Kémkedés, bűnpártolás, államellenes cselekmény: beszélgetésünk idején ennyit lehet tudni a Szilvásy Györggyel, Laborc Sándorral és Galambos Lajossal kapcsolatos eljárásról, mivel a hatóságok államtitokra hivatkozva konkrétumokat nem közöltek. Ön mit tud a konkrét ügyről?–ŰNem sokat, és ez zavar is. Egy ilyen eljárás természetesen nem lehet nyílt, de a vádat ismertetni kellene. Az pedig tarthatatlan, hogy valakit őrizetbe vesznek kémkedés gyanújával, majd néhány napon belül szabadlábon távozhat: vagy kém, vagy nem kém. Ezek szerint az Ön szemében már meg is dőlt a vád?–ŰNem tudom, hogy megdőlt-e, mert nem tudom, hogy mi a vád. Kémkedést egyébként két módon lehet bizonyítani: ha az illető bevallja, vagy ha tetten érik. Amikor például egy új diplomata érkezik egy országba, arról az adott ország szolgálatai joggal feltételezhetik, hogy a diplomáciai tevékenységen túl esetleg más megbízatást is teljesít, de mindaddig mégsem bökhetnek rá, hogy ez egy kém, amíg nem sikerül bizonyítani. Azt szoktuk mondani a szakmánkban, hogy az összeköttetési rendszer a leggyengébb láncszem: egy kémet például úgy lehet lebuktatni, ha tetten érik egy anyag átadásakor, vagy amikor találkozik a megbízójával. Ezt nevezzük az összeköttetési rendszeren keresztüli elhárítási lépésnek. Ez bizonyító erejű, most viszont nem látjuk sem a tény­állást, sem a bizonyítékokat. Kémkedés ürügyén spekulálni nem lehet. Miért a nyilvánosság előtt zajlik ez a történet? –ŰAzért, mert ez egy tragikus ország. Ez az egész ügy rettenetesen negatív politikai szempontból, negatív a meggyanúsított politikus és a mögötte álló párt számára, de negatív a mai kormányzati politika szempontjából is, hiszen az egész ügykezelés a kiszivárogtatástól a pontatlan, sablonos fogalmazásig mind dilettantizmusra utal – legalábbis az én olvasatomban. Egy ilyen ügyben – két volt titkosszolgálati vezetőről és egy korábbi titkosszolgálati miniszterről beszélünk – nem volna megengedhető, hogy a vádhatóság és az őrizetbe vett személyek bíró előtt próbálják bizonyítani az igazukat. Vagy egy normálisan előkészített operatív nyomozás és azt legalizáló, már nem fedett nyomozás folyik, amely során szinte biztosan megdönthetetlen tények vannak, vagy – ez az én álláspontom – ilyen ügyekben semmi nem szivároghat ki, amíg a bírói szakaszba nem jut a történet. Lefolytathatták volna így is az eljárást?–ŰHogyne. Ha abból indulunk ki, hogy valóban kémkedésről van szó, akkor az érintetteket le kell tartóztatni, fogdában kell tartani. Magyarországon azonban ezt nem lehet megoldani, mert az itthoni politikai hozzáállás ehhez a szakterülethez nem felel meg az elfogadott nemzetközi normáknak. Ennek az ügynek ilyetén történő kezelésével me­gint lejáratják a magyar titkosszolgálatokat: mert ha tényleg ilyen bűncselekmény történt, az nem a szolgálatok problémája, legfeljebb néhány ott dolgozó emberé, de azzal, hogy mindezt felemás módon nyilvánosságra hozták, úgy tűnhet, hogy a szolgálatok nemhogy az országot, de önmagukat sem voltak képesek megvédeni. És ha ez az utóbbi helyzet a valóság, az borzasztó negatív módon fogja befolyásolni a magyar szolgálatok külföldi megítélését. És ha az egész nem igaz?–ŰAkkor is a szervezetet járattuk le. Ön szerint van a történetben politikai szál?–ŰBotorság lenne azt mondani, hogy nincs. Az elmúlt évek mindkét fél irányából láthatóvá tették azt, hogy a politika megpróbálja a szolgálatok eszközrendszerét napi szinten használni a maga érdekében. Súlyos hiba, amikor titkosszolgálati vezetők olyan információkat adnak a politikai vezetőnek, amilyet az hallani akar. Amikor napi politikai elvárásnak megfelelően dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy a stratégiai irányokat a politika határozza meg a titkosszolgálatok számára – tehát, hogy kik az ellenségek, milyen irányban haladjanak a felderítések –, de azt nem határozhatja meg, hogy mondjuk a parlamenti ellenzéki pártokra milyen ügyrend szerint dolgozzanak. Magyarul: elfogadhatatlan, hogy előbb megvan a bűnös, aztán majd keresünk hozzá bűnt. Aki felcseréli a sorrendet, az koncepciós pereket gyárt.Az lenne a normális, hogy amennyiben a szakma bejelenti, hogy kémet talált, azzal a politika nem foglalkozik, mert nem az ő ügye. Megvárja a bíróság döntését, majd azt követően levonja a politikai döntést. Ma nem ez történik. Egy nyíltan még majdhogynem el sem kezdett eljárás elején parlamenti vizsgálóbizottságot hívtak össze, és mindkét oldal elkezd magyarázkodni. Ez azt jelenti, hogy az ügy mögött mindenki politikát érez. Ha jól értem, Ön kicsit leegyszerűsítve azt mondja, hogy a most előállított titkosszolgálati vezetők az akkori ellenzékre dolgoztak, amiért az immár kormányzati pozícióba került párt most elégtételt vesz?–ŰNézze, ha nagyon spekulálni akarunk, ez nincs kizárva, hiszen ma többen is magas pozícióban vannak azok közül, akiket az előző időszak keményen érintett például az UD Zrt. és egyéb ügyekben. Nyilvánvalóan kötelező lenne, hogy a felelős pozícióba került emberek függetlenítsék magukat a korábban elszenvedett sérelmeiktől, objektíven vizsgálják az eseményeket, és csak szakmai alapon döntsenek. Mivel a hatóságok konkrétumokat nem osztottak meg, az újságírók is kénytelenek folyosói pletykákra támaszkodni. Hallani arról, hogy a most hatalmon lévők úgy tudják, hogy ellenzéki korukban lehallgatták őket. Egy másik elmélet szerint Szilvásyék letartóztatása mögött az igencsak megosztott legnagyobb ellenzéki párt bizonyos tagjai is felsejlenek valamiképpen. Az mindenesetre tény, hogy Gyurcsány Ferenc, aki sok szálon kapcsolódik Szilvásy Györgyhöz, hónapok óta arról blogol, hogy a szocialisták pénztárnoka bizonyos gazdasági ügyekben együttműködik a Fidesz pénzemberével. Mindez pedig úgy válhat kerekké, ha komolyan vesszük a Demokratikus Charta nyílt levelét, miszerint a letartóztatások valódi célpontja Gyurcsány Ferenc. Ami pedig az elmúlt hat napot illeti: állítólag az Egymásért Egy-Másért Alapítvány vezetője olyan vallomást tett, ami miatt őrizetbe lehetett venni Galambos Lajost, aki viszont kihallgatásán egy másik ügyben terhelő vallomást tett Szilvásyra és Laborc Sándorra.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  –ŰEzeket a híreket én is hallottam, és ha reálisan nézzük a világot, akkor joggal feltételezhetjük, hogy sok igazságot tartalmaznak. Nem az összeesküvés-elmélet igazsága van ebben. Én abban hiszek, hogyha adódik egy szituáció, amire a szervezet jól reagál, akkor rá tud épülni. Itt van például a Strauss-Kahn-ügy. Szakmai meggyőződésből mondom, hogy ez nem egy előkészített provokáció volt, de mivel már régóta figyelték Strauss-Kahnt a ma kormányzó francia erők, ismerték a gyenge pontjait, és amint adódott egy szituáció, abban a pillanatban lecsaptak. Vagyis az állítólagos nemi erőszak a szobalány önálló akciója lehetett, de kapóra jött Strauss-Kahn politikai ellenfeleinek. Ez a szakma általában így működik. Nyolcvan százalékban az élet produkál helyzeteket, amire ráépülünk. Visszatérve az Ön által említett politikai spekulációra, vannak olyan elemei, amelyek tényleg nem pletyka szintűek. Nekem nem is azzal van a problémám, hogy a fenti összefüggések elvezetnek egy ilyen ügyhöz, hanem azzal, hogy mindez a titkos­szolgálatok rovására megy. A titkosszolgálati múltamból fakadóan pontosan tudom, hogy egy ilyen botrány esetén a szolgálat nem az alapfeladatait folytatja, hanem megpróbálja menteni a károkat. Higgye el, vannak olyan ellenérdekű titkosszolgálati rendszerek a világon, akik azt figyelik, miként tudják kihasználni az ilyen szituációkat, hogyan tudnak behatolni a természetes védelmi vonalak mögé. A játszmák nem napi szinten zajlanak, hanem sokkal hosszabb távon kell gondolkodni. A jövőt féltem: elképzelhető, hogy néhány év múlva, amikorra konszolidálódik a politikai helyzet, az ellenérdekű szolgálatok a mostani zűrzavarban beépült ügynökei által robbantanak ki valamilyen újabb botrányt, mert nem áll érdekükben, hogy Magyarországon végre nyugalom van.A kormányközeli sajtó azt sugallja, hogy Laborc Sándoron keresztül orosz érdekek érvényesülhettek. Tény, hogy Laborc NBH-főigazgatóvá történt kinevezését a szocialistákon kívül senki nem támogatta, és tény, hogy Laborc a nyolcvanas években a KGB-nél tanulta a titkosszolgálati szakmát. Egyébként a Regnum nevű orosz portál is arról ír, hogy ez az ügy valójában az orosz befolyás gyengítéséről is szólhat. –ŰOroszországgal a magyar szolgálatok munkakapcsolatban állnak, mégpedig azért, mert nem vagyunk ellenséges viszonyban. Vannak közös érdekeink, például a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben és bizonyos gazdasági kérdésekben is. Nem értem az orosz fóbiát, már ha tényleg erről van szó. Egyrészt az, hogy információs érdeklődés van Magyarország irányában, ez nemcsak Moszkvát jellemzi, hanem például Washingtont is. A világ minden pontjáról figyelik a világ minden pontját, aminek az egyik eszköze a hírszerzési információk begyűjtése. Ez természetesen nem ment fel az ügynökség szervezése alól, mert ügynökséget szervezni tilos. Érdeklődni lehet, információt gyűjteni lehet, különben minek lenne a CIA, minek lenne a magyar hírszerzés. Vannak olyan szabályok, amelyekben megállapodtunk a rendszerváltást követően. Ezeket persze senki nem tartja be, de legalább mindenki igyekszik úgy tenni, mintha betartaná. Önmagában az, hogy az oroszok érdeklődnek kelet-európai uniós országok irányában, ez számomra teljesen normális. Ha ebben az ügyben valóban jelen van az orosz szál, akkor figyelembe kell venni, hogy Oroszországhoz még ma is erős köldökzsinórral kötődünk, gondoljunk a kőolajra és a földgázra. Attól, hogy Oroszország számunkra most nem stratégiai szövetséges, még nem kellene ellenséggé tennünk. Ezzel az üggyel most ellenségünkké tesszük Oroszországot?