2000. 04. 08. (IV/15)
Keleti gyanúja: provokálták Vancsikot

Keleti gyanúja: provokálták Vancsikot

2000. 04. 08.
– Miért a nemzetbiztonsági bizottság munkájában is résztvevő politikusok között alakulnak ki az elmúlt hónapokban rendre botrányos helyzetek? Ez a legfontosabb terület ma Magyaror-szágon? – Arról van szó, hogy az említett bizottság tagjai már több helyen és számtalanszor összecsaptak. Ez a folyamat 1998-ban, Orbán Vikor ominózus megfigyeléses bejelentésével kezdődőtt, hiszen amikor a bizottság ebben az ügyben megpróbált eljárni – ráadásul az ellenzéki oldal javaslatára – akkor a kormányoldal ezt a törvényben is előírt jogát a bizottságnak leszavazta. A vizsgálódáskísérleteket a kormánykoalíció egyrészt zárt üléssé tette, tehát elzárkózott a nyilvánosságtól, másrészt pedig nem engedte, hogy az a bizottság vizsgálja, amelyik tulajdonképpen a törvény alapján erre jogosult lenne. Ráadásul az emiatt létrehozott, úgynevezett megfigyelési bizottságba praktikus okokból a nemzetbiztonsági bizottság tagjait delegálták a pártok. Tehát a szembenállás ott is folytatódott. Így aztán kialakult egy párviadal, amivel önmagában semmi bajom nem lenne, ha az egész nem válna durván személyeskedővé. – A mostani ominózus eset kinek a "hibájából" történhetett meg?– Ez egy nagyon-nagyon furcsa eset. Azt mondogatják a fideszesek, hogy Vancsik Zoltán, úgynevezett nemzetbiztonsági kockázati tényezője a fia ügye miatt megváltozott. Szerintem ezt egyetlen politikusnak sincs joga más politikusra mondani, ugyanis a kockázati tényező megítélése titokvédelmi szempontból történik, ami kizárólag szakmai kérdés. Nem véletlen, hogy az úgynevezett "C"-típusú nemzetbiztonsági átvizsgálást, amelyen minden bizottsági tagnak át kell esni, nem politikusok hozzák, hanem ez egy, úgynevezett államigazgatási eljárás keretében születik meg. Vancsik úr kétszer is átesett ilyen "C"-típusú átvilágításon, s mivel tagja lehetett a bizottságnak, így feltételezem: az átvilágítás az ő esetében kockázati tényezőt nem állapított meg. Ha most az illetékes szakember azt mondaná: kérem szépen itt változott a helyzet ilyen és ilyen oknál fogva, akkor azt államigazgatási eljárás keretében kellene kimondania. Azt gondolom, azért van, hogy a fideszes képviselők a szakmát nem merik "odahozni" a bizottság elé, mert a szakma akkor azt fogja mondani: mi figyelünk erre az ügyre, ha zsarolni akarnák a képviselőt – törvényi kötelezettségeinknek eleget téve –, megakadályoznánk. – Mégis, ebben a legutóbbi ügyben Ön szerint ki a vétkes?– Az inkriminált eset a következőképpen történt. A bizottsági ülés végén már éreztem, hogy itt rendkívül parázs a hangulat, ezért a bizottsági ülést igyekeztem minél hamarabb lezárni. Amikor ez sikerült, akkor fogtam a cuccomat, és kijöttem a teremből, hogy nehogy folytatódjon megint a Vancsikról szóló vita. Utána csak annyit hallottam, hogy Kovács Zoltán odaszólt Vancsik Zoltánnak, hogy azért nem válaszolt a kérdéseinkre, mert van takargatnivalója. Bocsánatot kérek, mi az, hogy azt mondja az egyik képviselő a másiknak, hogy takargatnivalód van? Hát ez nem provokáció? Utána, hogy mi történt, nem láttam, mert már kint voltam a folyosón. Csak arra lettem figyelmes, hogy Kosztolányi képviselő rohan ki a teremből és kiabál, hogy hol vannak az újságírók, mert Vancsik nekiment Kovácsnak. Ezután mentem vissza a terembe, s ott láttam őket egymással szemben, közöttük Nikolics képviselőt. Persze azonnal mondtam nekik, hogy hagyjátok abba ezt az egészet. Néhány percen belül le is csitultak.– Ön tehát provokációnak tartja az esetet?– Ezt bizonyítani nem tudom. De azt tudom: a napirendi pontokról komolyabb feszültség nélkül – a szokványos kommunistázós szurkapiszkák mellett – békében tudott tárgyalni és dönteni a bizottság. Az utolsó pontnál, az "egyebeknél" kezdték el a kormánypárti képviselők ártatlannak látszó nyugalommal kérdezgetni, hogy mi van Vancsikkal és fiával. Sőt éppen erre a vitára jött be erősítésül a Fidesz egyik prominens politikusa, aki előtte nem is vett részt a bizottság munkájában. Tudhatták, hogy Vancsik fáradt, hisz ő a székesfehérvári képviselőjelölt kampányfőnökeként az elmúlt napokban bizonyára alig aludhatott. Emellett a kampány feszültsége is még munkálhatott benne. Hibázott. Egyébként nagyon sajnálom, hogy családi ügyeket generálnak ilyen ügyekké. Mi Rapcsák leányának szerencsétlenségéből és más kormánypárti politikusok családi ügyeiből soha nem akartunk politikai tőkét kovácsolni. – Azt mondja, megtervezett dolog lehetett?– Lehet hogy teljesen véletlen – de ilyenkor az ember, ugye azért kombinál. Sasvári Szilárd, akit tisztelek, becsülök, a Fidesz egyik vezetője. Nem vett részt az ülésen, az "egyebek" napirendi pontra érdekes módon bejött. Akkor történt ez, amikor a Vancsik-ügyet kezdték boncolni. Az ember elgondolkodik: az érdemi vitákban nem vesz valaki részt, azon pedig, amikor a személyeskedést elkezdik – Nyitrai András kezdte el – megjelenik az erősítés. Vancsik Zoltán a székesfehérvári kampány vezetője, az ott folyó választásban neki kulcsszerepe van. Ott Székesfehérváron azért sikeresek voltunk, keresik a fogást, kit, hogyan lehet kompromitálni, kit, hogyan lehet irritálni, valamilyen módon idegileg olyan helyzetbe hozni, amiben kiszámíthatatlanul viselkedik. De erre nem tudok semmi bizonyítékot mondani.
2000. 03. 25. (IV/13)
Misztérium 2000

