A történészek keveset foglalkoztak azokkal a nyilas vezetőkkel, akik 1944. december végén saját elhatározásukból maradtak a szovjet hadsereg által körülzárt Budapesten. Ezek az emberek, akik addig jórészt Szálasi pártjának „második vonalához” tartoztak, a nyilvánosság előtt azt hangoztatták: példát akarnak mutatni a polgári lakosságnak az oroszok elleni harcban. Valójában elsődleges feladatuk a „totális mozgósítás” és a „megtorlás” volt. A nyilasok a zsidókat „belső ellenségnek” tekintették, és a vagyonuknak a „végső győzelmet” kellett szolgálnia. A főváros különböző részein összpontosuló és onnan razziázás céljából kirajzó nyilas pártszolgálatosokat mindenekelőtt a rejtőzködő katonaszökevények és  zsidók felkutatása, illetve a terror gyakorlása kötötte le.

Az 1924-ben, Aradon született történészprofesszor és politikus pályája magasra ívelt. Szabad Györgyöt 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották, és 2006-ban Széchenyi-díjat kapott. 1987-től kezdve az MDF alapító tagjaként meghatározó szerepet játszott a rendszerváltásban, és 1990 és 1994 között az első szabadon választott országgyűlés házelnöke, a három legmagasabb közjogi méltóság egyike volt. E minőségében emlékezhetnek rá a legtöbben.

1944 április vége és július közepe között mintegy 436 ezer magyar állampolgárságú zsidót deportáltak Auschwitzba. Közülük a becslések szerint mintegy húsz-huszonöt százalék ment át a szelekción, vagyis vették őket munkaképes fogolyként nyilvántartásba. Ennek a létszámnak legföljebb a tíz százaléka élte túl a holokausztot, aminek az esélye a háború végén kissé növekedett. A túlélők között viszonylag nagy számban voltak, és vannak még ma is magyarok. Mégis, csak aránylag kevés, és kis terjedelmű visszaemlékezés foglalkozik azzal, amit a magyar zsidók Auschwitzban átéltek.

Az alapvető ellentmondás, mely már a 19. század óta fennáll az iszlám és a „hitetlen" világ között, úgy foglalható össze: náluk a vallás korlátozza az államot, nálunk pedig az állam a vallást. A Vatikánba, mely a katolikusok központja, minden további nélkül beléphetnek más vallásúak, ugyanígy Jeruzsálembe is, meglátogathatják a legszentebb helyet, a Siratófalat is, senki nem akadályozza meg őket ebben. Ezzel szemben Mekkába, ahová minden igazhitűnek kötelessége elzarándokolni, sem katolikus, sem zsidó nem teheti be a lábát, erről a „szent helyek őrzőjének" Szaúd- Arábiának a törvényei rendelkeznek. Templomot sem lehet építeni, se toronnyal, se nélküle, de még egy Biblia birtoklását is súlyos börtönbüntetéssel sújtják.

Prügyön, a 2750 lakosú Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen becslések szerint mintegy 1300 cigány él, közöttük a munkanélküliség mintegy 95 százalékos. Az önkormányzati segélyezettek között a kisebbséghez tartozók 70-80 százalékot tesznek ki. A község polgármestere és jegyzője egyaránt részt vett a Szerencsi Kistérség 2008-ban készült közös dokumentumának megfogalmazásában, melyben 18 polgármester a segélyezési rendszer megszigorítását kezdeményezte.

Az ezernyolcszáz lakosú Zemplén megyei Monokkal az utóbbi időben annyit foglalkozik a média, mint a történelme során soha. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy bár a térségben számos településen éleződött ki a kisebbségi probléma, Monok mint Kossuth Lajos szülőfaluja, mégiscsak különös figyelemre tarthat számot Magyarországon. Bár a faluban a becslések szerint csak mintegy kétszázan tartoznak a cigány kisebbséghez, s közülük is csak harminc-negyven emberrel van gond, Szepessy Zsolt polgármester szerette volna elérni, hogy a kormány változtasson a szociális segélyezés eddigi rendszerén, adjon az eddiginél nagyobb hatalmat az önkormányzatoknak a helyi szociális, illetve közbiztonsági gondok rendezésére.

2008. július 30-án, életének kilencvenedik évében elhunyt Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin. Orosz írók közül ő volt az egyetlen, akinek megadatott, hogy a szellem embereként meghatározó szerepet játszhatott a szovjet rendszer megdöntésében. És még ezzel sem érte be: sikerült túlélnie a pártállamot, a „létező szocializmust”, melynek még a nyolcvanas években is évszázadokat jósoltak a nyugati társadalomtudósok és politikai elemzők.

