hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A biflázás már nem elég
Gyenge a magyar tanulók problémamegoldó és kommunikációs képessége

2002. 06. 30.
Tizenöt éves gyermekeink problémamegoldó képessége gyenge, kommunikációs kultúrája (beszéd, fogalmazás, olvasás) siralmas. Természettudományos és matematikai eredményeink a korábbi évekhez képest romló tendenciát mutatnak. A világ nagyobb részében paradigmaváltás következett be a tanulásértelmezésben – a tanulás többé nem az ismeretek megszerzését jelenti, hanem a képességek, a problémamegoldás fejlesztését. Hazánk előtt úgy tűnik, ez a vonat is gyorsan elrobogott… — Így summázhatók szűkszavúan az iskolai teljesítményt vizsgáló nemzetközi program (Pisa-vizsgálat) eredményei. Írásunkban a fenti tendenciák hátterét, a korábbi évekhez képest gyenge magyar eredmények okait vizsgáljuk Báthory Zoltán és Nahalka István tanulmányainak segítségével. 



A diákok százalékos megoszlása a kombinált olvasási listán
(Kattintson a képre a teljes mérethez)

Sokan átéltük már azt a kínzó érzést, miszerint a középiskola vagy az egyetem padjaiból kikerülve világot rengető ambícióink ellenére sem történtek velünk nagy dolgok. Sőt. Egyik napról a másikra rá kellett ébrednünk, hogy mindaz, ami az érettségihez vagy a diploma megszerzéséhez kellett, jórészt sutba dobható, mert itt kint egészen más ismeretek és egészen más jártasságok kellenek a boldoguláshoz, a szakmai sikerekhez. 

(Engedtessék itt meg egy személyes élmény is: erősen él bennem a nap, amikor – úgy két hónappal munkába állásom után – a "kétszerkettő józanságával" nyilallt belém: abból, amit hét éven át sokszor kínnal és verejtékkel tanultam, csak töredékét, úgy húsz százalékát fogom majd használni. Az ügyet csak tovább rontotta, hogy a "kétszerkettő-hangulat" ellenére még aznap este becsapott a zöldséges, mert hiába tudtam az összes generatív nyelvészeti tételt, számolni ezalatt már rég elfelejtettem…)

Mintegy fél év telt el a "Pisa 2000 Projekt" nevű, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) megbízásából készített nemzetközi felmérés eredményeinek közzé tétele óta. Az elmúlt néhány hónapban napvilágot látott elemző és értékelő munkák szerint a "felnőtt életre való felkészítettséget" mérő teszt világossá tette: a hazai tizenöt év körüli korosztály éppen hogy a felnőtt életre nincs felkészítve. A minden eddigi nemzetközi vizsgálatnál tekintélyesebb felmérés a világ különböző tájain élő diákok kommunikációs, matematikai és 

természettudományos képességeit mérte, s nem kis meglepetésekkel szolgált oktatáspolitikusok, kutatók és nem utolsó sorban a pedagógusok számára. 



Hanyatló természettudományos teljesítmény



A magyar közoktatás hosszú évtizedeken át arról volt híres, hogy nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét, a matematika és a természettudományok tanítása pedig egyenesen sikerágazatnak tekinthető. 

Nagyapáink még azt mondogatták nekünk, hogy tele van a világ "nagy magyarokkal": orvosokkal, fizikusokkal, kémikusokkal, filozófusokkal; olyan tudósokkal, akik nemhogy az ország, de az egész világ hasznára vannak azzal, amit tesznek. Az elmúlt húsz évben végzett nemzetközi természettudományi vizsgálatok csak tovább erősítették ezt a köztudatban is meglévő véleményt: az 1970 és 1999 között végzett vizsgálatokon Magyarország kiváló eredményeket ért el (IEA-vizsgálatok). 

Az utolsó mérési eredményekkel azonban megtört ez az évtizedek óta tartó pozitív tendencia. A magyar tanulók teljesítményei a rangsorelemzés szerint a tizenötödik helyre csúsztak vissza. Harmincegy ország vett részt a Pisa 2000 Projektben, így ezt a helyet a rangsorban átlag körüli teljesítményként értékelhetjük. 

Mi állhat a természettudományi tárgyak területén nyújtott teljesítmények hanyatlásának hátterében? Hogyan csökkenhetett egy élbolyba tartozó ország teljesítménye ilyen drasztikusan? 

A kérdés azért jelentős, mert a környezetvédelmi, orvosi, gazdasági stb. problémák – vagyis a modern társadalmak mindennapos problémái – csak magas szint? természettudományos és matematikai műveltség segítségével válhatnak érthetővé és megoldhatóvá. A hazai szakértők által adott szinte egybehangzó válaszok szerint: míg a korábbi évtizedekben elvégzett vizsgálatok elsősorban az elméletet és a konkrétan megtanulható ismereteket mérték, addig a Pisa-vizsgálat a diákok problémamegoldó képességét tesztelte. Azaz korábban is csak a lexikális ismeretek bebiflázásában lehettünk jók, a világszerte lezajló, a tanulás célját érintő nagy váltás hazánkban nem történt meg. 

