Habár a húsvét ünnepének középpontjában Jézus Krisztus áll, a legtöbb emberben mégis hiányos vagy egyenesen hamis kép él róla. Sokan a filmekből és sorozatokból ismert karaktert képzelik el, a vallásos emberek többségének pedig a megfeszített, szenvedő Krisztus juthat az ünnepek alatt az eszébe. Hogyan kell helyesen gondolkoznunk Jézusról?

A Názáreti Jézus Krisztusról az evangéliumból és az Isten Szellemének kijelentéséből lehet hiteles képet kapni. A Jézus Krisztussal való személyes találkozás, amely során a Szent Szellem az ember szívébe ülteti Názáretiről a legalapvetőbb igazságot, hogy Úr és Isten, nélkülözhetetlen szellemi esemény, amire épül az Úr megismerésének szellemi folyamata. Valóban, nemcsak a külvilágban, de még a keresztény világban is tapasztalhatóak Jézussal kapcsolatos hézagos, sematikus, földhöz ragadt felfogások, sőt a személyiségét, szerepét eltorzító képek.

Pál apostol már az Egyház létrejötte kezdetén figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne fogadjanak el az igazival szemben más Jézust, más evangéliumot, és ne fogadjanak el más szellemet a Szent Szellem helyett. A keresztény világban azonban ezek mind jelen vannak napjainkban is. Számos oka közül az egyik az, hogy kiemelnek a Názáreti Jézus Krisztus történelmi személyéből, földi szolgálatából bizonyos eseményeket, és ezek merev és kizárólagos képként beépülnek az emberek gondolkozásába, és e hiányos képzeteiket azonosítják a tényleges Krisztussal.

Például Názáreti Jézus Krisztusnak a szenvedését, megfeszítését túlhangsúlyozzák, a feltámadását és annak az emberiség és a világ jövőjére vonatkozó következményeit figyelmen kívül hagyják, holott a Jézus feltámadásába vetett hit és szellemi ismeret által értjük meg a szenvedésének és keresztre feszítésének helyettesítő és engesztelő örök igazságát. Pünkösdi és karizmatikus körökben pedig a csodákat és jeleket, a Kenetet hajlamosak túlhangsúlyozni. Ez is fontos része a megváltó munkájának, de Ő nemcsak megsegít bennünket, ha hozzáfordulunk, hanem Király és Próféta is. Jézust sokan ismerték a kortársai között, látták a csodáit, de nem ismerték meg a feltámadott és megdicsőített Názáretit. Feltételezhetően némelyek közülük Pilátusnak is kiabálták, hogy „feszítsd meg!”. Ez a körülmény is azt igazolja, hogy a tapasztalati ismeretek nem elégségesek az üdvözüléshez: a hit és Jézusnak a Szellem általi ismerete semmivel sem helyettesíthető ahhoz, hogy Ővele személyes közösségben éljünk. 

Továbbá arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a Messiás a Názáreti Jézusban való megtestesülése előtt az örökkévalóságtól, a teremtés előtt is már létezett, mint Isten egyszülött Fia. Minden általa lett, nála nélkül semmi sem lett, ami lett, Őáltala és Őérte van minden. Az Ószövetségnek is Ő a főszereplője, Őtőle származik a kinyilatkoztatás. Noétól egészen Keresztelő Jánosig Ő hívta el és kente fel az Ótestamentum karizmatikus hőseit, Ő az Isten és Ábrahám, Izrael közötti  szövetségeknek a kezdeményezője, alapítója. Az Ószövetség által közvetített Messiás-képet nem törli el az evangélium Jézus Krisztusa, sőt beteljesíti és visszajövetelével teljessé teszi. 

Számos újjászületett kereszténynek is hiányos a képe Názáreti Jézus Krisztusról. Ugyan hisznek a golgotai keresztáldozatában és feltámadásában, de sokszor csak személyes szükségeik, érdekeik alapján.