–ŰNézze, ha kiderülne, hogy Oroszország valóban kémeket szervezett be Magyarországon ezen a szinten, az a magyar szolgálatok teljes dilettantizmusáról árulkodna. Az pedig egy másik kérdés, hogy egy adott ország mikor fog kémet. Ezt ugyanis nem a szolgálatok, hanem a politika dönti el. Amikor Angliából kiutasítanak orosz diplomatákat vagy éppen Franciaországból amerikai diplomatákat, annak realizálásáról nem a titkosszolgálatok döntenek, hanem a politikusok. Ha tehát mi most orosz kémet produkálunk, annak meg kell, hogy legyen a megfelelő politikai háttere, alapja és érdeke. A külpolitika ugyanis nem úgy működik, mint a hazai belpolitika, hogy ma mondunk valamit, holnap meg az ellenkezőjét: a világban mindennek megvan a konzekvenciája. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oroszok holnap elzárják a gázcsapot, de sok olyan következmény lehet, amit nagyon pontosan végig kell gondolni, mielőtt egy kémügyet kreálunk. Ez politikai kérdés.Márpedig, ha abból indulunk ki, hogy kémkedni csak egy külföldi ország számára lehet, a sajtó egy része pedig az érintettek orosz kötődését taglalja, akkor nehéz másra gondolni, mint amiről az orosz hírportál is írt.–ŰNézze, Laborc Sándor nem KGB-s. A KGB-s kifejezés azt jelenti, hogy az adott személyt beszervezte a KGB. Laborc hivatalosan tanult a Szovjetunióban a Titkosszolgálati Akadémián, mint sokan mások vele együtt. Hogyha orosz titkosszolgálati akcióról lenne is szó, akkor is evidencia, hogy nem a nyilvánvaló titkosszolgálati személyeket szervezik be, hanem azokat, akik egyéb egyetemeken tanultak. Az a hírszerző, akit nyíltan beszerveztek, folyamatosan életveszélyes szituációban van, hiszen ő a célország szemszögéből hazaáruló. Ugyanakkor éppen ezért a szakma csúcsát jelenti beépülni az ellenérdekű titkosszolgálatba.  De egy ilyen feladatra semmiképp nem olyan embert küldenének, akinek papírja van arról, hogy ő hírszerzést tanult a KGB-nél. Az oroszok nem hiszik el, hogy ennyire hülyék lennénk, hogy egy ilyen kérdést ne lokalizálnánk az első pillanattól kezdve. Annak idején, amikor Demeter Ervin az UD Zrt. ügyben azt kérdezte, hogy hányszor járt Moszkvában Laborc, azért volt teljes dilettantizmus, mert ha ő Moszkvában járt, az éppen azt igazolja, hogy nem kém, ugyanis az összeköttetést nem úgy tartják, hogy gyere már ki, és beszélgessünk kicsit. Azt, hogy voltaképpen Gyurcsány Ferenc lehet a célpont, hogy ítéli meg?–ŰBeígérték neki régóta. Mások viszont azt állítják, hogy a Fidesznek minden nap ajándék, amíg Gyurcsány az MSZP-t bomlasztja, márpedig ehhez szabadlábon kell lenni. Ön azt mondja, az oroszokkal nem áll érdekünkben ujjat húzni. Mindezt elfogadva: mi állhat az ügy hátterében? –ŰÉn nem látok a politikusok fejébe, hogy melyik lépést miért lépik meg, de még egyszer mondom, kémkedési ügyben megdönthetetlen bizonyítékokkal kell szolgálni. Vagy bevallotta, vagy tetten érték. Ha egyik sincs, akkor az nem kémkedés. A Mol-részvények átjátszása az oroszoknak, lehet kémkedés?–ŰA Mol nem magyar cég. Nemzetközi befektetési alapok rendelkeznek a részvények többségével. A magyar állam most visszavásárolja az oroszok részesedését, ettől azonban nem válik többségi tulajdonossá. Az oroszok egyébként az OMW-től vették meg azt a részvénycsomagot, amely most a magyar államhoz kerül: ebből tehát az következne, hogy annak idején az OMW is orosz érdekből vásárolta meg a csomagot? Ha ezt állítanánk, akkor nemcsak Moszkvával, de Béccsel is szembe kerülnénk, hiszen így azt feltételeznénk, hogy a többségi osztrák tulajdonú OMW az oroszok ügynöke. Egyébként mi lehet a kémkedés abban, ha részvényeket adunk vagy veszünk?  Úgyhogy ebben az ügybe bebújni a Mol mögé, nagyon veszélyes. Egyébként pedig a Mol részvényesei számára olyan nagy baj az, ha olyanok is részvénytulajdonosok, akik egyébként a Mol legnagyobb beszállítói? Szerintem ez inkább stabilizálná a részvények értékét, hiszen azt garantálná, hogy mindig lesz alapanyag.A beszélgetésünk elején az mondta, aki a bűnöshöz keres bűnt, az koncepciós pereket gyárt. Az MSZP is koncepciós perekről beszél.  –ŰAz ellenzék is megéri a maga pénzét, hiszen a maga idejében ugyanezt csinálta: magam is részese voltam egy ilyen eljárásnak. Persze néhány év után az embert fölmentik, mert kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, de amíg odáig eljutunk, azt nem kívánom senkinek.

