Bizonytalan korszakot élünk, nincsenek nagy ideák, nagy eszmék – minden változik, minden mozgásban van. A nemzeti emlékezetbe beépült történelmi példaképeink tekintélye mégsem csökkent az évszázadok folyamán. Sajnos a rendszerváltoztatás előtt túl sok olyan példaképet akartak ránk erőltetni, akik nem állták ki az idő próbáját.
Mint ahogy Petőfi is írja: „Az idő igaz, S eldönti, ami nem az”. A példaképek életben tartásában döntő szerepet tulajdonítok az oktatásnak és a generációk közötti párbeszédnek.
Kellenek azonban új példaképek, új hősök is, és a nemzeti közösség majd eldönti, ki alkotott maradandót.
Ma is születnek ilyen emberek: itt van mindjárt az a három magyar idegtudós – Somogyi Péter, Freund Tamás és Buzsáki György –, akik a minap megkapták az „Agy-díjat” a memóriafolyamatokban kulcsszerepet játszó agyi ideghálózatok feltárásáért. De említhetnék zenészeket, írókat, költőket: méltán lehetünk büszkék például Nobel-díjas írónkra, Kertész Imrére.
hetilap
hetilap
