A bábeli torony története máig is az egyik legismertebb ószövetségi példázat. Noé, fiai és unokái – miután a vízözön elvonult és a földek kiszáradtak – leereszkedtek az Ararátról és "Sineár földjén" telepedtek le. Sineár, az ókori Sumer, az Eufratész alsó folyásánál elterülő áradmányos síkság, amelyet lakói, a "feketefej?" sumerek Kengirnek, azaz "művelt/öntözött földnek" neveztek. Az emberek hamarosan felfedezték az új civilizáció építőköveit, a téglát, amellyel tervüket megvalósíthatták: "Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot, amelynek teteje az égig érjen; és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén."

Az egyház és a múlt tévedései (The Church and the Faults of the Past) címen ezen a héten tették közzé egy, a Vatikán által összehívott Nemzetközi Teológiai Bizottság jelentését. A dokumentum célja, hogy "elismerje a hibákat, amelyeket azok követtek el, akik a keresztény nevet viselték vagy viselik". Az írásnak azonban – ahogy azt nem katolikus elemzők előrebocsátották – már a címe is sejtetni engedi, hogy a régóta várt "Nagy Történelmi Meaculpa" ezúttal is elmaradt. A bűnöket (sins) és a tévedéseket (faults) ugyanis – teológiai értelemben – világok választják el egymástól; ráadásul a címbe ravaszul becsúsztatott és kötőszó mégcsak nem is az egyházat, hanem magát a múltat teszi felelőssé az elkövetett "tévedésekért".

Személy, vagy erő-e a Szent Lélek? Örökkévaló vagy időleges? Honnan származik? Isten-e vagy teremtmény? – Ezek és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják élénken napjaink kereszténységét, bár több száz évvel ezelőtt már kidolgozott válaszok születtek rájuk.

A Német Bibliatársaság Stuttgartban közzétett adataiból az tűnik ki, hogy továbbra is a Biblia marad a világ legtöbb nyelvre lefordított könyve. A társaság szerint az elmúlt évben újabb 21 nyelvre fordították le a Könyvek Könyvét. Ezzel világszerte 2233 nyelven lehet olvasni a Bibliát. Ez persze rendszerint csupán egyes kiválasztott bibliai könyveket jelent, a teljes Ó- és Újszövetség jelenleg 371 nyelven áll rendelkezésre – ez a szám öttel több, mint 1998-ban volt. Az öt új teljes bibliafordítás a Csádban élő azumeina, a Bissau-Guineai kirjol, a szudáni nuer, a ghánai nzema és az indonéziai pakpak dairi nép nyelvén szólaltatja meg most először a Szentírás teljes szövegét. Ne gondoljuk, hogy az egzotikusan csengő nevek néhány száz vagy ezer fős törzsi közösségeket jelölnek! A pakpak dairi nyelvet 1.2 millióan, a nuert 840 ezren, az azumeinát 150 ezren beszélik. Tavaly a legtöbb fordítás Afrikában készült, ezek száma összesen 627. A fekete kontinenst követi Ázsia 553, Ausztrália és a Csendes-óceán térsége 396, Latin-Amerika és a karibi térség 384, Európa 197, Észak-Amerika pedig 73 nyelvvel – számolt be a stuttgarti intézet az angliai Readingben működő, a világ valamennyi bibliatársulatát tömörítő United Bible Societies (UBS) adatai alapján.

"Jottányit sem engedek!" – szokták mondogatni azok, akik makacsul kitartanak véleményük mellett, legtöbbször anélkül, hogy értenék, valójában mit is mondanak. Ma már kevesen tudják, hogy az emlegetett "jotta" nem más, mint a görög ábécé legkisebb betűje, az ióta. A mondás tehát "magyarra fordítva" így hangoznék: "Egy i betűt sem engedek."

