A Snowden-akták és az európai politikusok titkos megfigyelése megrendítette az Európa és az Egyesült Államok közötti viszonyt. Merkel kancellár azt mondta, hogy sokat kell dolgozni a bizalom helyreállításáért. Valóban elárulta Amerika a szövetségeseit? Vagy Eric Snowden volt az, aki elárulta a hazáját?

2013. november 15., péntek este. Tömegek tolonganak egy nyolcvan-fős előadó ajtajában, egyre többen érkeznek. A vezetőség végül úgy dönt, nagyobb terembe költözünk. Így a Sophianum épületének óriási előadója telik meg, csurig.

A világ egyik első számú Szíria-szakértője, Itamar Rabinovics azt állítja, hogy a három éve zajló véres polgárháború valójában korlátozott területen zajló világkonfliktus, amelyben a nagyhatalmak állnak szemben egymással. A diplomata, aki a kilencvenes években az izraeli delegációt vezette a Szíriával folytatott béketárgyalásokon, úgy látja, hogy a konfliktus gyökerei a Közel-Kelet újrafelosztásának idejére nyúlnak vissza. „Oroszország stratégiai, de vallási szempontból sem engedheti meg, hogy kiszoruljon a térségből, mert ezzel az iszlám kérdés kezelhetetlenné válna számára, és fel kellene adnia az ortodox egyház védelmét is a szent helyeken” – mondta lapunknak a nagykövet, aki jelenleg egy befolyásos háttérszervezet, a washingtoni Izrael Intézet vezetője. Az Itamar Rabinoviccsal készített rendkívüli interjú további részletei november 30-án, szombaton 16.00-tól az ATV-n.

Washingtonban, egy kőhajításnyira a Fehér Háztól található a Nemzeti Levéltár impozáns épülete, ahol megtalálható az amerikai Függetlenségi nyilatkozat és az Alkotmány eredeti példánya. A legtöbb turista ezek miatt a csúcstechnológiával konzervált történelmi dokumentumok miatt látogat el a levéltárba. Az elkövetkező néhány hónapban a múzeum egy másik terme ad otthont annak a kiállításnak, amely egy szenzációs felfedezés eredménye és egyben egy heves vita tárgya is.

Nagy Konstantin intézkedései nyomán i. sz. 313 után megkez­dődött az állam és az egyház összefonódása, és a 4. század végére a Római birodalomban kiformálódott a római katolikus állam­egyház. Sokak számára úgy tűnt, hogy az állam által biztosított  privilegizált helyzet, a megannyi kedvezmény és támogatás az egyház megerősödését fogja eredményezni. A valóságban azonban épp az ellenkezője zajlott le. A hivatalos egyházban látványos erkölcsi romlás ment végbe és egyre kevésbé tudták úgy közvetíteni az evangéliumot, hogy az az emberek életében pozitív változásokat eredményezzen. Sőt, azokat a keresztényeket kezdték üldözni, akik ragaszkodtak a hiteles, valódi keresz­tény­séghez és a bibliai hithez.

1566-ban, a mohácsi csata negyvenedik évfordulóján Szulejmán oszmán szultán ismét személyesen vezette a török sereget Magyarország ellen. A hódítók célja Bécs és ezen keresztül a nyugati kereszténység eltiprása lehetett, ám egy maroknyi hős Zrínyi Miklós vezetésével keresztülhúzta a szultán számításait. A több mint egy hónapig tartó várostrom veszteségei megroppantották a hódító sereg törzsét. A tó és mocsártenger közepén álló szigetvári vár 1566-os ostroma nem csak a győzhetetlen I. Szulejmán halálát hozta, hanem 25 ezer török hitharcos elestét is. A világhódító muzulmán török hadsereg számára addig ez volt a valaha volt legnagyobb veszteség, ez akár az ostromban részt vevő reguláris haderő 42 százalékának elvesztését is jelenthette. A vár sikeres bevétele utáni visszavonulás és ezzel a további célokról való lemondás is a szultán halálának és a sereg nagy veszteségeinek tulajdonítható. A Zrínyi Miklós által védett vár küzdelme nem a dédunoka által megénekelt „Szigeti veszedelem”-ben magasztosult a keresztény és a hódító iszlám világ közötti világméretű összecsapássá. A kor magyar és nyugat-európai közvéleménye tisztában volt e heroikus küzdelem jelentőségével. A kérdés csak az, hogy az utódok hanyag emlékezete mennyiben csökkentette szemünkben e várvédő összecsapás jelentőségét.

