Augusztus 20-a Magyarországon hagyo­má­nyosan az államiság és az alkotmányosság ünnepe. Ebben az esztendőben nem könnyű megmondani, hogy mit is ünnepelünk, hiszen a kétharmados parlamenti többség a választást követően olyan programot hirdetett, amelyet a kampány során még csak nem is említett. Így a jelenlegi, a napokban megünneplendő alkotmányos rendről csak annyi állapítható meg: átalakítás alatt.

Az elmúlt húsz év tapasztalataiból arra a következtetésre juthatunk, hogy a kormányzati hatalom ellensúlyait erősíteni kell és nem gyengíteni. A rendszerváltás óta Magyarországon előforduló súlyos problémáknak szinte mindegyike megelőzhető lett volna erősebb független és pártatlan kontrollok működése esetén. Egy adott pillanatban ugyanis jó ötletnek tűnhet egy versenyautó sebességét úgy növelni, hogy megszabadulunk a fölösleges súlynak tűnő fékberendezéstől, de ez az újítás katasztrófához vezethet már az első kanyarban.

Rövid életű lehet a holokauszttagadás büntethetősége, ha az Országgyűlés által a héten elfogadott új törvényt a köztársasági elnök aláírja, és ezáltal új, nagy valószínűség szerint alkotmányellenes és bizonyosan alkalmazhatatlan szabály lép a nemrég elfogadott, a szabadságot és az emberi méltóságot tisztelők által megnyugvással fogadott törvényi rendelkezés helyébe.

Az MSZP – képviselőinek szavai szerint – „átengedte a Nemzetbiztonsági Bizottság elnöki posztját a Jobbiknak”. Ezzel a döntéssel a szocialisták brutálisan arcul csapták megmaradt választóikat, akiknek azt ígérték, hogy őrködni fognak a demokratikus intézmények és a jogállam intézményei felett. A megújult MSZP a megbukott MSZP tradícióját folytatja, átveri választóit. Cikkünkben három kérdéssel foglalkozunk: miért a szocialistáké a felelősség a kialakult helyzetért, miért más a Nemzetbiztonsági Bizottság, mint bármely más parlamenti bizottság és miért fenyegeti a jogállamot és az alkotmányos intézményeket az, hogy a Jobbik delegálja ennek a bizottságnak az elnöki tisztét.

Múlt heti lapszámunkban terjedelmes anyagban foglalkoztunk az Országgyűlés által február 23-án elfogadott törvénnyel, amely a Büntető Törvénykönyv módosításával megteremti a holokauszt tagadásának büntethetőségét. Az elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény – és a témával foglalkozó írásunk is – indulatokat és vitákat váltott ki. Az alábbiakban azokkal kívánok vitába szállni, akikkel érdemesnek látszik érvekkel vitázni.

A vasárnap lezajlott európai parlamenti választások alapvetően belpolitikai kérdésekről szóltak. Ugyanúgy, ahogy máshol Európában, ahol volt valamilyen mérhető részvétel. Ezért az eredmények csakis belpolitikai vonatkozásban értelmezhetők, és legfeljebb mellesleg vizsgálandó, hogy a magyar folyamatok mennyiben harmonizálnak más EU-tagállamokban végbement eseményekkel. Az eredmények következtében alapvető változás történt a magyar belpolitikában, ennek a változásnak a hatásai ma még kiszámíthatatlanok. Elemzésünkben arról szólunk, hogy mi vezetett idáig, és milyen folyamatok indultak el ezekben a napokban.

Az országgyűlés nem választotta meg Sólyom László jelöltjét, Havasiné Orbán Máriát a Legfelsőbb Bíróság elnökének. A jelölt ugyan megkapta a szavazatok nagy többségét, de a megválasztáshoz szükséges kétharmados többséget nem. Az esemény súlyos kudarca a közjogi rendszer működésének, könnyen vezethet az igazságszolgáltatás mélyülő és elhúzódó válságához.

Ezekben a napokban újabb fejezethez érkezett az a valószerűtlennek tűnő politikai tehetetlenkedés, amelynek immár évek óta tanúi lehetünk. A baloldali pártok egyre kevésbé tudják meggyőzni a választókat arról, hogy képesek lennének a nagyrészt általuk létrehozott válság rendezésére. Cikkünk a jelenlegi helyzet főbb elemeit igyekszik bemutatni, azt keresve, hogy ki fogja megfizetni az árát.

Az elmúlt napok eseményei ismét bebizonyították, hogy a demokráciák rendkívül szigorú törvényszerűségek szerint működnek. A demokráciában a sikert szavazatok megnyerésében, a vereséget pedig a támogatás elvesztésében mérik. Olyan ez, mint a futball. Hiába mondja az egyik csapat, hogy a meccs során végig ők voltak a jobbak, és az általuk lőtt egy gól sokkal szebb volt, mint az ellenfél által lőtt hat, az eredmény 1-6 marad.

