hetilap

Hetek hetilap vásárlás
„Küzdelem a Név ellen”
Vádlottak padján: a kereszténység

1999. 08. 07.
Múlt heti cikkünkben négy olyan esetet vizsgáltunk meg, amikor Pál apostolnak római helytartók elott állva kellett hitét és életét védelmeznie. E négy történet érdekes tanulságokkal szolgált abból a szempontból, hogy az akkori államhatalom képviseloi - egy római állampolgárral szemben - mennyire lojálisak voltak a fennálló jogrendhez. Az alábbiakban azokat a vádakat igyekszünk áttekinteni, amelyekkel a kereszténységet kriminalizálták - Jézus perétol egészen a III. század elejéig.


A római Fórum. "Parancsolatodra betiltottam a titkos társaságokat."

Jézus Pilátus elott

A római történelem leghíresebb helytartója, az osi Pontius nemzetségbol származó Pilátus két évvel Jézus nyilvános muködésének megkezdése elott, i. sz. 26-ban került Júdeába, ötödik helytartóként. Kinevezését Seianusnak, a császári testorgárda rettegett praefectusának köszönhette. Seianus birodalomszerte híres volt antiszemitizmusáról, s beosztottjától is elvárta, hogy e szellemben vezesse a rá bízott tartományt. Pilátus nem is okozott csalódást felettesének, ezért hamarosan a "császár barátja" (amicus Caesaris) címmel is kitüntették, amely késobb Jézus perében is fontos szerepet játszott (Jn 19,12).
Pilátus igyekezett mindent megtenni azért, hogy kivívja a zsidók ellenszenvét. Egy szörnyu tettérol Lukács evangéliuma is beszámol: 29-ben ugyanis Pilátus egy Galileából jövo zarándokcsoportot mészároltatott le áldozat bemutatása közben (Lk 13,1). A meggyilkoltak azonban Heródes Antipász alattvalói voltak, s valószínuleg ez az esemény adhatott okot a Pilátus és Heródes közötti ellenségeskedésre, amelynek Jézus elfogatása és Heródesnél történt kihallgatása vetett véget (Lk 23,12).
Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása után három évvel egy újabb vérengzés következett, amely ezúttal véget vetett Pilátus uralmának. Egy vallási okokból támadt nézeteltérés miatt a Garizim hegyén számos szamáriait öltek meg a római katonák, és több vezetojüket is kivégeztek. Ekkor a szamáriai szanhedrin - amelynek politikai megbízhatósága miatt nagy tekintélye volt Rómában - vádiratot nyújtott be Pilátus ellen Vitelliusnál, Szíria legátusánál. Miután az kivizsgálta az ügyet, a helytartót felfüggesztette és Rómába küldte kihallgatásra. Mire Pilátus a fovárosba érkezett, pártfogója, Tiberius császár halott volt (37. március 16-án az ágyában fojtotta meg a testorgárda egyik tisztje). Az új uralkodó, Caligula nem is fogadta a helytartót, hanem azonnali hatállyal felmentette hivatalából.
További sorsáról keveset tudunk. Euszébiosz egyháztörténete szerint öngyilkosságra kényszerítették. Júdea leghíresebb helytartójának jellemzéséül álljon itt egy részlet abból a levélbol, amelyet I. Heródes Agrippa király írt róla császári barátjának, Caligulának: "Pilátus alkata szerint hajthatatlan és kegyetlenül kemény volt. Az o idejében besúgások, eroszakos cselekmények, rablások, megalázások, elnyomás, bírói ítélet nélküli kivégzések és elviselhetetlen szigor uralkodott Júdeában" (Philón: Küldöttség Gaiushoz 38). Ez elé a Pilátus elé kellett Jézusnak azon a pénteki reggelen odaállnia!
Ma már többé-kevésbé minden szakérto megegyezik abban, hogy Jézus kihallgatása a jeruzsálemi Fotanács elott teljességgel szabálytalan volt. Ezen nincs is mit csodálkoznunk. A szadduceus pártot és a jeruzsálemi Szentély vezetését, valamint részben a Szanhedrint is szilárdan kézben tartó Annás-klán célja kezdettol fogva Jézus fizikai megsemmisítése volt. Az a teológiai természetu vád, amely szerint Jézus le akarta volna rombolni a Szentélyt, s magát Messiásnak jelentette ki, a szadduceusok és a farizeusok szemében valójában eltörpült Jézus egyre növekvo tömegbefolyása mellett. János egyetlen mondattal jellemzi a körükben uralkodó elkeseredett hangulatot: "Látjátok-e, hogy semmit sem értek? Íme, a világ ot követi!" (Jn 12,19)