A megváltás közösségi céljait és az ezzel kapcsolatos messiási programot akár egyházra, nemzetekre vagy Izraelre vonatkozóan kevesebben ismerik, holott ezek mind szoros összefüggésben állnak Isten országának és igazságainak keresésével. Az evangéliumnak az első és legfontosabb üzenete az, hogy a Názáreti Jézus Krisztusba vetett hit és megtérés által nyerjük el az Úr kegyelmét személyes üdvösségünkre, és kapunk felmentést Isten kárhoztató büntetése alól. Mindemellett viszont nagyon fontos az Isten emberiséggel, valamint a föld és az ég újjáteremtésével kapcsolatos tervét is megismerni, és ezzel kapcsolatban Jézus Krisztus pozíciójával és feladatkörével tisztában lenni, mert a jövőben folytatódni fog az isteni üdvterv megvalósulása, Jézus Krisztusnak teljesebb megismerése, a kinyilatkoztatás és ennek alapján létrejövő korszakváltások.

Jézus a földi életének utolsó pillanatában a kereszten kijelenti, hogy „beteljesedett”. Sokan ezt úgy értelmezték, hogy a kinyilatkoztatás végleges, teljes és befejezett, de ez a mondat a Názáreti Jézus Krisztus első eljövetelére vonatkozó írások beteljesedésére, a világ bűneinek az elvételére, az engesztelő áldozatára vonatkozik. A „Beteljesedett!” kijelentéssel Jézus Krisztus tehát azt jelentette ki, hogy a megváltás és az engesztelő áldozata tökéletes. Nem szorul ismétlésre, örök érvényű, melynek a hitelességét és igazságát a halálból való feltámadása bizonyítja. Viszont nagy igazságokat tartalmaznak azok a próféciák, melyek a második földre való eljövetele előtti időszakra, a parúzia eseményeire és ez utáni korszakváltásra vonatkoznak. A bibliai kijelentés története szerint az Úr előre közli mindazt, amit cselekedni fog a földön, az előrejelzések beteljesedésének aktuális időszakában, a természetfeletti események előtt, alatt és után is részletesen és be­azonosíthatóan kijelenti a Szent Szellem Isten népe számára a mennyei dolgokat. Tehát még nagy igazságok megismerése előtt állunk, melyek nem cáfolják, korrigálják az eddig ismert írásokat, hanem azok értelmezésében idézhetnek elő változásokat, és azon túl pedig Krisztusról való ismereteinket mélyebbé, teljesebbé és pontosabbá teszik.

  Lesz tehát a jövőben még olyan új kinyilatkoztatás, amely egy új oldalát, szerepét világítja meg Jézus Krisztusnak?  

Igen, a jövőben folytatódni fog Jézus Krisztusról való ismeretünk növekedése, az Egyház korszakát legalább két nagy korszak fogja követni, melyekben egyre nyilvánvalóbb és meghatározóbb szerepet fog betölteni Názáreti Jézus Krisztus. A Jelenések könyve alapján a mostani korszak végét lezáró politikai, gazdasági, katonai stb. folyamatokban egyre kisebb szerepet töltenek be az emberi döntések, programok, e korszak lezárásában már az apokaliptikus harc fog egyre inkább dominálni az Úr és tábora, valamint a sátáni, istentelen sötét erők között. Már most a Szent Szellem intenzívebb jelenlétét, munkáját és vezetését lehet megtapasztalni. Ézsaiás próféta jövendölése szerint eljön a hajnal, de eljön az éj is.

