Életbe lépett az EU migrációs paktuma; Leó pápa kijelentette, hogy „mindannyian migránsok vagyunk”; Nyugat-Európa számos városában pedig bevándorlásellenes tömegek dühöngenek. A migránskérdés tehát aktuálisabb, mint valaha. Mivel a baloldal előszeretettel a Szentírással püföli a keresztény konzervatívok fejét, érdemes tiszta vizet öntenünk a pohárba arról, hogy mit is tanít a Biblia a bevándorlásról.
A homályos középkori iszlám szövegek apokaliptikus tanításait részben terrorszervezetek ideológusai, részben pedig bestsellerregény-írók tették széles körben fogyaszthatóvá és elérhetővé a szunniták százmilliói számára. Tömegeket radikalizáltak; a fő ellenség pedig a nyugati kultúrkör, azon belül is Amerika, Izrael és az evangéliumi kereszténység lett.
A világvégéről szóló szunnita tanításoknak megdöbbentően sok áthallása van a zsidó–keresztény eszkatológiával: Jézus (Isza) például sokkal fontosabb szerepet kap, mint a Mahdi. A főáramú iszlám ugyanis egész egyszerűen átemelt számos elemet a Bibliából, s így egy egészen sajátos jövőképet tárt hívei elé. Cikksorozatunk jelen epizódjában közel kétmilliárd ember apokaliptikus várakozását vizsgáljuk.
Izrael és Amerika évtizedek óta harcban áll a síita világ fellegváraival: Iránnal, Irakkal és Libanonnal. Jelenleg is közvetlen háborút vívnak Teheránnal és a Hezbollah erőivel szemben. A síita eszkatológia miatt azonban ellenfeleik úgy hiszik, e háborúk is az ő apokaliptikus várakozásaikat igazolják, így a végsőkig kitartanak. Hitük szerint a nyugati fenevaddal szemben nemsokára megérkezik számukra a megváltás.
Bár a történelmi egyházak megbotránkozással, elnyomással és sokszor üldöztetéssel reagáltak a karizmatikus jellegű ébredésekre – különösen a nyelveken szólásra, mivel a karizmák működését lezártnak tekintették –, a Szent Szellem erejét és az evangélium teljességét képviselő megújulás minden agyonhallgatás ellenére végigkíséri az egyháztörténelmet.
Az iszlám eszkatológia több forrásból táplálkozott: ahogy maga a mohamedi vallás magába szívott számos keresztény, judaista és zoroasztriánus elemet, úgy mutatkoznak meg e hatások a muszlimok jövővárásában is. A középkori babonaságból az 1979-es események emelték ki a muszlim apokaliptikát, amelynek továbbfejlődése máig meghatározza a térség politikáját.
350 éve szabadult ki a gályarabságból az a 26 protestáns prédikátor és tanító, akik túlélték az erőltetett menetet Pozsonytól Nápolyig, majd a rabszolgamunkát. Az evezőlapáthoz kötözve is hittek abban, hogy a szellem szabadságától nem foszthatók meg. Történetük a megalkuvás nélküli hit modern példája.
