Szeptember 15-én különleges híradás szakította meg az orosz tévéműsorokat. Putyin elnök rendkívüli kormányülést hívott össze, melyre meghívást kaptak az elnöki adminisztráció képviselői, a fegyveres erők vezetői, a hivatali és végrehajtó hatalom vezetői a FÁK összes tagállamából – beleértve Csecsenföldet is. Az elnök által bejelentett reformokról Nyugaton azonnal vita kezdődött, és voltak, akik egyenesen egy új, szovjet típusú diktatúra nyitányát vélték bennük felfedezni.

"Tudnunk kell, mi történik országunkban, bármilyen keser? az igazság – végtére is nép vagyunk, nem lakosság." A fenti mondatot az egyik orosz újságból vettem. Az észak-oszétiai Beszlanban történt véres eseményekről sok tudósítás jelent meg. Nagyon sok. Még a nyugati és amerikai lapok címoldalát is a Dél-Oroszországban lezajlott tragédia híranyaga töltötte be. Kevés embert hagyott hidegen az iskola elfoglalása és a túszok – többnyire gyerekek – tudatos, hidegvérrel történő kivégzése, a legnagyobb sokk mégis az oroszokat érte. Sokkoló volt számukra úgy a halálos áldozatok és sebesültek száma, mint a hatóságok tehetetlensége a szörnyűség megakadályozásában. A legtöbb orosz tudni szeretné az igazságot: mi is zajlik valójában a hazájában, és miért?

Csoda történt az orosz értékpapírpiacon: a gazdasági mutatók bárminem? pozitív elmozdulása nélkül az értékpapírok árai pillanatok alatt 34 százalékot emelkedtek. Ez a gyorsaság főként a legnagyobb orosz olajtársaság, a Jukosz részvényeire volt jellemző, melyek az elmúlt év során folyamatosan veszítettek értékükből. A történtek hátterében egy különös esemény állt: azon a bizonyos napon Vlagyimir Putyin azt találta mondani egy sajtókonferencián, hogy "az orosz kormány nem érdekelt az olyan vállalatok csődbe jutásában, mint a Jukosz". Mindez egyfelől újfent azt bizonyítja, milyen tekintéllyel rendelkezik az orosz elnök, másfelől azt is, hogy az országban bármely – még a legnagyobb – cég is szorosan függ az államhatalom jóindulatától. A Jukosz azért került a figyelem középpontjába, mert a napokban elkezdődött Mihail Hodorkovszkijnak, Oroszország leggazdagabb emberének, a Jukosz elnökének a pere. A megfigyelők szerint nem csak egyszer? jogi eljárásról van szó, Hodorkovszkij politikai támadás áldozata. 

Az olvasók bizonyára emlékeznek arra az idén márciusban és áprilisban megjelent négy cikkre a Hetekben, amelyeket Lenin véres diktatúrájáról, illetve a Marx és Engels tanításaihoz, valamint a nagy francia forradalom korabeli jakobinus diktatúrához való kapcsolódásokat bizonyító tényekről írtam. Hamarosan két felháborodott hangú levél érkezett a szerkesztőségbe, melyeknek írói kétségbe vonták az általam elmondottakat – például azt, hogy Marx, Engels és Lenin támogatták a jakobinusokéhoz hasonló forradalmi terrort. Vajmi kevés ugyan a remény, hogy ők elolvassák válaszomat a Hetek hasábjain, mégis úgy döntöttem, hogy reagálok a levelekre, mert éppen ezek a reakciók győznek meg újra arról, hogy a marxizmus-leninizmus filozófiájával és gyakorlatával kapcsolatos minden leleplező szándék ellenére a három kommunista vezér továbbra is szentként és az emberiség nagy bölcseként él sokak tudatában.

Május 9-én, amikor Oroszországban a fasizmus feletti győzelmet ünneplik, Csecsenföldön újabb merényletre került sor, amelyben hat ember meghalt, hatvanhárom pedig megsebesült. A fő hír azonban az, hogy az áldozatok között van Ahmat Kadirov, a csecsen köztársaság elnöke, valamint Huszejn Iszajev, az Állami Tanács vezetője is – amiből egyes orosz médiumok mindjárt le is vonták azt a következtetést, hogy a felrobbantott dísztribünnel együtt az a hatalmi rendszer is összeomlott, melyet a Kreml kiépített Csecsenföldön az évek során.

