Miközben a Fidesz a saját hátországának megújítását tűzi ki célul, sokan már a szétesett MSZP sorsát vizionálják a pártnak – Magyar Péter pedig a „gyurcsányosodás” útjára küldené Orbán Viktort. Egyelőre ugyanakkor sem az nem világos, hogy pontosan mekkora feladat előtt áll a Fidesz, sem az, hogy a Tisza hogyan boldogul majd a kihívásokkal, és miként tudja megőrizni népszerűségét.
Amilyen elánnal kampányolt, úgy vetette bele magát a parlamenti és kormányzati munka előkészítésébe Magyar Péter. A választási győzelem után már meg is alakult a Tisza frakciója, kiderült a kormánynévsor fele, és több jóléti intézkedést is bejelentett, melyekhez részben a befagyasztott uniós forrásokat jelölte meg fedezetül.
„Ugyanazt a forgatókönyvet fogják követni, amelyet Lengyelországban kidolgoztak” – nyilatkozta lapunknak Jerzy Kwasniewski jogtudós, a lengyel Ordo Iuris elnöke, aki a Donald Tusk 2023-as választási gyõzelme utáni idõszak tapasztalatait elemezte.
Kétharmadot szerzett a Tisza Párt a vasárnapi választáson. Sokan számítottak Magyar Péter győzelmére, de korántsem mindenki. Szoros eredményt, de mindenképpen győzelmet vártak a Fidesz politikusai és kampánymunkatársai – legalábbis ez derült ki a Dél-Magyarországon folytatott háttérbeszélgetéseinkből. A tanulságok között első helyen szerepel, hogy a Fidesz ezúttal nem tudta pontosan bemérni, hogy milyen folyamatok zajlanak a társadalomban.
A magyar választópolgárok többségéről kiderült, vérbeli hazárdjátékos: egy ismeretlen párt ismeretlen programjának adtak kétharmados felhatalmazást. Nagy vagányság ez, csak reméljük nem akkora, mint a baltát dobáló székelyé a viccben! A választási műsor izgalmas fordulatokkal szolgált: Orbán Viktorról kiderült, hogy olyan „diktátor”, aki kihívójának gratulálva békésen adja át a hatalmat; Magyar Péterről pedig az, hogy olyan demokrata, aki kétharmados felhatalmazással rendelkező közjogi méltóságokat akar székükből kilökni.
Sok ismerősömtől hallom, hogy mennyire megterhelő volt számára a választásig tartó időszak. Az elszabaduló indulatok, az óriási hírzaj, a politikai káosz. „Mindegy, hogy mi lesz – csak legyünk már túl rajta.”
Feljelentettek egy dunakeszi gyógyszertárt, amely elvi okokra hivatkozva nem árul sürgősségi fogamzásgátló tablettát. Utánanéztünk annak, vajon ezt jogi értelemben megteheti-e, és mi köze ennek a nők reprodukciós jogaihoz? Nem mellékes kérdés, hogy a sürgősségi tabletta abortusztablettának tekinthető-e vagy sem?
Indulatos kommentháború, fenyegetőzések, lehallgatások, kémbotrány, tömegtüntetések, zsarolások, utcai inzultusok. Elérkeztünk egy kínkeserves és indokolatlanul hosszú kampányidőszak végéhez – most döntést kell hoznunk. Ehhez öt szempontot ajánlok a figyelmükbe, amit érdemes mérlegelni, mielőtt behúzzuk az urnák magányában azt a bizonyos X-et.
Gundalf állítja, hogy felültette az Alkotmányvédelmi Hivatalt, míg Szabó Bence szerint Henry egy magyar ügynök lehet, aki megpróbált bejutni a Tiszába, hogy azt bedöntse, Buddhát pedig nemcsak hogy fenyegették, de egyszer meg is verték. Ha hiszi, ha nem, most erről diskurál több millió magyar választópolgár.
Putyin titkosügynökei Budapesten, Orbán Viktor által megrendezett „önmerénylet”, Tiszát finanszírozó ukrán pénzszállítók, szivárogtatás az Európai Tanács üléseinek szünetében. Egy egész sor hollywoodi filmet lehetne forgatni abból a sok mindenből, amellyel most egymást vádolja a két politikai oldal. A legnagyobb problémát viszont az jelenti, hogy narratívából ugyan kettő van, valóságból viszont csak egy. De mi akkor az igazság?
„A sokaság egyesektől s gyakran saját haszna ellen ingereltetik; s vagy vezetője céljai után értetlenül megy, vagy vezető nélkül hagyatva vakon rohan” – írta már 1837-ben Kölcsey Ferenc, aki megdöbbentően pontosan látta a szabad társadalmak egyik legfőbb rákfenéjét: az alaktalan tömeg manipulálhatóságát. Választási időszakban vannak aktualizált gondolatok, és vannak aktuálisak is. Kölcsey gondolatai talán aktuálisabbak, mint valaha bármikor.
Miközben a március 15-i rendezvények után szinte mindenki a „Hol voltak többen?” számháborúba és a politikai üzenetek elemzésébe bonyolódott, Magyar Péter egyre többet beszél a választási csalás lehetőségéről. Orbán Viktor erre úgy reagált: „Az orosz befolyásolás nevű történet az szánalmas.”
Napok óta dúl a számháború a március 15-i ünnepségek résztvevőit illetően: repked itt 50 ezertől 500 ezerig számos verzió az elemzőktől a szociológus hallgatókig bezárólag. A közösségi médiában pedig a konszenzusra törekvés helyett egyre inkább a szakadék nő, ahogy közeledik a választás.
