Diana walesi hercegnő már több mint két éve halott, neve azonban még sokáig jó üzletet fog jelenteni. Legújabban volt személyi titkára, Patrick Jephson könyve keltett felháborodást az angol királyi család körében – a Dianát új, eddig jobbára ismeretlen oldaláról bemutató könyv a napokban jelent meg a HarperCollins kiadó gondozásában. Jephson uralkodó hajlamú, mindent és mindenkit kontrollálni kívánó személyiséget állít olvasói elé, aki bolondult az édességért és a disznó viccekért: sofőrje állandóan tartott "raktáron" egy kis tartalékot a nassolni kívánó hercegnő számára. A könyv iránti érdeklődést jelzi, hogy már megjelenése előtt részleteket közölt belőle a londoni Sunday Times, innen származnak a cikkünkben olvasható idézetek is.

Kicsoda is II. János Pál? Az emberi jogok haladó szellemiség? harcosa vagy tekintélyelv? vezető, aki a kereszténység egy régen idejétmúlt formájához vezette vissza a katolikus egyházat? – teszi fel a kérdést a tekintélyes washingtoni Foreign Policy cím? folyóiratban Scott Appleby, aki írásában végigtekinti a jelenlegi pápa tevékenységét, kiemelve annak legfontosabb állomásait, valamint az egyházfő szerepét az egyház és az azt körülvevő világ alakításában az elmúlt évtizedekben. A pápai örökség "legmaradandóbb részének valószínűleg az tekinthető, hogy János Pál a kultúra felhasználásával és a más vallásokhoz való addig példátlanul nyitott viszonyulásával újraformálta a katolikus egyház jelenlétét a világban". Az alábbiakban a Foreign Policy tanulmányának összefoglalóját közöljük.

"A vallásra vagy az Istenbe vetett hitre való hivatkozás és az arra alapozott hatásgyakorlás ellentétes az amerikai ideállal" – fejtette ki az amerikai Rágalmazásellenes Liga két vezetője, amikor nyilatkozatukban arra hívták fel Joseph Lieberman alelnökjelöltet, hogy nyilvános felszólalásaiban mellőzze a vallási meggyőződésére utaló megjegyzéseket – adta hírül a Washington Times. Lieberman kijelentése szerint "a vallás az egység és az erő forrása" Amerikában, ami megfigyelők szerint egyértelm? kritikája a Clinton-éra morális mélyrepülésének.

A huszadik század hajnalán született, és Nagy-Britanniában nincs ma olyan ember, aki emlékezne olyan időkre, amikor ő nem volt. Augusztus elején ünnepelték Erzsébet anyakirálynő 100. születésnapját. Bár a világ szinte a felismerhetetlenségig megváltozott körülötte – születésekor a brit gyarmatbirodalom még fénykorát élte, ma pedig Európa államai mind szorosabb összefogást sürgetnek – ő ma is ugyanaz a rendíthetetlen konzervatív, aki a bennfentesek szerint a változás szót nem is ismeri.

Hozzá hasonlót Clark Gable óta nem látott Hollywood, az pedig régen volt – utoljára állítólag a harmincas évek nagy sztárja volt képes úgy megdobogtatni a hölgyszíveket, mint Brad Pitt. Mindhiába, mert ő is elkelt. Hónapok óta pletykáltak róla a film fővárosában, és íme megtörtént: szombaton oltár elé vezette Jennifer Aniston színésznőt, a Friends (Jóbarátok) cím? tévésorozat sztárját. A hivatalos jelentések szerint az esküvő egymillió dollárba (280 millió forint) került, ennek nem kis része a kíváncsiskodók és a paparazzók (lesifotósok) távoltartását célzó biztonsági intézkedésekre ment el.

Bár a korábbi évszázadok nem sok feladatot tartogattak a nők számára a keresztény egyházakban, a jelek szerint ez – legalábbis ami a pünkösdi-karizmatikus felekezeteket illeti – változóban van. A huszadik század elején Aimee Semple McPherson, majd Kathryn Kuhlman világszerte ismert előfutárai voltak a mai igehirdető aszszonyoknak: százezreket szólítottak meg eredményesen az evangélium jó hírével és az isteni gyógyulás üzenetével. Mindkettőjük szolgálatáról elmondható: nemcsak megtanították az embereket arra, hogy higgyenek a csodákban, hanem különleges egyéniségükkel igazi színfoltok voltak a pünkösdi egyházban. Évtizedekig azonban kevesen követték őket ezen az úton.

