A rendszerváltás mai napig legérzékenyebb pontja a titkosszolgálati múlt feltárása, ami több mint negyed évszázada húzódik. Azóta felnőtt egy nemzedék. Abban, hogy „minek bolygatni ezt a mocsarat?”, illetve hogy „Miért is kéne az unokáknak a nagyapjuk bűneit megismerni?”, konszenzus volt Boross Pétertől Medgyessy Péterig a rendszerváltás utáni miniszterelnökök között. Így aztán máig megválaszolatlan a kérdés: vannak-e személyes felelősök, akiknek neveit nyilvánosságra kell hozni ügynöklistán, vagy a rezsim, a politikai, történelmi helyzet mindennek az oka? Kibújhatunk-e a morális felelősség alól azzal a védekezéssel, hogy a rendszer tett minket ilyenekké, mi áldozatok vagyunk?