A titkosszolgálati múlt vonatkozásában mit tekinthetnénk lezárásnak? Megismerhetjük-e valaha a teljes ügynöklistát?
– A mi morális felelősségünk nem abban áll, hogy ezek felett az emberek felett ítélkezzünk. Mi levéltár vagyunk, nekünk egyrészt azt kell biztosítanunk, hogy az áldozatok jogai ne sérüljenek, másrészt azt, hogy a kutatás szabadsága a lehető legteljesebben érvényesüljön. A morális ítélkezést végezze el más!
Történész vagyok, levéltáros. Sosem értettem, hogyan lehet pontot tenni egy történeti kérdés végére. A történeti kérdés mindig is történeti kérdés marad, továbbra is foglalkoztatni fogja a kutatókat. Az állampolgárokat érintő kérdésekben más a helyzet. Jelenleg minden magyar és külföldi állampolgár is, akit a titkosszolgálatok megfigyeltek, üldöztek, megismerheti a magára vonatkozó anyagokat, a szülei, illetve – haláluk után – egyenes ági hozzátartozói iratait, beleértve az ügynökök természetes azonosító adatait, nevét is. Ez a fajta egyéni információs kárpótlás adott. Huszonhét évvel a rendszerváltás után az érdeklődés még mindig töretlen, sőt növekszik az ÁBTL iratanyaga iránt.
Ügynökök osztották meg az 56-os bajtársakat
Interjú Fónay Jenővel, a Pofosz alapító elnökével »
1956: a magyar menekülteket védő diplomata rejtélyes halála
Povl Bang-Jensen története »
„A Sátán újra a Földön lakik, és számos emberi testet öltött magára”
Németh Sándor beszéde az október 7-e utáni Izrael melletti szolidaritási tüntetésen »