Vagyis az üdvösség napja éjbe fog fordulni, amikor Jézus szerint senki sem teheti Isten dolgát, mert azokban az években Isten átadja az Őt véglegesen megtagadó, ellene lázadó világot a Sátán hatalmának, aminek a földön való uralmát az Antikrisztus fogja megtestesíteni. De ezelőtt megtörténik az igazságot és a hazugságot szerető emberek, közösségek, népek és nemzetek szétválasztása, mert az Istent szerető emberek nem ítéletre, büntetésre vannak rendelve. Volt néhány olyan ítélete Istennek, melynek megtörténése előtt a gonoszoktól elválasztotta az igazakat. Például Noé és Lót történetére kell gondolni: mindkét ítélet előtt Istentől kaptak ismeretet a hit emberei, emiatt tudtak megmenekülni. Szerintem ez már zajlik a világ minden pontján, mi is részei, kortársai vagyunk az emberiség szétválasztásának. Ebben a folyamatban a Jézus Krisztusról való ismereteinket, képünket is fejlesztik a Szent Szellemtől származó személyes kinyilatkoztatások. A világtörténelem a sötét éj, a Bárány haragjának nagy napja előtt áll.

  A húsvéti bárányé? 

A Bárány ugyan a világért föláldozta magát, de ez globális felelősséget ró minden emberre, még abban az esetben is, ha nem hajlandóak tudomásul venni, vagy szisztematikusan tagadják az Evangéliumot. Jézus Krisztus feláldozása nem egy vallási esemény, melynek célja egy új vallás létrehozása. Jézus húsvéti áldozata az emberiség, a világ megmentésének egyedüli sikeres isteni projektje. A kereszténység és az Egyház csak az egyik, nagyon értékes gyümölcse Krisztus üdvözítő művének. A keresztények egyik lényeges feladata a Messiás személyének és művének a megvilágítása, ismeretének terjesztése a világban. Mivel az istentelen világ és Isten közötti tűzszünetnek hamarosan vége lesz, az Isten Báránya közli majd és meg fogja ismertetni a világgal szembeni haragját is, mert az engesztelő áldozata által felkínált szeretetét, kegyelmét és hosszútűrését semmisnek tekinti a világ.

Jézus Krisztus új szerepben jelenik meg a közeljövőben, mint bosszúálló, imperátor, Izrael őrzője, aki a földre, az emberiségre, Jeruzsálemre és Izraelre vonatkozó isteni jogait erő által is érvényesíteni fogja. Az istentelen globalizmus vezetői, támogatói beteljesítik újra azt az ismert próféciát, amely szerint „a föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő Felkentje ellen: Szaggasuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket.” Egyértelműen bizonyítható, hogy a nyugati világban kormányzati szinten is jelen van a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás globális érdekek alapján történő meghamisítása és felszámolása. Ugyan még van néhány kormány (így az Orbán-kormány is), amely ezzel szemben áll. Már zajlik az apokaliptikus harc, különösen szellemi szinten, amely a nyomorúságok és háborúk kezdete is. Ezzel áll összefüggésben a „nagy nyomorúságnak” mondott időszak is. Sajnos a hívők között is vannak olyanok, akik történelmi tapasztalatok alapján szemlélik az eseményeket, és úgy gondolkodnak, hogy „eddig is a jó Isten megsegített bennünket, és a jövő megpróbáltatásait is valahogy túléljük”. Ezzel szemben az igazság az, hogy olyan világkrízis bontakozik ki a szemünk előtt, melynek túléléséhez Isten kegyelmére és segítségére van szüksége mindenkinek.

  Milyen korszak következik a Bárány haragjának időszaka után? 

A Messiás földre való visszatérése és a nemzetek ítélete zárja le a harag időszakát, ezután Jézus Krisztus kormányzása alá kerül Izrael, valamint a népek és nemzetek. Ez lesz az aranykorszak, a messiási éra. Ekkor olyan kinyilatkoztatási korszak köszönt a földre, amikor a jövő emberisége közvetlen és empirikus ismeretekre tesz szert Jézus Krisztusról, a természetéről és igazságairól. Ézsaiás próféta jövendölése szerint sok nép jön az Úr hegyére, Jákob Istenének házához, hogy megtanulják az Úr útját, közvetlenül a Messiás és megdicsőített szentjei fogják tanítani őket Isten Igéjére. A jelenlegi tudásunknál összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz az ismeretük az aranykor generációinak a természetfeletti és természetes világról, a mennyről, az univerzumról, és ezzel kapcsolatban Isten tervéről, céljáról, és magáról a Názáreti Jézus Krisztus személyéről, de ez még nem a teljesség. A messiási korszak végének, a Góg és Magóg lázadására mért megsemmisítő isteni csapás vet véget, ezután kerül sor a látható világ újjáteremtésére, az isteni kinyilatkoztatás beteljesedésére, a teljesség eljövetelére, a föld és a menny egyesítésére, amire vonatkozóan Pál apostol azt mondja, hogy „Isten lesz minden mindenben”. Ezt a korszakot nevezzük az Atya uralkodásának, országának.

