A háborúban nem csak személyek, hanem az egész társadalom is traumatizálódik. Mi történt ilyen szempontból Izraelben az október 7-i terrortámadás és az azt követő háborúk nyomán?
Bármennyire is vádolják Izraelt azzal, hogy gyarmatosít, az ország alapvetően az önvédelemre van berendezkedve. Még a hadsereget is Izraeli Védelmi Erőknek (Israel Defense Forces) nevezik. Bár Izrael újkori története háborúk és terrorcselekmények sorozata, mégis, mintha a kollektív tudatalattinkba az lenne bekódolva, hogy nem vagyunk végtelenül kiszolgáltatva, meg tudjuk védeni magunkat. Október 7. azonban tragikus cáfolata volt ennek. Ebben az „ipari jellegű” terrorakcióban – ahol békés családokat mészároltak le, embereket csonkítottak meg, csecsemőket égettek el – 1200 halottat hagytak hátra, 250 túszt hurcoltak el. De a pusztítás még nagyobb is lehetett volna. A hadsereg több órán keresztül nem volt képes megvédeni bennünket, és ez rést ütött nem csak az egyéni, hanem a kollektív biztonságérzetünkön is. Egy olyan nemzet esetében, amely a Holokauszt után építi magát újjá, különösen traumatikus tapasztalat, hogy a saját földünkön is elpusztíthatnak minket.
Somlai-Weisz Judit a Tel-Avivi Orvosi Centrum pszichiátere, fő szakterülete a szexuális erőszak áldozatainak segítése. A háború kitörésekor részt vett a pszichiátriai sürgősségi ellátásra felállított részleg munkájában, ahol az október 7-i támadások túlélőit, illetve az áldozatok közvetlen hozzátartozóit kezelték. Jelenleg egy másik osztályon dolgozik, ahol kifejezetten poszttraumás betegekkel foglalkoznak. Kórházi munkája mellett magánpraxist is vezet, illetve egy prostituáltakat segítő segélyszervezetnek dolgozik.
2025.11.07. (XXIX/45)
