Ma, amikor a legtöbb cégnél tíz-tizenkét órás a napi munkaidő, s a multicégek "szervezeti kultúra építése" címén sokszor a hétvégeken is igényt formálnak beosztottaik egész életére, nem túlzás azt állítani, hogy a munkahely a románc, a morálisan illegális szexuális kapcsolatok, sőt nemegyszer a szexuális zsarolás melegágyává vált. Egyes felmérések szerint a válások negyven százalékát okozza munkahelyi kapcsolat; a férfiak közel harmadának, a nők tizennyolc százalékának volt már viszonya valamelyik munkatársával. Más adatok szerint a nők ötöde kész lenne testi kapcsolatra a főnökével. Természetesen minden munkáltató annak örül, ha a munkahelyi légkör oldott, szakmai és produktív. Ennek ellenére a valós élet azt igazolja, hogy a munkahelyen szövődött "szerelmek" – titkolt vagy már nem is titkolt szerelmi háromszögek, folyosói flörtölés, az otthoniak előtt gondosan álcázott túlórák, irigységtől izzó rivális tekintetek, végül kisírt szemek, szakítások, piszkos kis boszszúhadjáratok – nem mindig azt az optimális légkört teremtik meg, ami a jó munkához kell.

Testépítés, plasztikai sebészet, fogyókúra, szépség, gyúrás – ismerősen csengő szavak. Óriásplakátokról, magazinokból, reklámokból, délutáni szappanoperákból tökéletesre formált – felvarrt, agyonfogyókúrázott, kitömött – férfiak és nők mosolyognak ránk, természetesen tökéletes "cuccokban", tökéletes körmökkel, tökéletes autókban.  A média által ránk ömlesztett szépségideálok nyomában kullog az egész ország. A fokozott testkultusz korában sokan hatalmas energiákat fektetnek be abba, hogy olyan formát adjanak testüknek, amely a leginkább megfelel a társadalmi elvárásoknak. A szexszimbólumok által diktált méreteknek azonban nemegyszer csak a test erőszakos átformálásával lehet megfelelni. A lapunknak nyilatkozó orvosok szerint a csúcstechnológiát alkalmazó plasztikai sebészet virtuális fiatalító beavatkozásait már Magyarországon is több tízezren (köztük mind több férfi) veszi igénybe évente. 

– Történt-e valami a magyar családok kapcsolatrendszerében az utóbbi húsz-harminc év során, ami megmagyarázhatja, hogy miért történik ennyi brutális gyilkosság és gyermekbántalmazás mostanában?– Hogy az utóbbi néhány hónapban történt véres családi események hátterében valami komolyabb törvényszerűség lenne, nem hiszem. Mind a családi erőszak, mind azok az önpusztító devianciák, amelyekre a média manapság jobban odafigyel, régi dolgok. A mítoszokból, a szépirodalomból tudjuk, hogy a családon belüli erőszak több ezer éves jelenség, végigkísérte az emberiség egész eddigi történetét. Régebben azonban a közvélemény minderről nem akart tudomást venni. Az egyes emberek persze tudták, hogy mi történik tágabb családjukban vagy éppen a szomszédban, azonban úgy vélték, máshol ez nem fordulhat elő, csak ők ilyen elvetemültek, akik ezeket a dolgokat elkövetik. Véleményem szerint ez az álságos hozzáállás még mindig hat, amelytől meg kellene végre szabadulnunk. Az erőszak ugyanis sok családban mindennapos esemény, csak nem vezet mindig gyilkossághoz vagy súlyos testi sértéshez.

Tolerancia. Valóban fontos erény, a kérdés csak az, mire irányul. Hazánkban az utóbbi hónapokban zajló felvonulások (melegfelvonulás, Budapest Parádé), illetve a média bizonyos műsorai (Mónika Show, Claudia, illetve a leendő Big Brother) is mind arra "tanítanak", toleráljuk embertársaink nézeteit, szexuális beállítottságát, szokásait, hiszen ettől lesz a világ élhetőbb… Írásunk abba ad betekintést, tényleg az ígért paradicsom felé vezet-e mindez. 

A nemrégiben lezajlott sevillai EU-csúcsot megelőzően az Európai Unió és tagországainak bevándorlási politikája kapcsán rendkívül kemény intézkedéseket helyeztek kilátásba a találkozó előkészítői. Ám az üléseken az álláspontok jelentősen megenyhültek, s elsősorban svéd és francia nyomásra a menekültek jogait jobban figyelembe vevő határozatokat fogadtak el. A szándék azonban változatlan: sokkal keményebben fellépni az illegális bevándorlás, illetve az ezt támogató ún. tranzit-országokkal kapcsolatban. 