A nők nem láthatnak el pásztori feladatokat a gyülekezetekben – szavazta meg egyhangúlag az a 16 ezer küldött, akik az elmúlt héten részt vettek a legnagyobb létszámú és legbefolyásosabb amerikai protestáns felekezet, a Déli Baptista Egyház Orlandóban rendezett konferenciáján. A felekezet képviselői elítélték a posztmodern kultúra "erkölcsi romlását", és megszigorították a tagegyházak feletti kontrollt, élesen szembehelyezkedve a mérsékeltebb álláspontot képviselő, függetlenebb szellem? kisebbséggel. A konferencia résztvevői emellett újra kifejezték elutasításukat a homoszexualitás, a rasszizmus, a pornográfia, az abortusz és az eutanáziával szemben.

A húsvét üzenetét a történelem során sokféleképp próbálták megragadni. Egyik sajátos módja ennek a Jézus Krisztus kereszthalálához kapcsolódó tárgyak utáni kutatás, illetve ezek tisztelete volt: így nem csoda, hogy – Kálvin János szavaival – az "eredeti" keresztből legalább egy hajórakománnyi darabot lehetne összegyűjteni, míg Jézus sírjából és a testét átjáró lándzsából is legalább két-két "minden kétséget kizáróan hiteles" változat van forgalomban. Összeállításunk az evangéliumokban valóban szereplő tárgyak sokszor különös utóéletét igyekszik felvázolni.

"Valami nagyon fontos dolog történik a katolikus egyházban" – kezdte híradását Giuseppe Gennarini arról az 1997-es New York-i találkozóról, ahol több mint 250 amerikai katolikus püspök jelent meg, hogy négy napon keresztül megosszák egymással tapasztalataikat. Az egyházi vezetők, akik között több bíboros és érsek is jelen volt, mindannyian a katolikus egyházban jelentős vallási megújulást hozó neokatekumené mozgalom képviselői voltak, amely a katolikus egyházhoz tartozó, de a hittől eltávolodott emberek, a hitben éretlenek és a szekták által eltérített hívek megújítására törekszik.

"A tegnapi istentisztelet felejthetetlen volt. Ahogy énekeltünk az Úrnak, Janice egyszer csak kiabálni kezdett: »Hullik az aranypor!« Mindenki arra nézett, ahol Janice állt: a szó szoros értelmében aranypor hullott a levegőből, mint az eső. Körülbelül öt percig tartott. Tízen álltunk a színpadon, és mindannyian odaszaladtunk, ahol az aranypor hullott. Mindenki tele lett vele, a karunkat, a ruhánkat teljesen beborította az arany. Nem hittünk a szemünknek." A történet hihetetlen – de igaznak bizonyult.

December 24-én II. János Pál pápa ünnepélyes ceremónia keretében megnyitotta a katolikus Szentévet. A katolikus egyházfő a római Szent Péter Bazilika Szent Ajtajának kitárásával a 2000. évet az egyház nagy jubileumának nyilvánította. A 2001. január 6-áig tartó millenniumi ünnepségek kezdete Karol Wojtyla személyes életében is mérföldkövet jelent 21 éves pápasága során: célul tűzte ki magának, hogy mintegy egymilliárd tagot számláló egyházát – romló egészsége ellenére – átvezeti a harmadik évezredbe. A hatalmas érckapuk, melyek a szentévek kivételével mindig zárva vannak, az "Aperite mihi portas iustitiae" (Nyissátok meg nekem az igazság kapuit) szavakra tárultak fel. A katolikus ezredforduló nagy kérdése, hogy a megnyílt kapuk mögött milyen jövő bontakozik ki a katolikus egyház számára. A CNN hírtelevízió Millennium 2000: A pápa címmel január elsején sugárzott műsora újságírók és a katolikus egyház képviselői segítségével tette mérlegre a katolikus jövőt és a pápai örökséget.

Sajtóvita alakult ki a napokban egy szaktanácskozáson elhangzott mondat kapcsán arról, hogy mennyire volt gyors a demokratikus átmenet egyes európai nemzetek, köztük Franciaország esetében. A polémia többek között az 1996-ban elhunyt francia köztársasági elnök, Francois Mitterand politikai életútját is elemezte, nevezetesen, hogy volt-e a neves politikusnak köze a második világháborús nácibarát francia bábkormányhoz. Többen hitetlenkedve csóválták a fejüket, sőt volt, aki diplomáciai inzultus lehetőségét emlegette.