A prófétikus jövőképre fontos figyelnünk, mert jelenleg az Antikrisztus megjelenésének előszobájában élünk, nyitottnak kell lenni a további kinyilatkoztatásokra. Ne engedjük meg, hogy merev, hamis képek alakuljanak ki bennünk Jézus Krisztusról! Ne felejtsük el, hogy részleges az ismeretünk Őróla. Ez a tény arra kell, hogy ösztönözzön bennünket, hogy keressük Isten országát és igazságát, mert Krisztusban Istennek a végéremehetetlen gazdagsága, istenségének a teljessége lakozik. Az emberiség útja Jézus Krisztus és az univerzum tökéletes ismeretére, korszakokon keresztül vezet.

  Intenzíven hatnak a keresztényekre is a különböző sorozatok: például a Chosen (Kiválasztottak) egy új megközelítésben tárja elénk Jézus földi szolgálatát. Rengeteg keresztény irodalom, régészeti lelet (pl. turini lepel), egyéb vallásos kulturális termékek befolyásolnak bennünket. Mit kell a gyakorlatban tenni ahhoz, hogy ez a kép teljesen letisztuljon, és a maga valóságában lássuk magunk előtt a Krisztust? 

Az alap hozzáállásunk az legyen, hogy Jézus Krisztus feltámadott, nem vonult passzív nyugállományba a mennybe, hanem dinamikus, aktív szereplője a mostani korszaknak is. Szakítani kell a mai keresztényeknek a passzív, önjutalmazást kereső, szeretet után epekedő létfelfogással. Az Úr tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A mennyben, az Atyának a jobbján is dinamikus cselekvője ennek a korszaknak is. A Szent Szellem által cselekszik, aki azokat szólja, amiket hall az Istentől a mennyben. A Szent Szellem korszakában élünk, mert Ő dicsőíti Jézust, Őtőle kapja azokat az igazságokat, amit meg akar ismertetni a ma élő hívőkkel. Azt mondta, Ő elvezet minden igazságra, eszünkbe juttatja az Ő beszédeit, és a jövőbeli dolgokról látást, ismeretet ad a szellemünkbe. Jézus a tanítványokat arra figyelmeztette a földi szolgálata idején, hogy „sok mondanivalóm van még nektek, de most nem tudjátok elviselni (megragadni).” Ezekre a rejtettségben hagyott igazságokra az Egyházat a Szentlélek fogja majd megtanítani. 

Számos alapvető igazságot olvashatunk az apostolok leveleiben, amelyeket nem közvetlenül hallottak az apostolok Jézustól, hanem a pünkösd után nyilatkoztatta ki nekik a Szentlélek. Például Pál apostol így ismerhette meg Krisztust és az evangéliumát, az Egyház igazságait, de Lukács is alapvetően a Szentlélek kinyilatkoztatásából ismerte meg a személyét és cselekedeteit, és ennek köszönhetően tudott egy olyan evangéliumot írni, amely hűségesen tükrözi a földi szolgálatát, halálát és feltámadását, valamint képes volt inspiráltan és hitelesen leírni az apostoli egyház létrejöttét, munkálkodását. 

