"Jottányit sem engedek!" – szokták mondogatni azok, akik makacsul kitartanak véleményük mellett, legtöbbször anélkül, hogy értenék, valójában mit is mondanak. Ma már kevesen tudják, hogy az emlegetett "jotta" nem más, mint a görög ábécé legkisebb betűje, az ióta. A mondás tehát "magyarra fordítva" így hangoznék: "Egy i betűt sem engedek."

Az adófizetők 1999. évi felajánlásai alapján a Hit Gyülekezete a negyedik legnagyobb támogatottsággal rendelkező magyarországi felekezet. Megtisztelő segítségüket idén is várjuk.

A MIÉP kezdeményezésére vasárnap misét mondtak a zsúfolásig telt Szent István-bazilikában Bárdossy László lelkiüdvéért, aki 1941–42-ben volt Magyarország miniszterelnöke. Nevéhez fűződik többek között a harmadik zsidótörvény elfogadása – amely először kezelte faji alapon a "zsidókérdést", amikor megtiltotta zsidók és nem-zsidók házasságát, a házasságon kívüli ilyen kapcsolatot pedig "fajgyalázásnak" minősítette –, valamint Bárdossy miniszterelnöksége alatt támadta meg Magyarország Jugoszláviát és a Szovjetuniót, és üzent hadat Angliának és az Egyesült Államoknak. Az ő vezetésével küldték a második magyar hadsereg 200 ezer katonáját a Don-kanyarba, ahol nagy részük elpusztult, valamint 50 ezer munkaszolgálatost keletre, akik közül 16 ezret mészároltak le.

Az adófizetők 1999. évi felajánlásai alapján a Hit Gyülekezete a negyedik legnagyobb támogatottsággal rendelkező magyarországi felekezet. Megtisztelő segítségüket idén is várjuk.

A Tisztelt Ház tagjai e napokban is tanulmányozzák azt a szakmai koncepciót, amely a "Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló 1990/IV. törvény módosítását célozza. E tervezet egyik lényeges pontja az egyházak létrehozására vonatkozó szabályok megváltoztatásáról szól, amit azért tart indokoltnak, hogy "csak ténylegesen vallási tevékenység végzésére lehessen egyházat … létrehozni". Ennek érdekében szükségesnek tartja a vallás fogalmának definiálását, amely a koncepció szövegében így hangzik: "olyan világnézet, amely természetfeletti tanokkal rendelkezik, a valóság egészére irányul, és a jó erkölcsöt nem sértő sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja". Nem tekinti viszont vallási tevékenységnek többek között "az elsődlegesen pszichikai, parapszichikai és gyógyító tevékenységet", valamint a mágiát, amelyet "a természetfeletti manipulálására irányuló tevékenység"-ként határoz meg. A tervezet ugyan hozzáfűzi, hogy az előbbi, "részben kifejezetten értékes tevékenységet természetesen vallási közösségek is folytathatják, azonban ezek elsődlegessége esetén nem indokolt az egyházi státusz biztosítása" számukra.

Az amerikai Szövetségi Média Bizottság az új évezredre nézve új rendeletet alkotott, melynek értelmében számos közszolgálati-oktatási televíziós csatorna veszítheti el műsorsugárzásának jogát, amennyiben a rendeletben előírtnál hosszabb ideig közvetít prédikációkat, illetve istentiszteleteket – adja hírül a Religion Today cím? amerikai folyóirat.

57 éves, és első látásra éppen olyan, mint egy középkorú gyertyakereskedő. Brazíliában, Vitória városában él, errefelé szinte nincs is olyan ember, aki ne ismerné őt valamennyire. Fényképe megjelent már a magazinok címlapján, életéről tévéműsorok készültek. Médiaszereplései gyakoriságát nem kis mértékben gyorsan szaporodó híveinek köszönheti. A város keresztényei szerint a rá irányuló médiafigyelem miatt sokkal veszélyesebb, mint egy "átlag-sátánista". Ő José Howarth Silva, aki állítása szerint hétévesen kapott elhívást az ördög szolgálatára. Az ördög pápája címre pályázó Silvát a Charisma cím? amerikai keresztény magazin mutatta be.

