hetilap

Hetek hetilap vásárlás

2011. 03. 11. (XV/10) Lapszám

Tartalom ajánló

Külföld

Meddig mehet el Kadhafi?

Szörnyülködik a világsajtó, szörnyülködnek a politikusok Európában és Amerikában - Kadhafi löveti és bombáztatja a saját népét. A képek, amelyeket a hírügynökségek küldenek csakugyan borzalmasak, és az áldozatok száma egyre nő; Líbia diktátora nem adja fel hatalmát, inkább zsoldosokat bérel, és mindenáron megkísérli leverni a felkelést. A Nyugat mintha nem erre számított volna. Noha vezetői jól ismerték az országában negyven éve uralkodó ezredest, tisztában voltak viselt dolgaival, hiszen csak az iraki háború idején - tartva a netán őt is elsöprő „sivatagi vihartól" - hagyott fel a legkülönfélébb terroristaszervezetek pénzelésével és kiképzésével.

Afrikai menekültáradat fenyegeti Európát

A forrongó Észak-Afrikából a népfelkelések kezdete óta mintegy tízezer menekült érkezett Európába. Szakértők szerint példátlan bevándorlási hullámra lehet számítani, amely az öregedő kontinensen súlyos demográfiai kérdéseket vethet fel. Líbiában a felkelés kezdete előtt 2,5 millió külföldi vendégmunkás dolgozott, akik közül sokan nem akarnak visszamenni hazájukba, inkább Európába mennének. Nem is beszélve a harcok elől menekülő líbiaiak tömegeiről. Ez pedig az emberke­reskedők és az al-Kaida malmára hajthatja a vizet.

Forradalmi terror

Mintegy négyezer muzulmán támadta meg az egyiptomi kopt keresztények otthonait Szúlban, harminc kilométerre Kairótól. A támadók a falu templomát is felgyújtották. Az áldozatokról egymásnak ellentmondó hírek érkeztek: több keresztény szerint a közösség pásztora, Josa atya és három másik egyházi személy meghalt a lángokban, mások szerint pedig a muzulmánok ejtették foglyul őket.

Dél-Szudán: egy harcok közt született ország

Tömegek ünnepeltek Dél-Szudán fővárosában, Dzsubában, amikor a szudáni választási bizottság elnöke februárban bejelentette a januári, Dél-Szudán függetlenedéséről szóló népszavazás hivatalos eredményét. Mások azonban nem fogadták ilyen békésen az eredményeket. Egyes hírek szerint Szudán északi és déli részének határán fegyveres konfliktus zajlik felkelőcsoportok és katonák között, nem sokkal a referendum eredmé­nyeinek bejelentése után.

Belföld

15 éves korig lesz kötelező a tanulás

Dúlnak a viharok az oktatásügy körül, most kerül a kormány elé a KDNP közoktatási törvénykoncepciója, amely a kritikusok szerint magán viseli a kellő szakmai egyeztetések hiányát. A kedélyeket tovább borzolja Orbán Viktor bejelentése a 15 éves tankötelezettségi korhatárt illetően, amely kérdés az oktatásügy szinte összes zavarát érinti. Bárhonnan közelítünk, egy biztosnak látszik: az általános iskola színvonalának egységes megerősítése nélkül sem a közép-, sem a felsőoktatás nem lesz korszerűsíthető.

SZT-tiszti lista: gyenge kezdet

„Nem akkora szenzáció, mint amekkora lett belőle”, így jellemezte lapunknak Varga László történész a március elején nyilvánosságra hozott, több mint félezer nevet tartalmazó listát, amin a Kádár-rendszer Belügyminisztériumának szigorúan titkos (SZT) állományú tisztjei szerepelnek. Az érintettek csupán töredékét ismerhettük meg a mostani listáról, szerinte a hírszerzést a szerkesztők tudatosan hagyják ki a felsorolásból.

