A bábeli torony története máig is az egyik legismertebb ószövetségi példázat. Noé, fiai és unokái – miután a vízözön elvonult és a földek kiszáradtak – leereszkedtek az Ararátról és "Sineár földjén" telepedtek le. Sineár, az ókori Sumer, az Eufratész alsó folyásánál elterülő áradmányos síkság, amelyet lakói, a "feketefej?" sumerek Kengirnek, azaz "művelt/öntözött földnek" neveztek. Az emberek hamarosan felfedezték az új civilizáció építőköveit, a téglát, amellyel tervüket megvalósíthatták: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén."

Március végén egy óriásgép fedélzetén 300 katolikus fiatal utazott Magyarországról Izraelbe, hogy II. János Pál pápa meghívására 45 ezer társával együtt részt vegyen az egyházfő galileai szentmiséjén. A zarándokút tapasztalatairól és az 1983-ban létrejött, magyarországi neokatekumenátus mozgalom célkitűzéseiről Walton Gusztávot, a szentföldi út egyik szervezőjét és a zarándokcsoport néhány tagját kérdeztük.

"Valami nagyon fontos dolog történik a katolikus egyházban" – kezdte híradását Giuseppe Gennarini arról az 1997-es New York-i találkozóról, ahol több mint 250 amerikai katolikus püspök jelent meg, hogy négy napon keresztül megosszák egymással tapasztalataikat. Az egyházi vezetők, akik között több bíboros és érsek is jelen volt, mindannyian a katolikus egyházban jelentős vallási megújulást hozó neokatekumené mozgalom képviselői voltak, amely a katolikus egyházhoz tartozó, de a hittől eltávolodott emberek, a hitben éretlenek és a szekták által eltérített hívek megújítására törekszik.

A magyar püspöki kar hivatalos álláspontja szerint a pápa az egész katolikus egyház nevében szándékozott egy gesztust tenni, de a bocsánatkérés Istennek szólt, hiszen egyedül Isten bocsáthatja meg a bűnöket, ráadásul kétezer év alatt meghaltak azok az emberek, akiket ma már nem lehet megkövetni – mondta el lapunk kérdésére Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. Mint mondja: "A pápa tettét úgysem tudja senki fölülmúlni, ezért amit folytatásként tenni lehet az az, hogy mindenki a maga területén, egyénileg is elvégzi azt a lelkiismeretvizsgálatot és a bocsánatkérést, amely által előremozdítható a béke megvalósulása." Veres úgy tudja, hogy a külföldi országok bocsánatkérését többen kifogásolták, nem volt mindenkinek az akarata szerint való, hiszen "nincs értelme azt megismételni, ami egyszer már megtörtént".

A pápa búcsút intett Izraelnek, a Szentföldnek. II. János Pál hajója ügyesen lavírozott a palesztin Szkülla és az izraeli Kharübdisz sziklái között. A palesztinok megkísérelték rávenni az egyházfőt, hogy erősítse meg a végső rendezésre vonatkozó álláspontjukat, elsősorban a menekültek, Jeruzsálem és a palesztin államiság kérdésében. Ám János Pál egyik kérdésben sem nyilatkozott. Az izraeli külügyminisztérium II. János Pál látogatását minden szempontból "óriási sikernek" minősítette. A Szentföldön – és azt megelőzően – elhangzott mea culpa, mely a katolikus egyház múltban elkövetett bűneit tartalmazta, világszerte nagy visszhangot váltott ki. Több európai ország katolikus egyháza (például Lengyelországé, Svájcé, Franciaországé) is csatlakozott már a bocsánatkéréshez, ily módon lokalizálva az általános hangvétel? pápai gesztust; a magyarországi katolikus egyház azonban – úgy tűnik – megosztott a kialakult helyzet kezelését illetően. A konzervativizmus feladását és ezzel együtt szemléletváltást sürgető katolikus gondolkodók ismét nem tudnak azonosulni a magyar püspöki kar "struccpolitikájával".

Még a pápalátogatást megelőzően jelent meg március 6-án a Jerusalem Post cím? angol nyelv? izraeli napilapban az alábbi írás, a-mely a katolikus egyházfő útja kapcsán egy sajátos teológiai-politikai vitára hívja fel a figyelmet.

