Alkotmánybírósághoz (AB) fordul a két legnagyobb ellenzéki párt az úgynevezett ügynöktörvény módosítása kapcsán. Nikolits István, volt titkosszolgálati miniszter, szocialista politikus és Hack Péter szabaddemokrata országgyűlési képviselő abban egyetért, hogy az átszabott törvény önkényesen állapította meg az átvilágítandók körét, de a helyzet valós megoldását másban látják.

Balatonfüred közvéleményét – függetlenül attól, hogy a helyi hivatalos körökben már lefutott ügynek tekintik, még mindig – erősen foglalkoztatja a Tagore sétány elején található bazársor hűlt helyének és az egyetlen közülük el nem bontott, 1958-ban épült üzlethelyiségnek a sorsa. Az önmagán túlmutató történetben első látásra "a modernizáció hívei állnak szemben a maradi szellemmel". Riportunk végén, hazafelé mindannyian nagyon szerettük volna, hogy a történet ennyire egyszer? legyen.

– Miként értékeli azt, ami a Magyarok Világszövetsége körül zajlik? – Gyökeres változtatásokra van szükség a Magyarok Világszövetségében, mert rengeteg feladat előtt áll az összmagyarság. A Magyarország 2000 konferencián született egy olyan állásfoglalás, mely szerint létre kell hozni a nyugati magyarság tanácskozó testületét. Ezen kívül olyan kérdések is felmerültek – és folyamatosan foglalkoztatják az ezen a területen tevékenykedőket – mint a kétkamarás országgyűlés létrehozása, ahol a második kamarában a határon túli magyarok mellett a hazai nemzetiségek, egyházak és kamarák képviselete is megoldható lenne. Emellett a határokon kívül élő magyar állampolgárok szavazati jogának a biztosítása, valamint az úgynevezett státustörvény is napirenden van. Ezekhez a feladatokhoz képest kicsinyes a MVSZ civakodása. Orbán miniszterelnök úr érthetően ezért fordult azzal a kéréssel a kongresszushoz, hogy ha tehetik, olyan embert válasszanak, aki együtt tud működni a kormánnyal. És aki – ezt már én teszem hozzá – anyaországi, és rendet tud teremteni ebben a szervezetben, hogy aztán egy új felállásban, új struktúrában és elképzelésekkel, tartalmilag is megújulva talpra álljon az MVSZ. Nos, a legrosszabb következett most be. Nem azért, mert Patrubány Miklóst választották meg, hanem azért, ahogyan az egész történt. – Ön mit tart a leginkább szerencsétlennek az egészben? – Nagy zavart keltett, hogy egy elnökségi tag Trianont is belekeverte az egész ügybe. Szerintem Trianon ma már nem tabu, lehet róla beszélni. Ideiglenes köztársasági-elnökségem idején Magyarországon járt Mitterrand francia köztársasági elnök, aki ekkor megkövette Magyarországot, illetve a magyarságot Trianonnal kapcsolatban. Véleménye szerint a közép-kelet-európai problémák, nehézségek és viszályok alapvető forrása a versailles-i békerendszer, illetve a trianoni békeszerződés volt. Tehát erről a kérdésről lehet beszélni, csak nem úgy, ahogy az itt elhangzott: a kapkodva elfogadott, átgondolatlanul megfogalmazott szöveg több értelmezésre adhat okot. Ráadásul nagyfokú ismerethiányról tett tanúbizonyságot a felvetés, mert Trianon nem békedekrétum. Valószínűleg elkerülhetetlen a küldöttgyűlés megismétlése, mert az elnökség a szakadás szélén áll, cselekvésképtelenné vált a MVSZ. – Van elnök, de nincs elnökség?– Igen. Ezenkívül az apparátusból felszólítottak egyeseket, hogy a munkájukat függesszék fel, bizonyos irodákat egyszerűen bezártak. – Nincs ebben a helyzetben benne a Világszövetség felszámolódásának veszélye?– Fennáll a veszélye. Romániában most helyhatósági választások lesznek, ilyen körülmények között ilyen helyzetnek kitenni az onnan érkező küldötteket önmagában véve is komoly problémákat vet föl. Holott a mi törekvésünk az, hogy valamiféle egység erősítése irányába haladjunk. Ezért fogalmaztunk úgy a Magyarország 2000 konferencián – hasonlóan a miniszterelnökhöz –, hogy a nemzet egységét meg kell teremteni határmódosítás nélkül.– Ha az elnökhelyettesi posztra megválasztották volna G. Nagyné Maczó Ágnes, egykori kisgazda politikus asszonyt és Gidai Erzsébet MIÉP-képviselőt – hiszen ketten maradtak csak versenyben –, Ön szerint még inkább szűkítették volna az MVSZ-t támogatók körét ? – Túlfűtött és radikális szemlélet? erők kerültek volna túlsúlyba, ami nem tükrözte volna sem az MVSZ egészét, sem pedig a magyar valóságot. Erre már nem került sor, mert lényegében határozatképtelenné vált a közgyűlés, és az elnökség is szétszéledt.– Utólag nem tűnik hibás stratégiának az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétével és határozott, karakteres üzenetével felülértékelte az elnökválasztást? – Nem hiszem, hogy ez váltott volna ki ellenkező hatást. Ez nyilvánvalóan nem mindenkinek tetszett, de azt hiszem, hogy a többség helyesen fogta fel. Nyilvánvalóan eredményesebben tud az összmagyarság érdekében tevékenykedni egy megújult MVSZ, ha jól együtt tud működni a magyar kormánnyal. Egy ilyen összhangot célszer? megteremteni. – Patrubány elnök úr légüres térbe került?– Elég nehéz helyzetben van. Most kísérletet tesz arra, hogy aktivizálja, és valamiképpen cselekvőképessé tegye a Magyarok Világszövetségét, de nem vagyok abban biztos, hogy eredményes lesz az erőfeszítése.