Összejött a blamázs

Ott ül a magyar parlament páholyában Neelie Kroes, a médiaügyekért felelős EU-biztos, és figyeli, amint a képviselők – pontosabban a kormánytöbbség – megszavazza a médiatörvénynek mindazokat a módosításait, amelyekhez az unió ragaszkodott. És amelyekről múlt év de-cemberében Orbán Viktor még hallani sem akart, amelyeknek lehetőségét még később is heteken át tagadta az igazságügy-miniszter, a miniszterelnöki szóvivő és a kommunikációért felelős államtitkár.

Vallási piactér

Miközben egy katolikus alapítvány Szűz Mária szobrával cserélné le a Gellért-hegyi szabadságszobrot, újra megindult a harc az 1951-ben lerombolt,  városligeti Regnum Marianum-templom felépítéséért. A katolikus egyház vezetői szerint a templom újjáépítése nem létkérdés, a politika egyes szereplői mégis ragaszkodnak a régi „hely szelleméhez”.

Vadászidény kisvadakra

Orbán Viktor újabb csontot dobott az igazságszolgáltatás szereplőinek, amikor facebook oldalán meglebegtette, hogy a kormány tervei között szerepel a büntethetőségi korhatár csökkentése. Mivel a magyar társadalom büntetéspárti, ötlete annak ellenére népszerűnek bizonyulhat, hogy még egyetlen jobboldalhoz köthető szakértő sem vette védelmébe.

Hit és értékek

A félhold háborúja

A kereszténység történetének legnagyobb külső kihívása előzmények nélkül, robbanásszerűen jelent meg a 7. század első harmadában. A konfliktus közel 1400 éve tart, annak ellenére, hogy voltak olyan átmeneti időszakok, amikor a nyílt szembenállás szünetelt. Nyugaton sokan úgy tartják, hogy a judaizmus, a kereszténység és az iszlám lényegében ugyanannak a kinyilatkoztatásnak a különböző formái.

HÁTTÉR

Kirúgták a szegények bankárát

Többéves sérelmét torolja meg a béke Nobel-díjas Muhammad Yunuson most a bangladesi miniszterelnök asszony. A közvéleményben a Gramen Bankról alkotott kép elválaszthatatlan Yunus személyétől. Ettől függetlenül március elején a helyi nemzeti bank bejelentette, hogy felmenti őt pozíciójából.

Lakást vegyenek!

Az elmúlt hétvégén rendezték meg a 18. lakásvásárt, melyen a szaktárca vezetője is tiszteletét tette – nyolc év után először.

Interjú Bárdos Andrással

Sem a televízió, sem a politikai újságírás nem képes befolyásolni a politikát, és erről le is tett már, mondta a Heteknek adott interjúban Bárdos András. Az egykori televíziós újságírót március 15-e, a sajtószabadság napja alkalmából kérdeztük a magyar média állapotáról, feladatáról.

Márciusban újra kezdjük!

1957 tavaszán, hónapokkal az 1956-os forradalom leverése és az azt követő véres megtorlás után már kevesen hittek Magyarországon a forradalom eszméinek győzelmében. Az 1956. október–novemberben szerzett tapasztalatok nyomán kevés lehetett azok száma is, akik bíztak abban, hogy a Nyugat katonai segítséget nyújt, ha az országban újabb felkelés tör ki. Az 1957. március 15-ét megelőző hetekben mégis hírek terjedtek el arról, hogy talán újrakezdődik minden. A korszakra vonat­kozó újabban feltárt titkos NATO-dokumentumok alapján megtudhatjuk, hogy mit tett volna a Nyugat, ha újabb fegyveres mozgalom kezdődik.

Engedtünk a 48-ból

Többnyire a rendszerváltás félrecsúszásával, az ennek kapcsán megjelenő csalódott-sággal hozzák összefüggésbe lapunknak nyilatkozó vezető értelmiségiek azt, hogy nemzeti ünnepeinken nem sikerül közösen és felhőtlenül emlékezni. Az 1848-as forradalom évfordulója előtt főként arra voltunk kíváncsiak, hogy miért nem tudunk erőt meríteni a magyar történelem kitüntetett pillanataiból; miért bánunk méltatlanul hőseinkkel; és miért nincsenek ma olyan magyar államférfiak, akiknek a személyét nemzeti konszenzus övezi.