A judaizmus és a kereszténység egyetért abban, hogy a zsidó nép történelmi sorsát Istennel kötött szövetsége határozta meg; és nagyjából konszenzus áll fenn abban is, hogy "a nép" szétszóratását, a diaszpóra sorsát, a XX. században elkezdődött hazatérést Izrael földjére és az újkori zsidó állam megalapítását (1948) egyaránt a szövetségek alapján kell értelmezni. A Biblia szerint a szövetség olyan egyezmény, szerződés, amelyet Isten először is Izrael népével, majd – az Újszövetségben – a többi nemzettel kötött. A Szináj-hegyen a Teremtő kezdeményezte a szoros viszonyt a zsidó néppel, amelyet Izrael elfogadott, és kötelezte magát, hogy feltételeit megtartja és teljesíteni fogja az idők végezetéig. Az Egyiptomból kivonuló, a nemzettéválás folyamatába épphogy belépő zsidóság szövetségi státusba kerülése nem azt jelentette, hogy magasabbrend? etnikumként Isten a többi nemzet fölé helyezte volna, hanem a kiválasztás Isten világmegváltói tervében bizonyos feladatok elvégzésére és célok betöltésére szólt.

"A tegnapi istentisztelet felejthetetlen volt. Ahogy énekeltünk az Úrnak, Janice egyszer csak kiabálni kezdett: »Hullik az aranypor!« Mindenki arra nézett, ahol Janice állt: a szó szoros értelmében aranypor hullott a levegőből, mint az eső. Körülbelül öt percig tartott. Tízen álltunk a színpadon, és mindannyian odaszaladtunk, ahol az aranypor hullott. Mindenki tele lett vele, a karunkat, a ruhánkat teljesen beborította az arany. Nem hittünk a szemünknek." A történet hihetetlen – de igaznak bizonyult.

Lapunk 2000. március 4-i számában a történelmi jelentőség? pápai bocsánatkérés kapcsán megjelent írás (Megtér-e a katolikus egyház?) röviden említést tett John Cornwell angol történész Hitler\'s Pope. The Secret History of Pius XII. – Hitler pápája. XII. Pius titkos története cím? könyvéről, amely a Viking Press kiadónál jelent meg 1999-ben, és nagy vihart kavart. Karsai Lászó történész erről a könyvről írta lapunk felkérésére az alábbi tanulmányt.

Az egyház és a múlt tévedései (The Church and the Faults of the Past) címen ezen a héten tették közzé egy, a Vatikán által összehívott Nemzetközi Teológiai Bizottság jelentését. A dokumentum célja, hogy "elismerje a hibákat, amelyeket azok követtek el, akik a keresztény nevet viselték vagy viselik". Az írásnak azonban – ahogy azt nem katolikus elemzők előrebocsátották – már a címe is sejtetni engedi, hogy a régóta várt "Nagy Történelmi Meaculpa" ezúttal is elmaradt. A bűnöket (sins) és a tévedéseket (faults) ugyanis – teológiai értelemben – világok választják el egymástól; ráadásul a címbe ravaszul becsúsztatott és kötőszó mégcsak nem is az egyházat, hanem magát a múltat teszi felelőssé az elkövetett "tévedésekért".

A kilencvenes évek elejétől a modern pünkösdi-karizmatikus mozgalomban a hit és az érzelem közötti összefüggés újra reflektorfénybe került. A karizmatikus öröm friss megtapasztalása következtében világméretekben gyakran egész tömegekre kiterjedő, hosszas nevetés jellemezte a pünkösdi-karizmatikus összejöveteleket; emiatt egyesek "nevető ébredésnek" nevezték a jelenséget, míg mások szerint a "Szent Lélek (Szellem) öröme" áradt rá a hívőkre, amit a nevetés mellett más érzelmi-fizikai megnyilvánulások is kísértek (mint például: földreesés, tánc, sírás, örömkiáltások, ugrálás, futás stb.). Az erőteljes örömtől telített istentiszteleteken történt szokatlan események főleg Észak-Amerikában kaptak nagy publicitást a vallási és világi médiában egyaránt. Az "öröm-ébredés" képviselői szerint a Szent Lélek (Szellem) szokatlan működésének célja az, hogy a hívőket felfrissítse, érzelmi, fizikai gyógyulásban részesítse, és az Isten személye iránti, úgynevezett "első szeretetre" visszavezesse. Nézetük szerint ugyanis a nyolcvanas években a pünkösdi-karizmatikus mozgalom is kiszáradt, istentiszteleteik merevvé, komolykodóvá váltak, és a formalizmus, dogmatizmus irányába elmozduló mozgalomban a tanítások háttérbe szorították az Istennel való közvetlen és személyes megtapasztalásokat, élményeket.

Személy, vagy erő-e a Szent Lélek? Örökkévaló vagy időleges? Honnan származik? Isten-e vagy teremtmény? – Ezek és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják élénken napjaink kereszténységét, bár több száz évvel ezelőtt már kidolgozott válaszok születtek rájuk.

