Friedrich Merz német kancellár a múlt héten részleges fegyverembargót rendelt el Izrael irányában. Németország utcáin egyre vadabbak a palesztinpárti tüntetők, s közben gombamód szaporodnak a mecsetek is. A jelenlegi német politika feszültsége mögött az iszlám szervezetek évtizedes munkája húzódik meg, amellyel tudatosan át- meg átszőtték a germán közéletet és kultúrát.

Bár a frankok 1300 éve megállították a muszlim térhódítást Nyugat-Európában, a hosszú távú küzdelem Franciaországban most az iszlám javára látszik eldőlni. Egyrészt évtizedek óta zajlik a kifejezetten „francia iszlám” kidolgozása, másrészt a Muszlim Testvériség térnyerése a szélsőséges iszlám taktikus gyökérverését eredményezi. Így mindjárt érthetőbbé válik Macron elnök geopolitikai ámokfutása is.

Keir Starmer brit kormányfő a napokban ultimátumot adott Izraelnek: amennyiben nem teljesítik a feltételeit, szeptemberben elismeri a palesztin államot. Starmer nem csak önszántából állt elő ezzel: a Munkáspárton belül sokkoló mértékben növekvő muszlim politikai aktivitás és lobbi veszélyes mértékben szűkíti Anglia mozgásterét.

Abu-Dzabi csillogó metropoliszának egy teljesen új, szigetre épülő negyedében jött létre a zsidó, a muszlim és a keresztény hitek közötti hídverés eddigi legfontosabb intézménye. Az Ábrahámi Család Háza két éve működik és a hitközi párbeszédben a béke és a tolerancia fellegvára. Az Ábrahám-egyezmények egyik kimondatlan fundamentumaként ez is jelzi, hogy a vallás egyre nagyobb jelentőséget nyer a világpolitika alakításában.

„A menny a hazánk, itt vándorlunk…” – szól Magyarország egyik legnagyobb keresztény ifjúsági konferenciájának intrója. A Balaton talán legszebb vidékére másfél ezer fiatal érkezett, hogy megerősödjön a bibliai igazságokban, és felkészüljön a jövő kihívásaira.

Új „dokumentumfilmjében” a Netflix egy kicsit sem fogta vissza magát: az evangéliumi keresztényeket fanatikus ámokfutónak láttatja, akiknek legfőbb vágyuk, hogy bajokat idézzenek elő, hogy ezáltal kényszerítsék ki Jézus visszajövetelét és a világ ítéletét. Az üzenet világos: a szép új világban a nemzet és a bibliai erkölcs iránt elkötelezett hívők többé nemkívánatos fajnak minősülnek.

A pápai névválasztás szimbolikus jelentősége mindig fontos. Ez pedig a XIV. Leó néven megkoronázott Robert Prevost esetében sincs másképp: egy komoly hagyományokat ápoló és rendkívül ambiciózus program sejlik fel belőle.