Óvatosan kell kezelni az Úrral kapcsolatos kulturális termékeket, mert azok csak a történelmi Názáretit képesek korlátozottan és hiányosan ábrázolni, általában merev és passzív képet közvetítenek Jézus Krisztusról, mert képtelenség földi és emberi képekkel megjeleníteni a dicsőséggel és teljhatalommal felkent mennyei Jézus Krisztust. Nincs senki és semmi a földön, akit vagy amit Jézus Krisztussal egyenlővé lehetne tenni. E korszakban a legfontosabb célunk a személyes üdvösségünk munkálása, valamint az Egyház és nemzetünk jövőjének érdekében az Úrral való együttműködés. 

Nem célravezető, ha a hívők elméjét Jézusról sematikus képek uralják, a passzív, múltba ragadt Jézus-kép helyére dinamikus, mennyei és jövőre is rálátó vízióra van szükség. Szerintem a próféciák előrejelzésén alapuló, az Isten Szelleme által vezetett, dinamikus és futurista kereszténységnek van jövője.

Jézus Krisztus a feltámadása által újjászületésen is keresztülment, ennek köszönhetően halhatatlan és romolhatatlan fizikai testben tudott egy új és örökkévaló létformában, az ember és Isten egységes természetében az Atya jobbján helyet foglalni. Ő a Dicsőség Ura, és ezt látjuk a Jelenések könyvének első fejezetében is, amikor megjelent Jánosnak a dicsőség szellemi tüzében. János közelről ismerte a Názáreti Jézust a földi életében, Patmoszban viszont a megdicsőült Jézus Krisztussal találkozott, és hát nagy meglepetés érte, extázisba emelte a megjelenése, új kinyilatkoztatás volt Jézusról az apostol számára ez a karizmatikus megtapasztalás.

  Most tehát a Dicsőség Urával van kapcsolatunk, és vele kell együttműködnünk hívőként? 

Igen. Ezért nagyon fontos az újjászületés lényegével és a hívő ember természetében történt változással tisztában lenni. A názáreti Jézus halálára és feltámadására adott válaszunk a hit és a megtérés. A dicsőségére adott válaszunk pedig a Szent Szellemmel való betöltekezés. A Szent Szellem pedig folyamatosan végzi az emberben a szeretet által munkálkodó hit által a feladatát. A kijelentés nemcsak ismereteket ad, hanem a természetünkben, jellemünkben lényeget érintő változásokat idéz elő, csodákban és jelekben pedig megmutatja az Úr a képességeit, a sátáni erők feletti győzelmét, sőt a természet törvényei feletti hatalmát is.  

  A te személyes életedben mi a legmeghatározóbb élményed Jézus Krisztus személyével kapcsolatban? 

Több szellemi esemény alakította a közösségemet Jézus Krisztussal. Az első esemény Jézus Krisztusnak az elfogadása és a mellette való elkötelezettségem volt, ami a bűneimből való megtérést is magában foglalta. Szellemi élményt, örömöt is jelentett a bűneim megbocsátásának megtapasztalása. A második szellemi eseményben akkor volt részem, amikor a Szent Szellem rám szállt és tüze átjárta bensőmet és a testemet is.

A harmadik körhöz többféle esemény tartozik, amit az Úrral való járásban és szolgálatában tapasztalok a kegyelem működése által. Nagy előrelépést jelentett számomra, hogy megismerhettem, hogy Isten szeretett gyermeke maradok akkor is, ha hibázok, vagy ellenfeleim, ellenségeim zúdítják reám a vádlásokat, ítélkezéseket, hogy kiközösítsenek az Úr megváltásából és az Egyházból. De az is Istennek a bennünk zajló munkáját jelzi, ha felismerjük a természetünkben a bűnök lerakódott hordalékait, ezeket a hitvány és kártékony szemeteket, amik a vágyainkban, belső motívumainkban, gondolatainkban, indulatainkban vannak jelen a megtérés után is. Nem megoldás az, hogy a szív mélyébe elrejtjük az értéktelen dolgainkat. Az Ige tisztító és megszentelő ereje képes a személyiségünk minden részében hatékonyan működni, ha az Isten Beszédével a közösségünk fejlődik. Az Úr megígérte, hogy akik gyümölcsöket teremnek, azokat megtisztítja. Ezek a domináns szellemi események voltak  az életemben, amelyek hitem szerint az örökkévalóság felé vezetnek.