Oluszegun Obaszanjo nigériai elnök kormánya és a muszlimok lakta Észak-Nigéria vezetői a héten megegyeztek: mégsem kerül bevezetésre az országban az iszlám törvény, amely körül a múlt héten véres dráma robbant ki az afrikai országban. Az egyelőre nem hivatalos megegyezés értelmében ott, ahol az iszlám törvény, a sárija érvényben van, az ítéleteket egyelőre nem hajtják végre; ott pedig, ahol most szeretnék bevezetni, várni fognak ezzel – közölte a CNN.

A múlt hét végén II. János Pál pápa háromnapos látogatást tett Egyiptomban. Az Izraelt, Jordániát és palesztin területeket is érintő millenniumi zarándoklat első állomásaként az észak-afrikai országban a vatikáni egyházfő elsősorban a világvallások közti megbékélést sürgette, melynek érdekében a Vatikán is hajlandó némi engedményt tenni. A Szentszék kritikusai viszont úgy vélik: az egyházfő látogatása csupán további bizonyíték arra, hogy a Vatikán befolyásának növelésére törekszik, s egyre mélyebben kíván beavatkozni a közel-keleti politika alakításába.

Nemrégiben egy érdekes anyagot kaptam izraeli ismerősömtől. Arra hívta fel a figyelmemet, hogy van Izraelben egy arab falu, melynek keresztény lakói vélhetően magyar eredetűek, akik a keresztes hadjáratok idején települtek le ott, ahol ma is élnek. Ismerősöm szakirodalmat és térképet mellékelt küldeményéhez, ezért írása hihetőnek tűnt számomra. Mielőtt az említett érdekes feltételezést megvizsgálnánk, érdemes néhány szót ejteni a keresztes hadjáratok motívumairól, történetéről és következményeiről.

Furcsa halálesetekről számolt be a német Der Spiegel magazin nemrégiben. Két brit fiatalasszonynak egyforma egészségügyi problémái voltak: mindkettőjük testén ronda piros foltok jelentek meg. Miután a hagyományos gyógyászati módszerekkel nem sikerült a makacs ekcémát eltávolítani bőrükről, a csalódott asszonyok újfajta kúrát alkalmaztak magukon. Elkeseredésükben kínai teakeveréket kezdtek el inni, és a tenyérnyi nagyságú foltok nyomtalanul eltűntek róluk. Ám az így nyert szépségért nagy árat kellet fizetniük: legyengültek és elkezdtek rohamosan fogyni. A kórházban megállapították, hogy veséik nagymérték? károsodást szenvedtek, már nem lehetett a megtámadott szerveket megmenteni, csak a művese segített.

"Ha a jövőt tisztán akarjuk látni, meg kell értenünk a korosztályt, amely majd megvalósítja azt" – mondja az amerikai Barna Research Group alapítója és vezetője, George Barna. A neves kutatóintézet az interneten tette közé a tizenévesek körében végzett országos felmérését, amely számos izgalmas és bátorító változásra hívja fel a figyelmet. A felmérés evangéliumi hívők körében készült; jelenleg az Egyesült Államokban a tizenévesek 4 százaléka, a felnőtteknek pedig 6 százaléka tartozik ehhez a csoporthoz. Ugyanakkor a legtöbb tinédzser csak felszínes kapcsolatokat ápol a kereszténységgel, sőt a keresztény hit iránt mutatott már amúgy is minimális elkötelezettségük további lazítására számítanak.

A Német Bibliatársaság Stuttgartban közzétett adataiból az tűnik ki, hogy továbbra is a Biblia marad a világ legtöbb nyelvre lefordított könyve. A társaság szerint az elmúlt évben újabb 21 nyelvre fordították le a Könyvek Könyvét. Ezzel világszerte 2233 nyelven lehet olvasni a Bibliát. Ez persze rendszerint csupán egyes kiválasztott bibliai könyveket jelent, a teljes Ó- és Újszövetség jelenleg 371 nyelven áll rendelkezésre – ez a szám öttel több, mint 1998-ban volt. Az öt új teljes bibliafordítás a Csádban élő azumeina, a Bissau-Guineai kirjol, a szudáni nuer, a ghánai nzema és az indonéziai pakpak dairi nép nyelvén szólaltatja meg most először a Szentírás teljes szövegét. Ne gondoljuk, hogy az egzotikusan csengő nevek néhány száz vagy ezer fős törzsi közösségeket jelölnek! A pakpak dairi nyelvet 1.2 millióan, a nuert 840 ezren, az azumeinát 150 ezren beszélik. Tavaly a legtöbb fordítás Afrikában készült, ezek száma összesen 627. A fekete kontinenst követi Ázsia 553, Ausztrália és a Csendes-óceán térsége 396, Latin-Amerika és a karibi térség 384, Európa 197, Észak-Amerika pedig 73 nyelvvel – számolt be a stuttgarti intézet az angliai Readingben működő, a világ valamennyi bibliatársulatát tömörítő United Bible Societies (UBS) adatai alapján.