Az Iszlám Ellenállási Mozgalom, közismertebb nevén a Hamasz választási győzelme 1979, Khomeini ajatollah diadalmas teheráni bevonulása óta az iszlám forradalom legjelentősebb eseménye. Míg a kilencvenes évek békefolyamata és a tálib hatalom 2001-ben történt megdöntése úgy tűnt, hogy megtöri a világméretű dzsihád lendületét, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök megválasztása és a Hamasz diadala új iszlám offenzíva kezdetét jelzi.

Az Iszlám Ellenállási Mozgalom, közismertebb nevén a Hamasz választási győzelme 1979, Khomeini ajatollah diadalmas teheráni bevonulása óta az iszlám forradalom legjelentősebb eseménye. Míg a kilencvenes évek békefolyamata és a tálib hatalom 2001-ben történt megdöntése úgy tűnt, hogy megtöri a világméretű dzsihád lendületét, Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök megválasztása és a Hamasz diadala új iszlám offenzíva kezdetét jelzi.

Szeptember 20-án bécsi otthonában kilencvenhat éves korában meghalt Simon Wiesenthal. Bár nem volt vallásos, testét a hagyományt követve Jeruzsálemben temették el. Talán ő tette a legtöbbet azoknak a bűnösöknek a felkutatásáért és felelősségre vonásáért, akik a második világháború alatt zsidókat gyilkoltak. "Ha majd meghalok és találkozom azzal a hatmillióval, akiket a nácik meggyilkoltak, azt mondom nekik, én nem felejtettelek el benneteket. Küzdöttem azért, hogy az áldozatok emléke fennmaradjon. De legalább ilyen fontos az is, hogy az ellenségeinket se felejtsük el" – fogalmazta meg egyszer hat évtizedes küzdelmének lényegét.

Gerő András A zsidó szempont cím? tanulmánykötete azért érdekes olvasmány, mert nehezen megválaszolható kérdéseket tesz fel, izgalmas ellentmondásokra hívja fel a figyelmet az utóbbi két évszázad történelmében. Azt járja körül, hogyan alakult Magyarországon a zsidó kisebbség és a nem zsidó, magyar többség viszonya az utóbbi két évszázadban. Elemzi, hogy miféle identitásformákat alakítottak ki maguknak a zsidók (ezen nemcsak a vallás gyakorlóit, hanem a származásuk alapján zsidónak tekintett magyarokat is érti), és hogyan reagált minderre az őket befogadó társadalom. Mivel állítását – hogy tudniillik létezne különálló zsidó szempont, melynek alapján meg lehetne írni az időszak történetét – Gerő nyomban meg is cáfolja, vagy legalábbis erős kétségeit fejezi ki, érthető, hogy recenziómnak többféleképpen értelmezhető címet adtam. Lehet a tükör zsidó (mondjuk keretén egy, a judaizmusra utaló motívummal), de lehet zsidó az is, aki forgatja, nézi magát és másokat benne, mint a tanulmánykötet szerzője. De mert egy kritika nemcsak arról szól, ami a tárgya, de az írójáról is, a címmel akár magamra is utalhatok…

Draskovics Tibor pénzügyminiszter az adótörvények előkészítésének finisében volt kénytelen fogadni a Füstirtók Egyesületének vezetőjét, Félix Pétert, aki szeptember 10-e és 15-e között négy alkalommal, naponta három órán keresztül demonstrált a tárca és a dohányipar elvtelen együttműködése ellen a minisztérium előtt. Látszólag csupán egy ember szélmalomharcának tűnik a tiltakozás. Pedig az újságíró-aktivista elgondolkoztató dolgokat állít. "A dohányzásról csak egészségügyi szempontból esik szó, arról viszont, hogy ez a szenvedély a jövedéki adó révén mekkora bevétel a költségvetésnek, szinte soha. Philip Morris egyik tanulmánya szerint a dohányosok korai halálukkal és az így »megspórolt« nyugdíjjal megváltják a korábban rájuk költött gyógyászati költségeket" – állítja Félix, aki szerint a Pénzügyminisztériumnak és a gazdasági tárcának egyaránt érdeke, hogy fenntartsuk az előkelőnek nem mondható nyolcadik helyünket a legtöbbet dohányzó országok rangsorában. A küzdelem esélyeiről beszélgettünk Félix Péterrel.

T. Orsolya tizennyolc éves, prostitúcióra kényszerített szegedi lány február huszadiki öngyilkossági kísérlete, majd csodával határos megmenekülése ráirányította a figyelmet arra, hogy súlyos szociális és morális válsággal küzdő társadalmunkból milyen mértékben hiányzik a szolidaritás. Az egyén kizárólag magára számíthat, s ha a családjától nem kap segítséget, magára hagyja az iskola, az egyházak, az önkormányzatok. A média pedig, ahelyett, hogy vonzóvá tenné, lejáratja és elcsépeli azokat az értékeket, melyekbe belekapaszkodhatna.