Az ismeretközpontú, elméleti szinten működő, életszerűtlen szöveges feladatokon begyakorolt tudásanyag abban a pillanatban megbukik, ha problémamegoldásra, az ismeretek valóságszer? feldolgozására (pédául adatfeldolgozás, adatértelmezés, projekt jelleg? önálló feladatok stb.) kerül sor. A téma kutatói elismerik, hogy a hazai matematikaoktatás nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a diákok rutint szerezzenek a feladatmegoldásban. A tankönyvek és a feladatgyűjtemények java azonban részben olyan feladatokat tartalmaz, amelyek a valóságot teljesen kizárva arra összpontosítanak, hogy a tanuló formulált, fiktív összefüggéseket oldjon meg. 

Nahalka István szerint a lemaradás oka nem a munka hatékonyságának romlásában rejlik: "Nem többet és kicsit jobban kellene tennünk, hanem mást kellene tennünk."



Kommunikációs krízis



Az a megállapítás, miszerint komoly problémák vannak hazánkban az olvasási-kommunikációs teljesítmények terén, nem új keletű. A gyermekek olvasási és szövegértési képességének nemzetközi és hazai viszonylatban megfigyelhető romlását 1970 óta a legkülönbözőbb vizsgálatok is alátámasztották. (Hogy a felnőtteknél milyen súlyos a helyzet, a szintén OECD-országok által kezdeményezett Felnőtt Írásbeliség Vizsgálat is jól érzékeltette. Az eredmények szerint hazánk felnőtt lakosságának több mint kétharmada (!) nem rendelkezik a mindennapi életben elvárható és szükséges írásbeli képességek minimumával sem.) 

Az olvasási teljesítmények terén is lezajló csendes forradalom nálunk nem történt meg: a jól szereplő országokban (Finnország, Dél-Korea, Japán) már régen megszűnt az irodalmi szövegek kizárólagossága – azaz nem Ady, Babits vagy Radnóti művein akarják a tanulók beszédkészségét, íráskészségét fejleszteni – hanem a kommunikációs kultúra pallérozását tűzik ki célul. Megdöbbentő, hogy míg Arany János születési helyét felnőtt korukra a legtöbben tudni fogják, nem biztos, hogy egy reptéri formanyomtatványon jól eligazodnak majd. 

"Az információs korba nem lehet belépni olyan hiányos olvasási kultúrával, amely a magyar tanulók meglehetősen nagy hányadára jellemző" – írja Báthory Zoltán. Nagyon sok gyermek számára kevés az alsó tagozat négy éve az olvasási képesség – és általában a kommunikációs képességek (beszéd, olvasás, fogalmazás) – kívánatos szintre való fejlesztéséhez. A felső tagozat szaktanárai azonban nem érzik feladatuknak (s a teljesítménykényszer miatt sokszor módjuk sincs rá), hogy szaktárgyuk tanítása mellett folytassák az olvasástanítást, az ehhez szükséges képességek fejlesztését. Többen éppen emiatt indítványozzák a négyosztályos alsó tagozat hatosztályosra való emelését. 



Elitképzés kontra hátrányos helyzet



A vizsgálat értékelése olyan sajátosan magyar tanulságokkal is szolgált, mint hogy a gyenge eredmények hátterében egyrészt az iskolák túlzottan továbbtanulásra koncentráló szemlélete, másrészt a szociális háttérnek a tanulásra gyakorolt hatását nehezen kompenzáló szelektív iskolarendszer áll. 

A mai magyar iskolarendszerben mindent a még magasabb és lehetőleg a minél elitebb iskolákra való felkészítés határoz meg, s nem az, hogy mindenki megszerezhesse azt az általános műveltséget, amelyet a társadalom ma fontosnak tart. Szaktanárok és szülők is jól ismerik a jelenséget: gyermekeink minimális szelekciót élvezhetnek a biológia-, a fizika- vagy akár a történelemórákon is, a nem felvételizők csak kevéssel tanulnak az adott tárgyból kevesebbet, mint azok, akik ez irányban tervezik szakmai életútjukat. 

Egy másik probléma, hogy hazánkban a tanulók családi hátteréből származó előnyök, illetve hátrányok erősebben befolyásolják a teljesítményeket és az iskolai pályafutást, mint más országokban. Más szóval az iskola kevésbé képes a családi háttér hiányosságaiból származó hátrányokat kompenzálni. Nyilvánvaló, hogy a szocioökonómiai egyenlőtlenségből nem hárítható minden az iskolarendszerre, ugyanakkor a feladat megoldásához azt is tudni kellene, hogy milyen típusú oktatáspolitika kezeli sikerrel a családi háttérből fakadó hátrányok csökkentését. 

A fentiekben felvázolt problémák nyomán sajnos nehéz derűlátónak maradni. A jelenlegi struktúrával és szemlélettel bíró közoktatásban kérdéses, hogy a régi alapelv – miszerint a tanulásba befektetni a legnagyobb hasznot hozó vállalkozás – nagymérték? befektetés esetén is meghozná-e a várva várt profitot. Ki tudja, mikor írhatjuk majd be saját bizonyítványunkba: "életből jeles"?


Pótvizsgára a németekkel?

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!