Egy újabb, döbbenetes családi dráma bizonyítja azt, hogy mély, rendszerszintű és ideológiai törésvonal húzódik meg a világszerte irigyelt, jóléti skandináv államok radikálisan szekularizált, individualista társadalomszemlélete és a tradicionális keresztény családmodell között. Pedig ezek az országok zászlaikban kivétel nélkül a keresztet hordozzák.

Az amerikai függetlenségi harcban kulcsszerepet játszó posztmillenista gondolat a 19. század második felében egyre erőteljesebb szekularizáción ment keresztül. Ebből kifolyólag a 20. században már nyíltan a globalista és birodalomépítő eszmék szolgálatába lépett.

Az USA 250. évfordulóján Washington újra a nemzet keresztény küldetését és az aranykort hirdeti. Azonban ennek nemcsak a jelene, hanem a történelme is rendkívül ellentmondásos.

A napokban a Pride-felvonulásra felkészülendő „A Biblia queer történetei” címmel tartottak előadást Budapesten. Dávid, Pál és mások bibliai történeteit próbálják annak igazolására felhasználni, hogy a Biblia nem is tartja bűnnek a homoszexualitást. Érvrendszerük nem csupán mellőzi a történelmi és kulturális tudást, egyúttal hajmeresztő eretnekségekkel bombázza a magyar társadalmat.

Életbe lépett az EU migrációs paktuma; Leó pápa kijelentette, hogy „mindannyian migránsok vagyunk”; Nyugat-Európa számos városában pedig bevándorlásellenes tömegek dühöngenek. A migránskérdés tehát aktuálisabb, mint valaha. Mivel a baloldal előszeretettel a Szentírással püföli a keresztény konzervatívok fejét, érdemes tiszta vizet öntenünk a pohárba arról, hogy mit is tanít a Biblia a bevándorlásról.

A homályos középkori iszlám szövegek apokaliptikus tanításait részben terrorszervezetek ideológusai, részben pedig bestsellerregény-írók tették széles körben fogyaszthatóvá és elérhetővé a szunniták százmilliói számára. Tömegeket radikalizáltak; a fő ellenség pedig a nyugati kultúrkör, azon belül is Amerika, Izrael és az evangéliumi kereszténység lett.