Az európai nemzetek közösségében még fiatalkorúnak számító Izrael életében egyedülálló módon függ össze vallás, történelem és politika. A knesszetben helyet foglaló izraeli honatyák nemegyszer komoly bibliai kérdéseket vitatnak meg, ami nem is csoda, hiszen a mai Izrael Állam előtörténete a Bibliában áll leírva. Ezért is tulajdonítanak nagy jelentőséget minden, a Bibliával kapcsolatos történeti-régészeti felfedezésnek, illetve ezért is kap politikai színezetet szinte minden ezzel kapcsolatos tudományos feltevés. Nemrégiben a Tel Aviv-i Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem tudósai vitatkoztak össze azon, hogy vajon történetileg igazolhatók-e a Biblia Izrael korai történetére vonatkozó állításai. Az ügyben az oktatási miniszter is hallatta hangját.

A Hetek július 17-i számában azt írtam: a hazai katolikus püspöki kar annyira előzékeny az időben egymást követő konzervatív kormányok iránt, hogy azok kedvéért olykor figyelmen kívül hagyja a pápai intenciókat is. Azóta történt egy olyan esemény, amely szembetűnő módon igazolta a feltételezésemet. A katolikus karizmatikus közösségek nagy országos összejövetelének II. János Pál pápa áldását küldte, a hazai püspöki kar viszont nem képviseltette magát, elzárkózott, jóllehet meghívták; tudtommal szóban sem vett róla tudomást. Feltűnő ellentét volt, a sajtó is felfigyelt rá. Ahhoz az egyházi vezetőknek joguk van, hogy ezt a közösséget – mint bármit a világon – bírálják, helytelenítésüket ott, a gyülekezet színe előtt is elmondhatták volna, természetesen az európai civilizáció stílusnormáinak tiszteletben tartásával. Ennek az lehet az oka, hogy a nyílt, szeretetvezette, kulturált konfrontációt nem vállalták. (Nyugaton ilyesmi elképzelhetetlen lenne.) De valószín?bb, hogy az ország jelenlegi vezetése iránt akartak lojalitást mutatni. A hivatalosság soha nem szívlelhette a hit többletét kereső hívő közösségeket. Van rá más példa is, mostanában gyakran írnak róla a világi újságok… A tekintélyelv? kormányok és diktatúrák a "nemszeretést" általában úgy jelezték, hogy a független hívő közösségekre a "szekta" megszégyenítő címkét ragasztották. (Mint a rómaiak az első keresztényekre…) Ellenszenvük gyakran az üldözésig fajult. Így "intézkedett" Horthy csendőrsége, így Rákosi hisztérikus diktatúrája (esetenként az ÁVH "bevetésével"). Rákosi, de főleg Kádár a marxizmus-leninizmus "oktatásába" is beágyazta a szerintük csábítható alattvalók "felvilágosítását". A Horthy-kurzus az ideológiai keretezést inkább a "bevett felekezetek" tevékenységére bízta. Volt egyházi asszisztencia a "szekták" szorongatásához a kommunista évtizedekben is, bár akadtak egyházi férfiak, akik ezt nem helyeselték. Előfordult állam és egyház közös fellépése olyan közösségek ellen, amelyek formálisan nem alakultak elkülönült szektává, meg akartak maradni a hagyományos egyház tagjainak; Bulányi atya szomorú életútja a példa rá. Folytatás a huszonegyedik században?(A szerző kandidátus, nyugalmazott egyetemi tanár)

December 24-én II. János Pál pápa ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta a katolikus Szentévet. A katolikus egyházfő a római Szent Péter Bazilika Szent Ajtajának kitárásával a 2000. évet az egyház nagy jubileumának nyilvánította. A 2001. január 6-áig tartó millenniumi ünnepségek kezdete Karol Wojtyla személyes életében is mérföldkövet jelent 21 éves pápasága során: célul tűzte ki magának, hogy mintegy egymilliárd tagot számláló egyházát – romló egészsége ellenére – átvezeti a harmadik évezredbe. A hatalmas érckapuk, melyek a szentévek kivételével mindig zárva vannak, az "Aperite mihi portas iustitiae" (Nyissátok meg nekem az igazság kapuit) szavakra tárultak fel. A katolikus ezredforduló nagy kérdése, hogy a megnyílt kapuk mögött milyen jövő bontakozik ki a katolikus egyház számára. A CNN hírtelevízió Millennium 2000: A pápa címmel január elsején sugárzott műsora újságírók és a katolikus egyház képviselői segítségével tette mérlegre a katolikus jövőt és a pápai örökséget.

