A kereszténység hajnala egy pünkösdi nap volt Jeruzsálemben. Azóta közel kétezer év telt el. Milyen ma a kereszténység és milyen lesz huszonöt év múlva? Egy, a kereszténység világméretű helyzetéről nemrég megjelent kutatás megállapításai szerint a világ lakosságán belül a muzulmánok és a független karizmatikusok aránya növekszik a leggyorsabban. Ha azonban az összkereszténység helyzetét tekintjük, a jelenlegi trendek folytatódása esetén a pünkösdi megtapasztalásokat elutasító felekezetek hanyatlása miatt 2025-ben száz emberből kevesebb lesz a keresztény, mint az elmúlt száz évben bármikor.

Az utóbbi száz év pünkösdi-karizmatikus egyházának páratlan ütem? növekedése olyan jelenség, amellyel az egyháztörténelem és a társadalomtudományok művelőinek serege foglalkozott napjainkig. Ennek hátterében az egyik kulcsfontosságú tényezőként a média hatékony használatát jelölik meg. Amerikában a keresztény televíziózást elsősorban a hívők által nézett városi- vagy rétegcsatornák képviselik, másutt azonban – például Brazíliában – a nézők bevonásával interaktívvá alakított programok a kereskedelmi televíziók műsorán is helyet kaptak.

Nem csak az elveszett frigyládának próbáltak az elmúlt évszázadokban sokan nyomába eredni, a Biblia további rejtélyei is kitartóan foglalkoztatják kutatók és kalandorok fantáziáját. A jövő hónapban tudományos expedíció indul az Ararát hegyére, hogy Noé bárkájának a feltételezett maradványait vizsgálja. Mások arra igyekeznek választ keresni, hogy mi történhetett a diaszpóra után eltűnt zsidó törzsek egyikével. Mióta 1800 évvel ezelőtt az egyik legismertebb egyházatya, Irenaeus azt írta egy művében, hogy a történelem végén fellépő Antikrisztus Dán nemzetségéből fog származni, ezt a törzset számos néppel próbálták már azonosítani. Az elveszett törzs nyomait újabban a hajdani spártaiak és a kelták leszármazottai között vélik felfedezni.

New York-i barátaim régen mindig azt mondták, hogy az új megtérő nagy érték. Azt mondták, hogy az új megtérő új lendületet és mélyebb megértést adhat a régebbi hívőknek. Ebben reménykedve osztom most meg rögös utazásom történetét.

Kr. u. 363 tavaszán Julianus császár, a korai kereszténység talán leggyűlöltebb mumusa nagyszabású vállalkozásba kezdett. Elhatározta, hogy minden támogatást megad a zsidóságnak ősi Templomuk és Jeruzsálem helyreállítására, ám a vállalkozás végül meghiúsult egy rejtélyes eredet? tűzvész és egyéb természeti csapások miatt, melyekről lelkesen számolnak be a következő két évszázad egyháztörténészei, sosem mulasztva el – talán csak Ammianus Marcellinus kivételével, akit emiatt a leghitelesebb tanúnak is tartanak – megosztani az olvasóval azon meggyőződésüket, hogy bizony mindez Isten műve volt.

Az Egyesült Államokban a hálaadás és a karácsony ünnepe mellé egyre inkább felsorakozik egy újabb kelet? ünnep, melyet ma már a naptárak is jelölnek. Az ünnepet nemzeti imanapnak hívják, mivel ezen a napon az imádkozás kerül az érdeklődés középpontjába. A május első csütörtökjén, vagyis ez évben május 6-án esedékes ünnep kapcsán Bush elnök felszólította a lakosságot, hogy felekezeti hovatartozástól függetlenül mindenki imádkozzon nemzete jövőjéért. Pat Robertson, az amerikai keresztény televíziós magazin, a 700-as Klub vezetője ugyanezen alkalomból napi tizenöt perces közbenjárásra hívta fel nézőit. 

Azok a képek, amelyek a ma felavatott múzeumban láthatók, Auschwitzban készültek. A képeken magyar zsidók vannak Kárpátaljáról. (Ez a terület ma Ukrajnához tartozik.) Őket Auschwitzba deportálták csakúgy, mint a hatszázezer magyar zsidó egy részét, a többieket különböző haláltáborokba hurcolták. Magyarok is segítették a németek munkáját. Ők központi szerepet játszottak zsidó testvéreik elhurcolásában. Partnerek voltak abban a szörny? népirtásban, amely páratlan a történelemben.

Ott tartunk hatvan esztendővel ezek után a borzalmas események után, hogy az egykori náci uralom alatt álló világban élő emberek, a Magyarországon élőket beleértve, édeskeveset tudnak minderről. Félrevezetett nacionalisták, akik történelmük e sötét fejezetét mindenáron megtisztítanák, a második világháború befejezése után szinte azonnal valóságos félretájékoztatási kampányt indítottak. (…) Sokkal inkább aggasztanak azok a köztiszteletben álló politikai, kormányzati és katonai tisztségviselők, akik miközben tisztában vannak a holokauszt valóságaival, mindent megtesznek annak érdekében, hogy felmentsék Magyarországot bármilyen felelősség alól, és hogy a Horthy-korszak rehabilitálását előidézzék. Ezek a személyek a holokausztért szinte kizárólag a németeket hibáztatják és néhány "megtévesztett" nyilast, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a végleges megoldást az alkotmányosan kinevezett Sztójay-kormány akkor tervezte el és váltotta valóra az SS-szel karöltve, amikor Horthy Miklós magyar államfő volt. Ezek a köztiszteletnek örvendő személyek állnak ma a történelem megtisztítását célzó kampány élén. Ezek törekszenek arra, hogy összehasonlítsák Auschwitzot a Gulággal, a kommunizmust a holokauszttal, a bolsevizmust a zsidósággal, hogy Gömböst és Bárdossyt rehabilitálják, hogy Teleki Pálnak szobrot állítsanak, hogy Szálasival kapcsolatos kiállítást rendezzenek, s hogy a Horthy-korszak nemzeti-keresztény elveit életre keltsék. 

"Mire várunk, tolongva mind a fórumon? Hogy végre ma a barbárok betörjenek.  A szenátus mért ily tétlen s tanácstalan?  Miért nem ülnek törvényt a szenátorok?  Mert várják, hogy a barbárok betörjenek."                          Konsztantinosz P. KavafiszA történelemről jó néhány aforizmába sűrített bölcselkedés ismert. Ezek közül kettő ismételten elgondolkodtat. Az egyik: "A történelem sohasem ismétli önmagát." A másik: "A történelemnek egyetlen tanulsága van, az, hogy nincs tanulsága." 

Róma püspökei már a korai középkortól különös vonzódást tanúsítottak a hatalom iránt. A 4. század végéig – miként más püspökök is – csak saját szűkebb területük fölött gyakoroltak egyházkormányzati hatalmat. Syricius pápával jelent meg a világuralmi igény – egyelőre csak egyházi téren. Hamarosan a világi hatalom iránt is kinyújtották kezüket. Az Egyházi Állam 756-ban történt megalapításával az addigi egyházfő máig tartóan egy személyben államfő is lett, amivel régi babiloni vallási hagyomány képviselője Európában. A pápa kellő jogalapot kívánt teremteni a frissen létrehozott Egyházi Államnak, s ezért egy hamis oklevelet készíttetett, a nevezetes Konstantini adománylevelet. Az egész középkor folyamán – mindaddig, amíg a 15. században le nem leplezték, hogy hamisítvány – ez az oklevél szolgált a pápák számára annak bizonyításául, hogy joguk van az európai államok és uralkodók fölött politikai hatalmat és irányítást gyakorolni. Az irat szerint ugyanis Nagy Konstantin ajándékként átadta a pápának Rómát, Itáliát, az egész Nyugatrómai Birodalmat, s e területek fölött felruházta a tejes "uralkodói hatalommal", s feljogosította uralkodói jelvények viselésére. 

1834. május 30-án alapította XVI. Gergely pápa az elődjéről, a korai egyház egyik kiemelkedő egyházvezetőjéről, Nagy Szent Gergelyről elnevezett kitüntetést. Bár a hivatalos vatikáni rangsorban ez csupán a negyedik legrangosabb elismerés, Orbán Viktor ennél magasabb pápai kitüntetést nem kaphatott volna.  A legtekintélyesebb lovagi kitüntetések ugyanis csak katolikus személyiségeknek adhatók, a volt kormányfő pedig köztudottan református vallású. A Nagy Szent Gergely Lovagrendet megalapító XVI. Gergelyt egyháztörténészek az újkor egyik legkonzervatívabb pápájának tartják. Egyik bullájában a lelkiismereti szabadságot "őrült eszmének" nevezte, és Metternichtől kért Habsburg-sereggel verette le az "Ifjú Olaszország" nemzeti függetlenségért küzdő mozgalmát.

Igen közel járnánk az igazsághoz, ha azt állítanánk, hogy Aranyszájú Szent János minden korok egyik legismertebb és legkedveltebb keresztény szentje. Már életében elkezdték prédikációit latinra fordítani, de száműzetése és halála után nőtt meg igazán tekintélye. A 6. századtól csatolják neve mellé az "aranyszájú" jelzőt, a 11. századtól pedig "egyetemes tanítóként és főpapként" tartják számon Nagy Szent Vazullal és Nazianszoszi Szent Gergellyel együtt. A bizánci kereszténység ettől fogva nagy hittanítóként, az isteni titkok beavatottjaként, a hit dolgaiban szinte kétségbevonhatatlan tekintélyként ünnepli. Nyugaton a reneszánsz idején fedezik fel újra: a görög egyházatyák iránt megújuló érdeklődés legfőképpen neki szól. Erasmus latinul kiadja összes műveit, a reformátorok pedig – Luther kivételével – mind dicshimnuszokat zengnek róla. A keleti kereszténység – és részben a katolicizmus – ma is a legnagyobb szentjei között tartja számon.