A Tisztelt Ház tagjai e napokban is tanulmányozzák azt a szakmai koncepciót, amely a "Lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról" szóló 1990/IV. törvény módosítását célozza. E tervezet egyik lényeges pontja az egyházak létrehozására vonatkozó szabályok megváltoztatásáról szól, amit azért tart indokoltnak, hogy "csak ténylegesen vallási tevékenység végzésére lehessen egyházat … létrehozni". Ennek érdekében szükségesnek tartja a vallás fogalmának definiálását, amely a koncepció szövegében így hangzik: "olyan világnézet, amely természetfeletti tanokkal rendelkezik, a valóság egészére irányul, és a jó erkölcsöt nem sértő sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja". Nem tekinti viszont vallási tevékenységnek többek között "az elsődlegesen pszichikai, parapszichikai és gyógyító tevékenységet", valamint a mágiát, amelyet "a természetfeletti manipulálására irányuló tevékenység"-ként határoz meg. A tervezet ugyan hozzáfűzi, hogy az előbbi, "részben kifejezetten értékes tevékenységet természetesen vallási közösségek is folytathatják, azonban ezek elsődlegessége esetén nem indokolt az egyházi státusz biztosítása" számukra.

Az európai nemzetek közösségében még fiatalkorúnak számító Izrael életében egyedülálló módon függ össze vallás, történelem és politika. A knesszetben helyet foglaló izraeli honatyák nemegyszer komoly bibliai kérdéseket vitatnak meg, ami nem is csoda, hiszen a mai Izrael Állam előtörténete a Bibliában áll leírva. Ezért is tulajdonítanak nagy jelentőséget minden, a Bibliával kapcsolatos történeti-régészeti felfedezésnek, illetve ezért is kap politikai színezetet szinte minden ezzel kapcsolatos tudományos feltevés. Nemrégiben a Tel Aviv-i Egyetem és a Jeruzsálemi Héber Egyetem tudósai vitatkoztak össze azon, hogy vajon történetileg igazolhatók-e a Biblia Izrael korai történetére vonatkozó állításai. Az ügyben az oktatási miniszter is hallatta hangját.

Az Y2K (Year2Kilo) néven elhíresült "kétezredik évi bomba" mára a millenarista várakozások posztmodern jelképévé vált. Az ezredvégváró őrület közepette azonban csak keveseket izgat, hogy ennek a keresztény időszámítás szerint eltelt kétezer évnek is egyszer el kellett kezdődnie, azaz sportnyelven szólva: "valakinek el kellett indítania a stoppert". Alábbi cikkünkben ennek a "0-dik" évnek a keresésére, vagyis az Y0Q-ra (Year0Quest) vállalkoztunk.

Kiszlév hó 25-től – amely idén december 3-ra esett –, nyolc napon át a zsidóság világszerte a Hanukkát ünnepli, amely egy történelmi eseményről: a jeruzsálemi Szentély újrafelavatásáról emlékezik meg. Júda Makkabi csapatai Kr. e. 165-ben foglalták vissza a zsidó vallás legszentebb épületét a szír hódítóktól, majd miután a pogány kultuszok nyomait is eltakarították onnan, ezen a napon újraindították az istentiszteleteket. A Hanukka-ünnep középpontjában az egykor a Szenthelyen álló hétágú mécstartó, a menóra áll. (Egy talmudi tiltás nyomán az ortodox hívők ma csak nyolcágú gyertyatartóval ünnepelnek.) A színaranyból kovácsolt kandeláber mécseseit Mózes Törvénye szerint minden este meg kellett gyújtani. Ám a hódítók elűzése után a Szentélyben mindössze egyetlen napra elegendő szent olajat találtak, így hát ezzel töltötték fel a menóra hét mécsesét – ez azonban nyolc napon keresztül égett! Alábbi cikkünkben a zsidóság állami jelképévé vált – de az Egyház számára is szimbólumérték? – menóra történelmi hányattatásait követjük végig.

A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével. "Ellentmondásos konkordátumok" (Controversial concordates) címen idén jelent meg az Amerikai Katolikus Egyetem kiadásában egy érdekes tanulmánykötet, amelyben neves történészek vizsgálják meg három – mindmáig felettébb vitatott – vatikáni konkordátum létrejöttének körülményeit, előtörténetét és utóhatásait. A Napóleonnal 1801-ben megkötött konkordátumot William Roberts, a Fairleigh Dickinson University oktatója vette elemzés alá; Frank J. Coppa, a St. John\'s University tanára a Mussolinivel 1929-ben létrehozott egyezményt vizsgálta meg, míg Joseph Biesinger, az Eastern Kentucky University professzora a Hitlerrel 1933-ban kötött vatikáni szerződés történetét foglalta össze.