Míg az európai országok többsége az unió kibővülését ünnepelte, Oroszország városaiban egészen más célból gyűltek össze az emberek. Voltak, akik a Nemzetközi Munkásszolidaritás Napjának régi tradícióját kívánták feleleveníteni, mások az újabb kelet? Tavasz és Munka Napját ünnepelték. A legnagyobb tábort azonban mégis azok alkották, akik a felvonulások és mindenféle társadalmi megmozdulások helyett inkább mással töltötték el szabadidejüket; a szociológusok szerint ezek az emberek évről évre egyre többen vannak – különféle okokból. 

A múlt héten Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök kétnapos vizitre érkezett Oroszországba. Látogatásának elsősorban gazdasági célja volt, ennek ellenére komoly politikai kijelentések is elhangzottak. Utazása előestéjén az ITAR-TASSZ hírügynökség számára adott interjúban elmondta: nem látja különösebb akadályát annak, hogy Oroszország az EU és a NATO tagjává váljon. "Ez nem a holnap, inkább a holnapután terve, viszont mindannyiunknak megéri."

Sorozatunk előző részeiben már utaltunk rá: az a vélekedés, miszerint Sztálin eltorzította Lenin tanítását, nem több mítosznál; valójában Sztálin inkább szorgalmas tanítványként véghezvitte mestere "parancsolatait". Mindezzel együtt Nyugaton, de olykor még Oroszországban is úgy tartják, a két vezér és a bolsevikok kegyetlensége az orosz történelem sajátosságaival magyarázható; a "tatár" és "ázsiai" tradíciókkal, Oroszország "vadságával" és a civilizált Európához viszonyított elmaradottságával. Arról kevesen emlékeznek meg, hogy Lenin a szocializmus építése során az alapokhoz éppenhogy európai eszméket és európai forradalmak gyakorlatát használta fel, és ezek embertelen, szörny? hatása Európában is érvényesült, nem csak Oroszországban.

Az emberek tudatában máig is ható, Leninhez fűződő egyik legmakacsabb mítosz az általa 1921-ben bevezetett Új Gazdasági Politikával (NEP) kapcsolatos. Ennek újdonsága abban állt, hogy a vezér és pártja által a hatalomátvétel után rögtön bevezetett hadikommunizmust másfajta gyakorlattal váltották fel: míg eddig a fegyveres erők segítségével elvették a parasztoktól szinte minden élelmüket, a NEP új, egységes "élelemadót" vetett ki. 

Oroszországban az 1905-ös év eseményei mutatták ki első ízben Vlagyimir Uljanov Lenin – a forradalom "magasztos eszméivel" igazolt – kegyetlenkedéseit. Miközben külföldön tartózkodik, mindent megtesz annak érdekében, hogy a forradalom egyre véresebb legyen; merényletek elkövetésére buzdítja híveit a cár és a kormány megdöntése érdekében. Még akkor is kiprovokálja a munkások rendőrökkel való összecsapásait, hogyha az nyilvánvalóan végzetes kimenetel? az előbbiek számára. Mikor erre társai is felhívják a figyelmét, Lenin magából kikelve lehülyézi őket, mondván, semmit sem értenek az igazi forradalomból. Minél több a kiontott vér, annál nagyobb lesz a munkások és parasztok gyűlölete elnyomóik és a hatalom képviselői iránt. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden menesztette teljes kormányát. Mihail Kaszjanov miniszterelnök alatt, aki a rendszerváltás óta a nyolcadik volt ebben a tisztségben – bár elődjeinél tovább tartotta magát –, négy év után ismét működésbe lépett (a német sajtó által 1999-ben bevezetett kifejezéssel élve) a "bársonyszékkatapult". 

Moszkvában a múlt szombaton újabb tragédia történt: beszakadt a Transzvaal élményfürdő teteje, aminek következtében huszonhat ember meghalt, a több tucat sebesült közül pedig tizennyolcnak az állapota súlyos. Mikor odakint keményen fagy és mindent vastag hótakaró fed, különösen csábító program egy kis időre a nyárba cseppenni; ilyen lehetőséget nyújt egy korszer? vízipark.  A Jaszenyeno kerületben épült Transzvaal olyan volt, mint egy kis szelet Afrika – sőt nem is olyan kicsi, hiszen a tetején bőven elfért volna két focipálya is. Szombat este, amikor ez a hatalmas szerkezet beomlott, a bent tartózkodó több száz ember közül még az is extrém körülmények között találta magát, akinek sikerült épségben maradnia, hiszen a mesterséges nyárból pillanatok alatt a moszkvai télbe csöppent vissza.  A kevésbé szerencsések azonban a leomlott tető okozta torlaszok alatt a medencékben rekedtek, ahol a víz hamar kihűlt, majd elkezdett befagyni. Emiatt a mentőosztagok mindenekelőtt tömlőkön meleg levegőt engedtek a beomlások alá – az első néhány órában valószínűleg többen is ennek köszönhették életüket. Hétfő reggelre felfüggesztették a mentést, mivel nyilvánvaló volt, hogy ilyen hidegben nincs esély a túlélésre, főleg vízben. Addigra huszonöt holttestet találtak; a huszonhatodik áldozat, egy tizenhárom éves fiú testére szerda reggel bukkantak rá.