Tizenöt éves gyermekeink problémamegoldó képessége gyenge, kommunikációs kultúrája (beszéd, fogalmazás, olvasás) siralmas. Természettudományos és matematikai eredményeink a korábbi évekhez képest romló tendenciát mutatnak. A világ nagyobb részében paradigmaváltás következett be a tanulásértelmezésben – a tanulás többé nem az ismeretek megszerzését jelenti, hanem a képességek, a problémamegoldás fejlesztését. Hazánk előtt úgy tűnik, ez a vonat is gyorsan elrobogott… — Így summázhatók szűkszavúan az iskolai teljesítményt vizsgáló nemzetközi program (Pisa-vizsgálat) eredményei. Írásunkban a fenti tendenciák hátterét, a korábbi évekhez képest gyenge magyar eredmények okait vizsgáljuk Báthory Zoltán és Nahalka István tanulmányainak segítségével. 

Wim Kok holland miniszterelnök a demokrácia erejének nevezte, hogy a Pim Fortuyn szélsőjobboldali politikus meggyilkolása okozta sokk ellenére megtartják a május 15-re tervezett választási fordulót. Pim Fortuynt hétfőn egy fegyveres férfi lőtte agyon a hilversumi rádió épülete előtt, s miután hat lövést leadott, beszállt egy másik férfi vezette autóba és elhajtottak a helyszínről. A rendőrség még aznap este letartóztatott egy 33 éves holland férfit, a hírek szerint állatvédelmi aktivistát, akit a gyilkosság elkövetésével vádolnak. 

Ha valaki megkérdezné tőlünk, hogy szeretnénk-e hasonlítani azokra, akik a bennük rejlő tartalmakat közhelytől mentesen, csak a rájuk jellemző módon, kreatívan képesek kifejezni, legyünk őszinték, biztosan azt válaszolnánk: "igen". Szabó Katalin nemrégiben megjelent "Kommunikáció felsőfokon" cím? könyvében a sikeres kommunikációt vizsgálja, s úgy véli, a jó stílus világos, tömör, erőteljes is. 

Bár nem divat mostanában a velencei nászút, nincs még egy olyan európai város, amely nyaranként annyi turistát vonzana, mint Velence. Nincs még egy olyan város, ahol ilyen szimbiózisban találhatnánk meg az egykori Kelet és Nyugat kulturális örökségének bájait (középkori, reneszánsz és barokk stílust egyszerre), mint Velencében. S egyetlen európai város sem ihletett meg annyi festőt, írót, szobrászt, zeneszerzőt, mint a tengerek királynője… 

Úgy három és félezer évvel ezelőtt élt egy rendkívül furcsa ember: dadogott, nem nagyon szerette az emberi társaságot, és hajlamos volt hosszú napokat hegytetőkön virrasztani. Ő volt Mózes, a zsidó származású egyiptomi herceg, a "nehézajkú", lobbanékony férfi, minden idők talán legnagyobb formátumú vezetője, aki pályájának kezdetén még összetörte "a szervezeti és működési szabályzatot".

"Bábeli zűrzavar uralkodik a magyar nyelvtanításban" – fogalmazta meg egyik ismerősöm sommásan, amint kiadványok tucatjait nézegetve próbált megfelelő intézményt, módszert és árajánlatot találni. Nyelvvizsgára készült. Sok sorstársával egyetemben ő is megértette: az egységes Európa víziója előrevetíti minimum két közösségi nyelv ismeretét. Fiatalok és aggastyánok tucatjai kerülnek ma (újra) iskolapadokba – diákok, elfoglalt menedzserek, negyvenen túli munkavállalók… Céljuk rendszerint ugyanaz: minél hatékonyabban és minél rövidebb idő alatt működőképes nyelvtudást és lehetőleg nyelvvizsgát szerezni. Számukra igyekszik az alábbi írás egy-két ötlet felvillantásával segítséget nyújtani.

"Minden anya lelke mélyén rejtőzik egy hétköznapi emberi lény; hiszen nem létezik szentipar, mely kiegyensúlyozott, önfeláldozó madonnákat gyártana sorozatban. Minden gondtalan, kalandvágyó, önző, hétköznapi lány feje fölött ott lebeg az anyaság "fenyegető" glóriája. Az átalakulás pedig, miközben az egészségesen önző felnőttből előbújik a valóban önzetlen anya, fájdalmas lehet: körülbelül olyan, mintha a pillangó próbálna visszabújni a gubóba" (Libby Purves: Hogyan ne legyünk tökéletes anyák?)

Mottó: "…mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek s mind ember…" (József Attila: Thomas Mann üdvözlése)