Az ellenzék szerint a kormány intézkedései miatt főleg vidéken nagyon mély szociális válság fog kialakulni: egyesek már éhséglázadásokat vizionálnak. Ön nem tart ilyentől? –ŰElőször is azért hiteltelen, amikor a jelenlegi ellenzék minket kér számon, mert éppen az ő gazdaság-, szociális és családpolitikájuk vezetett oda, ahol most tartunk: a segélyezési rendszert teljesen összekeverték a családtámogatási rendszerrel. A támogatás mellett nem állítottak követelményeket, pedig szerintem már a gyereknevelésben is alapvető, hogy nemcsak adni kell, hanem követelni is. A másik, amit elrontottak, hogy az átláthatatlan szociális támogatási rendszer következtében jóval többet lehetett összeszedni segélyekből, támogatásokból és esetleg feketemunkából, mint tisztességes munkából. Az érintettek semmiféle járulékot nem fizettek az ország költségvetésébe, ráadásul elhitték, hogy a társadalomnak kötelessége eltartani őket, és hogy ennek fejében nem kell semmiféle ellenszolgáltatást nyújtaniuk. Azok az emberek, akik tisztességgel dolgoztak, de csak a minimálbérhez közeli fizetést kaptak, joggal háborodtak fel, hogy ők minden támogatási rendszerből kimaradnak. Mi most mindezen változtattunk, de ez nem egy azonnal megoldható feladat.  Az volt az eredeti kérdés, hogy nem tart-e éhséglázadásoktól. –ŰAzokon, akik szociális szempontból nagyon nehéz helyzetben vannak, megpróbáltunk több lépésben is segíteni: ezért tartottuk fönn a gáz- és távhőtámogatást, ezért alakítottuk át úgy a rendszert, hogy szeptembertől a hagyományos fűtéssel rendelkezők is kaphatnak támogatást. Ez éppen azokon a vidéki honfitársainkon segít, akik eddig sok szempontból kimaradtak a támogatásból. És ugyanezért folytattunk kemény küzdelmet a bankokkal a veszélyeztetett hitelkárosultak érdekében. De hadd osszak meg egy friss tapasztalatot: Lengyelországban, Szlovákiában, Erdélyben, a Felvidéken vagy akár Csángóföldön is azt tapasztaltam, hogy sokszor a legnagyobb szegénység mellett is tisztességesen élnek az emberek, és a legkisebb, talpalatnyi földet is megművelik. Az, hogy egy csángó faluban egy kert ne legyen bevetve, ez elképzelhetetlen.  Visszatérve Magyarországra, azok, akiknek nincs munkájuk, a közmunkaprogramban 32 ezer forint körüli összeget kaphatnak havonta. Ha pedig közmunka sincs, 28 ezer forintra számíthatnak. Ebből lehetetlen megélni. –ŰA valóban rászorultak, akik nem kapnak közmunkát, továbbra is részesülnek támogatásban. De van itt egy komoly probléma: most azon dolgozunk, hogy egy éven belül összekössük a ma még átláthatatlan támogatási rendszereket, ugyanis az önkormányzatok szociális osztályain ma nem tudják megmondani, hogy egy segélyért sorban álló család még honnan és mennyi pénzt kap kézhez, akár gyes, akár családi pótlék, önkormányzati és különböző szociális segélyek formájában. Van arra vonatkozó adat, hogy az átláthatatlan rendszerben mennyi pénz áramolhat ki indokolatlanul? –ŰAz átláthatatlanság miatt jelenleg még becslések sincsenek erre. De hogy ne csak a szigorítást nézzük: kiterjesztettük a Karitatív Tanács feladatát – ebben a testületben egyházak és a Vöröskereszt civil szervezetei dolgoznak –, összekötöttük egy szintén nagy civil szerveződéssel, a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel: ahol gond van az élelmezésben, ott segítenek. A nyáron több mint kétmilliárd forintot költünk gyermekétkeztetésre. Érthető, ha gazdasági válságban a kormányok spórolni próbálnak, de ebből még nem lesz fellendülés. Ahhoz az kellene, hogy a világpiacon is eladható termékeket gyártsunk. –ŰHangsúlyozom, hogy a mi szakterületünkhöz a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességű emberek tartoznak. Több tízezren dolgoznak ezen a területen, és még több tízezren tudnának, mert a megrendelésállományunk folyamatosan növekszik. (Az államtitkár munkatársa két pólót hoz be.) Nézzék meg ezeket a pólókat: fogyatékossággal élő emberek gyártják. Mennyit keresnek azok, akik ezeket a pólókat készítik?  –ŰKeveset, sajnos, minimálbért. Az egész rendszert egyik napról a másikra nem tudjuk átalakítani. De a következő lépés az, hogy az Európai Unióban hangoztatott esélyegyenlőség jelenjen meg minden területen. Hamarosan megkezdik a rokkantnyugdíjasok felülvizsgálatát. Előfordulhat, hogy nagyon sokan elveszítik az ellátást. Őket fel tudja szívni a munkaerőpiac?  –Űhárom-négy évvel ezelőtt szemléletváltás történt: már nem az a fő szempont, mint évtizedekig Magyarországon, hogy kinek mekkora a leszázalékoltsága, hanem, mint Európa nagy részén, hogy hány százalékos a megmaradt munkaképessége. Például az egyik főosztályvezetőnk egy látássérült, vak ember. Kísérővel közlekedik, de jogászként nagyon sok feladatot el tud látni. Nagyon sokan vannak, akik valóban valamilyen betegség, fogyatékosság miatt élik így az életüket, és érdekes módon nagy részük törekszik arra, hogy munkahelyet találjon. De valljuk be, köztudott, hogy sokan visszaéltek a felülvizsgálati rendszerekkel.Az Orbán-kormány százezer embert akar visszavezetni ebből a társadalmi rétegből a munkába. Ha még nem volt felülvizsgálat, honnan tudják az eredményt? –ŰNem szerencsés számokról beszélni, hiszen nem volt még kormánydöntés. Ez a szám elhangzott, az érintettek pedig azon háborodtak fel, hogy miért éppen százezer? Honnan tudják előre? –ŰA tömegbe, akiket vissza szeretnénk irányítani a munkaerőpiacra, nem csak azok tartoznak, akik visszaéltek a minősítéssel, hanem azok is, akik a megmaradt munkaképességükkel tudnának dolgozni. Számukra is munkalehetőséget ajánlunk. Magyarországon a megváltozott munkaképességű embereknek csak a 10 százaléka jut álláshoz, miközben Nyugat-Európában 30-40 százalék ez az arány. –ŰÍgy van, ezért indítottuk el tavaly a Segítő Vásárlás mozgalmat, aminek pontosan az az üzenete, hogy nem elég a támogatási rendszer elejébe beletenni a pénzt – sok tízmillárdot évente, ami egyébként jogosan volt csökkenő mértékű –, miközben a kimenetre nem fektetnek hangsúlyt. A kimenet az, hogy legyen termék és legyen piac. Elképesztőnek tartom, hogy a magyar államigazgatás eddig csak támogatta a fogyatékossággal élőket foglalkoztató cégeket, de ugyanezektől a cégektől nem rendelt semmit. Most ezen is változtattunk. Például miben?  –ŰA konzultációs kérdőívek borítékjainak hajtogatásában olyan cégek vehettek részt, melyek fogyatékokkal élő, megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztatnak. Vagy: ha a szociális tárca elektronikusan mozgatható ágyakat rendel, akkor a közbeszerzési törvény keretein belül, mondjuk, a magyar börtönökben elkészített termékeket vásároljuk meg.  Ha jól értettük, az előbb megdicsérte szocialista elődeit. Kiss Péter vezette be a rehabilitációs támogatást, vagyis hogy minél többen térjenek vissza dolgozni. –ŰValószínűleg nem vagyok a szocialisták kedvence, mert elég keményen szoktam bírálni őket, de tény, hogy a regnálásuk második felében elindult a szociális ellátórendszer átalakítása, az otthoni ápolás és a nappali ellátás, és ez jó irány volt. De még egyszer hangsúlyozom, hogy a folyamat végét nem változtatták meg, és ez nagyon nagy baj. Csak egy példa: négy állami, megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég közül kettőnek is van nyomdája, ennek ellenére a nyomdai termékeket a másik két cég még véletlenül sem ezektől rendelte. Ezek apró dolgok, de mégis jellemzőek. Önök újra akarják gondolni az önkormányzatok feladatrendszerét, ami érinti a szociális kérdéseket is. Előfordulhat, hogy az állam jobban beszáll a szociális ellátórendszerekbe? –ŰNem. Már csak azért sem, mert a szociális ellátórendszerre nem csupán a racionalitás, hanem bizonyos érzelmi elemek is hatnak, és mind az egyházaknak, mind a civileknek óriási szerepük van. Ezt nem lehet kihagyni, márpedig egy fö-­lülről vezérelt állami rendszerben ez a rész sérülne. Szintén az Ön hatáskörébe tartoznak a nevelőintézetek. Ez a rendszer sem sikertörténet huszonöt év távlatából: nagyon sok intézeti lányból lett prostituált, a fiúkból bűnöző. Van valamilyen receptjük? –ŰEgyértelmű, hogy sokkal nehezebb nagy tömegben nevelni gyerekeket. Reményeink szerint uniós forrásból elindíthatunk egy kitagolási pályázatot, hogy a legnagyobb intézetek kisebbe költözzenek, ami korszerűbb körülményeket biztosít számukra. Emellett próbáljuk erősíteni a nevelőszülői hálózatot. Persze az ideális az lenne, ha minden gyerek a saját családjában nevelkedhetne, de az sem megy, hogy a szülők egyszer beadják állami gondozásba, mert úgymond nincs energiájuk a gyerekre, máskor meg kiveszik, mert szükség van az utána járó családi pótlékra, amikor meg véget ér az állami gondoskodás, akkor a gyerek otthonteremtési támogatásából élnek néhány hónapig. Éppen ezért a nevelőszülői rendszer felé próbálunk elmozdulni, mert nagyon fontos a lelki tartalom.  Többször beszélt arról, hogy a szociális kérdésekben az erkölcsi vonatkozásokat is fontosnak tartja. Hogyan tudja az állam erkölcsössé nevelni a polgárait? Egyáltalán, feladata ez? –ŰMinden emberben – vallásosban és nem vallásosban egyaránt – ott van a bűn, ugyanakkor próbál is küzdeni ellene. Ezért úgy látom, hogy a valódi hitelveken nyugvó egyházak megerősítése alapvető, mert szerepvállalásuk nélkülözhetetlen az oktatási, szociális és gyermekvédelmi rendszerben.