A jövővel kapcsolatos Igék azért is foglalkoztatnak, mert úgy érzem, hogy számos embernek, nemzetnek földi és túlvilági sorsa el fog dőlni a közeljövőben.

A helyes döntésekhez, választásokhoz nemcsak társadalmi, emberi ismeretekre van szükségünk, hanem nagyobb istenismeretre is. A világban és a kereszténységben is nő a káosz, a reménytelenség. Isten akaratáról világos és biztos tudásra van szükségünk, hogy a gonoszság világméretű növekedésének sötét, dinamikus hullámai ne rántsanak le bennünket a bukás és pusztulás mélységeibe. Látásom szerint Jézus Krisztus mint a történelem Ura határozottabban fog beavatkozni a világ eseményeibe is, hogy küldetését sikeresen betöltse, vagyis azt, hogy az Egyházát dicsőségébe emelje, Izraelt és a nemzeteket Isten uralmába vezesse. Nagyon sok olyan politikai, gazdasági vezető, hatalmi rendszer, ideológia, kultúra uralkodik most az emberek felett, amelyek figyelmen kívül hagyják, tagadják, vagy agresszíven lázadnak az Isten által meghatározott cél ellen, ez pedig szükségessé teszi az Úr ítéletét a világ felett. Az egyiptomi csapásokra is azért került sor, mert a fáraó és varázslói elutasították Istennek Izraelre vonatkozó akaratát és a szabadulás rendelt idejét. Továbbra is rabszolgasorsot szántak a zsidóknak, sőt megsemmisíteni akarták Isten népét és az isteni szövetségek ígéreteit. Ez soha nem fog megtörténni, a jövőben egy teljes és végleges exodusra kerül sor Isten csodái és a Messiás által, a jó oldalhoz tartozó embertömegek pedig örökölni fogják a földet, Isten királyságát a bibliai jövendölés szerint.

  Sokszor beszélnek arról keresztény körökben, hogy Jézus Krisztus jelen van közöttünk. Mennyire általános ez a jelenlét, milyen feltételekhez kötött – hogy egy ember életében a Messiás jelen legyen és munkálkodjon? 

Az alapfeltétele a jelenlétének a hit és a bűntől való elszakadás, valamint  az Isten Igéjével való közösség. Az Ige Istennek a szellemét, életét, erejét tartalmazza, amit a Szent Szellem tud megeleveníteni és élővé tenni. Isten határozza meg a személyes jelenlétének feltételeit, nem lehet azt önkényesen kikényszeríteni vagy ráolvasással létrehozni. Isten országának és igazságának a folyamatos keresése, az igazság utáni szomjúság és éhség is szerepet tölt be Krisztus jelenlétének és munkálkodásának hatékonyságában.

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.” A szellemünket Isten természetéből kaptuk, miután az isteni életének szellemét az újjászületésben megkapjuk, a szellemünk felismeri Isten jelenlétéhez való tartozását, Ővele való lényegazonosságát, ez az isteni mag, szikra belső késztetése ösztönöz bennünket arra, hogy Isten jelenlétébe belemerüljünk, és abban éljünk, a dicsőségére cselekedjünk. A Krisztus jelenlétében való növekedésnek az is fontos feltétele, hogy a gondolkozásunk ne kerüljön politikai ideológiák vagy kinyilatkoztatás igazságaival ellentétes világmagyarázatok, vagy hamis istenismeretek és teológiai értelmezések alá. A szívünket és elménket az igazság megismerése előtt mindig nyitva kell hagynunk. Például beszéltem a Bárány haragjáról, holott az evangéliumban a Bárány szeretetének áldozatáról van szó: „Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűneit.”