"Bármely hosszú időtartam emlékezete végső soron egy egyszer? névsorrá bomlik. Az elmúlt két évezred felidézésének egyik hasznos módja lehet, ha felsoroljuk azokat a személyeket, akik nagy hatalomra tettek szert. Mohamed, Nagy Katalin, Marx, Gandhi, Hitler, Roosevelt, Sztálin és Mao… nem kétséges, hogy valamennyien emberek millióinak életét változtatták meg, és az imádattól a gyűlöletig terjedő reakciókat váltottak ki" – állítja Reynolds Price Jézusról szóló nagyszabású tanulmánya előszavában, hozzátéve: igen nehéz lenne letagadni, hogy az emberiség egész története folyamán a legnagyobb hatással bíró személy a názáreti Jézus volt.

Ahogy közeledik az évezred vége, úgy szaporodnak a világ minden táján az elmúlt száz vagy akár ezer évet értékelő közvélemény-kutatások és számvetések. Összeállításunkban arról adunk rövid körképet, milyen kérdésekben kérik olvasóik véleményét a nagy amerikai magazinok, illetve munkatársaik hogyan értékelik az emberiség történelmének hamarosan lezáruló szakaszát.

Az európai püspökök nemrég tartott háromhetes szinódusa sajnálattal állapította meg, hogy a kontinensen súlyos közömbösség veszi körül a vallást. A kereszténység nagy részét a szekularizmus "mérgezi", és nagy a veszélye annak, hogy a pogányság térhódítása Európa kulturális identitását is befolyásolja – állapította meg a szinódus által kibocsátott jelentés. Igaz ugyan, hogy a legnagyobb keresztény egyházak hanyatlásnak indultak, mégis kevés teológus és valláskutató tart attól, hogy az ezredvégi Európa kulturális értékeit komoly veszély fenyegetné – fűzi hozzá a tanácskozásról hírt adó Christian Science Monitor cím? amerikai napilap.

A kultúránkat közel kétezer éve meghatározó könyv, a Biblia a világ teremtésétől annak végéig fogja össze az emberi történelmet – állítja a Newsweek cím? amerikai magazin a héten megjelent terjedelmes összeállításában. A nyugati kultúra mindig is kutatta, mikor jött létre a világ, ám ennél is izgalmasabb kérdést jelent számára, mikor fog véget érni a jelenleg ismert civilizáció. Az apokaliptikus elképzelések jelentős mértékben befolyásolták a nyugati világ történelmét, hatással voltak Kolumbuszra éppúgy, mint Cromwellre vagy a korai marxistákra. A zsidóknak a Szentföldre való visszatéréséről, az ezeréves királyságról vagy az armageddoni csatáról szóló próféciák számos háború számára jelentettek ürügyet. A kétezer éve nem szűnő és az ezredforduló kapcsán új elemekkel bővülő apokaliptikus várakozásokat az amerikai hetilap november 1-jei tengerentúli kiadása mutatja be.

Az eredetileg keresztény alapokra épült amerikai társadalom számára a boszorkányság mára a bevett, elfogadható vallások egyike lett, a tizenéves lányok érdeklődésének első számú tárgya. A korábban tiltott gyümölcsnek számító okkult praktikák nemcsak "jó szórakozásnak" számítanak, hanem egyenesen divatba jöttek mind az Egyesült Államokban, mind Európában – állítja októberi számában a Charisma cím? amerikai keresztény magazin. A lap riporterei többek között felkeresték az egyik leghíresebb boszorkányper helyszínét, Salemet, és megpróbálták feltérképezni, vajon milyen szellemi örökséget hagytak utódaikra a XVII. századi vádlók és vádlottak.

A korrupció rákfenéjének nevezte egy elítélt rendőrtiszt azt a botrányt, amely nemrég tört ki a Los Angeles-i rendőrségen, és amelyet a harmincas évek óta a legkínosabb eseménynek tekintenek. Rafael Perez, volt rendőrtiszt a közelmúltban beismerte, hogy többek között kokainnal kereskedett, viszszaélt rendőri tekintélyével, és megszegte a hivatali titoktartás kötelezettségét. A nemrég megindult korrupciós vizsgálat eredményeként eddig tizenkét rendőrtisztet mentettek fel a szolgálat alól.

A múlt heti texasi lövöldözés áldozatait már eltemették, Amerikát azonban tovább foglalkoztatja a súlyos kérdés: vajon mi okozza a keresztény és zsidó hívők elleni erőszakos cselekmények látványos szaporodását? Mint arról lapunk is hírt adott, a Texas állambeli Forth Worth városában egy fegyveres ámokfutó hét személyt, három felnőttet és négy tinédzsert lőtt agyon egy baptista templomban, majd magával is végzett. Ismert evangéliumi keresztény vezetők a sorozatos támadások kapcsán egyenesen a keresztények példa nélküli üldöztetését és az igazságszolgáltatás által alkalmazott kettős mércét emlegetik.