„Tisztaság és gyorsítás": így nevezi Lázár János a büntetőeljárási törvény módosítására tett javaslatcsomagot, melynek célja a közbizalom helyreállítása. Ami többek között azért rendült meg - érvelt a Fidesz frakcióvezetője -, mert bizonyos korrupciós és közéleti szereplők által elkövetett bűncselekmények büntetőügyei akár öt-tíz éven keresztül is elhúzódtak, lásd a Tocsik-, a Postabank- és a Kulcsár-ügyet.

Este elköszönt kollégáitól a csongrádi tejüzemben, másnap már Torgyán József mellett dolgozott a Kisgazdapárt budapesti központjában. 1998-ban, 27 évesen országgyŐlési képvisel és a parlament jegyzje lett, a kisebbik koalíciós párt egyik legtehetségesebb politikusának tartották. Karrierje 2002-ben tört meg: elveszítette mandátumát, és átmenetileg elveszítette feleségét is. 2004-ben megtért, a napokban pedig könyvet jelentetett meg.

„Prostituáltak és baldachinos ágyak szabad felhasználásra: a Hamburg-Mannheimer Biztosító 2007-ben a budapesti Gellért fürdőben látta vendégül legsikeresebb munkatársait egy frissítő szexpartira" - adta hírül a tekintélyes német lap, a Spiegel online változata. Az eset távolról sem egyedülálló: Budapest a prostitúció és a pornóipar egyik európai fővárosa.