Nem igaz, hogy a rendőrség megbánta volna a Kicsoda Jézus? cím? kazetta terjesztését a testületen belül - fogalmazott lapunknak adott interjújában Balla Attila, az amerikai bejegyzés? Good News Network (GNN) nemzetközi szervezet elnöke. Mint múlt héten írtunk róla, a Vizuális Bibliát terjesztő szervezet a rend őreinek ajándékozott több ezer kazettát, de egyes híradások szerint ettől a testület végül elhatárolódott. Egyébként nem ez az első eset, hogy "probléma" alakult ki a Vizuális Biblia körül.

Kormányátalakítás és esetleges pártvezetés-átalakítás. Vélhetően a Fideszre nézve kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok sarkallják Orbán Viktort és tanácsadóit a változtatásokra. "A győztes csapaton ne változtass" elve ugyanis, úgy tűnik, tovább nem alkalmazható, hisz a csapat éppen vesztésre áll. Mindenesetre mintha zavar lenne a koalíció működésében, illetve az eddig monolitikusnak tűnő Fidesz-vezetésben.

– Az elmúlt hetekben Ön az egyik legtöbbet szereplő politikus volt. Jobboldali lapokban különféle bűncselekmények elkövetésével vádolják, gyanús múltúnak és szabolcsi keresztapának nevezik. Párttársai és pártja vezetői sem állnak ki Ön mellett, sőt úgy tűnik, már-már nemkívánatos személy lesz a Fideszben. Ön szerint miről szól ez a "meccs"?– Arról, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében azt merte mondani egy ember: majd mi eldöntjük, hogy ki legyen a közgyűlés elnöke, azt ne Budapesten döntsék el, legalábbis ne pár fideszes a megyei pártirodán. "Fájdalmas" dolog, de az lesz a közgyűlés elnöke, aki több szavazatot kap. Már az ókori görögök is úgy hívták ezt: demokrácia.– Miért nem vonul vissza, mi ad erőt Önnek a kitartásra?– Az életem nem a visszavonulásról szól, soha semmi nem hullott az ölembe. 1968-ban, érettségi után nem vettek fel az egyetemre, fizikai munkás lettem. Munka, család – négy gyermek – mellett levelezőn végeztem el a jogi egyetemet, miközben tanulmányi szabadságot sem kaptam, mert azt mondták: karbantartó lakatosnak nem kell tanulnia. Mindig ügyvéd akartam lenni, de sokáig nem vettek fel ügyvédjelöltnek. Marha sokat dolgoztam. Elvállaltam kemény ügyeket is, mint például a pócspetri rendőrgyilkosság koncepciós perének perújrafelvételét 1989-ben, melyről Ember Mária dokumentumfilmet forgatott. Nem voltam a rendszer "gyermeke": a szocializmusban anyámat elítélték, a Rákosi-érában nagyapámat börtönbe csukták, apámat kirúgták a munkahelyéről, mint a népi demokrácia ellenségét. Magam ellenzéki ügyvédként azért csatlakoztam a Fideszhez, mert tisztának tűntek. Nagy közfelkiáltással városi elnök lettem, pedig előtte semmi funkcióm nem volt. Ehhez képest méltánytalan az az eljárás, amit velem csinálnak, hiszen sokat dolgoztam ebben a csapatban, sok szellemi és anyagi támogatást adtam nekik. Most pedig a Napi Magyarországban hecckampányt indítottak ellenem.– Ez a tény önmagában is érdekes, hiszen az említett lap sokak szerint közel áll a Fideszhez, az Ön pártjához.– Lapnak azt az orgánumot nevezzük, amely a sajtótörvény szerint működik. Ez pedig aszerint működik, hogy mit mondanak neki bizonyos fideszes körök.– Fura ezt egy fideszes politikustól hallani…– Vagy arról beszélünk, ami van, vagy ködösítünk! Minden kérdésükre dokumentumokkal tudok válaszolni, és bizonyítani tudom, hogy hazudnak. A megyei főügyész minden más médiának azt nyilatkozta, hogy nincs sem ellenem, sem gyermekeim ellen büntetőeljárás, ennek ellenére ezek az urak továbbra is gyanúsítottnak aposztrofálnak. – Beszéltem a másik oldallal is, ők biztosak abban, hogy a párt kizárja Önt soraiból.– Indokolják meg, miért! Az ügynek csak szenvedő alanya vagyok. Várom, hogy az emberi jellemtelenség milyen fokozatokat ölthet. A június 6-i, szerintem törvénysértő – a nyilvánosság előtt ugyan nem ismert – megyei pártelnöki választást sem támadtam meg a bíróságon. Hallgattam. Írtam egy beadványt a párt elnökének, de a szennyest nem vittem ki az utcára. Miután a megyei önkormányzat elnöki tisztéért folyó választást megnyertem, elszabadult a pokol, pedig ezt az eseményt győzelemként is megélhették volna párttársaim. Ha pedig valami bajuk van velem, félreállításomat kulturáltabban is megoldhatták volna. Például úgy, hogy 2002-ben, a listaállítás tájékán "nyírnak ki" – hiszen ráérnek –, addig pedig "befognak az igába, hadd húzzam". Ráadásul, ha legalább egy kis elegancia lenne ebben az ügyben, akkor nem az az illető kezdeményezte volna a kizárásomat, aki választáson veszített ellenem. Mondja meg, morálisan hol élünk? Ráadásul pont ő az, aki az én sokat szidott felszámoló cégemből tartotta el az egész családját. A Kelet-Magyarország nev? újságban pedig nemrég elismerte, hogy mintegy harminc cég felszámolásában vett részt az én vállakozásomban. – Tóth úr – akiről szó van – azt nyilatkozta, hogy amely ügyletekben ő benne volt, azok tiszták voltak…– Hogyne! Ha én azt látom egy cégben, hogy valami nem megy rendben, akkor nem veszek részt harminc felszámolásban, nehogy az én nevemet is besározzam. Inkább úgy van ez, mint egy Jókai-regényben: amit nem ő csinált, az mind fekete, de amit ő csinált, az mind fehér volt. – Azt hogy tudja feldolgozni, hogy a családját is belekeverték az "ügybe"?– Ez az, ami nehéz és rosszul esik. Úgy éli meg az ember, hogy ha engem bántanak, az az én ügyem, mondván: én voltam hülye, amikor politizálásra adtam a fejem. De ezeknek a gyerekeknek annyi bűnük van, hogy az én gyerekemnek születtek meg. Ez az említett jobboldali orgánumnak nem okozott morális kérdést. Egyébként megkérdeztem az üggyel foglalkozó újságírógyerektől, hogy mondja meg nekem: "Ön mit szólna, ha reggel nézné a televíziót, és a kollégája anélkül, hogy az ön édesapját megkérdezné bármiről is, elkezdené őt kétes múltúnak elmondani egy országos médiában? A média iszonyatos hatalom. Tiszteletet nem várok, de nincs Önben morális érzés, valamiféle küszöb? Hanem csak úgy van, hogy besétálok az ország legnézettebb műsorába és elkezdek pocskondiázni valakit…?" Nem válaszolt.