KÁVÉSZÜNET

A csúcsfoci ma egyet jelent az FC Barcelonával

Képzeljen el egy csapatot, amely annyira jó, hogy az ellenfél labdába sem tud érni! Képzeljen el egy játékost, aki annyira jó, hogy a sorsdöntő pillanatban az ellenfél kapusát szinte nevetve emeli át, mielőtt a kapuba lőne! Ha a kedves Olvasónak akadozna a fantáziája, ne búsuljon, van segítség: nézzen meg egy FC Barcelona-mérkőzést!

Amerikai Kuckó a Corvinuson

A Budapesti Corvinus Egyetem Sóház utcai épülete ad otthont az American Corner Budapest nevű információs és programközpontnak. Az Amerikai Kuckó azonban távol áll az egyetemi oktatás olykor rideg stílusától, sokkal inkább jellemzi az a barátságos, közvetlen légkör, amelyet neve is sugall.

Mi történik, ha akaratunkat beszorozzuk képességeinkkel?

A miniszterelnök évértékelő beszédében új munkamorált hirdetett, amit a kritikusai azzal kommentáltak, hogy a magyar emberek nagy része akar ugyan dolgozni, de nem tud. Ön szerint mekkora az emberek felelőssége az elhelyezkedésben vagy akár a „munkahelygyártásban”?– Minden ember nagyban felelős a saját sorsáért, de azért ezt a sorsot nagyon sok minden alakítja. Aki putriban nő fel, annak lényegesen nehezebb megszerezni az értékesíthető tudást, mint annak a gyermeknek, akitől a szülei elvárják és lehetővé is teszik számára, hogy ezt megszerezze. Nem vitás, hogy mindnyájan futópályán vagyunk, de egyrészt különböző képességekkel, másrészt nem ugyanonnan indulunk. Ha valaki azt a modellt látja otthon, hogy a szülei dolgoznak, és ha elveszítik a munkájukat, akkor újra erőfeszítéseket tesznek egy állás megszerzésére, akkor felnőttként ő is könnyebben követi ezt a modellt.Milyen javaslatokat tenne a hogyanra, ha ön lenne a miniszterelnök tanácsadója?– Szerencsére nem vagyok ebben a helyzetben, de ha mégis engem kérdeznének, én az alulról építkező, kis projektek híve vagyok. Világszerte sok nagy projektet láttam összeomlani, sok komoly pénzt láttam kidobni az ablakon jól hangzó óriásprojektekre. Ma könnyebb milliárdokat kapni egy projektre, mint pár tízezer forintot valamilyen értelmes dologra. Pedig igazán értelmes dolgok csak alulról építkezve jönnek létre. Legalábbis a pedagógiában biztos, hogy így van. Mert a lovat le lehet vezetni erőszakkal is a patakhoz, de ha nem szomjas, akkor nem fog inni. A nagy projektek, akármennyi pénzt is adunk rá, látványos felfutás után többnyire elhalnak, míg a gyökerekből táplálkozó lassú építkezésből kinő valami. E tekintetben a gyereknevelés is ilyen alulról építkezés? Hiszen gyermekeink egyben a következő munkaképes generáció is… – Való igaz, hogy már gyermekkorban kell kezdeni a helyes hozzáállást. Hiszen a képességek, így a munkaképesség kibontakozására is jelentős a környezet hatása, mind a családi, mind az iskolai környezeté. Vegyük előbb a családi környezetet. Nagyszerű dolog, ha valakinek szerencséje van, és olyan szülőkkel áldotta meg a sors, akik igyekeznek meggyújtani benne az érdeklődés szikráját. Lehet ez egy nagynéni, egy ismerős is, aki megtalálja a hangot a gyerekkel, aki segít abban, hogy a gyerekből kijöjjön mindaz, ami benne van, hogy elindítsa az olvasás útján, vagy felismerje, hogy a keze milyen ügyes, vagy rájöjjön, hogy ebből a gyerekből színészt kell nevelni. Ez a „valaki” lehet a szülői ház, és lehet az iskola is. És ma azért beszélünk ilyen sokat az iskoláról, mert a szülő is az iskolából fog kijönni. Azt már nagyon nehéz befolyásolni, hogy a mai szülők hogyan neveljék