Rómában a Colosseumban megrendezett nagyszabású kiállítással emlékeztek meg Nagy Konstantin életpályájáról abból az alkalomból, hogy ezerhétszáz esztendeje, i. sz. 313-ban adta ki nevezetes milánói rendeletét, amely történelmi mérföldkőnek bizonyult. Ezzel kezdődött meg ugyanis az állam és egyház összefonódása, amely hosszú évszázadok óta egészen napjainkig tartóan egyik meghatározó eleme és egyben súlyos tehertétele az európai történelemnek. Nagy Konstantin egy sajátos uralkodótípus első képviselője, amely, bár kereszténynek hirdeti magát, cselekedeteivel, életvezetésével cáfolja azt, ugyanakkor alapvető beleszólást követel magának különböző egyházi kérdések eldöntésébe, sőt még annak meghatározásába is, hogy kik az igazi keresztények. Öröksége máig hat Európában.

A dél-szíriai Deraában, amelyet a várost körülvevő termékeny földek okán az ország éléskamrájának is neveznek, 2011. március 17-e is úgy kezdődött, akár a többi hétköznap. De estére minden felbolydult. A belvárosi házfalakon graffitik olvashatók, köztük kormányellenes feliratok. Az elkövetőket hamar elfogták, hatan voltak, tinédzserek, a legidősebb tizenöt, a legfiatalabb kilencéves. A rendőrség, az ilyenkor szokásos módszerekben nem nagyon válogatva, vallatni kezdte őket, nyilván a felnőtt „felbujtókat” keresték.

1999-ben felröppent a hír, hogy II. János Pál pápa történelmi látogatásra készül Mezopo­támiá­ba, hogy felkeresse a bibliai hit atyjának tekintett Ábrahám pátriárka szülőhelyét. A Vatikán diplomatái meg is kezdték az iraki utazás előkészítését, amely egyfajta történelmi zarándoklat betetőzése lett volna, hiszen a pápa végigjárta a Biblia legfontosabb helyszíneit, Szíriától kezdve Egyiptomon és Jordánián át Jeruzsálemig. Az egyházfő egyre súlyosabb betegsége és az iraki háború kitörése azonban meg­hiúsította a terveket. Ábrahám városa ma a térség többi bibliai helyszínéhez hasonlóan elhagyatott, pedig Nimród ős-globalista projektjének bukása után innen indultak útjukra a nemzetek. Az ókori szerzők által első zsarnoknak tekintett uralkodó sorsa az apokrif hagyomány szerint több ponton kapcsolódik Ábrahám sorsához, elhívásához és küzdelmeihez is.

Az elmúlt két évtized kutatásai új megvilágításba helyezték a civilizáció születésének problémáját – írta nagy vitát kavart cikkében október 16-án az Origo. A több mint 150 komment egy része a „tudomány megcsúfolásának” és „áltudományos mesének” nevezte azt, hogy a portál tárgyilagos összeállításban beszámolt azokról a kutatásokról, amelyek újragondolnák az emberi civilizáció kialakulásáról elterjedt „neo­lit forradalom” hipotézisét.

Feltűnést keltett az egyik legismertebb amerikai keresztény megagyülekezet vezetőjének televíziós nyilatkozata, amelyben azt állította, hogy Isten „teljes mértékben” elfogadja a homoszexuálisokat. Joel Osteen, aki 1999 óta áll a houstoni Lakewood Church élén, hozzátette, nem érzi feladatának, hogy „megmondja az embereknek, mi az, amit helytelenül tesznek”. Méltatta Ferenc pápát is, aki „szintén nem lök el senkit magától”. Osteen ugyanakkor tavaly egy másik tévéinterjúban leszögezte, hogy a Biblia alapján bűnnek tekinti a homoszexualitást.

A történelem első despotája, a lázadók örök jelképe, a gigászok leszármazottja, a szabadkőműves rend első nagymestere, a globalizmus ősatyja – az ókori Nimród élete a hollywoodi hírek szerint 2015 táján filmvászonra kerülhet. Bár közelebbit nem tudni a tervről, a film beleillik a bibliai karaktereket újra felfedező trendbe, amely keretében többek között életrajzi mozi készült Nimród dédapjáról, Noéról is. Az emberiség özönvíz utáni közös ősét Russell Crowe személyesíti meg a 2014-ben bemutatásra kerülő produkcióban, de a Nimród-film főszerepére még nincs biztos jelölt. (Az ókori hős megszemélyesítésére felmerült a korábban Akhilleuszt alakító Brad Pitt személye, ő azonban úgy hírlik, hogy inkább egy másik tervezett bibliai témájú filmben, a Poncius Pilátus életéről szóló életrajzban vállalna főszerepet). A leendő forgatókönyvírók számára Nimród életéről az Ószövetség tömör leírása mellett több ókori apokrif leírás is rendelkezésre áll.

