A szalafisták nem értik a viccet, de nem is szeretik – ez derült ki Tunéziában, ahol néhány napja országos zavargássorozat tört ki egy avantgárd művészeti kiállítás miatt. Az országban, amely az arab tavasz bölcsője és sokak szemében mintaállama, ötven százalékkal csökkent a nyugati turisták száma, miután iszlám gárdisták több népszerű szórakozóhelyet feldúltak. De Tunéziában még mindig jobb a helyzet, mint a szomszédos Líbiában, ahol a Kadhafi-rezsim bukása után a beszámolók szerint Szomáliához hasonló anarchia maradt. Észak-afrikai tájkép, csata után.

Nem lesz egyszerű a magyar diplomáciának megoldani a Nyirő-ügy nemzetközi fejleményeit. Természetesen a vihart alapvetően a magyar politikusok – elsősorban Kövér László házelnök – szerepvállalása váltotta ki, a bonyodalmakat azonban kommunikációs malőrök is tovább fokozták.

Az első világháborút követő forradalmak, a trianoni békediktátum, a kialakuló konzervatív, keresztény-nemzeti berendezkedés új helyzet elé állították a magyar zsidóságot. A politikai elit a kollektív felelősség elve alapján a zsidóságot tette bűnbakká, a „zsidó­kérdés­sel” igyekezett elterelni a figyelmet saját szerepéről, és a valódi megoldásokról. Bibó antidemokratikus nacionalizmusnak nevezte a feudális uralmi szellemmel telített Horthy-rendszert, amely szembeállította a modern nemzeti érzést és a modern demokratizmust.

Az alkotmányos államcsíny zsákutcája - ezzel a címmel írt új fejezetet Paul Lendvai publicista Magyarok című történelmi esszésorozatához. A szerző az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta eltelt két évet elemezve Paul Valery francia gondolkodót és költőt idézi, aki a múlt század húszas éveiben azt írta: „Visszafelé megyünk a jövőbe." Lendvai szerint a jelenlegi rezsimre mindig is jellemző volt a kettős beszéd, de a Csurka-temetés kapcsán tett nyilatkozatok „2012 februárjában szokatlanul egyértelműen bizonyították a kormánypárt nyitottságát a radikális szélsőjobboldal felé".

A politikusok és politikacsinálók között a dél-európai technikás futball a menő. Legalábbis ez derült ki nem reprezentatív felmérésünkből, hisz az általunk megkérdezett közéleti szereplők a spanyol vagy az olasz válogatottat részesítették előnyben.