a gyereket, ezt is lehet egy kicsit, de legjobban mégiscsak a leendő szülőket, az iskolákat lehetne befolyásolni. Ezért folyik ádáz vita pillanatnyilag arról, hogy milyen legyen az iskola: szabályozott vagy szabad. Én a magam részéről a szabad iskola híve vagyok, annak az iskolának a híve, amelyikben a tanár megválaszthatja a módszerét. Ha nem bízom a tanárban, akkor elő kell neki írni, hogyan viselkedjen. Az olyan szabad iskola híve vagyok, amelyik minél tágabbra húzza a kereteket, annál több segítséget ad a tanárnak, hogy ezt értelmesen tudja kitölteni. A tanár pedig ezzel a szabadsággal élve segít a diáknak is a választásban, és ha már választott, akkor segít neki abban, hogy komoly teljesítményt tegyen le az asztalra. A tanár legyen minél inkább mentor, serkentse a történéseket. Ne ő próbáljon mindent megszabni, de álljon ott mindig támogatóként a gyerek mellett. Ez újabb nagy problémát érint, hogy ki megy manapság tanárnak. Nyilván van néhány ember, aki abból a lelkesedésből megy, mert szeretne tanítani a gyerekeknek valami jót, őközülük is nagyon sok viszonylag hamar otthagyja ezt a pályát. Sokan azért választják, mert nem tudnak máshova menni. A bizonytalanságuk pedig oda vezet, hogy tekintélyből tanítanak. És a tekintély a tanulás meggyilkolója. Felfedezve, lelkesítően kell tanítani, hogy valóban meggyújtsuk az érdeklődés szikráját a gyermekben. Csak a lényegi tanításnak, csak a lényegi dolgok megtanulásának van igazán értelme. Mert az is tanulás, hogy a tanító néni megmondja, hogy kétszer kettő négy, de egész másfajta tanulás az, hogy a gyerek rájön: a csudába is, tényleg négy. Így lesz igazi, használható tudása. Mert minden, amit csinálunk, az nyomot hagy az emberben.Ön a szívvel-lélekkel végzett munka mibenlétét is kutatja a vállalati szférában.– Rengeteg függ az intézmény vezetőjétől, mert ő képes az intézményt olyan hellyé tenni, ahova érdemes bemenni, és ahova nem. Ha „örömteli szervezetben” dolgozik az ember, akkor ott általában kevesebb a hiányzások száma, nagyobb a teljesítmény, kevésbé betegednek meg a dolgozók, mindenféle pozitív dolog fakad abból, hogyha a dolgozó jól érzi magát ott, ahol dolgozik. Ez nem automatizmus azért, hiszen mindenki látott már olyan fizikai munkást, aki nagyon jól érezte magát az út szélén falatozva, de nem dolgozott éppen. Egy jó vezetőnek két dologra kell odafigyelni. Az egyik a munka, a másik az ember. Mindkettőt túlzásba lehet vinni. Az a vezető, aki csak a teljesítményre figyel oda, menetközben elveszíti az embereket. És emberek nélkül csak olyan munkát lehet végezni, ami teljesen mechanikus, mert azt lehet ellenőrizni minden részletében. De ha egy munka egy kicsit is kreatív, akkor azt nem lehet minden részletében ellenőrizni, azt már csak olyan emberek tudják csinálni, akik maguk is involválódtak, akik benne vannak szívvel-lélekkel ebben a munkában. Van olyan vezető is, aki csak az embereire figyel oda és a teljesítményre nem, ez pedig a versenyszférában nagyon hamar a szervezet csődjéhez vezet. Sok közepes tehetségű ember is képes átlagon felül teljesíteni, ha egy hatékony szervezet, egy jól működő csapat tagja. Ha jól vannak összeválogatva az emberek, ha nem csak egyfajta, nem csak egy irányultságú emberek kerülnek össze. Minden munkához kell egy ötletember, kell valaki, aki lelkesen nekiindul, kell valaki, aki ezt folytatja, és aki befejezi a munkát. Kell valaki, aki az ötletet esetleg lehozza a földre. Tehát különböző csapattagtípusokra van szükség egy adott munka hatékony elvégzéséhez, ha a feladat elég komplex. És egy csoportból akkor lesz team, akkor lesz csapat, ha az emberek a saját szakmájukon kívül megtanulják, hogyan lehet együttműködni. Mert az együttműködést is tanulni kell, oda kell figyelni a másikra, amikor beszél. Sőt úgy kell megszólalni, hogy a másik odafigyeljen rám, legyen annak súlya, ha valamit súllyal szeretnék kimondani. Visszatérve az ideális környezetre, mit tart még égető problémának?