Aktuálishetilap

S zinte nem telik el úgy nap, hogy ne olvashatnánk az újságok hasábjain újabb nyugati demokratikus államokról, amelyek bejelentik, hogy – az izraeli és a palesztin fél megállapodása vagy bármi jelentős diplomáciai előzmény, illetve garancia nélkül – elismerik a független palesztin államot. A Szaúd-Arábia és Franciaország közös kezdeményezéseképp már hónapok óta készülődő, szeptember 22-ére tervezett palesztin csúcskonferencia célja épp az, hogy katalizálják és visszafordíthatatlan pályára állítsák a palesztin függetlenedés folyamatát.

Mivel a nemzetközi jog által támasztott elvárások egy új állam létrejötte kapcsán aligha teljesülnek a palesztin entitás esetében, ráadásul minden államisági törekvést a Hamász terrorszervezet élből maga alá gyűr, jó kérdés, hogy a régóta húzódó konfliktus okozta apátián kívül mi győzi meg mégis a nyugati vezetőket, hogy garanciák hiányában is bizalmat szavazzanak a palesztin államiságnak? A sokat taglalt aktualitások mellett érdemes egy pillantást vetnünk az előzményekre, amelyek közül több épp ezekben a napokban érkezik történelmi mérföldkőhöz. Az október 7-i Hamász-mészárlás második évfordulójához közeledve többek között a 30 éve aláírt Oslo II palesztin–izraeli békeegyezmény és Izrael 20 évvel ezelőtt történt egyoldalú kivonulása Gázából is új megvilágításba kerül.

Kecskére káposztát

A látszólagos áttörést az antagonisztikus ellentétekkel egymásnak feszülő izraeli és palesztin arab fél kapcsolatában az 1993-ban Jásszer Arafat PSZF-vezető és Jichák Rabin izraeli miniszterelnök Bill Clinton amerikai elnök által közvetített, Oslo I névre hallgató keretmeg­egyezése hozta, majd a részletekre az ugyanezen felek között 1995-ben megkötött Oslo II tért ki.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek