Románia fellélegzett: elkerülte a legrosszabbat. Románia tovább szorong: megválasztotta a rosszat. Az egykori kommunista Iliescu kétszer annyi szavazatot kapott az elnökválasztások második fordulójában, mint az egykori kommunista Corneliu Vadim Tudor. Az ország elkerülte tehát a diktatúra közvetlen fenyegetését, és lakói úgy érezhetik, hogy a vasárnapi szavazás után Európa kapuja sem zárult be előttük. Valójában azonban ez az alternatíva nélküli elnökválasztás akkor is megrekedést, sőt visszafordulást jelez, ha Románia régi-új elnöke felgyorsult fejlődést és integrációt ígér.

Zavar, düh, keserűség, félelem – ez érzékelhető a vesztesek oldalán, miközben a győztesek sem tudnak igazán ünnepelni, inkább gondterheltek, mint diadalmasak. A romániai választások végeredménye a pártok erőviszonyai és a második fordulóba jutott elnökjelöltek szempontjából egyaránt teljes baloldali siker, december 10-én már csak az dől el, posztkommunista vagy posztkommunista-fasisztoid államfője lesz-e az országnak.

A négy évvel ezelőtti romániai választások egyik fő témája a magyarkérdés volt, idén viszont hosszú ideig kizárólag RMDSZ-kérdésről vitázott a román politika és a sajtó. Tehát nem a magyarság kisebbségi problémái álltak előtérben, hanem az, hogy milyen taktikát követ, kivel szövetkezik a magyarság érdekvédelmi szervezete. A kampány finisében azonban, ahogy Iliescuék egyre magabiztosabban menetelnek a győzelem felé, végül mégiscsak előkerültek konkrét ügyek az együttélésről, az anyanyelvi oktatásról, de a jelek szerint mind a pozitív, mind a negatív üzenetek továbbra is csak taktikai célokat szolgáltak, megnyerni vagy épp eltaszítani a magyarokat.

Váratlan volt, mégis tulajdonképp már számítani lehetett rá, hogy a román hadsereg tisztikara előbb-utóbb csak beleszól majd a politikába. Váratlan volt, hogy épp most bukkan felszínre a tábornokok elégedetlensége, de tudni lehetett, hogy nemcsak a katonatisztek egy része, hanem az egész gigantikus, de haldokló román hadiipar is előbb-utóbb látványosan szembekerül a reformfolyamatokkal. Bukarestben igen komoly izgalmakat váltott ki a vezérkari főnök váratlan távozása, amely egybeesett azzal az ugyancsak fenyegető hírrel, hogy 28 aktív és nyugalmazott főtiszt szervezetet alapított a nemzeti értékek és érdekek, az állami autoritás védelmére, az autonómia-törekvések és a korrupció ellen. A politikai pánik jelzi, sokan tartanak attól, hogy a "tábornokok pártja" valójában a hatalom gyakorlására készül.

Ötven párt tizennyolc jelöltje kezdte meg hivatalosan is a versengést Romániában a parlamenti székekért és az államfői posztért. Röviden: a hatalomért. Ahogy a pártok lassan nem csak jelöltjeiket jelölik meg, de programjaikat is kiszivárogtatják, egyre nyilvánvalóbb, hogy elsősorban a hatalom birtoklása a tét, nem pedig valamiféle jól kirajzolódó koncepció győzelme, amely kivezetné az országot a mostani állapotából.

Az utolsó bizonytalanság is eltűnt a csoportképről – valamennyi elnökjelölt bizakodó mosollyal nézhet az objektívbe, teljes a csapat, kezdődhet a verseny. Egész Románia számára üzenetértékű, hogy a küzdelembe végül mégiscsak beszáll ismét egy magyar – bár ennek az üzenetnek a lényege más és más, ahhoz képest, ki hogyan értelmezi a romániai belpolitika zavaros szféráiban.

Emil Constantinescu csaknem négyéves elnöksége alatt képtelen volt olyan politikai fordulatot provokálni, mint amit az elnökjelöltségért való lemondásával okozott. Ez a megállapítás nemcsak a mostani, egyelőre szinte áttekinthetetlen politikai helyzetet jellemzi, de sajnos öszszefoglalója annak a kudarchalmaznak is, amelyet Constantinescu most egyetlen gesztussal hagy maga mögött.

