Elkezdődött a Világgazdasági Fórum, immár 53. alkalommal gyűltek össze a svájci téli üdülőhelyen a „jövő mesterei”, ahogy a davosi elit szerényen magát emlegeti. Előzetes kockázati jelentésükben azt írták, hogy a XXI. század legmélyebb válságával kell szembenézni – különösen Magyarországnak vázolnak sötét jövőt.

Még decemberben történt, hogy letartóztattak egy nőt Birminghamben. Az utca egyik lakója hívta ki a rendőröket, akik alapos motozás után (még a haját is áttúrták) letartóztatták az elképesztő anyagi és személyi károkat okozó ámokfutót. Az eset bejárta a világsajtót.

Egyre bonyolultabbá válik a geopolitikai helyzet; az orosz–ukrán konfliktus mellett több olyan puskaporos hordó is láthatóvá vált, ahol a kanóc bármelyik pillanatban begyulladhat. Ilyen gócpont Tajvan is, ahol az Egyesült Államok és Kína mellett a fél évszázados védelmi politikáját feladó, és újabban erősen fegyverkező Japán is el kívánja foglalni helyét a színpadon.

Eljutott oda a technológia, hogy elérhetővé váltak a mesterséges intelligenciát vagy egyéb fejlett tech­nológiákat használó alkalmazások a tömegek számára is. Ráadásul Elon Musk cégének fejlesztése, a ChatGPT chatbot tényleg minőségi ugrást jelent minden elődjéhez képest. Milyen változásokra számíthatunk?

Ismeretterjesztő YouTube-videók, rajz- és játékfilmek hirdetik, hogy az életnek úgysincs értelme, legalább töltsük szórakozva. A korunk szekularizációs mozgalmának palettáján új színfoltként feltűnt látásmódra különösen a Z generáció fogékony. De lehet-e az ember egyszerre nihilista és optimista?

Az oroszországi csecsenek és ingusok körében igen nagy népszerűségnek örvend az iszlám misztikus ága, a szúfizmus. A térség szúfijai közt tartják számon a Batalkhadzhintszi néven futó testvériséget is, mely jelentősen meghatározta Ingusföld politikáját, mostanság pedig az orosz–ukrán háborúba is beszállt.

82 éves korában, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt a 20. század, és talán a világtörténelem legnagyobb futballistája, Pelé. „Bármit, amit valaha láttál egy játékostól, Pelé csinálta meg először” – búcsúzott tőle közösségimédia-oldalán Erling Haaland, napjaink egyik legtehet­ségesebb játékosa.

Ismeretlen vizeken hajózik tovább a katolikus egyház: megszűnt a tíz évig tartó kétpápás időszak, a Ferenc pápát elutasító konzervatív katolikusok kvázi vezető nélkül maradtak, pedzegetett lemondása elől pedig elhárult az akadály.

A Jelzőlámpa koalíció első évét főként az orosz–ukrán konfliktus, és az elszabaduló energiaárak határozták meg. Emellett azonban szép csendben sikerült néhány szociális intézkedést is megvalósítani, ám ez kevés volt ahhoz, hogy a kormánypártok közül kettő népszerűsége ne zuhanjon a mélységbe.

„Nagyon fontos a folyamatos jelenlétünk a kórházakban, mert a betegek meglátogatása egyben életmentő munka is, Jézus útmutatása szerint. A szükség pedig óriási” – mondja Sárközi György lelkész, a Hit Gyülekezete országos kórházszolgálatának vezetője.

Várakozással és óvatos optimizmussal tekintett tavaly ilyenkor a világ 2022 elé. A covid-járványt sikerült megfékezni. Bár sokan mondták, hogy nem lesz már minden ugyanaz, mégis a normál élet helyreállítása volt napirenden. Az év azonban háborút és újabb gazdasági nehézségeket hozott. Vajon milyenek most a kilátások?

Korszakos reformok vannak készülőben az Európai Unió berkeiben. Két döntéshozó szervben már zöld lámpát kapott a digitális személyazonosítás víziója, amely alapjaiban formálhatja át mindennapjainkat. Az ígéretek a hétköznapok terheinek könnyítéséről szólnak.

Elon Musk december elején nyilvánosságra hozta a Twitter korábbi működési gyakorlatáról árulkodó belső levelezés egy részét, amely igazolta, hogy 2020 októberében, az elnökválasztási kampány utolsó hónapjában a közösségi média letiltotta a demokrata jelölt fiának, Hunter Bidennek a laptopjával kapcsolatos kompromittáló tartalmakat. Előfordult, hogy a Biden-stáb közvetlen kérésére módosították a hozzáféréseket.

A csongrádi putritelepről indult, majd a Megasztár hőskorában vált országosan ismertté Fivérek nevű zenekarával. Azóta Seres Antal nem a koncertarénákat, hanem a kórházakat járja, hogy a súlyosan beteg, a világtól elzárt gyerekeket gitározni tanítsa, s egy­úttal az egészségügyi személyzetbe és a szülőkbe is lelket öntsön.

Utolsó filmjét még elkészíti az alkotó, aztán vége. Lezáródik az életmű, ami darabka tükre az ezredfordulónak, a sokat említett korszellemnek. A rendezőt sokan a film fenegyerekének látják, aki gyakorta idéz a teljes film-univerzumból; s amit onnét kikölcsönöz, azt persze átértelmezi a maga szájíze szerint. Teszi mindezt roppant arányérzékkel és a rá jellemző, ikonikus monológokkal fűszerezve. No meg az időnként roppant taszító vizuális körettel.

Mindenki hallott már a Szezám utcáról, ám azt kevesen tudják, hogy az 1969-ben elindított, 150 országba eljutott műsor célközönségének eredetileg a 4 év körüli, színes bőrű gyerekeket szánták. Újabban viszont az elfogadás tanítása helyett a faji igazságtalanságra igyekeznek felhívni a figyelmet.

A szociális és érzelmi tanulás nagyon vonzónak hangzik. Ahhoz azonban, hogy teljes képet kapjunk róla, nem kerülhetünk ki olyan kérdéseket, mint hogy mi az oktatás célja, kinek a felelőssége a gyermek erkölcsi és világnézeti nevelése, vagy hogy gyűjthet-e a magánéletre vonatkozó adatokat az iskola a diákjairól.