A héten kirográfiát (kézírásos kommunikációt) adott ki a Szentszék „Ferenc” alá­írással, amelyben hivatalosan is felállítják a még áprilisban megígért nyolctagú Bíborosi Tanácsot. A pápa azért nevezte ki beiktatása után egy hónappal a spe­ci­ális mandátummal rendelkező testületet, hogy dolgozzák ki a katolikus egyházat vezető Kúria megreformálásának lehetséges irányait, s ezáltal is segítsék az egy­házfő „Péter utódaként végezendő lelkipásztori munkáját”.

Csak a demokrácia iránti határozott kiállás és az erős értékrend védhet meg egy társadalmat attól, hogy elkerülje a demagóg politikai karrierépítők csapdáját – állítja Timur Vermes magyar származású német író. A Hitler-szatírájával világsikert arató szerző aggódik, mert nem biztos abban, hogy Németország elegendő érettséggel és ellenálló képességgel rendelkezik ahhoz, hogy mások és önmaga veszélyeztetése nélkül be tudja tölteni az európai nagyhatalom szerepét. Vermes szerint a tömegmédia olyan politikusokat keres, akik jóképűek, és meg tudják nyerni az emberek bizalmát, de a demokrácia feladata, hogy az ilyen sztárjelölteket is átvilágítsa.

„A különböző egyének homoszexuális gyakorlatával kapcsolatban hozott ítéletek hátterében az egész nyugati civilizáció történetének az állami törvényalkotása áll. Az effajta szexuális magatartás feletti ítélkezés a zsidó–keresztény erkölcsben és etikai követelményekben gyökeredzik. Azt állítani, hogy a homoszexuális szodómiának méltán van helye az alapvető jogok között, s mint ilyennek, az azt megillető védelemnek is, egy több ezer éves erkölcsi rend felbomlasztását jelenti.” (Warren Burger amerikai főbíró)

Mark Twain útinaplójában azt írta Szíriáról, hogy „ezer birodalom csontjai” hevernek ott, szerte a pusztában. Az elmúlt években a pusztulás és tragédiák hírei érkeztek a közel-keleti országból, de az amerikai író megjegyzése arra emlékeztet, hogy nem a mai rezsim az első, amelyet elsöpörhet a történelem hulláma a térségben. A világ legnagyobb régészeti lelőhelyei közül több is Szíriában található, az északi „holt városoktól” kezdve a legendás Aleppón és Damaszkuszon át a római kori Palmüráig. Ez a vidék népek, dinasztiák és birodalmak bölcsője, amelyek történelméről – részben a térségben zajló konfliktusok miatt - még a mai napig nem állt össze egységes kép. Grüll Tibor ókortörténész írásának első része.

Amerika és a washingtoni vezetés szeretné fenntartani azt a képet magáról, hogy ők a világ vezetői, de Obama elnök elbizonytalanodott mert a világ nagy része nem akarja követni például Szíria ügyében – állítja a New York-i egyetem nemzetközi hírű jogászprofesszora. A Skóciában született David W. Garland szerint ma az olyan tömeggyilkosok is megúszhatják a felelősségre vonást, mint Bassár el-Aszad, ha jól lavírozik a geostratégiai helyzetben. A bűn büntetése az európai országokban sem népszerű kérdés, ezért egyre enyhébb ítéletek születnek, még akkor is, ha ettől a társadalom nem érzi nagyobb biztonságban magát.

A környezetvédelem ügye mára olyan üggyé vált, ami mellé igen könnyen oda lehet állítani a társadalmakat és újabban a politikát is. Lehet vele hatni az értelemre („fogynak az energiahordozók”), az érzelmekre („a rossz emberek szemetelnek”), a lelkiismeretünkre („nem lesz a gyerekeidnek mit enni”). Földünk védelme egyike azon kevés aktuális mozgalmaknak, amelyekért még illik lelkesedni és lehetséges elköteleződni. Ha azonban jobban megkaparjuk érvrendszerét, olyan szinkretista világnézeten alapuló küldetéstudatot találunk, amely nyílt sisakkal harcol a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapvető igazságai ellen.

Alig hat évvel a páratlan győzelmeket hozó hatnapos háború után Izrael a megsemmisülés küszöbén állt. 1973. október 6-án Móse Dajan izraeli had­ügyminiszter a kormányülésen bejelentette, hogy az országnak nincs olyan katonai ereje, ami megállíthatná a Tel-Aviv felé nyomuló arab had­se­reg­eket, ezért fel kell készülni a megadásra. Izraelnek csupán néhány napra elegendő lőszer- és fegyverkészlete maradt, így ahhoz, hogy a bukást el­kerülje, már csak a csodában vagy az atomfegyverek bevetésében bízhatott. A negyven évvel ezelőtti jóm kippúri háború kulcsfontosságú dokumen­tumai a mai napig titkosak, de egy tényfeltáró könyv megpróbálta rekonstruálni a végzetes napok eseményeit.