A román mezőgazdasági miniszter szerint az ország déli és központi részén, valamint Moldvában 3,5 millió hektárnyi mezőgazdasági területen pusztított az aszály, az okozott kár eddig becslések szerint 9213 milliárd lej. Ehhez már csak apró adalék, hogy az elmúlt napokban viharkár is érte a román mezőgazdaságot; igaz, a jégeső "csak" további 94 ezer hektáron tette tönkre a termést, és "csak" 461 milliárd lej a kár. Ezekben a napokban sokan mondogatják, hogy Románia valami átok alatt áll, mert ezekben a hónapokban valami mindig pusztítja az országot. Tavasszal iszonyatos áradások voltak, most iszonyatos a szárazság. (Magyar részről hozzátehetjük a tiszai ciánhullámot – igaz, ezt az "átkot" Románia exportálta.) Bár a mezőgazdasági katasztrófát Romániában a magyar hús- és gabonabehozatal tiltásával igyekeznek elhárítani, a "magyar" áru mégis felbukkan Bukarestben, miután a Székelyföldön idén is bőséges termésre számíthatnak a krumplitermelők.

Még nem tudni: a román futballválogatott továbbjutása vagy a korábbi magyar polgármester leváltása tüzelte fel jobban a nacionalista indulatokat Marosvásárhelyen, mindenesetre három nappal a helyhatósági választások második fordulója után éjszaka megrongálták a város egykori első emberének, a vár néhai építőjének, Borsos Tamásnak avatásra váró emlékművét. A következő hónapok fejleményei megadhatják a választ erre a kérdésre csakúgy, mint arra, hogy miként alakul a kívül-belül sokat támadott RMDSZ jövője.

Nem annyira kormányváltásnak, mint inkább eléggé rosszul kivitelezett puccsnak minősíthető, ami az elmúlt napokban Romániában zajlott. Váratlan volt, de talán mégsem. Azt már lassan hónapok óta lehetett tudni, hogy a kormányfőnek előbb-utóbb távoznia kell, mert a Romániát vezető koalíció számára csak valami komoly váltás ad esélyt arra, hogy a mostani kilátásoknál jobban szerepeljen a jövő évi választásokon. Azt is lehetett tudni, hogy a váltással meg kell várni a helsinki csúcsot, hiszen Romániának nyugodt, kiegyensúlyozott politikai viszonyokat kell felmutatnia, hogy elérje, elkezdjék vele is a csatlakozási tárgyalásokat. De az azért mégiscsak meglepő volt, hogy a csúcs után alig két-három nappal máris kirobban a hatalmi harc Bukarestben.

Nem annyira kormányváltásnak, mint inkább eléggé rosszul kivitelezett puccsnak minősíthető, ami az elmúlt napokban Romániában zajlott. Váratlan volt, de talán mégsem. Azt már lassan hónapok óta lehetett tudni, hogy a kormányfőnek előbb-utóbb távoznia kell, mert a Romániát vezető koalíció számára csak valami komoly váltás ad esélyt arra, hogy a mostani kilátásoknál jobban szerepeljen a jövő évi választásokon. Azt is lehetett tudni, hogy a váltással meg kell várni a helsinki csúcsot, hiszen Romániának nyugodt, kiegyensúlyozott politikai viszonyokat kell felmutatnia, hogy elérje, elkezdjék vele is a csatlakozási tárgyalásokat. De az azért mégiscsak meglepő volt, hogy a csúcs után alig két-három nappal máris kirobban a hatalmi harc Bukarestben.

Romániában mostanság valahogy az ünnepek sem sikerülnek. A legnagyobb hivatalos állami ünnepnap december elseje, ekkor emlékeznek meg a gyulafehérvári népgyűlésről, amely 1918-ban kimondta Románia és Erdély egyesítését. A Nagy Egyesülés pártállásra való tekintet nélkül minden román számára vitathatatlan, dicsőséges történelmi pillanat, amikor – az itteni általános történelemfelfogás szerint – a román nép az akkori nagyhatalmak elhanyagolható mérték? segítségével, de természetes támogatásával kivívta, hogy az ősi román földek egy országba tömörüljenek.