Február 9-én gyásznapot tartottak az orosz fővárosban: ekkor temették a legutóbbi merénylet első azonosított 38 áldozatát. Összesen 122 sérült van, akik közül 24 ember állapota súlyos, 14-é életveszélyes, vagyis a halálos áldozatok száma elérheti az ötvenet is.

A végrehajtó hatalom győzelme a törvényhozó hatalom felett – eldőlt a tízéves küzdelem a Kreml javára; röviden így lehetne összegezni az elmúlt évet Oroszországban, főképpen a decemberben történt politikai események tükrében. Ezek közül kiemelkedő szerepet kapott a parlamenti választás, amely sokak szerint nem egyéb volt, mint a 2004 márciusára kitűzött elnökválasztás főpróbája. Abban pedig már senki sem kételkedik, hogy a pálmát ismét Vlagyimir Putyin fogja elvinni…

1999 júniusában, amikor Oroszországban egyre több szó esett Jelcin utódlásáról, az Itogi cím? hetilap ironikusan így írt: "Mi ez a nagy hangzavar? – kérdezik sértődötten a Kremlben. – Hisz nem változott semmi. Netán ez az intelligens és kedves Alekszandr Sztepanovics Volosin ijesztette meg önöket a kiglancolt fejével? De hiszen Tánya és Válja (Tatjána Djacsenko, Jelcin lánya, és férje, az elnöki hivatal feje, Valentyin Jumasev) éppen úgy kormányoznak tovább, ahogy eddig. Csubajsznak most is sikerül félévente egyszer valami jó kis tanácsot adni az elnöknek, ahogy eddig… Berezovszkij éppen úgy járja a Kreml folyosóit, ahogy eddig… Abramovics pedig, ahogyan eddig is az árnyékban üldögélt, svájci bankkártyáit lapozgatva és azúr-parti villáinak kulcsait csörgetve, továbbra is a jótékony félhomályban maradt. Vagy önök valóban azt hiszik, hogy itt minálunk valaki valamiből többet lopott, mint azelőtt?"

Október 25-én Mihail Hodorkovszkijt, az orosz Jukosz olajvállalat vezérigazgatóját kommandós különítmény vette őrizetbe a novoszibirszki repülőtéren. A letartóztatás hivatalos oka, hogy az üzletember nem jelent meg egy ügyészségi kihallgatáson; ezt a mulasztást rögtön pótolták is, amint Hodorkovszkijt Moszkvába szállították, majd ezt követően elfogadták az ügyészség javaslatát a Jukosz vezetőjének őrizetbe vételére. A vádiratban többek között sikkasztás, adócsalás, anyagi kár okozása, közokirat-hamisítás szerepel. Natalja Visnyakova főügyész szerint a Jukosz és leányvállalatai által okozott kár több mint egymilliárd dollárt tesz ki.

Az orosz és a nemzetközi politika egyik jelentős, mondhatni történelmi eseménye volt az új katonai doktrína októberi bejelentése Moszkvában, és ehhez kapcsolódóan a fegyveres erők reformja. Az egyik leghatalmasabb és legtitokzatosabb orosz hivatal – a Védelmi Minisztérium – első ízben nyilvánosan hirdette ki polgárainak és az egész világnak, kivel áll hadban, és kivel készül harcra. Mindez arról tanúskodik, hogy Oroszország, ha nehézkesen is, de kezd demokratikus állammá válni. Azonban a hadireformok kérdése és maga a doktrína nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik.

Vlagyimir Putyin szeptemberi amerikai látogatása sokakat meglepett, és újabb vitáknak adott táptalajt; az orosz elemzőket, úgy látszik, megzavarta George Bush, de főként Putyin néhány váratlan kiszólása – vagy éppen hallgatása bizonyos kérdésekben.