  Krisztus szereti is a világot és haragszik is a világra, ebben nincs ellentmondás?

Ha a szeretetről ideológiai és érzelmi alapon gondolkozunk, akkor feloldhatatlannak tűnik a kettő közötti ellentét, ezért némelyek tévesen azt állítják, hogy a Bibliában két Isten szerepel: a szeretet és a bosszúállás Istene. Ebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy ők csak a szeretet Istenében hisznek, a bosszúállót mint a zsidók hamis istenképét pedig elutasítják. Ennek a napjainkban újra divatos eretnekségnek a csapdáját akkor tudjuk elkerülni, ha hiszünk abban, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek MINDEN Igéjével”. A hitnek kell az első helyen lenni, majd utána megismerjük az igazság és a szeretet elválaszthatatlan egységét az Úr természetében. Ha Ő igazságtalanul bocsátaná meg az emberek bűneit, akkor nem lenne szent, igaz Isten. 

A természetéből és életének szellemi törvényéből fakadóan szükséges, hogy az ellene zajló lázadás és lázadók felett ítéletet gyakoroljon, miután teremtményei vég­érvényessé teszik, hogy nem kérnek a helyreállítás isteni programjából. Hitünk szerint mindent Isten alkotott, elidegeníthetetlen joga van ahhoz, hogy az egész univerzumot az uralma alá vonja, mivel a világ rendszere a sátáni alapelveken épült fel és működik, fennállása ideiglenes. Az Isten népének erejét pedig túlhaladja a világ Isten akarata szerinti megváltoztatásához szükséges spirituális és fizikai erő. A Messiást választotta ki Isten, hogy az emberiséget megszabadítsa a bűn és következményeinek az igája alól. Jézus Krisztus megjelenése, áldása és ítélete szükséges ahhoz, hogy egy virágzó, boldog korszak köszöntsön a jövő nemzedékeire. Ha a keresztények az apostoli egyházhoz hasonlóan felismerik, hogy Jézus Krisztus nemcsak a lelkek megmentője, hanem a világ történelmének központi uralkodója, aki igazságos és jogon épülő politikai és szellemi rendet hoz el, akkor nem passzív vallásgyakorlók, hanem a Messiás eljövendő királyságának aktív tanúi, előkészítői és hirdetői lesznek.

  A világ ezen megrázkódtatásai, ítéletei részben a hívőket is elérik, elérhetik, hiszen az elragadtatásig mindannyian itt a földön éljük az életünket. A zsidó pészah és a keresztény húsvét ünnepének is egyaránt központi eleme a bárány vére, amely megóvta a csapástól, az ítélettől az istenfélő embereket. Mi most az engesztelés vérének a szerepe ebben az ítéletekkel sújtott világban? 

Az egyiptomi kivonulással kapcsolatos események szoros összefüggésben állnak Jézus Krisztus húsvéti halálával és feltámadásával, de a jövőre mutató jelentéstartalmuk se kerülje el a figyelmünket. A két ünnep nemcsak emlékezés, hanem prófétai előkép és ígéret is, melyek a jövő dicsőségét is előrevetítik. A pészah a minden rabságból való szabadulás ígérete is. Isten újra összegyűjti népét, és bevezeti őket a Királyságába. Az új exodus a nemzetek számára is reményt közvetít, mert megszabadulnak e világ istenének zsarnoksága alól. A húsvét a feltámadást és Jézust Messiásként ünnepli, aki győzelmet aratott a bűn, a halál és a Sátán felett.

A mennybe való felmenetele után királyok Királyaként, urak Uraként a trónra ült. Jézus a halottak elsőszülöttje, aki által lesz feltámadás a második eljövetelekor.