Romániában mostanság valahogy az ünnepek sem sikerülnek. A legnagyobb hivatalos állami ünnepnap december elseje, ekkor emlékeznek meg a gyulafehérvári népgyűlésről, amely 1918-ban kimondta Románia és Erdély egyesítését. A Nagy Egyesülés pártállásra való tekintet nélkül minden román számára vitathatatlan, dicsőséges történelmi pillanat, amikor – az itteni általános történelemfelfogás szerint – a román nép az akkori nagyhatalmak elhanyagolható mérték? segítségével, de természetes támogatásával kivívta, hogy az ősi román földek egy országba tömörüljenek.

Iasi városában, ahogy ez Romániában mostanság történni szokott, egy üzem dolgozói dühödten az utcára vonultak, hogy megpróbálják megakadályozni gyáruk privatizálását, ezzel pedig az esetleges elbocsátásokat. Meg hát – teheti hozzá kicsit rosszmájúan a megfigyelő – csakúgy, mint az ország más nagyüzemeiben, a dolgozók szívesen fenntartanák azt a mostani helyzetet, hogy dolgozniuk alig kell, mert gyáruk termelésére nincs igény; viszont néhány órás, fenyegető utcai kiabálással el lehet érni azt, hogy fizetést a nem létező produktum ellenére is kapjanak. A Iasi központjában tartott tüntetés a maga módján azért mégiscsak elképesztő volt, ugyanis míg a munkások Ceausescut éltették, közben ugyanazzal a lélegzettel politikai menedékjogot követeltek maguknak Amerikában; mondván, hogy Romániában megsértik a munkához való emberi jogot.

Iasi városában, ahogy ez Romániában mostanság történni szokott, egy üzem dolgozói dühödten az utcára vonultak, hogy megpróbálják megakadályozni gyáruk privatizálását, ezzel pedig az esetleges elbocsátásokat. Meg hát – teheti hozzá kicsit rosszmájúan a megfigyelő – csakúgy, mint az ország más nagyüzemeiben, a dolgozók szívesen fenntartanák azt a mostani helyzetet, hogy dolgozniuk alig kell, mert gyáruk termelésére nincs igény; viszont néhány órás, fenyegető utcai kiabálással el lehet érni azt, hogy fizetést a nem létező produktum ellenére is kapjanak. A Iasi központjában tartott tüntetés a maga módján azért mégiscsak elképesztő volt, ugyanis míg a munkások Ceausescut éltették, közben ugyanazzal a lélegzettel politikai menedékjogot követeltek maguknak Amerikában; mondván, hogy Romániában megsértik a munkához való emberi jogot.

Eldördült a startpisztoly – meglepően korán. Igaz, egyes elemzők szerint a jelenlegi román vezetés hatalomra kerülése, tehát 1996 ősze óta egyfolytában zajlik a választási kampány Romániában. Ehhez képest nem is olyan furcsa, hogy már egy évvel a tényleges választások előtt beindul a nagy vetélkedés. Mások szerint pedig azért jogos a korai kampánykezdet, mert egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi koalíció kibírja a 2000 őszére tervezett választásokig.

Eldördült a startpisztoly – meglepően korán. Igaz, egyes elemzők szerint a jelenlegi román vezetés hatalomra kerülése, tehát 1996 ősze óta egyfolytában zajlik a választási kampány Romániában. Ehhez képest nem is olyan furcsa, hogy már egy évvel a tényleges választások előtt beindul a nagy vetélkedés. Mások szerint pedig azért jogos a korai kampánykezdet, mert egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi koalíció kibírja a 2000 őszére tervezett választásokig.

Mondhatni, Aradon nem történt semmi vészes: néhány hangoskodó végigkísérte a 150. évforduló megemlékezéseit, a román kormány miniszterei nem jöttek el, de ettől még tulajdonképpen úgy zajlott minden, ahogy az aradi ünnepélyek általában zajlanak. Nos, nem egészen erről van szó.

Még a kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar közismert személyiségvonásai mellett is különös jelenség, hogy egy a diplomáciában szokásos váltás mekkora vihart kavar Romániában. Távozott Magyarország eddigi kolozsvári főkonzulja, Bitay Károly, helyét Alföldi László vette át. A város fura ura pedig azért tudott olyan hatalmas ügyet kreálni a képviselet élén történt változásból, mert a diplomácia hűvös szerkezete ellenére ez az intézmény mégiscsak különleges.