Az elmúlt héten nagy ünnepélyességgel helyezték el az egri minorita templomban két Árpád-házi szentnek, szent Kingának és boldog Jolánnak (mindketten IV. Béla király leányai) Lengyelországból hazaszállított ereklyéit. Az esemény kapcsán a városban egyházi szervezésben egy tudományos konferenciára is sor került Szentség és magyarság az Árpád-házi szentek életének tükrében címmel. Pavel Cebula, a minorita templom plébánosa az MTI-nek azt hangsúlyozta, hogy nincs még egy család a történelemben, amelyik annyi szentet adott volna a római katolikus egyháznak, mint az Árpád-ház. Közülük Európa-szerte mintegy tizenhat olyan leszármazott ismert, akiket boldoggá vagy szentté avatott a római egyház.Sokak előtt mindez azt a benyomást keltheti, mintha az Árpád-ház Róma egyik legelkötelezettebb híve lett volna a kontinensen. A történeti események vizsgálata azonban más képet és más következtetéseket eredményez. Érdemes tehát röviden áttekinteni az Árpád-ház és a pápaság kapcsolatának történetét, e viszony főbb jellemzőit és hatásait a magyarországi kereszténységre.

Az Y2K (Year2Kilo) néven elhíresült "kétezredik évi bomba" mára a millenarista várakozások posztmodern jelképévé vált. Az ezredvégváró őrület közepette azonban csak keveseket izgat, hogy ennek a keresztény időszámítás szerint eltelt kétezer évnek is egyszer el kellett kezdődnie, azaz sportnyelven szólva: "valakinek el kellett indítania a stoppert". Alábbi cikkünkben ennek a "0-dik" évnek a keresésére, vagyis az Y0Q-ra (Year0Quest) vállalkoztunk.

A Szentírás értelmezésének egyik legizgalmasabb területe a különböző jelképekben megfogalmazott üzenetek, a képes beszéd magyarázata. József, majd később Dániel arról híresültek el, hogy meg tudják mondani az emberek álmainak, látomásainak értelmét, le tudják azokat fordítani a fogalmak nyelvére, illetve maguk is álmokat, látomásokat látnak. Számos bibliai próféta és tanító – köztük Jézus is – példázatokban, hasonlatokban, allegóriákban fogalmazták meg mondandójukat (amelyek közül aztán némelyeket megmagyaráztak, másokat pedig magyarázatlanul hagytak ránk). Az ószövetségi zsidó vallás templomi szertartásait a zsoltárok, a próféták, majd az Újszövetség könyvei gyakran értelmezik szimbólumokként, amelyek azt szolgálták, hogy a láthatatlan, természetfeletti törvények, lények, események, elvek működését látható módon megjelenítsék az emberek előtt, s ezáltal természetfeletti erőt szabadítsanak fel az életükben. Néhány ilyen elem a kereszténységben is megtalálható: a vízkeresztség, a kenyér közös megtörése és bor ivása (úrvacsora), a betegek megkenése olajjal, a kézrátevés és más hasonlók. Végezetül: a próféták gyakran nem szavakkal mondták el üzenetüket, hanem – sokszor megdöbbentő – szimbolikus kis "színielőadásokat", "performance"-okat adtak elő, hogy így kommunikálják hallgatóikkal Isten szavát; néha pedig a verbális és e vizuális "módszert" egyszerre alkalmazták.

Kiszlév hó 25-től – amely idén december 3-ra esett –, nyolc napon át a zsidóság világszerte a Hanukkát ünnepli, amely egy történelmi eseményről: a jeruzsálemi Szentély újrafelavatásáról emlékezik meg. Júda Makkabi csapatai Kr. e. 165-ben foglalták vissza a zsidó vallás legszentebb épületét a szír hódítóktól, majd miután a pogány kultuszok nyomait is eltakarították onnan, ezen a napon újraindították az istentiszteleteket. A Hanukka-ünnep középpontjában az egykor a Szenthelyen álló hétágú mécstartó, a menóra áll. (Egy talmudi tiltás nyomán az ortodox hívők ma csak nyolcágú gyertyatartóval ünnepelnek.) A színaranyból kovácsolt kandeláber mécseseit Mózes Törvénye szerint minden este meg kellett gyújtani. Ám a hódítók elűzése után a Szentélyben mindössze egyetlen napra elegendő szent olajat találtak, így hát ezzel töltötték fel a menóra hét mécsesét – ez azonban nyolc napon keresztül égett! Alábbi cikkünkben a zsidóság állami jelképévé vált – de az Egyház számára is szimbólumérték? – menóra történelmi hányattatásait követjük végig.