A konkordátum magyarul egyezményt jelent. A szó a latin concordia kifejezésből származik, amely szó szerint "szívbéli összhangot, egyetértést" jelent. Így nevezik azokat a megállapodásokat, amelyek két (vagy több) fél egyetértése alapján köttetnek, elvben valamennyi fél érdekeinek messzemenő figyelembevételével. "Ellentmondásos konkordátumok" (Controversial concordates) címen idén jelent meg az Amerikai Katolikus Egyetem kiadásában egy érdekes tanulmánykötet, amelyben neves történészek vizsgálják meg három – mindmáig felettébb vitatott – vatikáni konkordátum létrejöttének körülményeit, előtörténetét és utóhatásait. A Napóleonnal 1801-ben megkötött konkordátumot William Roberts, a Fairleigh Dickinson University oktatója vette elemzés alá; Frank J. Coppa, a St. John\'s University tanára a Mussolinivel 1929-ben létrehozott egyezményt vizsgálta meg, míg Joseph Biesinger, az Eastern Kentucky University professzora a Hitlerrel 1933-ban kötött vatikáni szerződés történetét foglalta össze.

Jézus Krisztus életére és a kereszténység kialakulására vonatkozó legfontosabb forrásunk az Újszövetség. Nem voltak és nem is lesznek olyan történeti dokumentumok, amelyek az apostoli írásokat ezekben az egész emberiség számára alapvető kérdésekben helyettesíthetnék vagy akár csak módosíthatnák. Ezért ha Jézusról vagy a kereszténységről a történeti hitelesség szándékával akarunk írni, szükséges, hogy megállapításainkat az újszövetségi Írásokra alapozzuk.

A "pogányok apostola" a zsidóságot olyan "szelíd olajfának" nevezte, melynek néhány ága a hitetlenség miatt ugyan átmenetileg kitöretett, de csak azért, hogy helyet adjon a beoltott vadolajfaágaknak, azaz a pogányokból lett keresztényeknek. Pál ez utóbbiakat komolyan figyelmeztette: a "beoltás" ténye nem jelent okot arra, hogy a pogányokból lett hívők megvessék a "kitört ágak"-at, a zsidókat: "Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál, és természetellenes módon beoltattál a szelíd olajfába, mennyivel inkább beoltathatnak ezek a (letört) természetes ágak az ő saját olajfájukba".

II. János Pál pápa a 2000. évi jubileumi szentév alkalmából különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy a katolikus hívek zarándokútjukon a római ókeresztény katakombákat is felkeressék. Az egyháztörténelemben először most nyílik arra lehetőség – hangsúlyozza az egyházfő –, hogy a XVI. században felfedezett és az elmúlt években megnyitott öt római föld alatti temetőt (Szt. Callixtus, Szt. Sebestyén, Szt. Domitilla, Szt. Priscilla és Szt. Ágnes katakombáját) tömegek látogassák meg, ha akarják. A miért?-re a Vatikán internetes honlapján a következő válaszokat kapjuk: "Mert a katakombák az első keresztény nemzedék életének és hitének történelmi bizonyságai; annak bizonyítékai, hogy az egyház eredendően a mártírok egyháza volt; a katakombák a hit, remény és szeretet örök iskolái; az imádkozás, a szellemi meditáció, a liturgia és a szentségi élet központjai; a hitben egyesült testvérek és nővérek szolidaritásának és kollektív kegyességének kifejeződései; a megtérés és bűnbocsánat legfőbb helyei a zarándokok számára; az ökumenikus találkozók kedvelt színhelyei, mivel az ökumenizmus legmeggyőzőbb formája talán a szentek és mártírok ökumenizmusa". A nyomasztóan komor alagutak lejáratainál máris százak állnak sorba, hogy borsos belépti díj fejében megtekinthessék a mártírok sírját, "azt a magot, amelyből az egyház kisarjadt". Alábbi cikkünkben arra keressük a választ, hogy a katakomba-kereszténység és az abból kisarjadó szent- és ereklyekultusz milyen szerepet játszott a kereszténység bibliai alapértékeinek eltorzulásában.

