pásztói születésű, zsidó származású holokauszttúlélő és koreai veterán az Egyesült Államok kongresszusa által adomá­nyozható Becsület érdemérmet. Az évfordu­ló alkalmából egy könyv is megjelent, mely a nem mindennapi élettörténetbe ad betekintést.