A jóm kippúr nem csupán egy zsidó ünnep, hanem Isten tervének betetőzése a Föld népeivel kapcsolatosan. Az engesztelés napja a Názáreti Jézus Krisztus által megszerzett megváltás egyetemes beteljesedésének reménységét hordozza.

A kormány és a miniszterelnök egyre gyakrabban, stratégiai módon alkalmaz bibliai hivatkozásokat és keresztény teológiai nyelve­zetet kifejezetten progresszív ügyek védelmében. Istennek az örökérvényű, világot megteremtő, fenntartó és a jövőben a világot újjáteremtő szava, a logosz, az Ige azonban nem matricásfüzet, amelyből úgy veszek át a saját gyűjteményembe, ahogyan éppen kedvem szottyan!

Immár negyed évszázada, hogy élőben nézhettük végig a Világkereskedelmi Központ ikertornyainak összeomlását. 2001.szeptember 11-e – az újmillennium tényleges és vérmes nyitányaként– pusztításában túlmutat a 3000 áldozaton és az utána elindult terror elleni háborún. Amerika lelkületében valami végleg megváltozott: a traumatizált ország megnyitotta kapuit egy másfajta iszlám térhódítás előtt, amely már nem repülőgépeket térít el, hanem a teljes amerikai jogállamot.

Több mint 3000 éve szólnak már azok a kürtök, amelyeket Isten megfúvásra rendelt az év egy bizonyos napján, a kürtzengés ünnepén. Bár megannyi koron át szóltak a sófárok, üzenetük mindmáig ugyanaz: Isten ítélete közeleg. Erre a figyelmeztetésre az ember részéről az egyetlen helyes válasz a felkészülés és a megtérés.

Amerika egyik legnevesebb evangélistája épp negyed évszázaddal ezelőtt látogatott el Moszkvába, ahol leszögezte: nem sokáig lesz még lehetőség az evangélium szabad hirdetésére. Az amerikai porondon is egyedi prófétai látásokat megfogalmazó David Wilkerson arra figyelmeztette a kelet-európaiakat, hogy ne a politikai rendszerváltozásokban bízzanak, hanem használják ki az istenadta szabadságot, amíg még lehet.

Mit tanulhatunk Mohácsról fél évezreddel a történtek után? Azt mindenképpen, hogy milyen út vezet oda, hogy egy társadalom, egy állam össze­omoljon erkölcsileg, poli­tikailag és gazdaságilag is. Ezeknek a történéseknek eredünk a nyomába a cikkünkben, abból a feltételezésből kiindulva, hogy Mohács egy tüposz a magyar történelemben. 

A magyarság 500 évvel ezelőtt, 1526. augusztus 29-én élte át történelmének egyik leggyászosabb napját. Nem csupán a Mohácsnál elhullt húszezer magyar vagy a már fél évszázada fennálló királyságunk addigi legnagyobb veresége miatt, hanem mert „nemzeti nagylétünk temetőjeként” ma is emlékeztet bennünket hazánk sérülékenységére. Magyarországot előszeretettel emlegetik keresztény nemzetnek, így ideje figyelembe vennünk, hogy a Szentírás alapján a nemzetek sorsa nincs örökre biztosítva. Tetteik, kollektív minőségük, erkölcsük alapján Isten megszabja minden nép határait és fennállási idejét (ahogy Pál tanította az athéniaknak).  

1995. augusztus 30-án kezdődtek meg a NATO légicsapásai a szerb katonai erők ellen a boszniai háborúban, amit joggal nevezhetünk a II. világháború utáni legsúlyosabb európai katonai konfliktusnak. A Jugoszlávia szétesésének folyamatához kapcsolódó délszláv háborúk értelmezése az elmúlt évtizedekben az európai publicisztika egyik leggyakoribb témája volt. Ezért – a Bosznia-Hercegovinát ért megrázkódtatásra fókuszálva – Ehlimana Memiševićet, a Szarajevói Egyetem jogtörténész professzorát nem is a „miért” és a „hogyan” teljes körű megválaszolására kértük, hanem arra, hogy a szemtanú szemével láttassa velünk a vérontást.

Immáron fél éve, hogy Donald Trump elnök kezdeményezte a köznyelven ufóaktáknak nevezett iratok nyilvánosságra hozatalát. Bár a földönkívüli jelenségeket az amerikai keresztény világ régóta tárgyalja, egyesek mégis a keresztény hit megrendülésének lehetőségét vetették föl az idegenekkel kapcsolatos információk mentén. Az evangéliumi hívők többsége azonban inkább hitük és profetikus várakozásaik megerősítését látja mindebben.