Egy évvel ezelőtt alakult meg Orbán Viktor második kormánya, amely eleinte úgy próbálta növelni pénzügyi mozgásterét, hogy arról beszélt: akár 7-8 százalékra is felkúszhat a költségvetés 2010-es, eredetileg 3,8 százalékosra tervezett hiánya. Miután az EU világossá tette, hogy erről szó sem lehet, a miniszterelnök bejelentette: tartani fogjuk a Bajnai-kormány által kitűzött eredeti hiánycélt. Ennek kapcsán Orbán júniusban ismertette 29 pontból álló gazdasági csomagját, benne a 200 milliárdos bankadóval és az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadóval.

Állítólag csak Pintér Sándor személyes megjelenése akadályozta meg az indulatok végletes elszabadulását a rendvédelmi dolgozók legutóbbi, pénteki demonstrációján. A közel egy hónapja zajló tüntetéssorozat célja, hogy megőrizzék szerzett jogaikat, így többek között a korkedvez­ményes nyugdíjba vonulás lehetőségét. A kormány azonban eltökéltnek tűnik, és nem hajlandó finanszírozni „35-40 éves nyugdíjasok 150-200 ezer forintos nyugdíját".

Március 4. Az elviselhetetlen közbiztonságra hivatkozva megjelent Gyöngyöspatán a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület: két hétig teljesített szolgálatot.

A Szebb Jövőt Polgárőr Egyesület másfél héten át úgynevezett megerősített járőrszolgálatot látott el Hajdúhadházon. Erőiket azóta Magyarbánhegyesre csoportosították át „munkaadó gazdájukkal", a Jobbikkal együtt. Ez maradt utánuk.

A célja nem világos, mellékhatásai viszont súlyosak - az érintettek közül sokan így értelmezik a kormány tervezetét, amely szerint a bírói nyugdíjkorhatárt a jelenlegi 70 évről 62-re csökkentenék. Úgy vélik, hogy a Fidesz hiába akarná saját embereit ültetni a nyugdíjazott bírák helyére, a szakma többsége túl autonóm ahhoz, hogy „át lehessen programozni". Ez felesleges is, mivel - állítják - egy ítéletet a közismerten kormányközeli ügyészségen keresztül is lehet befolyásolni.

Április elején robbant a hír: Fenyő János egykori médiavállalkozó 13 évvel ezelőtti meggyilkolásának ügyében a szlovák állam­polgárságú Jozef Rohácot elkövetőként gyanúsítják a magyar hatóságok. A lapunknak nyilatkozó egykori rendőrök állítják: a szakmában a megrendelő személye is ismert, Rohác megfelelő vallomása révén pedig bizonyíthatóvá is válhat a bérgyilkosság.

Sem a televízió, sem a politikai újságírás nem képes befolyásolni a politikát, és erről le is tett már, mondta a Heteknek adott interjúban Bárdos András. Az egykori televíziós újságírót március 15-e, a sajtószabadság napja alkalmából kérdeztük a magyar média állapotáról, feladatáról.

Munkaerőpiac, nyugdíjrendszer, gyógyszertámogatás, oktatás, közösségi közlekedés, állam és önkormányzat, bürokrácia és adminisztráció: e hét terület igényel átfogó szerkezeti átalakítást, jelentette ki Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kedden, a sokak által megszorító csomagnak, hivatalosan Széll Kálmán Programnak nevezett tervsorozat ismertetésekor. A Hetek által megkérdezett szakemberek szerint a tervek súlyos társadalmi következményekkel járnak - már amennyiben egyáltalán megvalósulnak. Úgy tűnik ugyanis, hogy sok részletbe még az érintett minisztériumok vezetőit sem avatták be előzetesen, az egyeztetések tehát még csak ezután kezdődnek.

Kimondott szerencsénk van Farkas Misivel, akit a Nyíregyháza határában álló Lukoil benzinkútnál szólítunk le, hogy útbaigazítson Kemecsére. Farkas Misi nemcsak a Kemecsére vezető utat ismeri, hanem Sárkány Öcsit is. Jobban mondva őt csak ismerte, mivel Sárkány Öcsi már nem él. Karácsonykor halt meg, egészen váratlanul. Ezért megyünk Kemecsére.

1950 és 2006 között összesen mintegy 5400000 abortuszt végeztek Magyarországon. Az új alkotmányban a KDNP kimondaná a fogantatástól számított élet védelmét, azonban a jelenlegi abortuszszabályozás várhatóan ettől sem változik meg. A kereszténydemokraták szerint be kell látni, hogy „a magyar társadalom jelenleg csak azt a védelmet képes nyújtani, amit a hatályos magzatvédelmi törvény rögzít".

A rendszerváltást követő húsz évben békén hagyták, noha belügyminiszterként jelentős szerepe volt az 1956 utáni megtorlásokban. Most néhány vállalhatatlan mondat miatt börtönbe zárhatják Biszku Bélát. A holokauszttagadók viszont szabadon szennyezhetik a közéletet.

A hazánkat ért bírálatözön valójában Nyugat-Európa hagyományos felsőbbrendűségéből fakad, éppen ezért teljesen alaptalan. Legalábbis Kovács Zoltán kommunikációért felelős államtitkár szerint, aki a múlt héten adott interjút a Heteknek. –ŰEurópában többféle kultúrkör létezik, egyik sem rosszabb a másiknál. Van egy latin-francia Európa, van egy skandináv, van egy német központú Közép-Európa, és van egy szláv Európa is, mely kevésbé része még az uniónak, de ugyanúgy része az európai hagyománynak. Az Európa atyjának is nevezett Jean Monnet mondta, hogy Európa nincs, azt ki kell találni.–ŰEz a Monnet-féle Európa egy politikai definíció, ami nagyjából a nyugati parlamenti demokráciák által meghatározott politikai modelleket jelenti. A kérdés az, hogy a most formálódó magyar modell ezekhez tartozik vagy nem. Hogy nagyjából megfelelünk-e azoknak a koppenhágai kritériumoknak, amely szerint egy európai demokratikus államnak ki kell néznie. Az európaiak velünk kapcsolatos felháborodása valójában két felháborodás. A magyar folyamatok megint rávilágítanak arra, hogy ezek az úgynevezett koppenhágai kritériumok nagyon pontatlanul vannak megfogalmazva. Ezt persze már korábban is észlelték, például amikor kiderült, hogy ezek alapján belefér a demokráciába, ha egy neofasiszta párt bekerül egy parlamentbe, sőt, az is, ha a kormánykoalíció részévé válik, lásd az olasz vagy az osztrák történetet. Ekkor derült ki, hogy az európai politikai berendezkedésnek ez a demokratikus modellje, amit Európa jónak hitt, engedélyezi a neofasizmust. Ebbe a kijózanító folyamatba mi is illeszkedünk azokkal az elmúlt fél évben hozott intézkedésekkel, amelyek ezt a hagyományos nyugat-európai liberális demokratikus modellt kikezdik, és inkább a tajvani vagy koreai típusú fejlesztési diktatúrához hasonló képet rajzolnak fel. Ez azért lényeges, mert lehet, hogy hatékony, de ezt a tajvani vagy koreai fejlesztési diktatúrát az EU mindeddig elutasította. Európában eddig nem lehetett leépíteni a szociális vívmányokat, a sajtószabadságot, a pluralizmust. A magyar példából azonban azt látják, hogy az uniós felvételi vizsga semmit nem ér, mert lám, nem vették észre, hogy ezek nem demokraták.A kormánypártok szerint Európának, azon belül is főképp a baloldalnak, igazából a kétharmados parlamenti többséggel van baja.  –ŰMagyarországról a tavalyi évig senki nem állította, hogy nem autentikus demokratikus ország. Az elmúlt hetek kritikáit az váltotta ki, hogy nincs olyan ország Európában, amelyik visszafejlődött volna, akár a legkisebb mértékben. Nyugat-Európában is vannak konzervatívok, reakciósok, akik úgy gondolják, hogy túl sok a demokrácia, vissza kéne venni. De olyan nincs, aki ezt hangosan ki merné mondani. Ami velünk és Orbánnal szemben ilyen elemi felháborodást váltott ki, az az, hogy ő ki meri mondani, hogy túl sok a demokrácia. Rendnek kell lenni, és mi majd rendet csinálunk. Abban igaza van Orbánnak, hogy sokan gondolják így Európában, de ezt kimondani tilos, ez tabu.Erre azt felelheti, hogy sokan szeretnék kimondani, csak nincs hozzá kétharmados parlamenti többségük. –ŰNincs, de nem az a kérdés, hogy kinek milyen mandátuma van. Európát nem érdekli, hogy mi történik a magyar belpolitikában. Azt mondja, te egy klub tagja vagy, és klubtagok így nem viselkednek. Hogy otthon tetszik ez vagy nem, minket nem érdekel, de ebben a klubban ezt így nem szokták csinálni. Mert ezzel bemocskolod a klubot. Sőt, felmerül a kérdés, milyen ország az, ahol ez a viselkedés népszerű. Ebből kell kiindulni. Európából úgy látszunk, hogy van egy ország, amit húsz évvel a rendszerváltás után – amit hetven évnyi különféle antidemokratikus rendszer előzött meg – olyan elit vezet, melynek a viselkedése inkább egy Gulag-őrmesterre emlékeztet. De ugyanezek a demokráciára érzékeny országok Kínával például simán leállnának üzletelni. Ha pénzről van szó, nekik sem annyira fontos a demokrácia. –ŰCsakhogy Kína egy másodpercig nem állította magáról, hogy európai értékeket követ, és Kínát semmifajta európai struktúrába nem vették be, és ellentétben velünk, nem támogatták jelentős pénzekkel. Ha jóhiszeműek vagyunk, azt mondhatjuk, hogy Orbán Viktor helyre akarja tenni a gazdaságot, ám ehhez – hogy korábbi ígéretei ne csorbuljanak, ne kelljen megszorításokat bevezetni – egy speciális út vezet: államosítja a magánnyugdíj-pénztári vagyont, különadót vet ki. Ezeket az intézkedéseket azonban úgy lehet megvédeni, hogy például korlátozza az Alkotmánybíróságot, ellehetetleníti a Költségvetési Tanácsot, és szigorú médiatörvényt hoz, hogy megóvja a lakosságot a sajtó okvetetlenkedésétől. –ŰÉn azt gondolom, hogy az a modernizációs ösvény, amit elképzel, leginkább a koreaira emlékeztet, ami ott nagyon hatékony volt, bár hihetetlenül korrupt. Azonban annak körülményei abszolút nem hasonlítanak a magyarra. Nem állítom, hogy itthon nem lehet kipróbálni, de arra föl kell készülni, hogy nem kompatibilis az EU politikai rendszerével.  