Bár az illiberális demokrácia fogalma képlékeny, általában a trumpizmussal, a brexittel és az orbáni Magyarországgal azonosítják, Vajon helyes-e a diagnózis, hogy válságban van a nyugati típusú liberális demokrácia e jelenségek miatt?
Paradox módon egyesek szerint az iráni nukleáris program „atyjának”, Mohsen Fakhrizadehnek a likvidálása lehet a kulcs egy Irán elleni háború megakadályozásához. Az izraeli nemzetbiztonság szerint ez Szulejmáni kiiktatásának fontosságával, vagy a natanzi nukleáris létesítmény elpusztításával ér fel. Mások sokkal borúlátóbbak.
Vagy visszavonul a békés, civil életbe, vagy élete végéig hatalomban marad. Habár nem tudjuk, melyik lehetőséget választja Vlagyimir Putyin, úgy tűnik, a legutóbbi törvénymódosítások segítségével mindkét eshetőségre alaposan felkészül. Miközben elemzők találgatják, ki lesz az utódja, a közéletben újra felröppentek a súlyos betegségeiről szóló pletykák.
Trumpot védő liberális professzor, baloldalt kritizáló sztárügyvéd. Alan Dershowitz hû maradt ahhoz az eszményhez, aminek elvesztését siratja: a középutas gondolkodó és polgár ideájához. Aki kész mindkét oldalon értéket keresni, és nem hallgat egyik párt hibáiról sem. Szerinte Trump elvesztette a választást, de nem azért, amiért sokan gondolják.
Ahogy arról korábban hírt adtunk, szeptember 27-én ismét heves harcok bontakoztak ki Hegyi-Karabah helyzete miatt. Úgy tűnik, az indulatok csillapodhatnak, köszönhetően az orosz segítséggel megkötött fegyverszünetnek, azonban a konfliktusnak minden bizonnyal még koránt sincs vége. Örményország mindenesetre úgy tűnik, nem kap segítséget szövetségeseitől.
A Vatikán lakóinak és világszerte a katolikus klérus számos tagjának a kettős élete régóta ismeretes, amolyan nyílt titokként kezelt téma. A bíborosi ruhától megfosztott Theodore McCarrick esete viszont olyan lavinát indított el, ami örökre megváltoztathatja a római egyház arculatát.
Miközben továbbra is nyitott kérdés, hogy ki lesz az Egyesült Államok 46. elnöke, a demokrata törvényhozók már gőzerővel dolgoznak azon, hogy a Trump-korszak soha többé ne ismétlődhessen meg.
Az Egyesült Államokban elképzelhetetlen a választási csalás, legalábbis az eredményt potenciálisan befolyásoló mértékben, állítják liberális oldalon, valahányszor az ellentétes politikai táborhoz tartozók részéről aggályok merülnek fel a voksolás tisztaságával kapcsolatban. Pedig, ha fontos a választás intézményének integritása, akkor kell, hogy legyen igény annak biztosítására, amibe a vádak megalapozottságának vizsgálata is beletartozik.
Bár a főáramú média úgy gondolta, az alkotmányos rendszer fölé helyezheti magát azzal, hogy Joe Bident kiáltotta ki elnöknek, ez nem ilyen egyszerű. Ugyanakkor a republikánusok helyzete sem az, mert ha most hagyják magukat, könnyűszerrel örök vesztes pozícióba ragadhatnak.
Franciaország és Németország mellett már Ausztria is áldozatul esett az iszlám terrorizmusnak. A legutóbbi támadásra adott válaszok alapján a politika egyetlen megoldást lát a problémára: a még szorosabb nemzetközi együttműködést.
„Hihetetlen médiakampány ellenében sikerült talpon maradnia Trump elnöknek, függetlenül attól, hogy ez az erőn felüli teljesítmény elegendő lesz-e számára az újraválasztáshoz” – mondta Willem Griffioen washingtoni politikai elemző lapunknak.
Miközben Amerika választópolgárai soha nem látott számban mentek el szavazni, az eddigi eredmények alapján hihetetlenül feszült a helyzet. Számos konzervatív forrás szerint az ország történelmének legkiterjedtebb választási csalása zajlik, amely során a demokraták mindent megtesznek a hiteles szavazati arányok eltorzításáért. Egyelőre mindkét jelöltből lehet győztes.
A közvélemény megszokta, hogy az elnökválasztás győztesét a szavazást követő reggelen kihirdetik, a vesztes gratulál a győztesnek és az élet megy tovább. Az esetek túlnyomó többségében ez így is volt. Idén a gyors eredményhirdetés távolról sem garantált. Forgatókönyvek november 3-a utánra.
Kilenc nappal az elnökválasztás előtt Trump elnök jelentős sikert ért el azzal, hogy a Szenátus 52–48 arányban megszavazta Amy Coney Barrettet a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság tagjának.
Még pár nap hátravan az amerikai választásokig, de már most pattanásig feszült a helyzet. Miután philadelphiai rendőrök lelőttek egy fekete férfit, aki késsel rontott rájuk, több mint ezer rendbontó felforgatta, sőt egyes részein egyenesen lángba borította a várost. A zabolátlan fosztogatás és rombolás láttán még a BLM felé toleráns Joe Biden is csóválni kezdte a fejét, de persze a hatóságot is vádolta, hogy azonnal halálos eszközhöz nyúlt.
A Skandinávia-szerte egyre többször felszínre törő antiszemitizmus idén az őszi zsidó ünnepek idején lángolt fel ismét. A neonáci tagokból álló Északi Ellenállási Mozgalom tagjai a „cionista uralom” ellen harcolnak az északi országokban.
Az Egyesült Államok politikai élete a párhuzamos valóságok világába lépett: mindkét párt orosz beavatkozással és mindkét elnökjelölt az ukránok zsarolásával és korrupcióval vádolja a másikat. A technológiai óriáscégek viszont a demokraták javára döntöttek és Amerika történetének legsúlyosabb cenzúrázásába fogtak Biden védelme érdekében.
Nem dőlt még el, hogy Franciaország behódol-e, vagy Párizs, Tolouse, Nantes, Strasbourg és a normandiai apátság után Samuel Paty középiskolai tanár lefejezése elhozza azt pillanatot, amikor az amerikai Black Lives Matter mozgalom mintájára a franciák (és az európaiak) egységesen nemet mondanak a rendszerszintű iszlám terrorideológiára.