"Európa uralkodó dinasztiáinak történelmében az egyetlen folyamatos vonalat Péter utódai alkotják, akik megszakítás nélkül irányították Krisztus egyházát, és jelképezték Európa mint egész történelmi kontinuitását" – írja a lengyel katolikus történész, Oskar Halecki. (Európa millenniuma, Századvég, Budapest, 1993.) Ezt a megállapítást nemcsak a protestáns alapokon álló egyháztörténészek, hanem a világi történetírás is vitathatónak tartja. Ki is alapította a római gyülekezetet? Valóban Pétert tekinthetjük-e a császárváros első püspökének? Mikortól nevezték Róma püspökét pápának? Mi képezi valójában a történelmi kontinuitást: maga a város, vagy a pápaság intézménye?

Nemrégiben felröppent a hír, hogy az "utazó pápának" is nevezett II. János Pál december elején rövid látogatást tesz Irakban, melynek célja az Ábrahám szülőhelyére történő zarándoklat. A pápát idézve: "Ha ez megegyezik Isten akaratával, szívesen látogatok a káldeusok földjének Ur nev? városába, a mai Tel al-Maquayyarba Dél-Irakban." A nem éppen veszélytelen és politikai felhangoktól sem mentes utazás előkészítését másfél éve kezdték meg a Vatikán diplomatái: Giuseppe Lazzarotto bagdadi apostoli nuncius; Wissam al-Zahawie, a Szentszékhez akkreditált iraki nagykövet; Paul Dahdah, az időközben már Libanonban tevékenykedő, bagdadi "latin érsek", valamint I. Raphael Bidawid pátriárka, az iraki "káldeus szertartású", de a Vatikánhoz kötődő keresztény felekezet feje. A Szentszék a közelgő bagdadi látogatást "olyan kizárólag vallási–szellemi indíttatású útnak tartja, amely kizár minden más magyarázatot". De hová is kötődik Ábrahám útja a "történelemben"?

Alig néhány soros szöveg. Azóta, hogy egy Rómában élő, görögül író zsidó szerző i. sz. 93-ban papírra vetette, szinte egyfolytában vitatkoznak róla. Kutatták szerzőségét, szövegének hitelességét; nyomozták forrásait és hogy ki, mikor, hogyan idézte; ízekre szedték szavait és mondatait; nagyító alá vették stílusát, szófűzését. Hogy miért kell ilyen nagy hűhót csapni e csaknem kétezer éve íródott nyúlfarknyi szöveg körül? Azért, mert Josephus Flavius Jézusról szóló néhány soros tanúsága – ha valóban ő és valóban ilyen formában írta – a legkorábbi külső bizonyíték, amely megerősíti az evangéliumok történeti hitelességét.

A bálvány szó hallatán a ma embere letűnt korok vallási emlékeire, távoli népek etnográfiai kuriózumaira asszociál, olyasvalamikre, mint a Stonehenge bazaltkövei, vagy egy indián totemoszlop. A Biblia nyelvei nagyon is gyakorlatias értelemben és egyértelm? jelentéssel használják a "bálvány" szót: a héber celem mindenfajta faragott, festett, vésett stb. tárgyat; a görög eidólon pedig bármiféle valóságos vagy képzeletben élő képet jelent. A mózesi Tízparancsolat második pontja kategorikusan megtiltja mindenfajta égi, földi és vízi teremtmény képi ábrázolását, mivel azok a pogány istenek imádásának legfőbb kellékeiül szolgálnak. De az Újszövetség is óva inti a keresztényeket a bálványoktól és azok tiszteletétől – a pogány államhatalom és a kereszténység összeütközésének egyik legfőbb kiváltó oka éppen a bálványimádás utóbbiak általi elutasításában rejlett. Kevéssé ismert tény, hogy a keresztények pogány bálványokkal (szobrokkal, áldozatokkal, templomokkal, ünnepekkel stb.) kapcsolatos elutasító magatartása nemcsak vallási–szellemi szempontból, hanem gazdaságilag is komoly fenyegetést jelentett a Római Birodalom számára.

Múlt heti cikkünkben négy olyan esetet vizsgáltunk meg, amikor Pál apostolnak római helytartók elott állva kellett hitét és életét védelmeznie. E négy történet érdekes tanulságokkal szolgált abból a szempontból, hogy az akkori államhatalom képviseloi - egy római állampolgárral szemben - mennyire lojálisak voltak a fennálló jogrendhez. Az alábbiakban azokat a vádakat igyekszünk áttekinteni, amelyekkel a kereszténységet kriminalizálták - Jézus perétol egészen a III. század elejéig.