– Ön parlamenti képviselő is. Mit tapasztal a Fideszen belül?– A cirkusz óta nem találkoztunk. Lett volna alkotmányügyi bizottság, de a hó miatt nem tudtam elmenni. Két hete egymás mellett ültünk Tóth Andrással, még beszélgettünk is. – És a képviselők? Megfagyott a levegő Ön körül?– Nem figyeltem. Nem értem rá vele foglalkozni: "leszavaztunk", és én igyekeztem hazajutni. – Mi a véleménye, fog Ön mellé állni bárki is?– Ezt nem tudom megmondani. Őszintén szólva, láthatja mindenki, hogy én – hétköznapi kifejezéssel élve – nem "pofáztam", egy rossz szót nem szóltam senkire. Csak el mertem indulni. Ez az "ügy" azért jó példa arra, hogy a "birodalomban" miről is van szó. Ugyanis még ha a megye első, úgymond közjogi méltóságát szerzed is meg Fidesz színekben, nekünk akkor se kellesz, ha bármilyen szinten ellent mersz mondani. Ennek az ügynek ez az üzenete. Szerintem pedig ez ijesztő a Fidesz-tagság számára és ennek az országnak is. Mindezt egyébként nem demokráciának hívják, hanem egyéb "d" betűvel kezdődőnek. Most üzennek a "birodalomnak": gyerekek, a "pofátokat" befogjátok, mert ha nem, úgy fogtok járni, mint a Helmeczy. Meghurcoljuk, hisz van egy hozzánk közel álló sajtóorgánum, amely képes akár a családotok lejáratására is. Uram, ha akarja, lejátszok önnek pár telefonüzenetet. Tudja miket mondanak? Például: vigyázzak, sofőr nélkül ne menjek sehová. Mondok önnek mást: tagadják a Napi Maóban, hogy letiltották a televíziós szereplésemet a köztelevízióban. Véletlenül a meghívás telefonüzeneten a rögzítőmre érkezett. Ezután elért ez a szerkesztő, és neki akkor azt mondtam: "Kedves uram, higyje el, hogy a szombati választmányi ülés után nem fognak engem meghívni, hiszen korábban az Aktuálisban esedékes szereplésemet is lemondatták." Azt válaszolta: "Nem önnek lesz igaza." Azért én kötöttem az ebet a karóhoz: "Dehogynem uram, csak figyelje meg." Vasárnap ez a szerkesztő rámondta az üzenetrögzítőre: "Önnek volt igaza." A sajtótájékoztatómon lejátszottam mindkét anyagot. Akkor most én hazudok? Nem, hanem ez: sajtószabadság 1999, Fidesz színek, Magyarország, közszolgálati TV. Ahányszor belémrúgnak, annyiszor megválaszolok, mert engem már nem lehet jobban meghurcolni. Én sikkasztónak és piszkos gazembernek vagyok titulálva, sőt a családom is. Semmi baj. Viszont én megmutatom, hogy a túloldalon sincsenek Grál-lovagok. Mit veszíthetek? Semmit. Kirúgnak a Fideszből. És? Kirúgnak a frakcióból. És? Nem adott nekem a Fidesz egy darab kenyeret sem. Milyen vesztenivalóm volna nekem? Ügyvéd vagyok, hát nem élek meg a szakmámból? Ettől van nekem az erőm. Amit elértem, magamtól értem el, nem a Fidesz percemberek jótékonyságából, akaratából. Nem vagyok hajlandó félelemben élni. A diktatúrának minden formáját elítélem, a jobbról és balról jövőt is. Bár lehet, hogy ez ma azt jelenti: egy kicsit genetikailag rosszul vagyok programozva.