A pészah és a húsvét élő, prófétai ünnepek is. Az egyiptomi páskabárány vére előképe Jézus Krisztus keresztáldozatának, vérének. Izrael első pészahja Egyiptomban volt, amikor az izraeliták házait elkerülte a pusztító csapás, mert az ajtófélfájukon a bárány vére volt. A vér az Isten Beszédének való engedelmeskedésnek és a hitnek a jele, elválasztotta az életet a haláltól, menekülést adott az ítélettől és szabadulást a rabszolgaságból. Maradandó világtörténelmi változást eredményezett, hiszen egy jelentéktelennek tűnő rabszolganép az emberiség spirituális vezetője lett a bárány vérén alapuló szövetségkötés következtében. A pészahi vért kegyelmet közvetítő erővel a Messiás ruházta fel, aki a Názáreti Jézusban lett emberré, hogy értünk való engesztelő áldozatul adja Istennek az életét és vérét.

Az igazságosság törvénye szerint a bűn zsoldja a halál, ezért az Istennel való megbékélést az embernek csak ártatlan, szent és bűntelen vér árán lehet helyreállítani. Jézus vére örök, isteni élet hordozója, csak ez képes tökéletes engesztelést szerezni, és képes az ember és Isten közötti ellenségeskedést felszámolni. Az Újszövetség vére megszabadít a bűn rabszolgaságából, a Sátán hatalma alól, bűnbocsánatot, megtisztulást és védelmet ad az ítéletnek, haragnak idején. Jézus vérében kínálja fel Isten minden ember, nép és nemzet számára az örök életet. Jézus vérének elutasítása által a halált és az ítéletet választja az ember. A Jézus vérével való kapcsolat útlevél is Isten országába. A leglényegesebb igazsága a pészahnak és a húsvétnak az, hogy az emberiség teljes szabadulása a rossztól és szenvedéstől Isten irgalmából és kegyelméből fog megtörténni hit által.

  A keresztény világon belül az nem egy általános kép Jézus Krisztusról, hogy Ő egyben egy politikai vezető is. 

Pedig egyértelmű, hogy az Ószövetség egyik központi Messiás-képe ez: a Messiás a világ uralkodója, a királyok Királya, Dávid királyi trónjának örököse. Ez a kép szerepel Ézsaiás, Dániel és más próféták könyveiben. Ezt az Újszövetség nem tagadja, sőt érvényességét megerősíti. A probléma a Messiás-kép hiányos értelmezéséből származik, sok hivő inkább megmarad a megváltó, a tanító vagy békés, szelíd pásztor képnél, és figyelmen kívül hagyják a királyi, sőt császári hatalmát. Pedig a Kolossebeliekhez írt levél 2. részének 15. verszakában Pál apostol a pokolból és a sírból visszatért Jézust, imperátor mundiként, azaz győztes hadvezérként mutatja be, aki nemcsak győzelmet aratott a fejedelemségek, hatalmasságok felett, hanem lefegyverezte őket, és diadalmenetben vezette őket. Lukács az evangéliumát azzal kezdi, hogy Isten Jézusnak adja a Dávid trónját, és uralkodni fog örökké.

Alázatos Királyként vonult be virágvasárnapon Jeruzsálembe, és a keresztre feszítésének indoka ott volt a feliraton: A Názáreti Jézus, a zsidók Királya. A Jelenések könyve szintén megerősíti, hogy a világ eljövendő uralkodója, politikai vezetője Jézus Krisztus. Többek között János nevezi Jézust a föld királyai fejedelmének, aki királyok Királyaként érkezik vissza a földre, hogy uralma alá rendelje azt. A mennyei Isten imádásában a két próféta feltámadása és a mennybe való felemeltetésük után a 24 vén azért ad hálát a Mindenható Istennek, mert használni kezdi hatalmas kezét és megkezdi uralkodását. Az Úr imája is tartalmazza a mennyei királyság eljövetelének programját: „Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen a földön is.” Tehát ezt az alapvető kérésünket teljesíteni fogja, és a földnek is tényleges uralkodója lesz az Úr.

                (folytatjuk)