"Bármely hosszú időtartam emlékezete végső soron egy egyszer? névsorrá bomlik. Az elmúlt két évezred felidézésének egyik hasznos módja lehet, ha felsoroljuk azokat a személyeket, akik nagy hatalomra tettek szert. Mohamed, Nagy Katalin, Marx, Gandhi, Hitler, Roosevelt, Sztálin és Mao… nem kétséges, hogy valamennyien emberek millióinak életét változtatták meg, és az imádattól a gyűlöletig terjedő reakciókat váltottak ki" – állítja Reynolds Price Jézusról szóló nagyszabású tanulmánya előszavában, hozzátéve: igen nehéz lenne letagadni, hogy az emberiség egész története folyamán a legnagyobb hatással bíró személy a názáreti Jézus volt.

A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével. "Ellentmondásos konkordátumok" (Controversial concordates) címen idén jelent meg az Amerikai Katolikus Egyetem kiadásában egy érdekes tanulmánykötet, amelyben neves történészek vizsgálják meg három – mindmáig felettébb vitatott – vatikáni konkordátum létrejöttének körülményeit, előtörténetét és utóhatásait. A Napóleonnal 1801-ben megkötött konkordátumot William Roberts, a Fairleigh Dickinson University oktatója vette elemzés alá; Frank J. Coppa, a St. John\'s University tanára a Mussolinivel 1929-ben létrehozott egyezményt vizsgálta meg, míg Joseph Biesinger, az Eastern Kentucky University professzora a Hitlerrel 1933-ban kötött vatikáni szerződés történetét foglalta össze.

Jézus Krisztus életére és a kereszténység kialakulására vonatkozó legfontosabb forrásunk az Újszövetség. Nem voltak és nem is lesznek olyan történeti dokumentumok, amelyek az apostoli írásokat ezekben az egész emberiség számára alapvető kérdésekben helyettesíthetnék vagy akár csak módosíthatnák. Ezért ha Jézusról vagy a kereszténységről a történeti hitelesség szándékával akarunk írni, szükséges, hogy megállapításainkat az újszövetségi Írásokra alapozzuk.

Ezer esztendeje, amikor az égi jelekre nem csupán teológiai értelemben figyelmes II. Szilveszter egy igen különleges éjféli misét celebrált, a Te Deum sűr? hallelujáiba némi megkönnyebbült sóhajtás is belevegyült: lám, mégis elmaradt egy rettegett világvége. Róma városa ekkor ugyanúgy romokban állt, mint a nevét viselő birodalom, és nem sok jót vártak az arab számokkal, mechanikus órákkal bíbelődő, állítólag sötét erőkkel paktáló és mágus hírébe keveredett Gerberttől sem. Pedig a II. Szilveszter nevet felvevő új pápa nem kevesebbre tört mint előde és példaképe, I. Szilveszter. Constantinus mellett ugyanis éppen I. Szilveszter munkálkodott azon, hogy a politikailag már a vég felé haladó birodalomban – mintegy a szellemi jogfolytonosságot biztosítandó – intézményesítse a kereszténységet.

A "pogányok apostola" a zsidóságot olyan "szelíd olajfának" nevezte, melynek néhány ága a hitetlenség miatt ugyan átmenetileg kitöretett, de csak azért, hogy helyet adjon a beoltott vadolajfaágaknak, azaz a pogányokból lett keresztényeknek. Pál ez utóbbiakat komolyan figyelmeztette: a "beoltás" ténye nem jelent okot arra, hogy a pogányokból lett hívők megvessék a "kitört ágak"-at, a zsidókat: "Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és természetellenes módon beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltathatnak ezek a (letört) természetes ágak az ő saját olajfájukba".