Bárki is "hozatta" nyilvánosságra a magyar Pulitzer-díjas újságírókat kritizáló – az érintettek szerint otrombán rágalmazó – Jeszenszky-levelet, kellemetlen helyzetbe hozta nemcsak a levél szerzőjét, hanem a kormányzatot is. Ellenzéki politikusok szerint ezt jelzi, hogy az utóbbiak még nem találtak megfelelő magyarázatot, kommunikációs stratégiát az ügyre, csak a magánlevél jellegre való hivatkozással az érdemi nyilatkozattól való elzárkózást. Az érintett újságírók szerint "önmagáért beszél" Jeszenszky szerencsétlenre sikeredett levele.

"Akkor éreztem először, hogy a hatalom félelmetes tud lenni"    Fotó: S. L.

Roma küldötség a sátorok ünnepén

Thomas Kleistil osztrák elnök és Jörg Haider. A két lábon járó dilemma     Fotó: MTI

Tíz évvel a rendszerváltás után eltorzultak a demokrácia alapértékei, amelyek legitimálták és ösztönözték a rendszerváltást – állítják sokan. Valóban van ok az aggodalomra vagy csupán az érdekeit féltő csoportok által felnagyított egyes jelenségek rontják az utóbbi időben a társadalmi közérzetet? – kérdeztük ismert közéleti személyiségektől.

"Tonhauser napjai meg vannak számlálva" – nyilatkozta minap Moldova György író, miután elolvasta az idő előtt nyugdíjazott rendőrtiszt megjelenés előtt álló könyvét. Az ötvenezres példányszámban megjelenő memoár nagy leleplezéseket sejtet, mivel a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásával foglakozik: konkrét ügyekkel, ismert és ismeretlen rendőrök, politikusok és bűnözők neveivel. A szervezett bűnözés elleni harc egykori vezetője lapunknak adott interjújában kijelentette: könyve nem kormányváltásra készült, csupán tapasztalatait írta le.

A törvényhozói, a bírói és a végrehajtói hatalom után a médiát tartják a negyedik hatalmi ágnak. Ezt a felismerést a mindenkori kormányok is mindenkor a magukévá teszik, a különböző korszakok közötti különbségek abból adódnak, hogy az egyes kabinetek milyen mértékben tartják tiszteletben a sajtószabadságot. Juszt László közel negyedszázada dolgozik az újságírószakmában. Eddigi tapasztalatairól és közelmúltbeli "botrányáról" kérdeztük.

Három órányi kínos kihallgatás a szerb határon. Ez lett az eredménye annak, hogy megpróbáltunk átjutni a Vajdaságba riportot készíteni az ottani magyarok helyzetéről. Ma már pontosan tudjuk: a NATO-bombázás nem tett jót a szerb–magyar viszonynak. Leleplezésünket követően a szerb határőrök kissé értetlenül kérdezték: Miért viselkedik így Magyarország, miért segíti az őket támadó és komoly anyagi károkat okozó NATO-t? Miért jó ez a magyaroknak? A szerbek 1956-ban segélyekkel támogatták a szovjetek ellen harcoló magyarságot, ez a hála? – kérdezték keserűen. A Hetek másik riportercsoportja viszont átjutott a határon, s egészen Topolyáig jutott.