– Tudjuk, hogy ma nagyon-nagyon sok gyerek nemhogy nem az ideális környezetben nő fel, hanem rettenetesen hátrányos helyzetben. Ez nem méltó egy európai országhoz, hogy gyerekek tömegei éhesen menjenek iskolába. Addig, amíg ez így van, mindenekelőtt azzal kell törődni, hogy a gyerek ha éhesen megy az iskolába, akkor kapjon enni. Nem érdemes számítógépekkel, meg internetkapcsolattal foglalkozni, amíg a gyerek éhes. Enni kell neki adni. Jártam egy olyan chicagói iskolában, ahol a környéken minden épület le volt égetve. Az igazgató elmagyarázta, hogy mikor először idejött, látta, hogy a gyerekek éhesek. Megszervezte, hogy éppen lejárt szavatosságú élelmiszereket adjanak nekik a környező áruházak, télire pedig cipőket szerzett nekik. A folyosón ágyakat helyezett el, hogy aki álmos, kialudhassa magát. Ezután meglepő dolog történt: a szülők bejöttek, és kifestették az iskolaépületet, és utána azt nem gyújtották föl, mint a környéket, mert ők hozták rendbe. Fontos, hogy az iskola beágyazódjon a környező társadalomba, és a legalapvetőbb szükségletekkel is foglalkozzon. Az egyik legismertebb humanisztikus pszichológus, Maslow azt mondja: amíg éhesek vagyunk, addig nem szabad ennél magasztosabb szükségletekkel törődni, először adjunk valamit a gyomornak.Vannak biztató történetek, amikor megváltozott munkaképességű emberek, nem a rokkantnyugdíjra várnak, hanem életmódot váltanak, és ha senki nem foglalkoztajta őket, ők találják meg, hogyan tudnak érvényesülni.– Arányaiban nézve nagyon kevés ilyen eset van. A teljesítményhez, a sikeres munkához nem elég a tehetség, ha nincs motiváció, azaz cselekvésre törekvés. A teljesítmény ugyanis a motiváció és a képességek szorzata. Hogyha irtóra motivált vagyok, de semmihez se értek, abból nem lesz semmi, és ez fordítva is igaz. Tehát szükség van a tudás, a képességek fejlesztésére, de legalább ennyire szükség van a motiváció fejlesztésére is, hogy gyerekben és felnőttben egyaránt legyen akarat valamit elérni, valamit adni a családjának, a szűkebb, tágabb közösségének, az emberiségnek. Lehet, hogy nem annyira divatos ma, de az élet mégiscsak arról szól, hogy ha adok valamit, akkor lesz nekem is több.

A királynő és én

Miután az iszlám forradalom nem várt változásokat hozott Iránban, sok értelmiséginek nem maradt más, mint a menekülés, az emigráció. Ez a sors érte utol az 1960-ban született egykori kommunista lázadót, Nahid Persson Sarvestanit is. A testvéreit kivégezték, ő maga mégis szerencsés, hiszen Svédországban lehetősége van azzal foglalkoznia, amire a mai Iránban bizonyosan nem lenne: filmeket rendez. Az elsősorban dokumentum­filmjeiről ismert rendezőnő ugyanakkor nem felejtkezett el hazájáról és honfitársairól, és a film eszközeivel folytatja a harcot a társadalmi igazságtalanságokkal szemben, elsősorban női sorsok bemutatásán keresztül. Legutóbb az elűzött iráni sah özvegyével, Farah Pahlavival forgatott filmet.
Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!