Bár az ország egészében azt a pályát látszik befutni, amit a magyar foci már befutott, vagyis a vezetők hibájából egyre jobban eltűnik a nemzetközileg mérhető teljesítmények listájáról, a vezetők mégis bizakodnak, talán most sikerül fordulatot produkálni.

A rendőrség körüli botrányok mély válságról árulkodnak. A válság okai két tényezőre vezethetők vissza, az egyik az ország morális válsága, vagyis az a körülmény, hogy a rendőrség olyan, mint az a közeg, amiben működik. A másik ok a rendszerváltásig nyúlik vissza, ahhoz a körülményhez kötődik, hogy a kilencvenes évek elején a mélyreható változást elkerülni akaró rendőrség le tudta győzni azokat, akik a rendőrség demokratikus, civil kontrollját akarták megteremteni.

Meglepve olvasom azokat az értékeléseket, amelyek az SZDSZ hétvégi tisztújító küldöttgyűlését elemzik, és a párt megosztottságán és a szakadás veszélyén merengenek. Meggyőződéses demokrataként én egy izgalmas, érdekes, nemes versengést láttam, eltérő személyiségű és eltérő felfogású jelöltek között, akikben közös, hogy demokraták és szeretik a szabadságot. Nem erről szól a demokrácia? Nem az a demokrácia legfontosabb értéke, hogy a személyek, nézetek, törekvések között versenyt teremt? Húsz éve mit nem adtunk volna egy ilyen szombatért.

„Jogállamban a vitákat csak és kizárólag a bíróságnak van joga eldönteni” – jelentette ki Balsai István, a Fidesz-MPSZ képviselője, volt igazságügy-miniszter az ATV Civil a pályán című műsorában. A képviselőnek igaza van. A pénteki kordonbontás során azonban a jobboldali képviselők túltették magukat ezen a jogállami alapelven, magukat önkényesen a törvény fölé emelték.

„Jogállamban a vitákat csak és kizárólag a bíróságnak van joga eldönteni” – jelentette ki Balsai István, a Fidesz-MPSZ képviselője, volt igazságügy-miniszter az ATV Civil a pályán című műsorában. A képviselőnek igaza van. A pénteki kordonbontás során azonban a jobboldali képviselők túltették magukat ezen a jogállami alapelven, magukat önkényesen a törvény fölé emelték.

A most véget érő esztendő vitathatatlanul rendkívüli év volt Magyarország történetében. A rendszerváltást követően első ízben tudta egy kormány megőrizni hatalmát a választás után. A választást követő időszak erőszakba torkolló konfliktusai súlyos terhet jelentenek az országnak. A szeptemberi, októberi zavargások alighanem csak egy fejezetet jelentenek a jövőben is folytatódó összecsapásokban.

A most véget érő esztendő vitathatatlanul rendkívüli év volt Magyarország történetében. A rendszerváltást követően első ízben tudta egy kormány megőrizni hatalmát a választás után. A választást követő időszak erőszakba torkolló konfliktusai súlyos terhet jelentenek az országnak. A szeptemberi, októberi zavargások alighanem csak egy fejezetet jelentenek a jövőben is folytatódó összecsapásokban.

Magyarországon egyfajta csodára van szükség ahhoz, hogy az elmúlt hónapokeseményei ne torkolljanak minden eddiginél súlyosabb válságba. Az ország – nem csak a külföldi megfigyelők szemében – egyre gyorsabban halad a balkanizálódás felé, az egykori Jugoszlávia útján. Az október 23-ai zavargásokra adott jobboldali reakciók azt mutatják, hogy a konfliktus tovább fog mélyülni, a helyzet normalizálódásának esélye a fejlemények fényében nem nő, hanem csökken.

Magyarországon egyfajta csodára van szükség ahhoz, hogy az elmúlt hónapokeseményei ne torkolljanak minden eddiginél súlyosabb válságba. Az ország – nem csak a külföldi megfigyelők szemében – egyre gyorsabban halad a balkanizálódás felé, az egykori Jugoszlávia útján. Az október 23-ai zavargásokra adott jobboldali reakciók azt mutatják, hogy a konfliktus tovább fog mélyülni, a helyzet normalizálódásának esélye a fejlemények fényében nem nő, hanem csökken.

A hétvégi önkormányzati választásokon elért jobboldali siker eloszlatta azt a reményt, hogy a szeptemberben kirobbant válságnak gyors vége lesz. Bár a közvélemény-kutatók szerint a koalíció veresége sokkal inkább a megszorító csomagnak, mint a Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése után kirobbant tiltakozásoknak a következménye, a jobboldal úgy érzi, eljött a pillanat, hogy megdöntse a kormányt. Az ország keresztúthoz érkezett, a közeli napokban eldől, hogy inkább Európa, vagy inkább a Balkán része leszünk.