Az MSZP médiapolitikájának vezetői azért lobbiztak az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) által kereskedelmi televíziók számára két éve kiírt pályázaton, hogy a frekvenciát ne az általuk túl liberálisnak ítélt Írisz TV, hanem az RTL Klub nyerje – állítja Csintalan Sándor MSZP-s parlamenti képviselő, aki a döntés idején a párt elnökségi tagja volt. A kijelentés újabb vihart kavart e korántsem jelentéktelen ügyben: "Csintalan alaposan belefújt a nullás lisztbe" – mondják az elemzők.

A parlament idei utolsó munkanapjának végén az ellenzéki pártok képviselői kivonultak az ülésteremből, mert úgy ítélték meg, hogy a kormánypártok egyhangú többséget hoztak létre maguknak a Magyar Rádió és a Duna Tv kuratóriumának elnökségében, valamint a Magyar Távirati Iroda tulajdonosi testületében. Ezt azzal érték el, hogy Áder János házelnök javaslatára kibővítették ezeket a testületeket. Az ily módon megnövelt létszámú testületekben az arányokat úgy állapították meg, hogy a mai kormánypártoknak ugyanannyi képviselője legyen, mint az "ellenzéki pártoknak". Ebben a számításban a kormánypártokkal rendszeresen együtt szavazó MIÉP, a kormányba több államtitkárt is delegáló MDNP és a parlamentből ugyancsak kimaradt, de a kormányt támogatásáról biztosító KDNP is "ellenzéki pártnak" számít. Így a parlament döntése után a testületekben a "kormánypártok" az intézmények vezetőinek leváltásához és új vezetők megválasztásához szükséges kétharmados többséggel rendelkeznek.

Amióta focikedvelő miniszterelnöke van az országnak, egyre többen a futballból vett kifejezésekkel próbálják magyarázni a politika történéseit. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese így elemezte a T. Házban minap történteket lapunknak: egyelőre a játékszabályokat nem hágta át senki, ám megint más kérdés, hogy a légkör ettől függetlenül – amint az egy futballmeccsen is előfordulhat – paprikás. Egyszóval nem kell aggódni a magyar parlamenti demokráciáért. Halmai Gábor alkotmányjogász viszont úgy érvelt: a hatalomnak korlátai vannak, és az egyik korlátja az, hogy a kormányt a parlament ellenzéke ellenőrzi. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gyerekes: mint amikor elfoglalják a grundot, s mindenki mást ki akarnak zavarni, hogy egyedül focizhassanak. Más szóval szerinte nincs minden rendben a magyar politikai kultúrával.

Amióta focikedvelő miniszterelnöke van az országnak, egyre többen a futballból vett kifejezésekkel próbálják magyarázni a politika történéseit. Répássy Róbert, a Fidesz frakcióvezető-helyettese így elemezte a T. Házban minap történteket lapunknak: egyelőre a játékszabályokat nem hágta át senki, ám megint más kérdés, hogy a légkör ettől függetlenül – amint az egy futballmeccsen is előfordulhat – paprikás. Egyszóval nem kell aggódni a magyar parlamenti demokráciáért. Halmai Gábor alkotmányjogász viszont úgy érvelt: a hatalomnak korlátai vannak, és az egyik korlátja az, hogy a kormányt a parlament ellenzéke ellenőrzi. Aki ezt nem veszi tudomásul, az gyerekes: mint amikor elfoglalják a grundot, s mindenki mást ki akarnak zavarni, hogy egyedül focizhassanak. Más szóval szerinte nincs minden rendben a magyar politikai kultúrával.