Mind a négy Evangélium megegyezik abban, hogy Jézust a fopap, a vének, a papok és az írástudók egy akarattal meg akarták ölni, csak megfelelo idopontban kellett ot letartóztatni és vádat emelni ellene (Mt 26,3-5.59; Mk 14,55; Lk 22,1-2; Jn 11,47-53). Ez utóbbi érdekében még hamis tanúk állításától sem vonakodtak, amely a Tízparancsolat nyílt megszegése volt (2Móz 20,16). A halálos ítélet végül megszületett, csakhogy a római törvények értelmében a Fotanács senkit sem végezhetett ki, ilyen ügyekben kizárólag a helytartó hozhatott döntést (Jn 18,31). Pilátusnak tehát több dolgot is mérlegelnie kellett: egyrészt a jogot, amely ártatlanul senkit sem ítélhet halálra; másrészt a Fotanács és a farizeusok tömegbefolyását; harmadrészt római kapcsolataikat; negyedrészt saját érdekeit. (Ez utóbbi nála valószínuleg elokelobb helyen szerepelt.)
Máté és Márk hallgat a Pilátus elé terjesztett vádakról, Lukács viszont
- ha csak vázlatosan is - felsorolja oket. A Szanhedrin vádjai három pont köré csoportosíthatók: 1) Jézus félrevezeti (megzavarja) a népet; 2) tiltja az adófizetést; 3) magát ama "király Krisztusnak" (vagyis Messiás-királynak) mondja. E vádakból a középso nyilvánvalóan hamis, hiszen Jézus egyik legismertebb példabeszéde éppen arról szól, hogy "adjátok meg a császárnak, ami a császáré" (Mt 22,21). Az elso vád is koncepciózus. Célja, hogy Jézust Pilátus elott mint "felforgató elemet" mutassa be, aki "a népet felzendíti Galileától Jeruzsálemig" (Lk 23,5) - ami valóban súlyos vád, hiszen a helytartó egyik legfobb kötelessége volt a "provincia nyugalmának" (quies provinciae) biztosítása, mégpedig lehetoleg békés eszközökkel.
Pilátus szavaiból azonban kitetszik, hogy ot a harmadik vádpont foglalkoztatta a legjobban, hiszen mind a négy Evangéliumban azt kérdezi Jézustól: "Te vagy-e a zsidók királya?" (Mt 27,11; Mk 15,2; Lk 23,3; Jn 18,33) Ezért is küldi át Jézust az éppen akkor Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipászhoz: hátha ot jobban érdekli a "hatalmára pályázó" Messiás-király. Heródest azonban - úgy tunik - az egész ügy hidegen hagyta. A kihallgatáson csak a csodák érdekelték, s mert ilyent nem kapott, Jézust kicsúfolta és visszaküldte Pilátushoz (Lk 23,8-11).
Pilátus végül a Jézus ellen felhozott vádak közül a "közbotrányokozást" tartotta fontosnak hangsúlyozni (Lk 23,14), de Jézust még ebben sem találta bunösnek. Mind a négy Evangélium egybehangzóan arról tesz tanúságot, hogy Pilátus ártatlannak ítélte Jézust (Mt 27,24; Mk 15,14; Lk 23,22; Jn 19,6), és kizárólag a Fotanács kérésére volt hajlandó - egy köztörvényes bunözo, bizonyos Bar Rabban helyett - kereszthalálra ítélni.
Néhány ókori keresztény író arról is beszámolt, hogy Pilátus hivatalos jelentést küldött Tiberiusnak Jézus perérol, s az irat a császári levéltárba került. Jusztinosz 155 körül írott Apológiájában is hivatkozik rá. Éppen Jézus perével kapcsolatban írja: "A Pontius Pilátus alatt készült aktákból magad is meggyozodhetsz róla, hogy ez mind így történt" (I,38). Tertullianus a III. század legelején Septimius Severus császárnak (193-211) címzett Apologeticumában ugyancsak említi ezeket az iratokat, ezzel bizonyítva Jézus kereszthalálának történeti hitelességét: "Errol a világegyetemet érinto eseményrol titkos levéltáratokban is van feljegyzés." (XXI,20). Azt az elképzelést, hogy Pilátus ítéletével voltaképpen Jézus ártatlanságát bizonyította, a II. századtól kezdve az etióp egyház fogadta el és terjesztette széles körben, amiért Pilátust késobb szentjükké is avatták.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!