Az első kép, amit a NASA készített a 3I/ATLAS-ról. (Forrás: NASA)
Idén júniusban a Földet potenciálisan veszélyeztető aszteroidák után kutató ATLAS chilei óriásteleszkóp fedezte fel azt az apró pontot, amiről a mozgását elemző vizsgálat kimutatta, hogy biztos nem a Naprendszerben keringő üstökösök egyike, hanem az univerzum valamely távoli pontjáról érkezett, és akár már évmilliók óta úton van felénk. Az alapvető érdekességét pont ez adja az objektumnak, ugyanis eddig csupán két ilyen „külső” látogatót sikerült beazonosítani a csillagászoknak:
a 2017-ben érkezett, szivar alakú Oumuamua és a két évvel később felfedezett Borisov. Így kapta a harmadik interstelláris (csillagközi) észlelés a 3I/ATLAS nevet. Az ilyen különleges égitestek észleléséhez hozzájárul az, hogy egyre több Földtől távoli pályára helyezett szonda és teleszkóp fürkészi az eget, de egyben azt is megtudhattuk, hogy a Naprendszeren kívülről érkező objektumok sokkal ritkábbak, mint a jól ismert, hagyományos üstökösök és aszteroidák, amelyekkel hozzájuk képest „teli van” csillagrendszerünk. A Nap körül hosszabb-rövidebb keringési ciklussal mozgó égitestekkel szemben az interstelláris objektumok egyszeri látogatók: miután átrepülnek a Naprendszeren, soha többé nem térnek vissza.
Hamarosan további érdekességek is kiderültek, miszerint a 3I/ATLAS sokkal nagyobb, mint az előző két társa, mintegy 5 kilométer átmérőjű és több mint 30 millió tonna lehet a szilárd magva.
2025.11.14. (XXIX/46)