Két új protestáns templom épül Pekingben. Az épületek, melyeknek elkészültét az év végére tervezik, egyenként négy-ötezer személy befogadására lesznek alkalmasak. A közeljövőben öt további egyházi épület tervei valósulhatnak meg a városban – adja hírül a Christian Science Monitor cím? amerikai napilap.

Hollywoodban előre jelezték: Mel Gibson Passió-filmje nem indulhat jövőre az idegen nyelv? filmek kategóriájában, annak ellenére, hogy a m?ben egyetlen szó sem hangzik el angolul. Némi vigaszt jelenthet az alkotóknak, hogy sikerült viszont az idei Oscar-gálát "elvinniük" a tizenegy díjat besöprő A gyűrűk ura-folytatás elől: a Yahoo internetes oldalán a díjkiosztó éjjelén négyszer annyian kerestek rá a Passióra, mint A király visszatérre.  A film az Egyesült Államokban túllépte a 220 millió dolláros jegybevételt, és hamarosan átkel az óceánon. Az angliai és írországi bemutató után egy héttel már Magyarországon is látható lesz a Jézus Krisztus passiója. Az európai kegytárgyipar már felkészült a várható rohamra: március elejétől szállítják a boltokba a tizennégy stációt ábrázoló új Passió-képsorozatot – templomi és otthoni változatban egyaránt, valamint újranyomtatják Emmerich nővérnek a film egyik inspirációjául szolgáló látomásait Krisztus fájdalmas szenvedéseiről.

Igazi kasszasikernek bizonyult Mel Gibson The Passion of the Christ cím? filmje. A vetítés első hétvégéjének bevételét (több mint 76 millió dollár) tekintve minden idők legtöbb hasznot hozó filmjei közé sorolják, a hetedik helyen. Ugyanakkor a februárban bemutatott filmek között a legsikeresebbnek bizonyult. A február 25-ei bemutató óta a Passion összesen 117,5 millió dollárt hozott, beleértve az azt megelőző két nap premier előtti vetítéseinek bevételét is.  Gibson filmje még a Gyűrűk urával is majdnem versenyre kelt: a szerdán bemutatott filmek között az előkelő második helyen szerepel A király visszatér cím? harmadik rész mögött. Az első hétvégi bevétel szerinti ranglistán azonban a Passion veri A király visszatért. (Ezt a rekordot egyébként jelenleg a 2002-es Spider-Man tartja, 115 millió dollárral.) 

– Sikeres focistaként kezdte a pályáját. Sokak szerint legalább akkora  tehetség szunnyadt Önben, mint Ronaldóban, akivel mellesleg a korai időkben egy csapatban játszott. De aztán az Ön élete másként alakult…– Már egész fiatalon több köztársasági államban játszottam Brazílián belül, például Rióban, Sao Paolóban vagy Santa Catherinában. A Cruzeiróval, egykori csapatommal bajnok is lettem. A sikereim miatt pedig hamarosan meghívtak Portugáliába, ahol négy évet töltöttem. 

"Összeomlott egy gyalogosfeljáró oldalfala." – Ezzel a hírrel bizony aligha foglalkozna egy magára valamit is adó újság, nem is beszélve a televíziók hírműsorairól. Márpedig múlt héten a világ valamennyi médiaorgánuma hírül adta az esetet. Természetesen az illető gyalogosfeljáró nem máshol, mint a jeruzsálemi Templomhegy oldalában, az úgynevezett "Siratófalnál" áll, jobban mondva állt egészen szombatig, amikor egyik támfala kidőlt. A szakemberek a rámpa leszakadásának okát a múlt szerdai kisebb földrengésben és a hétvégén kezdődő hószakadásban vélik megtalálni. De minthogy a hely a Templomhegy közvetlen szomszédságában található, az iszlám szélsőségesek ismét valaminő agyafúrt "cionista összeesküvést" orrontanak a háttérben. Az Iszlám Dzsihád, karöltve az Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai elnevezés? terrorcsoporttal, állítólag máris bosszút esküdött.

Néhány hónappal ezelőtt még meglehetősen költséges bukásnak készült, ma – két héttel a bemutató előtt – az év első kasszasikerének jósolják. A Reuters hírügynökség jelentése szerint bibliai témájú film iránt még soha nem volt ekkora előzetes érdeklődés. Úgy tűnik, a Mel Gibson Jézus-filmje körüli viták és gyanakvások nem ártottak, sőt jó reklámnak bizonyultak, hiszen az amerikai filmszínházak már a kora hajnali nyitásra készülnek, és a filmet támogató evangéliumi keresztények egész mozikat béreltek ki előre.  A Rettenthetetlen bátorsága és a Hazafi kitartása eredményre vezetett – hogy a sikert meghozta-e, az néhány héten belül kiderül.