Az unió kikényszeríthet lényegi változásokat? –ŰIgen, a fejlesztési források visszafogásával. Magyarországnak ugyanis kizárólag ebből van – minimális – pénzügyi mozgástere. Az elmúlt öt évben szinte semmi nem épült, és a következőben sem fog, amire ne lenne kiírva, hogy épült az EU támogatásával. Ehhez képest vezetőink nem tűnnek megszeppentnek az elmúlt hetek bírálatáradata kapcsán. –ŰA legmarkánsabb kritikák a liberális, a baloldali és zöld pártok részéről érkeztek, a konzervatívok, legalábbis eddig, visszafogottabbak. És ameddig a konzervatív klub, az Európai Néppárt nem mondja Orbánnak négyszemközt, hogy ez így nem mehet tovább, addig biztonságban érezheti magát. De ha az Európai Néppárt is csatlakozik ehhez a kórushoz, és ne adj’ Isten valamilyen belső szankcióig eljut a történet, az nagyon rossz lenne. Ettől azonban nagyon messze vagyunk.  Mivel kerülnénk közelebb?–ŰHa például elszúrjuk a soros elnökséget. Az ilyen kis országok számára az uniós elnökség lényegében protokoll funkció. Tudnia kell, hogy nem ő az Európai Unió elnöke, hanem az unió egyik szervének koordinátora néhány hónapig. Alapvetően egy brüsszeli programot valósít meg, melyben persze vannak magyar vagy közép-európai hangsúlyok is. De például ezekből az egyik már biztosan nem valósul meg: Románia és Bulgária csatlakoztatása a közös határövezethez. Ez arculcsapást jelent a számunkra? –ŰNem, ez a románoknak és a bolgároknak volt arculcsapás. Arról szól, hogy Európa nem akarja beengedni a román és a bolgár romákat. Akiknek ahhoz képest, hogy gödrökben laknak Romániában vagy a Déva melletti disznóhizlaldában, bárhova mennek, csak jobb lehet. Ezt akarja elkerülni Nyugat-Európa.  Ha, mint állítja, valójában nem magyar program valósul meg a magyar elnökség alatt, hogyan lehet elszúrni ezt a félévet? –ŰA viselkedéssel. Ha a különböző uniós miniszteri értekezleteken a levezető elnök azt hiszi, hogy valójában ő az elnök, és elkezdi egymás ellen kijátszani a németet, a franciát, az olaszt, akkora pofont kap, hogy abba belebukhat.  Ez így elvont. –ŰOrbán Viktornak az elmúlt egy hónap alatt nem azt kellett volna bemutatnia, hogy van egy jó programja, hanem hogy ő egy kedves pasas, akihez érdemes eljönni. Aki tudja, hogy nem ő fújja a passzátszelet, és teljesen nyitott minden európai impulzusra: „Gyertek, és mondjátok el a gondjaitokat, barátaim, nálunk fél évig ehettek-ihattok, érezzétek jól magatokat.” Magyarországnak mint kis kelet-európai országnak azt kellett volna demonstrálnia, hogy már szobatiszta,  ismeri a nyugati demokrácia játékszabályait. Tud kedves lenni, nem oktat ki senkit.  A kioktatás már megtörtént. Orbán Viktor a múlt héten, Strasbourgban időnként vöröslő fejjel és emelt hangon sértegette a médiatörvényt bíráló uniós képviselőket. –ŰAz a beszéd pont fordítva sült el, mint akarta. Én nem dimenzionálom túl, mert egy parlamenti vita volt, de tény, hogy egy kedves, barátságos politikus helyett egy hepciás, sértett pasast láttak, aki csúsztatott, visszavágott, személyeskedett, és láthatóan a határán volt annak, hogy elveszíti a türelmét. Valószínűleg váratlanul érte ez az inkább emberi, mint politikai támadás. Újabban megint vannak viccek, és az egyik úgy szól, hogy „kis sértett járja be Európát”. Úgy gondolom, Európa jelentős része valóban azt gondolja, hogy egy kis sértett járja be. Okkal vagy ok nélkül. Leginkább egyébként a németek dühösek: magukra és ránk is, mert kiderült, hogy visszafejlődhetünk. És ez azért lényeges, mert mi elsősorban a németek pártfogoltjai vagyunk: tőlük függünk gazdasági, kulturális, külpolitikai értelemben, az élelmiszerexportunk szempontjából, a munkaerőpiacon. Lehet, hogy visszafejlődünk, de Orbán Viktor hatalma még így is kisebb, mint a francia elnöké. Ezzel az erővel arról is beszélhetünk, hogy Európában bizonyos szociáldemokrata kormányok teljesen összeolvadtak a szakszervezetekkel, és tulajdonképpen a szakszervezetek kormányoznak. Európában mindenre találunk példát. És ezért ilyen gyenge Európa.  Nem arról van szó, hogy kevés vagy sok a hatalom. Sokkal inkább a dinamika számít, hogy Orbán leépít, elvesz. Azt is lehet mondani, hogy még mindig több demokrácia marad, mint Lukasenkó országában, és azt is lehet mondani, hogy Magyarországon továbbra is vannak választások. Bár, ha kétmillió erdélyinek megadja a választójogot, megnézhetjük, milyen választások lesznek. Összességében ez a történet arról szól, hogy Európának rá kellett jönnie, mennyire sebezhető, puha, mennyire nem kötelező senkire sem lényegi elemekben a jó társadalomról alkotott ideális elképzelése. Az Európai Unió mindig tudta, hogy kifelé gyenge, csak beszél, de semmit sem tud elintézni. Ám eddig azt hitte, hogy legalább az unión belül képes garantálni bizonyos demokratikus politikai normákat. Ezek szerint Orbán Viktor Európában is megnyerte a meccset? –ŰNem nyerte meg. És ha így folytatja, hamarosan magára maradhat.

„Kár, hogy az EU-elnökséget magyarázkodással kell kezdenünk. Nem lesz könnyű újból olyan történelmi szituációt találni, ahol Magyarország a nemzetközi figyelem középpontjába kerülhet. Ha ezt az esélyt egyszer elherdáltuk, nehéz lesz pótolni. Senkinek se legyen semmiféle illúziója, ez nem a Fideszről szól, nem Orbán Viktorról, nem Gyurcsány Ferencről, hanem Magyarországról.”

Jelentős változtatásokat tervez a kormány a kommunista titkosszolgálatok idején keletkezett iratokkal kapcsolatban. A történészek aggályosnak tartják az elképzeléseket.