Misztérium 2000

2000. 03. 25.
Három héten keresztül minden szombaton középkori misztériumjátékokat felelevenítő esemény szemtanúja lehet az utca embere – feltéve, hogy a főváros Bazilika és Hősök tere között húzódó szakaszán időzik. Itt vonul ugyanis a Tavaszi Fesztivál keretében műsorra tűzött zenés-táncos kavalkád, amely a Pogány keresztelő címet viseli. A játék a millenniumi ünnepségsorozat vezérfonalát követve a pogány magyarság és a nyugati kereszténység találkozását kívánja ábrázolni, amennyiben a legkülönbözőbb ősi népszokások, sámánisztikus rítusok és Szent István új vallása elevenednek meg a nézők szemei előtt. A célállomásig több ízben korh? viseletbe öltözött, szarvasagancsos táltosok és doboló sámánok hada csap össze a fehérruhások megkeresztelt seregeivel, melynek során a keresztények magukba olvasztják a pogány sárkány erejét, hogy békében haladhassanak tovább a történelem útvesztőibe. A performansz látványos figurái között szerepel Szent István feje és jobbja mellett egy hatalmas sárkány és egy égbenyúló kereszt is. Farkas Attila érseki tanácsos, a mozgó színdarab egyházi szaktanácsadója a darabot értékelve elmondta lapunknak: "az ifjúság egy ünneplő megnyilvánulása ez a kereszténység és a pogányság küzdelmének ábrázolásában, mely egy közös megbékélésben találkozik. Ez a kereszténység diadala az egyszer? nép Bibliájának nyelvén."
Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!